2014. április 28., hétfő

Kalandozások a Zemplénben: a Füzéri vár

A Zemplén és a Tokaj-Hegyaljai Borvidék telis-tele van vulkáni hegyekkel, ezek miatt (és persze a szépen művelt szőlőterületek miatt is) nagyon látványos a környék. Nagy, masszív hegyek mellett izzó napkorong, vagy éjjel csillagokba burkolózó hegy, efféle romantikus látvány kényezteti itt a vendégeket.

Tízenötmillió évvel ezelőtt vulkánok fortyogtak és ontották a lávát magukból errefelé. Ilyen vulkán volt a kedvencem, a Tokaj-hegy is, amely reggelente néha misztikus páraködbe burkolózik, máskor kristálytisztán kivehető a hegy növényvilága többkilométeres távolságból is, míg éjszaka csak a hegy tetején lévő TV torony világít messzire, pirosan. Vulkán volt többek között a Sátoraljaújhelyi Sátor-hegy is.  Ezek a hegyek ma (és évszázadok óta hagyományosan) szőlőültetvények talaját képezik  andezites, riolittufás talajt biztosítva a szőlőnek, amelyeknek köszönhetően a bor minerálissá, ásványossá válik. A vulkanikus kőzetvilág a Tokaji Borvidék egyik jellegzetessége és az egyik ok, ami miatt az itt termő bor világszerte különleges és egyedi. A többi okot is elkezdhetném éppen sorolni, mert van még jónéhány, de a Kalandozások a Zemplénben sorozatban inkább kedvet szeretnék csinálni nektek a borvidékre, borvidékről való kirándulásokhoz. Mert nemcsak borban vagyunk verhetetlenek, hanem várakban, természetes folyóvizekben és ritkaságszámba menő növény- és állatvilágban is, így családok számára is jó program errefelé kirándulni.
Már a borvidéken túl, Füzéren van egy gyönyörű várrom, ami szintén vulkáni sziklaszirtre épült. Fűszeres Eszterék hívtak ide múlt héten kirándulni, tartsak velük.  Néha én is úgy vagyok, mint mások: a régi, jól bevált útvonalakon közlekedem, kellenek néha hozzá a barátok, hogy rámutassanak mi minden van  a környezetemben. Persze ez sincs mindig így, mert máskor egy másnak jellegtelen épületen is megtalálom azt, ami különleges és szép benne, még akkor is, ha egy rozsdás kilincsről van szó...
A Füzéri várat Sátoraljaújhelyen keresztül, a Mikóháza, Pálháza, Filkeháza útvonalon tudjátok megközelíteni, már messziről látni fogjátok a hegy tetején trónoló épületet.
Készüljetek fel rá, hogy sok-sok lépcső megmászásával értek csak célba, cserébe viszont pazar kilátást nyertek a környező hegyekre.

Rövid történet a Wikipedia-ból: 

Egyes források szerint II. András volt a vár első tulajdonosa, később II. Béla lányának, Anna hercegnőnek ajándékozta a várat a hozzátartozó uradalommal együtt, akitől apja ellen harcoló testvére elvette azt.
A XII. század végén Aba Amádé volt a vár ura, tőle Károly Róbert elkobozta az erődítményt és Drugeth Fülöpöt nevezte ki várnaggyá. Luxemburgi Zsigmond a XIV. században annak a Perényi családnak adta a várat, amely a Sárospataki várat is építtette. A XV. század végén aztán Mátyás király összetűzésbe került a Perényiekkel, kiűzte őket, majd később visszaadta a várat a családnak. 1526-ban Perényi Péter koronaőr Szapolyai János koronázása után Visegrád helyett idehozta a Szent Koronát és egy évig itt őrizte azt. Később fia, Perényi Gábor reneszánsz stílusban építette újra a várat.
Aztán a Báthory család következett a tulajdonosi sorban, majd néhány tulajdonosváltás után a vár kincstári kezelésbe került. Az 1700-as évek végén a környék lakossága kőbányának használta a területet (nagyszerű ókori romokkal is megtörtént ez Olaszországban, nem igaz?) A vár egyik utolsó tulajdonosa Bónis Ferenc köznemes volt, akinek fejét vették a Wesselényi-féle, császár elleni összeesküvésben való részvételéért. Az elkövetkező évtizedekben a lakosság és a viharok tovább pusztították az épületet, míg a XX. század végén Feld István és Juan Cabello kezdték meg annak felderítését. A vár most is renoválás alatt áll, ettől függetlenül biztonságosan lehet a várfalak között közlekedni, legalábbis egy kétéves nagy örömmel futkározott a várfalak között, természetesen szülői felügyelettel.
Visszafelé úton megállhattok Pálházán, Fűszeres Eszter szerint itt van a világ legjobb lángosa, és hogy így van, abban biztos vagyok, ám a hely ezúttal zárva volt, így ezúttal máshol ebédeltünk a már kissé borús ég alatt.

2014. április 6., vasárnap

Rigójancsi ropogós étcsokoládémázzal

A házi krémes mellett az egyik kedvenc süteményem a Rigójancsi. Anyu jónéhányszor készített gyerekkoromban ilyet és amikor ezt eszem valahol, mindig akaratlanul is összehasonlítom az ízét azzal, amit ő sütött. És persze egyik sincs olyan jó, mint a házi verzió. A Rigójancsiban rejtező tejszínes krém fantasztikus és azt is szeretem benne, amikor a tetején lévő étcsokoládéréteg roppan a fogam alatt. Sárospatakon a Heitzmann Cukrászdában hétvégenként alkalomadtán készítenek Rigójancsit, nos olyankor rávetem magam a készletre. Nemrég volt Anyu születésnapja és eldöntöttem, hogy ezalkalomból meglepem őt egy adag süteménnyel. Csak hát történetesen elszóltam neki magam, hogy szükségem lenne majd a receptre, amikor legközelebb hazamegyek. Ennek mintegy magától értetődő következményeként Anyu bevásárolt a süteményhez, Ági pedig aki segít neki az otthoni ügyek intézésében, megsütötte a sütit mire hazaértem, mondván nekem úgyis van más dolgom. Persze nekem is van azért részem a sütiben: a csokoládémáz, na meg a gyertya, ami a tetejébe került az évek számával, ami ezúttal 79.

A recept a Marosi Lászlóné szerkesztette 104 híres magyar recept c. könyvben található Rigójancsi recept átdolgozása.

Hozzávalók a tésztához (kb. 20 db 7x7 cm-es sütemény lesz belőle)
160 gr kristálycukor
160 gr liszt
40 gr kakaópor
8 db tojás

A tojásból, kristálycukorból, lisztből és kakaóporból csokoládés piskótatésztát készítünk, melyet vajazott-lisztezett tepsiben 180 Celsiuson kisütünk. Kihűlés után a piskótát lapjában kettévágjuk. A felső lapot olvasztott étcsokoládéval áthúzzuk, dermedés után 4x4 cm-es négyzetekre vágjuk.

Hozzávalók a krémhez:
100 gr porcukor
80 gr kakaópor
10 gr zselatin
6 dl tejszín

A sütemény tetejére: 1 tábla (100 gr) olvasztott étcsokoládé

A tejszínt megfelezzük és az egyik felét elkeverjük a kakaóval, a fele zselatinnal és a porcukorral, a másik felét simán felverjük. (A könyvben eredetileg a teljes tejszínmennyiséget összekeverik a porcukorral és kakaóval, ezt is megtehetjük és akkor egyfajta kakaós krémet kapunk.) A tejszínt az alsó tésztarétegre tesszük, ráhalmozzuk a kakaós krémet, erre ráhelyezzük a másik tésztalapot.

Egy nagyobb edényben vizet forralunk, ebbe helyezünk egy másik edényt, amiben a csokoládét fogjuk megolvasztani. Megvárjuk, amíg felforr a víz, a csokoládét összetörjük, beleszórjuk a felső edénybe és megolvasztjuk. Egy szélesebb lapú késsel rákenjük a tészta tetejére és megvárjuk, amíg megdermed.

Borajánlat: legjobb hozzá olyan érettebb, 6 puttonyos Tokaji aszú, amelyben már megjelentek az étcsokoládés érlelési jegyek.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails