Mandulás-vaníliás kifli

Ezt a receptet Ízbolygó blogján találtam tavaly decemberben, rögvest megsütöttem és helyes kis ajándékcsomagokat kreáltam belőle a családtagoknak. Talán magáért beszél, hogy az unokahugom most is ezt kérte tőlem Karácsonyra, ha tehát valaki még nem sütötte meg az ezévi ünnepi süteményét, ezt a receptet (is) szívből ajánlom. Csupán egyetlen módosítást eszközöltem benne: vaníliás cukor helyett egy vaníliarúd kikapart magjait tettem a tésztájába is.

Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!

Ui.: akiknek ígértem évvégi panellets-eket (Ányezék, Roli & Eszter), ezúton üzenem, hogy ünnepek után számíthatnak rá :)


Mandulás-vaníliás kifli

Datolyás balzsamecetben glazírozott csirkemell gorgonzolás burgonyapürével

Elkezdődött nálunk a szokásos karácsonyi jövés-menés: szombaton például két barátnőm, Trixi és Zs. érkezett hozzánk, egyenesen a hófúvással. Ez elsőre kissé talán szokatlanul hangzik, de mivel ők szerintem angyalok, az utazásnak ez a módja náluk teljesen természetes. Onnan gondolom egyébként, hogy azok, mert mindig úgy fénylik a szemük, amikor rám néznek és ettől hirtelen az enyém is csillámlani kezd. Meg aztán amikor együtt vagyunk, megszűnik a tér és az idő, ami abban is megnyilvánul, hogy rendszeresen eltévedünk, de ezt már talán említettem.

Zs-t egyébként bármikor felhívhatom, bármilyen bolondsággal, mint azt a héten is tettem: „Figyelj, utazom a metrón és mosolyognak rám az emberek. De a szemükkel mosolyognak, nem a fogukkal, érted? Szerinted megőrültem?!” Erre Zs. azt mondta, hogy „Zsóka, ez tök normális, mindig mosolyognak, csak eddig nem vetted észre”. Trixi pedig maga is angyalokat rajzol, szóval nekem senki ne mondja, hogy nincs hozzájuk semmi köze.

Gyertyát gyújtottunk, ebédeltünk, beszélgettünk, tortát sütöttem, boroztunk, közben a feltámadó szél örvényszerűen bele-belekapott az ablak előtt lengő hófüggönybe. Anna-Panna, Zs. kétéves kislánya a lakásban sétafikált, játékbaba kinézetéhez képest egyébként határozott akaraterővel és közösségi szellemmel rendelkezik: néha csak üldögélt magában a kanapén és spontán ezt hajtogatta magában: „Nem akarom Anya, nem, nem!”, máskor meg a nyers tortatésztát osztotta szét nagylelkűen a jelenlévők között. Nagyhajú, féléves testvére eközben békésen aludt.

Datolyás balzsamecetben glazírozott, azaz mázzal fényezett csirkemellet sütöttem. Köztudott, hogy a melle nem éppen a csirke legízletesebb része, ráadásul könnyen kiszárad, egy kis balzsamecet és a gondos sütés azonban tényleg csodákat tesz vele. Szerintem egyszerű modenai balzsamecettel is működik a dolog, de a legjobb mégis valamilyen hosszabb ideig érlelt verzióval készíteni. A múltkoriban R. Dubai-ban élő húgától kaptunk mindenféle datolyás finomságot, többek között egy 10 évig érlelt balzsamecetet és mustárt, ezeket használom mostanában húsok pácolásokhoz, R. legnagyobb örömére.

Datolyás balzsamecetben glazírozott csirkemell gorgonzolás burgonyapürével

Hozzávalók 4 személyre:

2 db csirkemell (kb. 0,8 kg)
1 nagy fej vöröshagyma, finomra aprítva
4 gerezd fokhagyma, finomra zúzva
3+2 ek balzsamecet
6 ek olíva olaj
1 ek méz
só, frissen őrölt bors

A burgonyapüréhez:
0,7 kg burgonya
7 dkg gorgonzola sajt
5 dkg vaj
1 dl tej
só
késhegynyi, frissen őrölt szerecsendió


A csirkemellet megmossuk, egy papírtörlővel megszárítjuk, hosszában kettévágjuk és maximum 1,5 cm vastag szeletekre vágjuk. sózzuk, borsozzuk. Elkészítjük a pácot: összekeverjük a balzsamecetet, az olíva olajat, a mézet, a finomra vágott vöröshagymát és a fokhagymát. Ebben minimum 30 percig, de inkább több órán át pácoljuk a a húst.

A sütőt előmelegítjük 180 ۫C-ra. Egy grillserpenyőben a hús mindkét oldalát 3-3 percig sütjük, majd a húsokat egy zárható üvegtálba tesszük és 12 percig sütjük a sütőben. Végül a grillserpenyőben magasabb hő fokozaton oldalanként 2-2 perc alatt megpirítjuk a húsokat, a páclét, a finomra vágott hagymadarabokkal azonban nem öntjük hozzá, hanem megtartjuk. Amikor már az utolsó hús is szép színt kapott és mindet egy tálra helyeztük, a serpenyőben öntjük a maradék páclét, hozzáadunk még 2 evőkanálnyi balzsamecetet és közepesnél kicsit magasabb lángon besűrítjük. Az így kapott, karamellizálódott szószt a húsokra öntjük.

A burgonyapürét a szokásos módon elkészítjük, hozzáadjuk a tejet és a vajat, sózzuk, reszelünk hozzá szerecsendiót és belekeverjük a gorgonzolát.

Polvorones, spanyol karácsonyi sütemény

’Nagyon boldog vásárlást kívánok!” – ezt írta valaki dülöngélő, öles, fehér betűkkel a Nyugati-téri felüljáró oldalára. Ez elég elgondolkodtató azért, nem? Nem mintha én kivétel lennék: néha, rövid időre ugyan sikerül kiverni a fejemből a nyomasztó, karácsonyi vásárlási kényszert, de aztán időről-időre mégis késztetést érzek bevásárlóközpontokban, meg kivilágított karácsonyi vásárokon bolyongani. Ha ugyanis kimegyek az utcára, minden feldíszített karácsonyfa azt juttatja eszembe, hogy mit kell még vennem. Valamelyik hétvégén betévedtem a Vörösmarty térre is, hát ez tömegben labirintusnak sem utolsó, játékos kedvűeknek tudom ajánlani.

Nem csodálkozom persze a vásári forgatagok vonzásán: mindenki a fényt és a meleget keresi ezekben a hideg napokban. Mi is. Leginkább koncertekre, színházba,bulizni, vagy csak úgy egymáshoz járunk a barátaimmal. Pénteken Évánál találkoztunk a már hagyományosnak számító év végi csajpartin, tizenketten borozgattunk a szőnyegen ülve úgy, hogy utoljára előző évben találkoztunk ebben a körben. Vágni lehetett a füstöt a szobában, de ez is így volt jó. Szombaton R-rel, Trixivel és klarikarollal jó kis tokaj-hegyaljai borokat ittunk és roma jazzt hallgattunk egy belvárosi pincében, miközben a lábunkkal az asztal alatt vertük a taktust és mozgalmas volt a vasárnap este is, akkor egy osztrák elektro-jazz banda fújta belénk az életörömöt. Itt is egymásnak ütközött mindenki, mégis teljesen más volt, mint a vásárban.

Azért néha itthon is vagyok, akkor étel-örömet gyártok. Ezúttal édes, ánizsos kivitelben.

A receptet a Spanish Recipes blogról kölcsönöztem.

Polvorones, spanyol karácsonyi sütemény

Hozzávalók (kb. 25 darabhoz):

100 gr sima liszt
100 gr teljes kiőrlésű búzaliszt
200 gr vaj
100 gr porcukor
egy csipetnyi őrölt fahéj
6 csillagánizs
½ kávéskanál őrölt ánizsmag
1 teáskanál vanília aroma

a díszítéshez: egy csipetnyi fahéj és két evőkanálnyi porcukor

A vajat megolvasztjuk egy edényben, beletesszük a csillagánizst és a vaníliaaromát, hagyjuk kihűlni, majd egy-két órára a hűtőben dermesztjük.

Kivesszük a vajból a csillagánizst, a vajat összekeverjük a többi hozzávalóval és összegyúrjuk. Amikor összeállt a tészta, formázzunk belőle kis gömböket a tenyerünkkel, majd azokból - tenyerünkkel a gömböket egy sík felülethez préselve - készítsünk 5 cm átmérőjű korongokat. Ezeket tegyük egy sütőpapírral bélelt sütőlapra, a sütőt közben melegítsük 150 ۫C-ra és a sütő középső részén süssük a korongokat 15 percig.

Miután a korongok teljesen kihűltek, hempergessük meg őket a fahéjjal elkevert porcukorban.

Mandulás pisztráng fokhagymás spenóttal és héjában sült burgonyával

Halat általában akkor sütök, ha R. elvisz a piacra. Ez pedig általában szombaton történik, úgy dél tájban. Mármint akkor indulunk a piacra. Azért akkor, mert péntek éjszakánként mulatírozunk a barátokkal és mire szombaton a piacra érünk, a halat már felvásárolták előlünk a korán kelők.

Hogy miért nem megyek egyedül a piacra? Mert messze van. Vagyis tulajdonképpen itt van a kerületben, de csak sok átszállással közelíthető meg, nekem legalábbis a kettő már sok. Főleg zöldségekkel megrakott szatyrokkal, amikből jobbra-balra bólogat a sok petrezselyem, meg zellerlevél. És azért sem megyek egyedül, mert R. nem adja kölcsön az autóját, mert nem tudja, hogy tudok-e vezetni, legalábbis két éve nem akar róla megbizonyosodni...

Ezért nyáron biciklivel megyek a madaras áruházig és éppen annyit vásárolok, amennyit a kormányra akaszthatok, ilyenkor úgy egyensúlyozgatok hazafelé, mint valami kezdő kerékpár akrobata. De télen mégsem biciklizhetek, mert hideg van és sötét van ésésés egyébként is minden kies, meg ilyenek.

Gasztronómiai célú bevásárlásokra ezért általában a Római térig megyek, az ilyenkor felér egy egészségügyi sétával is. Ott viszont csak húsos van, pék, zöldséges, újságos, meg Ofotért, de ez utóbbiak ebédügyben nem játszanak. A szupermarkettel meg nem nagyon tudok mit kezdeni, mert a dolgozókat valószínűleg megszállták a lassító típusú földönkívüliek: félóra akkor is kell ott a bevásárlásra, ha egyedül én vagyok az üzletben, célirányosan csak egy túró rudit veszek és utána rögtön a pénztárhoz megyek fizetni.

Most szombaton viszont úgy esett, hogy egy óra tájban nyitva találtunk a piacon két húsos standot és csodák-csodájára jónéhány pisztráng is tátogott még a halas pultban. Még válogathattunk is, hogy nagyot, vagy kicsit kérünk, és mivel roppantul élveztük a helyzetet, kértünk két közepeset:

A bezsákmányolt marhaszegyből, meg velős csontból etalon húsleves kerekedett a' la Fűszer és Lélek, a pisztrángok meg afféle mandulás sellőként végezték.

Mandulás pisztráng fokhagymás spenóttal és héjában sült burgonyával

Hozzávalók (2 személyre):

2 db pisztráng 1 dl száraz fehérbor 0,7 dl olíva olaj só, frissen őrölt bors 6 ág friss kakukkfű, 2 ág rozmaring és néhány bazsalikom levél 5 dkg szeletelt mandula 3 dkg vaj 1 doboz mélyhűtött spenót (persze jobb a friss, ha kapunk) 4 gerezd fokhagyma 10 db közepes méretű burgonya A sütőt előmelegítjük 200 ۫C-ra.

A burgonyát egy tálba tesszük, három-négy kanál olíva olajat öntünk rá, megsózzuk és jól összekeverjük, hogy az olaj és a só mindenhol egyenletesen befedje, és alufóliával lefedett sütőrácson fél óra alatt megsütjük.

A halakat megmossuk, vágódeszkára fektetjük és egy éles késsel a farkuktól a fejük felé haladva leszedjük róluk a halpikkelyeket (a kést ne merőlegesen, hanem kicsit megdöntve tartsuk, különben mindenfelé pikkelyek repülnek majd) a halgyomorból eltávolítjuk a gerinc mentén futó alvadt vércsíkot. A lepikkelyezett halakat alaposan megmossuk és egy papírtörlővel megszárítjuk, majd kívül – belül bedörzsöljük őket sóval és frissen őrölt borssal, hasüregükbe friss zöldfűszereket teszünk.

Egy sütőtálba beleöntjük a bort és 0,5 dl olíva olajat, ebbe beletesszük a befűszerezett pisztrángokat, fedővel lefedve 20 percig sütjük a sütőben, majd fedő nélkül még 5 percig.

Közben egy nyeles serpenyőben alacsony fokozaton olíva olajat hevítünk, egy szélesebb pengéjű kés lapjával egyesével összeroppantjuk a fokhagymákat, majd néhány percig kevergetve, anélkül, hogy megbarnulnának, megfonnyasztjuk őket az olajon. A fokhagymához hozzáadjuk a még fagyos spenótot és kb. 15 percig alacsony hő fokozaton, fedő alatt megpároljuk.

Egy kisebb edényben vajat olvasztunk és közepes fokozaton megpirítjuk rajta a mandulát.

A pisztrángok hasából kivesszük a zöldfűszereket, egy-egy tányérra helyezzük őket, a tetejüket a vajban pirított mandulával díszítjük, melléjük spenótot és a burgonyát halmozunk.

Ötfűszeres sütőtökkrémleves sült gesztenyével

Szóval csütörtök délelőtt átjött Eszter. Annyi napsütést kaptunk aznap odafentről: csak úgy ragyogtak a fákon az utolsó, rozsdás-sárga falevelek, még a kopasz faágak is határozottan vidámabbnak tűntek ebben az aranyló őszi fényben. Kimenni, azonnal kimenni! – ez volt az első gondolatom, amikor reggel megláttam a padlóra vetülő fénysugarakat. Korántsem voltam egyedül ezzel, mert amikor elindultam az aznapra tervezett sütőtökkrém leves hozzávalóinak beszerzőútjára, babakocsikat tologató, gyerekekkel sétálgató anyukák egész hadát kellett kerülgetnem. Szaporáztam a lépteimet, hogy hazaérjek, mire E-ék érkeznek, közben megadtam magam én is a Napnak: kigombolt kabátom és a nyakam körül meglazított sál vitorlaként lebegett körülöttem.

Éppen csak ledobtam a konyhakőre a bevásárolt holmit, mikor megérkezett E. a kis Hellával. Cseverésztünk, elkezdtem a leves előkészületeit, közben Hella egymaga öt perc alatt átrendezte a nappalit: a CD-ket, könyveket, magazinokat szétterítette a padlón, széles mozdulattal lekapta egy cipősdoboz tetejét és a padlóra dobta, majd akkurátusan elkezdte miszlikre aprítani a benne lévő selyempapírt, végül szemében különös csillogással megállt a hifi előtt. E. ekkor elkezdte az étkezőasztalra menekíteni az ékszereimet, a CD-ket, meg a könyveket, szóval mindent, ami a zsengekorú lakberendező hatókörzetében csak fellelhető volt. Hirtelen ötlettől vezéreltetve ekkor beleöntöttem egy doboz kókusztejet a töklevesbe és hagytam tovább rotyogni a tűzhelyen. Igazán sokat ígérő volt az illata, turmixoltam, beleszórtam a fűszereket, belecsorgattam némi mézet, aztán nekiestünk.

A gesztenyét már nem is sütöttük meg hozzá, annyira ki akartunk menni a napra. Így is tettünk, s miután fél órát sétáltunk együtt, én utána még bóklásztam kicsit a parton, s miután a fejem fölött tornyosuló munkát másnapra halasztottam, nyugodt lelkiismerettel egy kivágott fatörzsre ültem és arcomat a fény felé fordítva töltekeztem.

A gesztenye csak másnap került a levesbe, amikor spontán benézett hozzánk barátunk Cs., és ha már ott volt, maradt ebédre is...

Ötfűszeres sütőtökkrémleves sült gesztenyével

Hozzávalók (6 személyre):

1 kg sütőtök
1 póréhagyma
1 nagyobb krumpli
1 doboz kókusztej
1 csapott tk ötfűszer keverék
3 evőkanál méz
1 bio húsleveskocka
3 evőkanál olíva olaj
½ kávéskanálnyi frissen reszelt szerecsendió
frissen őrölt só, bors

A tököt megmossuk, nagyobb darabokra vágjuk, majd meghámozzuk. a megtisztított tököt egyforma, kb. 5x5 cm-es kockákra vágjuk. A krumplival hasonlóan járunk el, a póréhagymát szintén megtisztítjuk és felkarikázzuk.

A tököt a krumplival együtt egy közepes (kb. 4 literes) lábasba tesszük, ráöntjük a kókusztejet (én ezt ugyan kicsit később adtam hozzá, de így biztos, hogy egy tartalmas, krémes levest kapunk és nem lesz majd túlságosan híg a levesünk) és annyi vizet adunk még hozzá, hogy a folyadékmennyiség éppen ellepje a zöldségeket, majd beledobjuk a bio húsleveskockát. Magas lángon az egészet felforraljuk, majd közepes lángon 30 percig főzzük. Egy serpenyőben olívaolajat hevítünk, megpirítjuk rajta a póréhagymát és azt is hozzáadjuk a sütőtökhöz.

Amíg fő a leves, a gesztenyéket megmossuk, megtöröljük, laposabbik oldalukat egy éles késsel kereszt alakban bemetsszük, majd 200 ۫C-ra előmelegített sütőben fél óra alatt megsütjük a sütő rácsára borított alufólián, miután kihűlt kicsit, meghámozzuk. Csak azok a nekünk való, hibátlan darabok, amelyekről a belső, szöszös héj az ujjainkkal könnyen ledörzsölhető.

Amikor a levesben megpuhultak a zöldségek, egy kézi mixerrel turmixoljuk, beletesszük a mézet, beleszórjuk az ötfűszer keveréket, sóval, frissen őrölt borssal és szerecsendióval ízesítjük, a sült gesztenyével tálaljuk.

Körtés-diós cipó gyömbérrel

Nem hiszem, hogy sok olyan háztartás van, ahol éjszaka főznek, de nálunk néha akkor is ez van. Nincs napi rutin, mondhatni spontán alakulnak a dolgok, éppen az aktuális munkamennyiségtől függően. Így általában azt sem lehet tudni, hogy mikor lesz ebéd, néha pedig éjszaka sütök süteményt, mint például tegnap. R. ugyanis szerdánként borkóstoló okításon vesz részt így én ilyenkor akár az éjszakába nyúlóan is szabadon kísérletezhetek.

Erre a körtés-diós cipóra egyébként úgy két hete gondoltam először, amikor Trixivel meglátogattuk Zs-t. Akkor vittem magammal ennek a frissen sütött, banános verzióját (amit természetesen a delicious. magazinból lestem el). Az azonban elsőre sajnos kissé nyers maradt, de a Zs-ék sütőjében végzett utókezelést követően már nagyon is elégedetten mümmögtünk felette.

De jó kis nap volt az! Zs. férje ilyenkor tapintatosan elvonul otthonról, nem azért mert nem bírjuk, vagy ő minket, de ilyenkor hármunkból felváltva dől a szó, meg vihorászunk, miközben általában nagyon szakértően kotyvasztunk valamit és ebbe ő nem nagyon tud bekapcsolódni. Most is így volt: házigazda nagyobbik lánnyal uszodába el, mi meg összedobtunk egy jó kis balzsamecetes csirkemájas salátát és miután a barátnőim megtanították nekem a májsütés titkos praktikáit, körülültük a tányérokkal Zs. kisebbik lányát, aki békésen aludt hordozójában az étkezőasztalon, a Halloween partiról ottmaradt színes lampionok alatt, majd folytattuk a roppant fontos dolgokról való eszmecserét, miközben néha jelentőségteljesen kinéztünk az ablakon a sötétbe. A másik ablakban egy töklámpa gubbasztott, ettől mindig nagyon megijedtünk, még Zs. is, pedig ő volt a teremtő, de végül is ez így kezdődött Victor Frankensteinnel is. Mindenesetre ha én éjszaka ezzel a töklámpával néznék farkasszemet, lehet, hogy a másik ablakon rögtön kiugranék. Ja, és Zs. sütött nekem egy csuda finom születésnapi tortát, méghozzá kávésat és csíkosat, csökkentett kávétartalommal és kellő mennyiségű ribizli lekvárral, valamint az éppen otthon fellelhető kettes és hatos számú gyertyákkal, amiből a barátnőim némi tanakodás után a huszonhatos számot rakták ki nekem a még opcionális hatvankettő helyett – ezúton is köszönöm, de tényleg. Aztán az uszodából hazaérkező családfővel a maradék bor mellé még elpusztítottuk a másnapi rakott krumpliba szánt mangalica kolbászt, valamint a helyi lakosok által bojkottált piacon vett házi juhsajtot, ezután pedig Trixivel hajnalig cseverésztünk a sötét szobában, miután majdnem fallal együtt kiiktattuk a monotonul ketyegő faliórát. Másnap reggel aztán minden kezdődött elölről, immár gyerekekkel és családfővel bővülve az asztal körül. Hörpöltük a kávét, majszoltuk a banános-diós cipót, múlattuk az időt és egyszerűen jó volt minden.

Most körtés-gyömbéres cipót sütöttem és megvendégeltem vele E. barátnőmet, na de erről és az ötfűszeres sütőtök krémlevesről majd holnap.

Körtés-diós cipó gyömbérrel

Hozzávalók:

3 közepes nagyságú, érett téli körte *
175 gr dió
csipetnyi só
1 teáskanál sütőpor
1 teáskanál őrölt fahéj
110 gr búzaliszt
110 gr teljes kiőrlésű liszt
1 citrom reszelt héja
2 cm friss gyömbér, reszelve
100 gr vaj, szobahőmérsékleten
160 gr demerara cukor
2 tojás szobahőmérsékleten

A tetejére:
1 teáskanál demarara cukor

*ha valaki banánból szeretné készíteni, akkor négy, egyenként kb 100 gr-os banán kell hozzá, ebből hármat pürésítünk, egyet pedig kb. 1 cm-es darabokra vágunk

A sütőt előmelegítjük 180 ۫C-ra.

Egy tepsire alufóliát terítünk és rászórjuk a diót, a sütő középső rácsán 10 percig pirítjuk, majd kivesszük és hagyjuk kihűlni.

Amíg sül a dió, meghámozzuk a körtéket, eltávolítjuk a magházukat, az egyiket 1 cm-es darabokra vágjuk és egy kis tálkában félretesszük, a másik kettőt villával pürésítjük.

Egy nagyobb keverőtálba beleszórjuk a sót, a sütőport, a kétféle lisztet és a fahéjat, ezeket jól összekeverjük, hozzáadjuk a két tojást, a megolvasztott vajat, a körtepürét, a gyömbért és a cukrot, majd egy automata kézi habverővel először óvatosan egy percig lassú, majd két-három percig gyors fokozaton mindezt alaposan összekeverünk.

Ezután széles mozdulatokkal belekeverjük a masszába az apróra vágott körtét és a diót és egy vékonyan kivajazott, 30x10x7 cm-es őzgerincformába öntjük. Egy késsel elegyengetjük a tésztát, a tetejét megszórjuk demarara cukorral és 1 óra 35 percre a sütő középső rácsára tesszük. A teteje majd szépen megemelkedik, a külseje erőteljesen megbarnul, de belül ennyi idő alatt sül át rendesen.

Az idő leteltével vegyük ki a sütőből, hagyjuk 5 percig a formában, majd óvatosan borítsuk sütőrácsra, ott hagyjuk kihűlni, ezután szeleteljük.

Panellets, avagy a katalánok marcipános, ünnepi aprósüteménye

Már hónapokkal ezelőtt eldöntöttem, hogy Mindenszentek környékén panellets-t sütök majd. Még tavasszal kóstoltam a katalánok aprócska süteményét, amikor Trixi barátnőm barcelonai főhadiszállásáról átruccantam Figueres-be, a Dalí múzeumba. A vonatról leszállva rögtön egy olyan téren át vezetett az utam, ahol a fák csupasz, levágott ágaikkal az ég felé meredtek, minden így kezdődött:

Aztán csak csinosodtak az épületek, a város egyre inkább kisvárosi nyaralóhely hangulatát kezdte magára ölteni, az utcákon ráérősen hömpölygött a fagylaltozó tömeg. A múzeum, ahová gyerekkorom óta vágytam, számomra maga volt a csoda, azon a napon ráadásul hosszabb ideig volt nyitva, mint általában, mert - mint hazafelé megtudtam - , véletlenül éppen egy nemzeti ünnep, a Fiesta del Santa Cruz (azaz a Szent Kereszt Ünnepén) idején látogattam a városba. A múzeum tetején sorakozó tojásokat sajnos elfelejtettem megnézni, viszont az alábbi akvarell az egyik nagy kedvencem lett:

Visszafelé, ahogy rohantam a vasútállomásra, azt hittem, káprázik a szemem: a főtéren óriás fáraók, meg hercegkisasszonyok táncoltak, aztán ezek az óriások ellepték az utcákat, az egyik pék kinézetű, négyméteres baba például beállt egy kereszteződésbe forgalomirányítónak, ami kétségkívül okozott némi felfordulást, de végül is azt hiszem, nem rajta múlt, hogy lekéstem a vonatomat.

S ha már újabb két órára ottragadtam, beültem egy bárba és elcseverésztem egy évek óta Figueres-ben lakó, dél-amerikai származású pincérrel, miközben hűs, katalán habzóbort, cava-t kortyolgatva végigkóstoltam a hely tapas kínálatát.

Amikor ismét nekiindultam, az egyik házfalon észrevettem egy cukrászda nagy, pink reklámtábláját, amin egy nő lehunyt szemekkel, nagy átéléssel valami puha, és habkönnyű édességbe harapott éppen. A jó dolgokról márpedig nem szívesen mondok le, berohantam az üzletbe, amelynek kínálópultjában ezernyi csodás édesség sorakozott, köztük rögtön megtaláltam a kinti táblán reklámozott fánkot, kértem is belőle kettőt – erről majd egy másik alkalommal –, de aztán észrevettem azokat a pirított fenyőmagba hempergetett, pingponglabda nagyságú, sült fenyőmagba hempergetett gömböcskéket, amire rámutattam és az eladó mosolyogva csak ennyit kérdezett: „pánejjecc, dos también?” Sí, sí...válaszoltam én.

Szóval ekkor ettem először panellets-t és húú, milyen finom volt! Hazafelé a vonaton ezt majszolgattam. Az egész nap olyan meseszerűnek tűnt és ez a finom édesség, a vonatablakból tovaröppenő táj, meg a Barcelona góljait egy emberként ünneplő utazóközönség (mert aznap ráadásul Barca meccs is volt) még korántsem jelentette a nap végét, Trixi barátnőm ugyanis isteni, friss garnélával, meg tintahallal várt vacsorára, amit aztán hármasban költöttünk el.

A süteményről még aznap kiderült, hogy kizárólag ünnepekkor készítik, a katalán háztartásokban hagyományosan leginkább Mindenszentek napjára sütnek panellets-t cukor és blansírozott, darált mandula egyenlő arányú keverékéből,kevés víz és néha tört, főtt krumpli hozzáadásával. Fenyőmagon kívül leggyakrabban cukrozott kakaóba, apróra vágott, szárított gyümölcsbe és mindenféle magvakba hempergetik a marcipánból készült golyócskákat, vagy éppen tovább ízesítik a masszát őrölt fahéjjal, kókuszreszelékkel, citromlével, édes likőrökkel. Ez az ünnep, a La Castañada olyan a katalánoknál, mint az angolszász országokban a Halloween, az ünnep idején ellepik az utcákat a fejkendős öregasszonyoknak öltözött gesztenyeárusok, otthon a családok pedig édes gyümölcsöket, sült burgonyát, édes magokat, sült gesztenyét eszegetnek közösen, hozzá pedig muscatel-t, édes fehérbort isznak, miközben megemlékeznek a már eltávozott családtagokról is.

Többféle ízesítésben, illetve "bevonattal" gyártottam, az alap természetesen a fenyőmagos volt (ez a katalánok kedvence is), aztán készült még citromos és fahéjas, valamint kakaóban és durvára vágott mandulában hempergetett verzió is. R. az egyik legjobb „meglepetés” süteménynek minősítette annak ellenére, hogy ő nem is szereti a marcipánt.

Recept a Spanish Recipes blogról:
http://recipespicbypic.blogspot.com/2008/10/panellets-catalan-traditional-treat-for.html

Panellets

A marcipánmassza hozzávalói (kb. 40 db-hoz):
0,4 kg blansírozott mandula, darálva
0,4 kg porcukor
1 dl víz

Az ízesített verziókhoz:
egy teáskanál őrölt fahéj
egy teáskanál citromlé

A masszából formált golyócskák dekorálásához:
100 gr fenyőmag
50 gr blansírozott mandula, durvára vágva
1 tojás, felverve
2 ek kakaópor, porcukorral ízesítve

Marcipánmassza

A tésztához összekeverjük a porcukrot a darált mandulával, majd lassan hozzáadagoljuk a vizet (nem ajánlatos ennél több vizet használni, mert kezelhetetlen lesz a massza, ez a vízmennyiség optimális) és néhány perc alatt homogén masszát gyúrunk. Amikor már jól összeállt a massza, akkor cipóvá formáljuk és átlátszó fóliába csomagolva egy órára a hűtőbe tesszük.

Ezalatt kezünk ügyébe készítjük az ízesítő és díszítőanyagokat, fahéj helyett nyugodtan kísérletezzünk más, édes süteményekhez használatos fűszerekkel is!

Amikor kivesszük a masszát a hűtőből, nyújtódeszkán kb. öt centiméter átmérőjű, hosszú hengerré formázzuk, melyet aztán nyolc kisebb hengerre darabolunk.

Ezeket a kisebb hengereket további hat részre vágjuk (ezeket akár tovább is fűszerezhetjük a fahéjas verziónál leírtak szerint), ezeket a kis részeket pedig a tenyerünkben golyócskákká gyúrjuk. Egy kis hengerből kb. 6 db golyócskát, vagy apró marcipánkenyeret készítünk, ez az alap panellets, amit akár már ki is süthetünk a 250 C-ra előmelegített sütő legfelső rácsán, úgy 3-4 perc alatt.

Én kicsit tovább variáltam a dolgot: az egyik hengerből sima, kettőből fenyőmagos panellets készült, a többiből pedig egy-egy "csapat" mandulás, citromos, kakaós, illetve fahéjas verzió született, így néztek ki:

Fenyőmaggal, vagy durvára vágott mandulával bevont panellets:

Fent, a díszítéshez írt fenyőmag és durvára vágott mandula mennyisége kb. 10 db fenyőmagba és 6 db mandulába hempergetett golyócskához lesz elegendő. Három kis hengerből formázzunk a fentiek szerint golyócskákat, aztán ezeket egyenként kenjük meg vékonyan a felvert tojással, majd hempergessük őket a magokba. Ez a leginkább idő igényes rész: mire rátapad a felületre a fenyőmag, az bizony beletelik három-négy percbe is és csak egyesével tudjuk végezni ezt a műveletet, mert az ujjainkkal segíteni kell a kis magoknak, hogy jobban tapadjanak a felületre, szóval ehhez kell némi türelem, de garantáltan megéri!

Kakaóbevonatos panellets:

itt nem kell tojással megkenni a marcipángolyókat, egyszerűen hempergessük meg őket alaposan a porcukorral elegyített kakaóporban.


Fahéjas panellets:

az egyik kis marcipánhengert fahéjjal fűszerezzük: a henger közepébebelemélyesztjük a hüvelykujjunkat, az így keletkezett mélyedésbe beleszórjuk a teáskanálnyi fahéjat és addig gyúrjuk a masszát, amíg a fűszer egyenletesen eloszlik benne, majd ezekből is golyócskákat formázunk, vagy éppen kis kenyérkéket.

Citromos panellets:

A teáskanálnyi citromlét öntsük a hüvelykujjunk által formált mélyedésbe és gyúrjuk tovább a masszát. A több hozzáadott folyadék miatt ez lágyabb massza lesz, mint a többi, ezért kétszer 4 percig kell majd sütni, az első sütést követő néhány perces hűlés után újra kell formáznunk a golyócskákat, mielőtt újabb 4 perce ismételten a sütőbe tesszük őket.

A sütési folyamat

Amikor már az összes verziót megformáztuk és előkészítettük, melegítsük elő a sütőt 250 ۫C-ra és minden egyes ízvilágú panellets adagot külön süssünk meg (ez azért fontos, mert ha együtt sütnénk az összeset, akkor azok átvennék egymás aromáját). Tegyük egy tepsire sütőpapírt, a papírt kenjük meg szinte leheletnyi VÉKONYAN vajjal éppen akkora felületen, amekkorán az aktuális adag panellets, egymástól tisztes távolságra helyet foglal majd. A sütőpapír széle ne lógjon le a tepsiről és ne kunkorodjon fel, mert megég és akkor lesz egy füstös verziónk is!
Helyezzük a kivajazott sütőpapírra a süteményeket és tegyük a tepsit a legfelső rácsra 3-4 percre és kísérjük szemmel a folyamatot, nehogy megégjenek. Ha tovább sütjük őket, tényleg könnyen megégnek, ha viszont rövidebb ideig, akkor meg túl lágyak maradnak. Csak szépen, adagonként készítsük: újabb adag panellets, másik tepsi, újabb papír, újabb vékony réteg vaj és újabb 3-4 perc a sütőben. A fenyőmagos és mandulás verzió akkor jó, ha a fenyőmag és a mandula aranyszínűre változott, de még nem barnult meg.

A megsült panellets-eket hagyjuk a tepsiben, a sütőpapíron 6-7 percig hűlni, majd egyenként, egy szélesebb pengéjű kés segítségével, másik kezünkkel a panellets-eke óvatosan megfogva (mert ekkor még a belső hő miatt könnyen deformálódik a tészta) válasszuk le őket a sütőpapírról és helyezzük őket egy kínáló tálra, hogy azon hűljenek tovább. Ha már kihűlt és megkeményedett a sütemények külső burka, akkor kis dobozokban, vagy szalaggal átkötött celofánzacskókban vígan szállíthatjuk is a barátoknak, családtagoknak ezt az édes kis semmiséget...

Gyömbéres sárgarépa krémleves

Lehet odakint bármennyire hideg, ha idebent már jó kis fűszeres leves melengeti a testünket, nem igaz? A sárgarépa krémleves azért is jó választás, mert a főtt zöldség édeskés íze felér egy fél tábla csokoládéval anélkül, hogy aztán lelkiismeret furdalásunk lenne a túlzott édességbevitel miatt, s ha még egy kis gyömbérrel is fűszerezzük, akkor nemcsak a misztikus távol-keletet idézzük meg, hanem az immunrendszerünk épségéről is duplán gondoskodunk.

A sárgarépa a mindennapok zöldsége, mégis nagyon keveset tudunk róla, eredete még a botanikusok számára is rejtély.

A hivatalos álláspont szerint a mai, ehető karotta őse valószínűleg Afganisztánból ered. Az 5000 évvel ezelőtt vadon termő, lila, vagy sárga színű, kicsi, keserű, vadon termő gyökér mutációját már a görögök és a rómaiak is termesztették, étkezésen kívül elsősorban gyógyászati célokra használták: Hippokratész például a jó egészséget megőrző levest kreált sárgarépából petrezselyemgyökér, zeller és póréhagyma hozzáadásával. A sárgarépáról ezen kívül azt is tartották, hogy aki eszik belőle, az menthetetlenül szerelemre lobban.

Ezekben az időkben a sárgarépát még különböző neveken emlegették: ie. 2. században Galen görög fizikus és filozófus Daucus néven különbözteti meg a petrezselyemgyökértől. A Carota név Athenaeus görög nyelvész római írásaiban jelenik meg elsőként. A római birodalom bukása után a sárgarépa eltűnt a hétköznapokból, a növényt egészen a XI. századig nem ismerték Európában, ekkor az araboknak köszönhetően ismét terjedni kezdett, a XIII. században pedig már Kínában, Japánban és Indiában is termesztik (ma Kína adja a világ sárgarépatermésének 35 százalékát).

A ma általunk is ismert, édes, narancssárga színű répát a XVI. században a holland udvar kertészei fejlesztették ki a sárga és bíbor verziók keresztezésével, amit aztán utazók vittek magukkal világszerte, többek között I. Erzsébet angol királynő udvarába is, ahol hamarosan nemcsak ételként, de divatcikként is elterjedt: a hölgyek például dekorációként viselték ruhákon és kalapokon, az esős évszakban a répa élénk zöldje helyettesítette a színes tolldíszeket.

Rendhagyó divatbemutató helyett ajánlom az alábbi, sárgarépából készített krémleveseket, ezekkel is garantáltan mosolyt csalunk majd az arcokra:

Édes, gyömbéres sárgarépa krémleves

Hozzávalók (4 fő részére):

1 kg sárgarépa
2 kicsi vöröshagyma
5 cm x 2 cm friss gyömbér
2 ek olívaolaj
csipetnyi só, bors
1 liter tej
1 dl száraz, tokaji furmint

A sárgarépát és a vöröshagymát megtisztítjuk, előbbit felkarikázzuk, utóbbit finomra vágjuk, a gyömbért megtisztítjuk és lereszeljük. A hagymát kb. 10 percig puhítjuk az olívaolajon anélkül, hogy megbarnulna (alacsony hőfokon), majd hozzáadjuk a sárgarépát és a reszelt gyömbért, felöntjük a tejjel és a borral, 25 percig főzzük.

Egy botmixerrel turmixoljuk a megfőtt zöldséget, egy szitán átpasszírozzuk (ha turbo fokozatra kapcsolunk, akkor ez a lépés akár el is hagyható) csak csipetnyi sót teszünk bele és egy kevés frissen őrölt borsot, hogy a leves édeskés ízvilága érvényesüljön.

Gyömbéres sárgarépa krémleves

Hozzávalók (4 fő részére):

1 kg sárgarépa
1 póréhagyma
3 cm x 2 cm friss gyömbér
2 ek olívaolaj
só, frissen őrölt bors és szerecsendió
1 liter szárnyas alaplé
1 dl tejszín
tálaláshoz: korianderlevél apróra vágva (vagy petrezselyem)

A sárgarépát és a póréhagymát megtisztítjuk és felkarikázzuk, a gyömbért megtisztítjuk és lereszeljük. A hagymát megpirítjuk a felforrósított olívaolajon, hozzáadjuk a sárgarépát, a reszelt gyömbért, felöntjük az alaplével és 20 percig főzzük.

Egy botmixerrel turmixoljuk, hozzáadjuk a tejszínt, ha kell (mert az alaplé önmagában is sós), sózzuk-borsozzuk, frissen reszelt szerecsendióval fűszerezzük, majd visszatesszük a tűzhelyre és addig főzzük, amíg egyet rottyan.

Apróra vágott korianderlevéllel tálaljuk.

Tikka Masala csirke

A nemzetközi gasztronómiának jó néhány olyan közkedvelt terméke van, aminek a pontos eredete nem tisztázott, éppen ezért ezeket több nemzet is magáénak vallja. Ilyen többek között a créme brulée, ami egyaránt származhat tizenhetedik századi spanyol, brit, vagy francia konyhából, de ilyen például a francia eredetű sült krumpli (pommes frites) is, amit az amerikaiak az egyik legtipikusabb amerikai ételként jegyeznek. A szakolcai kürtőskalácsot éppen a közelmúltban nyilvánították szlovák eredetvédett terméknek, erdélyi eredetét egyébként a szlovákok sem tagadják, de azzal érveltek, hogy bizonyos településeken a kürtős készítésének már náluk is kétszázéves hagyománya van, így az Európai Bizottság megadta nekik a földrajzi védjegyet. Aztán ott van a haggis esete: a belsőségekkel és zabbal töltött birkabendő egészen a közelmúltig skót nemzeti ételnek számított, de egy ételtörténész most azt állítja, hogy eredetileg a britek találták fel.

Lehet, hogy a skótok most a tikka masala csirkével akarnak revansot venni, mert erre az egyébként indiai alapokkal rendelkező ételre meg a britek tekintenek sajátjukként: a közvélemény kutatások szerint ez az egyik legbritebb kaja és ez vezeti a szigetország házhozszállítási toplistáját is - a skótok most mégis jogot formálnak rá. Egy glasgowi étterem (egyébként indiai származású) szakácsa azt állítja, hogy évtizedekkel ezelőtt ő találta fel azt az ételt, ami aztán a britek nemzeti eledele lett. Egy vendég állítólag túlságosan száraznak találta a csirke tikka-t, mire a szakács némi joghurttal és tejszínnel lágyította azt. Az étel egyébként a gasztro szakértők szerint is az indiai tikka nyugati emberek ízlésére formált változata, mivel a joghurt sokat elvesz az étel csípősségéből, mégis kissé Monty Python filmbe illő fordulat, hogy a szakács most az őt befogadó városnak ajándékozná a csirke tikka masalát.

A masala szó egyébként hindi eredetű, a dél-ázsiai konyhákban a különböző fűszerekből és egyéb összetevőkből készített fűszerkeveréket nevezik így, amelyeket használnak halhoz, húsokhoz és desszertekhez is. A tikka szó - több más jelentése mellett - azt a joghurtos pácot jelenti, amelyben elkészítésük előtt a húsokat marinálják.

Tipikus indiai masala a korianderből, római köményből, babérlevélből, fahéjból, szegfűszegből, fekete borsból, kardamom magból és szerecsendióból összeállított, kissé csípős garam masala, melynek összetevőit először pár percig együtt hevítik, majd mozsárban őrlik. Mi is elkészíthetjük a saját garam masala keverékünket például az itt leírtak szerint: http://www.food-india.com/ingredients/i001_i025/i003.htm A hozzávalók adagolása egyébként meglehetősen szabadon történik, mondhatni: ahány recept, annyi féle.

A tandoori masala piros színű, az előzőeken kívül még cayenne borsot, gyömbért, piros ételszinezőt is tartalmazó fűszerkeverék, mely nemcsak a kemencében készülő ételek tipikus ízesítője, hanem egyik fő összetevője a tikka masalának is.

Most éppen nem volt itthon garam masala keverékem, ezért főzés közben összedobtam egyet. Mondhatnám, hogy gyorsan, de hát nem lenne igaz. A tízféle fűszert megkeresni, megpirítani, mozsárban megőrölni...látszik, hogy az idő Indiában nem tényező. Az érdekes az egészben az, hogy bár az ételbe egy teáskanálnyit tettem a masalából, aztán hozzávalóinak nagy részéből is adagoltam még külön-külön is fél-egy teáskanálnyit, az elkészült étel mégsem lett túlfűszerezve, sőt: az egészre inkább a harmónia és a kiegyensúlyozottság volt jellemző. Akárki is találta ki, jár neki a pont.

Recept némi módosítással (mondhatni ötvözéssel) innen: innen és innen.

Tikka Masala csirke

Hozzávalók (4 személyre):

Marinád a hús pácolásához:

2 egész csirkemell
½ tk római kömény
½ tk koriandermag
2 gerezd fokhagyma, finomra aprítva
1 tk gyömbér, lereszelve
1 tk só
2 ek olívaolaj
2 dl joghurt

A masala szószhoz:

1 ek olívaolaj
1 hagyma
2 gerezd fokhagyma
2 tk gyömbér, lereszelve
2 zöld chili paprika
1 ek sűrített paradicsom
1 tk garam masala
1 tk őrölt római kömény
1 tk tandoori masala
1 tk őrölt koriandermag
¼ tk őrölt görögszéna mag
1 hámozott paradicsom konzerv
2 tk barna cukor
1 tk só
1,5 dl joghurt
a tálaláshoz egy marék koriander (ha nincs, akkor petrezselyem)

Mossuk meg a csirkemellet, egy papírtörlővel szárítsuk meg, majd vágjuk 5 cm hosszú 1,5 cm széles csíkokra. Keverjük össze a marinád hozzávalóit, forgassuk bele a csirkemellet és tegyük az egészet hűtőbe minimum egy órára, de inkább egy egész éjszakára.

A pácból kivett, lecsöpögtetett csirkemell darabokat egy teflon serpenyőben süssük meg mindkét oldalukon (kb.10 perc), majd tegyük félre.

Egy másik, kb. 30 cm átmérőjű, mély serpenyőben az olívaolajon pirítsuk két-három percig a fűszereket. Adjuk hozzá a sűrített paradicsomot, a hámozott paradicsom konzervet, jól keverjük el, majd adjuk hozzá a csirkét és főzzük együtt 5 percig. Ezután vegyük le az edényt a tűzről és keverjük az ételbe a joghurtot.

Párolt basmati rizzsel és friss, apróra vágott korianderlevelekkel tálaljuk.

Hétvégén vidéken

Előző hétvégén Anyunál jártunk látogatóban, akitől – mint az rendszerint lenni szokott - ételektől roskadozó csomagtartóval jöttünk haza. Kaptunk otthonról birsalmasajtot, gondosan felcímkézett, házi készítésű tésztákat rejtő csomagokat és hoztunk két üveggel a nyári bodzaszörpből is,azzal úgysem lehet betelni.

Aztán egyenesen a konyhakertből érkezett a sütőtök, egy kis csomag zöldborsó, egy doboz illatos paradicsom, három birsalma és egy doboznyi szőlő. A sütőtököt a birsalmák és a szőlő társaságában kitettem a teraszra, mert Anyu szerint meg kell csípnie a dérnek, azután lehet majd sütni-főzni. Nem tudom, hogy így van-e, de ezek azóta odakint várják a fagyot. Németalföldi csendéletként így néznének ki:

Az elmúlt hétvégén pedig Csopakon szüreteltünk R. szüleinek a telkén, szép napsütéses időben. Szőlő sajnos nem sok maradt a tőkéken, a termés jó részét megették az éhenkórász madarak, vagy elvitték az UFO-k, így röpke négy óra alatt végeztünk is a szürettel. Ha minden szőlőfürt ilyen szép lett volna, akkor nem így történt volna:

Utoljára valamikor gyerekkoromban szüreteltem a szőlőnkben, de akkor még olyan kicsi voltam, hogy Keresztapám, a hátára rögzített teli puttony mellett engem is könnyedén a nyakába ültetett, úgy furikázott a szőlővel együtt föl-le a domboldalon. Egyszer lefelé menet megcsúszott és mindenestől elestünk, na az jó mulatság volt!

Most puttonyt ugyan nem osztottak, viszont felnőtt szőlőmunkásként kaptam egy kék, virágos(!) védőkesztyűt, meg egy igazi metszőollót, bár engem rendszeresen eltérített a célomtól a folyamatos dokumentálhatnék. Ő itt például Áfonya, a szüreti revizor:

Miután beküldtük a felvásárló által ajándékba hozott túrós rétest, meg R. Anyukája készítette isteni sült csirkét, a társaság kétharmada almát szedett. Ezt szerencsére nem pusztították el a varjak, így a kertben gyakorlatilag csak úgy roskadoztak a mindenféle színű almafák. Kicsit úgy néztek ki, mint a díszek alatt roskadozó karácsonyfák.

A végeredmény pedig több, mint elegendő télire-való alma, a képen például néhány ládányi Jonagold, ha minden igaz. R. nagyszerűen elrendezgette őket, nem igaz?

Jómagam néhány körtét is bezsákmányoltam valami közeljövőbeli süteményhez, a birsalma gyűjteményemet viszont elfelejtettem felturbózni, pedig állítólag az is volt a kertben.

Este aztán R-rel jártunk egyet a környéken és felfedeztem néhány csipkebogyó bokrot. Úgy terveztem, hogy másnap reggel majd korán felkelek és szedek egy lekvárra-valót, de aztán ezt a tervemet el kellett halasztanom, amikor kiderült, hogy azok a bokrok VALAKI telkén vannak. Másnap ugyan az egyik, dalos kedvében lévő szomszéd nagyon biztatott, hogy szedjek csak nyugodtan VALAKI csipkebogyójából, de miután a környéken így is területi háborúk dúlnak - hol a forrásvíz, hol mindenféle utak miatt - gondoltam jobb lesz a békesség, és inkább újból sétálni indultam. Ezúttal R. nélkül, mert ő valamiért nem bírja, ha ötpercenként megállok fényképezni efféléket:

Meg ilyeneket:

Másnap délelőtt R-rel, a reggeli bevásárlásról visszafelé aztán megtaláltuk a tuttira gazdátlan, tehát szabad prédának minősülő csipkebogyóbokrot egy földút mellett, így hazafelé R. Anyukájával nagy sziszegések közepette bogyókat szedtünk, miközben Áfonya kutya és R. a környéken sétafikáltak, mert utóbbi, saját bevallása szerint nem szereti az efféle gyűjtőmunkát.

A csipkebogyó szedése amúgy nem egy könnyű feladat: szúr, mint az őrület, de mi hősiesen tűrtük a fájdalmat,így most aztán főzhetem a hőn áhított, ám rohadtul macerásnak ígérkező csipkebogyólekvárt - na de erről majd később.

Csopaki hétvégénk eredményeként némileg átalakult a gyümölcs-csendélet a teraszon. Könnyen belátható, hogy a csomagtartó ezúttal is roskadozott...

Hirtelen nem is tudom, hogy főzzek, vagy inkább rajzoljak…

Csokoládés - málnás muffin

Már egy ideje próbálkozom a számomra tökéletes csokoládés muffin előállításával és büszkén jelentem: most végre megvan. Teljes kiőrlésű lisztből, jó sok magas kakaótartalmú étcsokoládéval és belga kakaóporral készül és – valószínűleg idén utoljára – két doboznyi friss málna is került bele, ami szinte elemeli a Földtől ezt a tömény csoki csodát. A benne lakozó málna mondhatni a könnyedség illúzióját kelti - de csak az illúzióját, mert ebben aztán van anyag rendesen.

Ez a mostani produktum több recept ötvözésével jött létre és kb. úgy a negyedik csokis muffin próbálkozásom: első alkalommal kifelejtettem belőle a kakaót, ami miatt nem lett elég intenzíven csokis az íze, a múltkoriban meg hirtelen ötlettől vezéreltetve instant kávét is kevertem bele, ami miatt két muffin bevitele után úgy jártam-keltem, mint egy jobbfajta kakukkos-óra. R. persze úgy durmolt akkor is, mint Garfield legjobb formájában...

Szilikon muffinformákba tettem a papír kapszlikat, ezekbe töltögettem fagylaltos kanállal a tésztát és amikor megsültek a muffinok, akkor csak lazán kiemeltem őket a szilikonformából. Tudom, hogy ez nem túl környezetbarát megoldás, de mit csináljak, amikor annyira szeretem evés előtt lehámozni a kis sütikről ezeket a papírbigyókat... Önmagában papírkapszlival meg sajnos nem mindig működik: jártam már úgy, hogy a muffinjaim valami elcseszett UFO formáját vették fel, mert a papírformában annyira szétterült a beletöltött tésztamennyiség, hogy aztán sehogy sem akaródzott nekik felemelkedni.

Ezúttal viszont rendesen tornáztak a pajtikák. Persze ehhez az is kell, hogy a sütő ajtaját ne nyissuk ki a sütési idő lejárta előtt.

Csokoládés – málnás muffin

Hozzávalók (kb. 18 normál muffinhoz):

15 dkg 70%-os kakaótartalmú étcsokoládé
25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
10 dkg belga kakaópor (cukrozatlan)
15 dkg kristálycukor
15 dkg vaj
3 csapott teáskanál sütőpor
1 tk vanília esszencia
3 tojás
1,5 dl tej

Előmelegítjük a sütőt 170 ۫C-ra, (alsó-felső sütés).

A málnát megmossuk és egy szűrőbe helyezve hagyjuk kicsöpögni belőle a vizet, majd megtöröljük papírtörlő kendővel.

Forrásban lévő víz fölé helyezett habüstben megolvasztjuk a darabokra tört étcsokoládét.

Egy keverőtálban összekeverjük a lisztet a sütőporral és a kakaóval.

Egy másik tálban összekeverjük a tojást a cukorral és a kissé megolvasztott vajjal,beleöntjük a tej felét, teszünk bele egy kanálnyi vanília esszenciát és jól elkeverjük, majd az így összekevert folyékony hozzávalókhoz kb. 4 részletben - a masszát folyamatosan keverve - hozzáadagoljuk a lisztet és a maradék tejet.

A kapszlikat kb. háromnegyed részig töltjük tésztával mindegyik tetejébe három szem málnát nyomkodunk úgy, hogy csak félig süllyedjenek el a tésztában és kb. 25 percig sütjük őket.

Provence-i csirke

Néha napokig nem vagyok éhes, vannak ilyen periódusaim. Például egész múlt héten ilyen volt. Ilyenkor nincs éhségérzetem, főzni sincs kedvem és hát ilyenkor R. sem eszik. Mindig kérdezem is tőle, hogy nem mondta-e még neki az Anyukája, hogy nagyon sovány, de amíg ő nem mondja, addig nincs gond.

Hús még mindig csak kb. hetente egyszer kerül az asztalunkra. Nem akaródzik valahogy húsokkal izézni, és amikor meg olyan szörnyűségekbe futunk bele, mint a valahol, ahová többet nem megyünk enni azok az óriási csirke szárnyak, amik szerintem valójában inkább egy kiöregedett strucchoz tartoztak, akkor meg végképp nem esik jól, a húsra még csak gondolni sem. Csakis édességet akaródzik ilyenkor majszolni, meg tésztát, meg salátát.

De férfiembernek köztudomásúlag kell a hús és én tudom is, hogy kell neki, sokkal inkább, mint például a csokoládés muffin. A Cocina Sana című spanyol magazinban szerencsére találtam egy ígéretes receptet. A színes, illatos, aromás csirkecomb nem csak R-t, de engem is lenyűgözött, úgyhogy azt hiszem, megjött a kedvem a húsokhoz.

Provence-i csirke

Hozzávalók, 2 főre:

4 alsó és/vagy felsőcomb
1 nagyobb fej vöröshagyma, finomra vágva
2 evőkanál paradicsom koncentrátum
½ evőkanál édes pirospaprika
2 dl száraz fehérbor
2 dl szárnyas alaplé
1 piros és 1 sárga kaliforniai pirospaprika
friss zöld fűszernövények: pl. kakukkfű és rozmaring
2 babérlevél
1 maréknyi fekete olajbogyó
2 ek olívaolaj
só, bors

Mossuk meg a csirkét, egy papírtörlővel szárítsuk meg, helyezzünk egy-két friss zsályalevelet minden csirkecomb bőre alá, a húst ezután dörzsöljük be sóval és frissen őrölt borssal.

A kaliforniai paprikák magházát vágjuk ki, húsukat vágjuk hosszanti irányban kb. 2 cm szélességű csíkokra.

Egy mélyebb serpenyőben hevítsünk olívaolajat, magas hőfokon kicsit pirítsuk meg a csirkecombok mindkét oldalát, adjuk hozzá a hagymát és pirítsuk a húsokkal együtt még néhány percig.

Keverjük el a pirospaprikát a paradicsom pürével és a borral, öntsük a csirkére. Adjuk hozzá a csíkokra vágott kaliforniai paprikát és a fekete olajbogyót.

Öntsük fel a szárnyas alaplével, az edényt fedjük le és addig főzzük, amíg a csirke megpuhul és a főzőlé kb. ötödére sűrűsödik, tálaláskor majd ebből öntözünk néhány kanálnyival a rizzsel, vagy tésztával körített húsra.

Sültpaprika krémleves sült bazsalikomlevéllel

Mivel az ősz immár visszafordíthatatlanul megérkezett, nálunk beköszöntött a leves szezon. Legalábbis az olyan esős napokon, mint a mai, egy illatos, zamatos leves terápiás jelleggel bír. Jöhet mindenféle krémleves, valami izgalmas új, vagy egy jól bevált, régi kedvenc. Ezúttal a sült paprika került sorra, aminek nagy rajongója vagyok: tökéletes magában is, vagy egy kis olíva olajjal nyakon öntve, hihetetlenül feldob bármilyen zöldsalátát, pépesítve pedig keverhetünk belőle dióval, lime-mal, fokhagymával, cayenne borssal és római köménnyel muhammara-t, szíriai sültpaprika krémet. Ez utóbbit leggyakrabban pitával, pirítóssal esszük, de húsgolyókat belemártogatni sem utolsó. A héjától megfosztott, mixerben pürésített sült paprikát zöldfűszeres sajtkrémmel összekeverve szintén izgalmas gourmet-kencét készíthetünk.

Na de vissza a leveshez: ez a paradicsommal elegyített verzió igazi kényeztetés azoknak, akik kedvelik az intenzív ízvilágú krémleveseket.

A delicious. magazin receptje alapján.

Sültpaprika krémleves sült bazsalikomlevéllel

Hozzávalók (4 személyre):

5 db piros (vagy piros és sárga) kaliforniai paprika
1 ek sűrített paradicsom szósz
1 hámozott paradicsom konzerv
1 közepes fej vöröshagyma, finomra vágva
2 ek olívaolaj
3 gerezd fokhagyma, felszeletelve

0,5 l zöldség alaplé (vagy leves 1 bio leveskocka)
8-10 db szép, friss bazsalikomlevél
só, bors

A sütőt előmelegítjük 200۫ C-ra. A kaliforniai paprikákat megmossuk, a száruknál körbevágjuk, eltávolítjuk a magházukat, majd alufóliával bélelt tepsire rendezzük őket és kb. fél óra alatt a sütőben megsütjük.

Ezalatt az olívaolajon 10 percig dinszteljük a hagymát és a fokhagymát, majd ezekhez hozzáadjuk a sűrített paradicsomot és elkeverjük.

Ha megsült a paprika, tegyük át egy tálba, amelynek a tetejét negyedórára fedjük le légmentesen folpack-kal. Ezután a paprikák héját lehúzzuk, húsukat nagyobb darabokra vágjuk és hozzákeverjük a hagymás keverékhez.

Ehhez hozzáadjuk a hámozott paradicsomot is, felöntjük a zöldség alaplével, elkeverjük és 5 percig főzzük. Sózzuk, borsozzuk, végül egy botmixerrel pürésítsük.

A bazsalikomleveleket megmossuk, egy papírtörlő segítségével megszárítjuk és egy kanál olívaolajon alacsony hőfokozaton mindkét oldalukon megsütjük, ezekből helyezünk két-három levelet a tálkákba szedett leves tetejére.

Rakott kelkáposzta füstölt sajttal és szalonnával

Hát, sose gondoltam volna, hogy én rakott kelkáposztát fogok készíteni, a tévé menzáján ahhoz túl gyakran volt ez az ebéd, szinte hetente és engem valahogy nem győzött meg az barna színű húshalom, amit ott a tányér közepére mértek, mondhatni igazán utáltam, még a szagát is, főleg ha későn mentem ebédelni és ezzel kellett beérnem.

Viszont hetek óta moussaka-t akarok sütni bárányhússal, de azt történt, hogy mikor az összesen három alkalomból először vettem utam a henteshez, egy A4-es lapot találtam ott kiragasztva a lehúzott redőnyön, miszerint szabadságon van. Aztán mentem még háromszor, de nem jártam sikerrel, ezért úgy döntöttem, átmenetileg elhalasztom a moussaka készítést.

Kedden aztán a zöldségestől egy szép fej kelkáposztával, meg egy kisebb karfiollal távoztam, azt tanácsolta ugyanis, készítsek rakott kelkáposztát, de rendesen, karfiollal, füstölt szalonnával, meg némi sajttal. Más ötletem úgysem volt, ezért úgy öt perc múlva már tekertem is hazafelé a zsákmánnyal, és éppen kanyarodtam, amikor a biciklikormányra akasztott nejlonszatyor beleakadt egy korlátba és én úgy estem el, ahogy már régen, nézni is öröm lehetett, ehhez képest hárman is azonnal jöttek segíteni.

Még egy darabig ücsörögtem ott egy padon és azon gondolkodtam, hogy lehet az, hogy az ember mindig olyan tisztán látja az esés minden pillanatát, sőt, az első pillanattól kezdve azt is tudja, hogy el fog esni és rögvest átfut az agyán az a megoldás, amivel a lehető legjobban megúszhatja az egészet, én például gyorsan mellmagasságba helyeztem a két kezemet, így kb. úgy nézhettem ki, mint aki a mozgó bicikliről készül tigrisbukfencezni, viszont a talajra legalább nem mellel, hanem tenyérrel érkeztem. Meg azon is gondolkodtam, hogy talán túlságosan beégtek a tudatalattimba a szőke nős viccek, mert ekkor éppen úgy negyedórája voltam szőke, a fodrásztól hazafelé ugrottam be ugyanis vásárolni.

A rakott kelkáposzta egyébként egész jól sikerült, úgyhogy mostantól szeretem. Reméltem, hogy R-nek is ízlik majd, mivel neki meg ez a gyerekkori íz, de ettől függetlenül szerencsére szabad kezet kaptam.

Ja, és egyáltalán nem olyan barna izé lett, mint a menzán volt, sőt: üdítően színes.

Rakott kelkáposzta füstölt sajttal és szalonnával

Hozzávalók, 4 személyre:

1 közepes fej kelkáposzta
1 kisebb fej kafiol (kb. 40 dkg)
5 dl tejföl
8 dkg vaj
10 dkg főtt, füstölt erdélyi szalonna
20 dkg darált borjúhús
1 kis fej vöröshagyma, apróra vágva
2 gerezd fokhagyma, finomra zúzva
1/3 tk őrölt római kömény
késhegynyi cayenne-i bors
só, bors
3 ek olívaolaj
5 ek rizs
a tejejére: 5 dkg füstölt sajt

A rizst feltesszük főni, a kelkáposzta külső leveleit leszedjük, alaposan megmossuk. A karfiol leveleit eltávolítjuk, szárát levágjuk, ezt is megmossuk és mindkettőt együtt 10 percig főzzük sós vízben. Ezután a leveleire szedett kelkáposztát edény fölé helyezett szűrőben lecsepegtetjük, ekkorra már a rizs is megfőtt.

Ezalatt a darált húst alaposan összekeverjük a rizzsel, római köménnyel, a finomra zúzott fokhagymával, a vöröshagymával és cayenne-i borssal, az egészet sózzuk, borsozzuk. EGy nyeles serpenyőben olívaolajat hevítünk és folyamatosan kevergetve addig sütjük a húst, amíg a színe kifehéredik. Ezalatt a vajat megolvasztjuk, a füstölt szalonna bőrét levágjuk és eldobjuk, majd a szalonnát kockára vágjuk.

A sütőt előmelegítjük 180 ۫C-ra, majd kivajazunk egy 24 cm átmérőjű sütőedényt, ennek az aljára teszünk egy pár kelkáposzta levelet, hogy az a tál alján egy vékonyabb réteget alkosson. Erre szórunk egy réteget az apró rózsákra bontott karfiolból, ezt megsózzuk, megöntözzük olvasztott vajjal majd tejföllel. Ezután következik a rizses hús (aki akarja, felezheti a hús mennyiségét és akár tovább is rétegezhet), erre ismét egy rétegnyi karfiol, majd arra újból két rétegnyi kelkáposzta kerül. Az egészet sózzuk, ismét megöntözzük vajjal és a maradék tejföllel, a tetejére szórjuk a bőrétől megfosztott, apró kockákra vágott füstölt szalonnát és ráreszeljük a füstölt sajtot.

A tálat levedve 35 percre a sütőbe tesszük, majd 20 perc után a hőfokot 200 ۫C-ra növeljük és immár fedetlenül sütjük tovább. Akkor jó, ha a tetején a szalonna és a füstölt sajt megpirult.

Tálaláskor kis tálkában plusz tejfölt kínáljunk mellé.

Fokhagymás-petrezselymes garnéla

Igazán friss garnélát tengerparti országban bárhol ehetünk, gondoltuk Zs. barátnőmmel, amikor pár évvel ezelőtt, görögországi hátizsákos túrára indultunk. Elhatároztuk, hogy végigesszük az összes tengeri halat, ami csak létezik az Égei-tenger partvidékén. A túra első napján az athéni piacon rögtön találtunk is egy utcai árust, akinél friss, omlós tintahalat ettünk, hát megérkeztünk, gondoltuk. Tengerparti ország lévén, joggal feltételeztük, hogy a Peloponnészoszi-félsziget belsejében mindenhol találunk majd friss garnélát, kagylót, tőkehalat és még sorolhatnánk, pedig abból, hogy egy ország relatíve nagy területe közvetlenül a tenger mellett fekszik, még nem következik, hogy az egész egy nagy tengerpart, következésképpen mindenhol van friss hal.

A tisztességes, napi kultúra-bevitel után ugyanis hiába kerestük a halat a vendéglőkben, a beszédes pincérek félsziget-szerte nem győzték magyarázni nekünk a belső területekhez kapcsolódó, húsra és zöldségekre épülő kulináris hagyományokat, amiket kénytelenek voltunk elfogadni, na nem mintha szenvedést jelentett volna a moussaka, vagy a fokhagymás padlizsánkrém, csak hát mi friss halra vágytunk, mindhiába.

Lássuk, mit tehet az ember Budapesten, ha tengert-vágyó hangulatba kerül és majd megveszik egy kis friss tengeri halért, annyira, hogy szinte már az orrában érzi a halvendéglők messziről csábító illatát? Annak ellenére, hogy tengerparttal nem rendelkezünk a friss, tengeri hal már ebben a városban is elérhető, mert szerencsére elég sok étterem kínál étlapján ilyen fogásokat. Ha görögös a hangulatra vágyunk, mehetünk a Dyonysos Tavernába, ha széles választékra, akkor az Óceán Bar & Grillbe, ha pedig otthoni halörömökre, akkor rendelhetünk sushit, vagy éppen elbattyoghatunk a Vásárcsarnokba és jól bevásárolhatunk, hogy aztán otthon kedvünkre megfőzzük. Kedden és pénteken érkezik friss áru az alagsorban lévő halárushoz, ahhoz, aki a csarnok főbejárata felől közelítve az utolsó halas a sorban. Dicsőségét már több fórumon megénekelték előttem is, nem célom ezt tovább fokozni. Ezúttal friss garnélákat vettem, aztán könnyű tengeri ebédet rittyentettem belőle.

A garnéla alaphelyzetben szürke színű és szagtalan, sütés/főzés közben a hő hatására azonban egy-két perc alatt lazacszínűvé válik, „így jelzi”, hogy elkészült. Mi modenai balzsamecettel meglocsolt salátával és ropogós héjú fehér kenyérrel ettük, amivel a végén alaposan kitunkoltuk a serpenyő alján maradt fűszeres, petrezselymes olívaolajat.

Fokhagymás-petrezselymes garnéla

Hozzávalók 2 főre:

50 dkg nyers garnéla (lehet, hogy elsőre ez soknak tűnik, de szempillantás alatt elfogy...)
egy csokor petrezselyem
3 fej fokhagyma
1,5 dl olívaolaj
0,5 dl rozé (vagy száraz fehérbor)
só, bors

A garnélákat megmossuk: ha a fejük még rajtuk van, azt letépjük, majd a hasuknál kezdve lehámozzuk róluk a páncélt, az utolsó ízt akár rajta is hagyhatjuk (ezt majd evés közben távolítjuk el). A hát felső, középső részén láthatóvá váló vékony, fekete tápcsatornát hüvelyk- és mutatóujjunk közé fogva, óvatosan kihúzzuk belőle és eldobjuk (ha ez éppen nem látható, akkor a háta elejét középen egy hegyes késsel kicsit felhasítjuk, amíg láthatóvá nem válik). A megtisztított rákokat ezután átöblítjük és egy papírtörlő segítségével megszárítjuk őket.

Egy mélyebb, nyeles serpenyőben olívaolajat melegítünk, rádobjuk a karikára vágott fokhagymát és alacsony hőfokozaton néhány percig dinszteljük (ne barnuljon meg, mert akkor a fokhagyma is és az olaj is megkeseredik), majd eltávolítjuk azokat olajból és helyükre tesszük a rákokat.

Erősebb fokozatra kapcsolunk, a rákokat mindkét oldalukon két-két percig sütjük, majd aláöntjük a bort és ebben még két percig pároljuk. Sózzuk, borsozzuk, megszórjuk petrezselyemmel, majd az egészet jól összeforgatjuk.

Negyedekbe vágott citromszeletekkel tálaljuk.

Fuet és Pa amb Tomáquet

A napokban hazalátogatott Trixi barátnőm Barcelonából a pasijával, néhány tucat ajándékba hozott gyerekjátékkal, meg egy adagnyi gasztroajándékkal. Nagyon szerencsések vagyunk, mert Zs. diétája miatt a mi hűtőnkben landolt egy doboz kakaós Zap's keksz, egy csomag jamón serrano, meg egy szép szál katalán kolbász, nevezett fuet.

Majd holnap

Zs. barátnőmmel elhatároztuk, hogy a ránk eső napon megörvendeztetjük a vendégeket - főleg Trix barátját, Juliant - valami magyaros kajával. Zs. marhapörköltet tervezett, én aranygaluskát vaníliasodóval. Bár elkészültünk időben(!) mindennel, mégis csak másnap tudtunk debütálni, mivel Trix várható érkezésük előtt egy órával hangjában némi rejtett szemrehányással felhívott, hogy ők mindenféle súlyos bőröndöket vonnak maguk után a városban, egyik-helyről a másikra mennek, ugyanakkor Juli még semmit sem látott Budapestből. Nem tudtam hirtelen, hogy azt akarja, hogy vigyem a bőröndjeiket, vagy azt, hogy álljak elő rögvest valami express városnézési tervvel, de aztán rájöttem, hogy az aznapi vacsorát szeretné elmismásolni. Zs-vel persze duzzogtunk egy sort, mivel ő egy csapat régi, főiskolás barátját is kicsődítette Piliscsabára, akik AgentAgi vezényletével mindannyian a bográcsban rotyogó marhapörkölt körül szorgoskodtak.

Így csak másnap találkoztunk barátainkkal, de az, hogy a vacsora során minden étel elfogyott, sajnos mégsem jelentette konyhaművészetünk egyértelmű dícséretét, mert Trixi szerint Juli mindent megeszik, amit elétesznek. Mivel az aranygaluskáról és a marhapörköltről valószínűleg mindenki beható ismeretekkel rendelkezik, én ezekről itt nem értekeznék, viszont szólnék a hűtőnkben maradt fuetről, erről a sajátos íz- és szagvilággal bíró kolbász-remekről.

A fuet sertéshúsból készült, disznóbélbe töltött kolbász, a katalán húsipar egyik tipikus terméke, melyet a szalámikhoz hasonlóan sózással és fermentálódást segítő adalékanyagok hozzáadása után hosszú hónapokig levegőn érlelnek. Maga a szó egyébként ostort jelent, mely nyilván a kolbász kb. félméteres hosszára utal. A kolbászhúsba a húson, sonkán, tengeri són, fűszereken kívül alacsony zsírtartalmú tejport és pálmacukrot is kevernek, az egyéb összetevők városonként változhatnak. A csípősebb spanyol chorizo-któl eltérően ez nem tartalmaz paprikát, egyes fajtáit kívül jellegzetes szagú, fehér penészréteg borítja. A katalán Pireneusokban lévő Vic és Osona városának tipikus termékét Spanyolország-szerte eltérő neveken emlegetik. Az espetec a fuet kereskedelemben kialakult általános gyűjtőneve, amelyet Katalónia francia részén, a Baleár szigeteken és Valenciában llonganissa-ként ismernek,más helyeken pedig llonganisseta, botifarra picant, secallona, petador, vagy tastet néven ismerik.

A fuet néhány izgalmas verziója:

Girona környékén kapható az édes változat, a botifarra dolça, ebbe cukrot és gyakran szárított gyümölcsöket is kevernek.

A cigala de gos, llonganisset az egyik legízletesebb fajta, amit gyakran csak magában esznek, ez a gyerekek kedvence is.

Carn y xua a neve a Menorca szigetén előállított, a sajátos klímának köszönhetően különlegesen lágy struktúrájú llonganissa-nak, mely a húson kívül szalonnát is tartalmaz.

A xolís kézműves termék a katalán Pireneusokban fekvő Pallars városából, melyet a helyi hagyományoknak megfelelően kizárólag kocák húsából állítanak elő, tartósítószer-mentesen.

A fentieken kívül még Mexikóban, Perto Rico-ban és Kubában is készítenek hasonló kolbászféleséget, amelyet egyébként ehetünk tapasként, zöldsalátával, vagy éppen levesfeltétként.

Pa amb Tomáquet, katalán paradicsomos kenyér

Nálunk ezúttal Pa amb Tomáquet, azaz paradicsomos kenyér került a kolbász alá, ami egyébként a katalánok egyik legnépszerűbb és legkönnyebben elkészíthető nemzeti étele: egyszerűen félbevágott paradicsomot dörzsölnek pirított, fehér kenyérre (van, aki előtte fokhagymával is bedörzsöli a kenyeret), majd a kenyeret meghintik sóval, végül csípősebb, extra szűz olívaolajat locsolnak rá. Ebben a sorrendben, mert egyesek szerint ez egyáltalán nem mindegy. A hozzávalókat aztán friss baguette csücskével, vagy egy másik kenyérdarab héjával nyomkodják bele a kenyérbe, hogy az emulzió jobban összeálljon.

A legjobb éttermek étlapjain is találkozhatunk előételként az így készített paradicsomos kenyérrel, de ehetjük bárokban borozgatva tapasként, sajttal, szardellával és sült zöldségekkel is.

Felhasználtam: http://http//jaumefabrega.blogspot.com/2008/01/embtutidosdiccionario-del-fuet.html

Zöldborsó krémleves parmezánnal

Július közepén már hiába kerestem a friss zöldborsót a piacokon, még a jól bevált zöldségárusom is úgy vélte ekkortájt, hogy nevezett zöldségről ebben az évben már álmodni sem érdemes, pedig én még mindenféle pürékről, főzelékekről és játékos borsószemekkel megkoronázott, sós tortácskákról fantáziáltam. Már egész úgy tűnt, hogy ezeket a terveket jövő nyárig dobozba kell zárnom, amikor is fenti zöldséges erre a célra kijelölt polcán egy hete ismét megpillantottam az egymás mellett sorakozó, frissen fejtett borsószemekkel teli csomagocskákat.

Emlékszem, gyerekkoromban hogy szerettem nézni, ahogy a harsogva kettéváló héjból az ujjaimmal kisodort borsószemek az edény oldalán végiggurulva, vidám táncot lejtve végül megállapodnak a többi közt. A zöldborsó apám nagy kedvence volt, amikor azt mondta anyámnak, hogy főzhetne már a gyereknek (ti. nekem) egy jó kis zöldborsólevest, az mindig jelzésértékű volt, nem sokkal ezután hamarosan fémtálban imbolygó borsószemeket hozott, melyeket kajla fülű vizslánk becses társaságában saját kezűleg fejtett a cseresznyefa alatt. Az otthoni konyhakertben a mai napig van zöldborsó ágyás, nyár elején szinte onnan kerül zsengén abba a sárga- és fehérrépával, karalábéval, valamint csipetkével készülő zöldséglevesbe, ami otthon olyan gyakran kerül asztalra nálunk.

A zöldborsót a magam részéről leginkább az alábbi krémleves formájában szeretem, ebben jó koncentráltan hat a borsó édeskés íze, amit a frissen reszelt parmezán sajátos, sós ízvilága ellensúlyoz. Egy kevés tejszínen kívül más sűrítést nemigen igényel, szerintem éppen optimálils a sűrűsége. Ha valakit esetleg zavarnának a benne maradt héjrostok, a turmixolás után egy szitán átpasszírozva ezek könnyen eltávolíthatók, s ha ekkor még szükséges, a leszűrt levest a tejszínben elkevert kiskanálnyi kukoricakeményítővel sűríthetjük.

Zöldborsó krémleves parmezánnal

Hozzávalók, 4 személyre:

55 dkg zöldborsó
8 dl szárnyas alaplé
1 szál póréhagyma
3 gerezd fokhagyma
1 dl tejszín
só, bors
2 ek olívaolaj
csipetnyi frissen reszelt szerecsendió
a tálaláshoz: 5 dkg frissen reszelt parmezán

A póréhagymát megtisztítjuk, a fehér részét karikákra vágjuk és a fokhagymával együtt olívaolajon kissé megpirítjuk.

Hozzáadjuk a zöldborsót , felöntjük az alaplével és 20 percig főzzük, majd egy botmixerrel pürésítjük.

Sózzuk, borsozzuk, frissen reszelt szerecsendióval fűszerezzük, majd visszatesszük a tűzhelyre, hozzáadjuk a tejszínt és addig kevergetjük a levest, amíg egyet rottyan. Levesszük a tűzről, megkóstoljuk, s ha kell, még fűszerezzük.

Frissen reszelt parmezánnal tálaljuk.

Áfonyás - málnás mini sajttorta

Nálunk úgy van, hogy R-nek mindig jól beharangozom, milyen süteményt készítek majd neki, csak azt általában elfelejtem közölni vele, hogy mikor. Múlnak a napok, ő meg csak várja, várja türelmesen a beígért creme brulée-ket, áfonyás muffinokat, meg a többit. Vár, hogy engem megszálljon végre a sütési vágy, ami szerencséjére előbb-utóbb azért bekövetkezik. Tény azonban, hogy néha elég sokáig kell várnia. Ezért mostanában, amikor süteményekkel kapcsolatos terveimről beszélek neki, nagy látványosan befogja a fülét és azt mondja: vegyem tudomásul, ő a sütit enni akarja és nem hallgatni.

A napokban aztán sajnos kitört rajta (R-en) a pollenallergia, így most hivatalosan is betegnek számít. Gondoltam, ennek jogán jár neki a süti. Krémsajttal töltött, áfonyás-málnás tortácskákat sütöttem neki. Hármasával ette és egész megtáltosodott tőle: legalábbis hirtelen elkezdte kiszortírozni a nappaliban tornyosuló régi újságokat. Mivel a csodák megtörténésére lehetőséget kell biztosítani, meg egyébként is hivatalos voltam egy barátnő találkozóra E-ék teraszára, ez volt az a pillanat, amikor elmentem otthonról.

Csomagtartómon áfonyás-málnás minitortákat rejtő dobozkával áttekertem E.-ékhez, aki tízhónapos kislányával és Zs. barátnőmmel, karjában háromhónapos babájával tisztára kertvárosi idillben üldögéltek a teraszra kitett kanapén, mögöttük a polcon egymásba rakott virágcserepek és virágmintás dobozok sorakoztak, fejük fölött ventilátor berregett békésen. A legkisebb egy Buddha nyugalmával követte anyja öléből az eseményeket, szerintem furcsállhatta hogy másfél éves nővére ezúttal nem ugrál tigrisbukfenceket a feje fölött, E. kislánya pedig igazi hölgyhöz illően színes karkötőkkel és nyakláncokkal játszott nagy elmélyülten, alkalmasint kísérleteket téve azok elszakítására. Mivel a háziasszony nagyszerű túrós süteményt készített, én az építőjátékok között üldögélve azt majszoltam, miközben az élet dolgairól beszélgettünk.

A vendégségbe vitt tortácskák elfogytak, s mire az E-től kapott illatos, friss zöldfűszer csokrommal hazabicikliztem, a hűtőben az utolsónak is csak hűlt helyét találtam...

Recept honnan máshonnan, mint a delicious. magazin júniusi számából.

Áfonyás - málnás mini sajttorta

Hozzávalók (12 db):

100 gr teljeskiőrlésű, vagy shortbread (pl. Walkers) keksz
55 gr darált mandula
50 gr sózatlan vaj, felolvasztva

A töltelékhez:

320 gr krémsajt (én light verzióból készítettem)
100 ml tejföl
110 gr barna nádcukor
1 tojás, plusz egy másiknak a sárgája
½ teáskanál vanília kivonat
1 lime héja, lereszelve
100 - 100 gr málna és áfonya
porcukor a tálaláshoz

A sütőt melegítsük elő 160۫C-ra, egy 12 db-os normál muffinsütő formába (szilokon, vagy fém) helyezzünk a sütőforma méretének megfelelő papírkapszlikat.

A kekszet helyezzük egy nejlonzacskóba, kössük össze a zacskó száját úgy, hogy ne maradjon benne levegő, majd egy nyújtófával zúzzuk össze alaposan a zacskóban lévő kekszet.

Egy tálban keverjük össze alaposan a kekszet, a mandulát és az olvasztott vajat, majd egy-egy púpos evőkanálnyit ebből helyezzünk a formákba, egy teáskanál kanál segítségével nyomkodjuk le a kekszes keveréket a formák aljára, majd a megtöltött formát tegyük egy órára a mélyhűtőbe.

Mikor már majdnem lejárt a kekszes keverék mélyhűtőben töltendő ideje, keverjük össze a krémsajtot, a tejfölt és a cukrot egy habverő segítségével keverjük levegősre a krémet. Adjuk hozzá az egész tojást, majd a tojássárgáját, a vanília kivonatot és végül a lime héját, mindegyik hozzávaló után habverővel alaposan keverjük el a krémet.

Egy fagylaltos kanállal minden, kekszes keverék tetejére tegyünk bőven a krémből (a krém érjen majdnem a kapszlik tetejéig), majd helyezzünk a krémre málna és/vagy áfonyaszemeket.

Tegyük a muffin sütőformát, benne a megtöltött papírkapszlikkal a sütőbe és süssük 25 percig. Tálalás előtt szedjük le a tortácskákról a papírt, ültessük őket tányérre, ültessünk a tetejükre egy-két szem friss málnát és/vagy áfonyát, végül díszítsük finoman porcukorral.