Fokhagymás-petrezselymes garnéla

Igazán friss garnélát tengerparti országban bárhol ehetünk, gondoltuk Zs. barátnőmmel, amikor pár évvel ezelőtt, görögországi hátizsákos túrára indultunk. Elhatároztuk, hogy végigesszük az összes tengeri halat, ami csak létezik az Égei-tenger partvidékén. A túra első napján az athéni piacon rögtön találtunk is egy utcai árust, akinél friss, omlós tintahalat ettünk, hát megérkeztünk, gondoltuk. Tengerparti ország lévén, joggal feltételeztük, hogy a Peloponnészoszi-félsziget belsejében mindenhol találunk majd friss garnélát, kagylót, tőkehalat és még sorolhatnánk, pedig abból, hogy egy ország relatíve nagy területe közvetlenül a tenger mellett fekszik, még nem következik, hogy az egész egy nagy tengerpart, következésképpen mindenhol van friss hal.

A tisztességes, napi kultúra-bevitel után ugyanis hiába kerestük a halat a vendéglőkben, a beszédes pincérek félsziget-szerte nem győzték magyarázni nekünk a belső területekhez kapcsolódó, húsra és zöldségekre épülő kulináris hagyományokat, amiket kénytelenek voltunk elfogadni, na nem mintha szenvedést jelentett volna a moussaka, vagy a fokhagymás padlizsánkrém, csak hát mi friss halra vágytunk, mindhiába.

Lássuk, mit tehet az ember Budapesten, ha tengert-vágyó hangulatba kerül és majd megveszik egy kis friss tengeri halért, annyira, hogy szinte már az orrában érzi a halvendéglők messziről csábító illatát? Annak ellenére, hogy tengerparttal nem rendelkezünk a friss, tengeri hal már ebben a városban is elérhető, mert szerencsére elég sok étterem kínál étlapján ilyen fogásokat. Ha görögös a hangulatra vágyunk, mehetünk a Dyonysos Tavernába, ha széles választékra, akkor az Óceán Bar & Grillbe, ha pedig otthoni halörömökre, akkor rendelhetünk sushit, vagy éppen elbattyoghatunk a Vásárcsarnokba és jól bevásárolhatunk, hogy aztán otthon kedvünkre megfőzzük. Kedden és pénteken érkezik friss áru az alagsorban lévő halárushoz, ahhoz, aki a csarnok főbejárata felől közelítve az utolsó halas a sorban. Dicsőségét már több fórumon megénekelték előttem is, nem célom ezt tovább fokozni. Ezúttal friss garnélákat vettem, aztán könnyű tengeri ebédet rittyentettem belőle.

A garnéla alaphelyzetben szürke színű és szagtalan, sütés/főzés közben a hő hatására azonban egy-két perc alatt lazacszínűvé válik, „így jelzi”, hogy elkészült. Mi modenai balzsamecettel meglocsolt salátával és ropogós héjú fehér kenyérrel ettük, amivel a végén alaposan kitunkoltuk a serpenyő alján maradt fűszeres, petrezselymes olívaolajat.

Fokhagymás-petrezselymes garnéla

Hozzávalók 2 főre:

50 dkg nyers garnéla (lehet, hogy elsőre ez soknak tűnik, de szempillantás alatt elfogy...)
egy csokor petrezselyem
3 fej fokhagyma
1,5 dl olívaolaj
0,5 dl rozé (vagy száraz fehérbor)
só, bors

A garnélákat megmossuk: ha a fejük még rajtuk van, azt letépjük, majd a hasuknál kezdve lehámozzuk róluk a páncélt, az utolsó ízt akár rajta is hagyhatjuk (ezt majd evés közben távolítjuk el). A hát felső, középső részén láthatóvá váló vékony, fekete tápcsatornát hüvelyk- és mutatóujjunk közé fogva, óvatosan kihúzzuk belőle és eldobjuk (ha ez éppen nem látható, akkor a háta elejét középen egy hegyes késsel kicsit felhasítjuk, amíg láthatóvá nem válik). A megtisztított rákokat ezután átöblítjük és egy papírtörlő segítségével megszárítjuk őket.

Egy mélyebb, nyeles serpenyőben olívaolajat melegítünk, rádobjuk a karikára vágott fokhagymát és alacsony hőfokozaton néhány percig dinszteljük (ne barnuljon meg, mert akkor a fokhagyma is és az olaj is megkeseredik), majd eltávolítjuk azokat olajból és helyükre tesszük a rákokat.

Erősebb fokozatra kapcsolunk, a rákokat mindkét oldalukon két-két percig sütjük, majd aláöntjük a bort és ebben még két percig pároljuk. Sózzuk, borsozzuk, megszórjuk petrezselyemmel, majd az egészet jól összeforgatjuk.

Negyedekbe vágott citromszeletekkel tálaljuk.