2016. április 14., csütörtök

Kucsmagombás rizottó

A héten minden reggel a bodrog-parti stégen jógáztunk és külön öröm, hogy mások is csatlakoztak hozzánk. Nagyon jó így, aktívan kezdeni a napot, ebben a csodálatos természeti környezetben,jó társaságban pláne.


Zsófi (pink nadrágban) civilben úszóedző, vele folytatom alkalmanként a gyorsúszás tanulmányaimat, ezen kívül pedig gyakran fejben főzünk, nagyon klassz vegetáriánus tippeket kapok tőle.Anitát már ismeritek.


Ma reggel Katherine, Kristóf és Eszter  jógázott velünk. Mindig elcsodálkozom, hogy milyen érdekes, értékes embereket tud bevonzani a borvidék.Eszter textiltervező, Budapesten él, és a héten tehenésszé avanzsált Kristóféknál. Nagyon ügyes, gyakorlott jógás.

Jóga után futás, utána éhség...ez elől sajnos nem lehet elmenekülni. De mit együnk? Azontúl, hogy a kérdés mindennap aktuális, most másképpen is. A napokban elővettem a szekrényből a tavaszi-nyári ruhatáramat és megállapítottam, hogy néhány kedvenc ruhadarabom egész egyszerűen nem jön rám. Pedig a télhez képest már leadtam néhány kilót és elég sokat sportolok, mégsem. Valószínűleg átalakult a testzsír szerkezetem, több az izom, ugyanakkor mégis bosszantó, hogy sok klassz cuccot mellőznöm kell még egy ideig. Biztosan nem csak én küzdök ezzel idén tavasszal. Ezesetben az a kérdés, hogy mit is együnk, ami egészséges, mégis tápláló? És nem hizlal. Jó lesz beiktatni egy léböjtöt a napokban zöldség- és gyümölcslevekkel, citromos vízzel és gyógyteával. A gond az, hogy már a reggelnél elbukom, mert ébredéskor már a pirospöttyös bögrém képe lebeg a szemem előtt, természetesen tejeskávéval..De akkor is bebizonyítom magamnak, hogy van akaraterőm és beiktatom valamelyk nap ezt a léböjtöt. Te hogy vagy ezzel? Számodra könnyen mennek ezek a dolgok? Addig is, amíg ezen morfondírozom, együnk valami jót...




Vasárnap kucsmagombát vettem az éppen negyedik születésnapját ünneplő Tokaj-Hegyalja Piacon.
Aggteleki termelők hozták a Bükkből, de ez a gombafajta a Zemplénben is honos, ezért mondhatni igazán autentikus Tokaji csemege. A piacon az eladók elmondták, hogy nem kell levágni a szárat sem, mert a gomba minden része ehető.

Rizottót készítettem belőle, ebből a szokásos közösségi módon lett ebéd: Katherine hozott füstölt halat szintén a piacról és citromot a salátához, amit céklából, almából, avokádóból és újhagymából készítettem. Anita ezúttal csak magát hozta.
Másnap, vagyis ma, a megmaradt rizottót szardíniával ettem, de az igazán jó választás olíva olajban párolt petrezselymes  garnéla lenne hozzá. Hordóban érlelt, komplexebb Furmint illik hozzá.



Kucsmagomba rizottó
Hozzávalók, 4 személyre:
kb. 15 db közepes kucsmagomba, kb. 2 cmes darabokra vágra
30 dkg rizottó rizs
3 ek olíva olaj
1 nagyobb vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 - 2.5 liter húsleves
2 dl fehérbor
1 csokor apróra vágott petrezselyem
 10 dkg reszelt parmezán
5 dkg vaj
1,5 dl tejszín



Megmosom a rizst, lecsöpögtetem. Az olíva olajon megfonnyasztom az apróra vágott hagymát és a fokhagymát, majd folyamatosan kevergetve megpirítom rajta a rizst, majd ráöntöm a bort és így is pirítom még egy rövid ideig. Ezután közepesen nagy lángon folyamatosan adagolom a húslevest a rizshez, mindig egy-két merőkanállal és mindig kevergetem, mert különben hamar odaég, letapad az edény aljára.Amikor elpárolog, jöhet a következő adag. kb. 40 perc alatt készül el a rizottó, vagyis ekkor lesz jó állagú a rizs. Kb. félidőben hozzáadom az apróra vágott kucsmagombát, kb. 5 perccel a vége előtt a tejszínt.



2016. április 12., kedd

Tojásos tészták zöldekkel - avagy (t)edd, amit szeretsz

Valami gyakorlott vegetáriánussal ideje lesz magamat felvilágosíttatni, hogy miért van az, hogy azzal párhuzamosan, hogy egyre kevésbé kívánom a csirke- és marhahúst (sertést meg pláne), viszont egyre jobban áhítom a tojást és a lazacot, sok-sok zölddel. Mintha mindenhol ez a két étel lebegne a szemem előtt, egyszerűen nem bírok róluk lekattanni. Nem mondom, hogy nem eszem húst, mert eszem, de egyre ritkábban. Ami jöhet, az a valódi húsból készült, jó minőségű szalámi, szélben érlelt sonka, vagy nagyon apróra vágott házi füstölt sonkaszerűség egy finom, zöldséges tésztán. Illetve, a napokban megettem Katherine Chapman nagyszerű kecskesültjét is...úúúúú, hogy az milyen finom volt! Magamtól, magamnak nem sütnék semmilyen húst, viszont a tojásnak és a lazacnak valahogyan minden varációja eszembe jut: tojás jöhet reggelire, délre, de este is. A kedvenc ételem mostanában a lágytojás rozskenyérrel és kígyóuborkával. A viszkózus sárgája, ahogy ráfolyik a meleg pirítósra.. mmmm..  Vagy mindenféle friss zöldek, buggyantott tojással. Esküszöm, Salvador Dalí büszke lenne rám, ha tudná, milyen erős hatást gyakorol rám momentán egy krémesen folyós lágytojás. Apropó: tudtad, hogy a tojás mellesleg az élet és az újjászületés szimbóluma is?


Ahogy mostanában egyre intenzívebben jógázom, magától jött a húsmentes fordulat. Nem vártam és nem is gondoltam, hogy ez az időszak eljöjjön, mert szerettem a húst. Viszont tudom, hogy mindig az a jó, ha magától, erőltetés nélkül alakul bennünk valami és ha így alakul, azt tiszteletben kell tartani, sőt, táplálni kell.

Ahogy egy ászanát nem kell erőltetni, úgy az evést sem. A jóga célja nem az, hogy kellemetlenül érezzük magunkat, hanem ennek éppen az ellenkezője. Azt eszem, amit kívánok.A bensőm tudja, hogy mi a jó nekem. Más kérdés, hogy néha elnyomom ezt a hangot...Mert nem mindig racionális. A jógázás iránti belső kényszeremmel is csinálom ezt néha, pedig nem kellene.Már az ókori görögöknek is volt egy külön kifejezésük arra, amikor az ember tudta, hogy mi a jó neki, de direkt az ellenkezőjét tette mégis. Mi is ez a szó...Most nem jut eszembe. És hányszor tettem már ezt életemben. Persze ebből is lehet tanulni. Legalább azt, hogy milyen jó azt csinálni, amit igazán szeretünk! Az csak az igazán jó. Ma reggel például Anitával lementünk a  Bodrog-partra, a stégre jógázni. Nos, kevés jobb dolgot tudok elképzelni.


Te mit szeretsz a legjobban művelni? Mi az, ami nélkül nem tudnád elképzelni az életedet? Ami nélkül csak egy szárnyaszegett madár lennél? Csinálod? Csináld!

Reform tojásos nokedli fejes salátával


Kb. úgy készül, mint a normál tojásos nokedli, csak kb. 1/5 arányban van benne fehérliszt, a többi teljes kiőrlésű búzaliszt. Egészen más íze van, mint a hagyományos nokedlinek.Nem rosszabb, nem jobb, hanem más. Nem próbáltam volna ki, ha van itthon búzaliszt, de nem volt...

Majdnem szénégető rukkolával


Ez is roppant egyszerű: a kifőzött, bio durumtésztát belekeverem a még folyós lágytojásba. Előzőleg kevés füstölt tarját apró kockákra vágtam és megpirítottam olíva olajon. Csinálhatod csak a sárgájával is.




2016. április 6., szerda

Megújulás, utak, döntés - és te hogy vagy idén tavasszal?

Nagyon szeretek odakint, a Bodrog gáton futni. Szeretem belélegezni a folyó finom, mocsaras illatát  és közben nézni a tavasz ezer árnyalatát, ahogy napról-napra előbukkan mindenhol az élet. Itt is, ott is felbukkan már egy-egy teljes pompájában virágzó fa, volt már,hogy őz szökellt előttem. Amikor átsétálok a hídon, ahonnan lekanyarodom a gátra, ez a látvány fogad az egyik oldalon. A másik oldalon hasonlóképpen gyönyörű..

Futás közben általában zenét hallgatok (már amikor egyedül futok és nem egy barátnőmmel), de eljön az a pont, amikor kiveszem a fülemből a fülhallgatót és hallgatom a madárcsicsergést, meg a mindenféle neszeket. Nézem a földön mászó bogarakat, hangyákat, napoztatom az arcomat, csinálok egy-két jógagyakorlatot. Engem ez rendkívüli módon feltölt.



A természet kiapadhatatlan örömforrás. Hasonlóképpen ismerkedj vele, mint a kisgyerekek ismerkednek a világgal.

Időbe tellett, mire erre újra rájöttem. Igen, újra, mert gyerekkoromban, vidéken mindezt tudtam. Imádtam a hegyekben sétálni, futni, biciklizni, aztán a városban élve mindezt elfelejtettem. Amikor pedig néhány éve vidékre kerültem, sokáig nem tudtam mit kezdeni a természettel. Koncertre jártam, meg színházba. Itt, vidéken nincsen semmi..de semmi...mondogattam gyakran, amikor egy kicsi faluba költöztünk Budapestről. Aztán évek alatt kiderült számomra, hogy a Semmi és a Minden voltaképpen nagyon hasonló Valami. Persze ehhez kellett az elszántságom, hogy én igenis, akkor is megtanulom itt, vidéken jól érezni magam. Nem ment könnyen. Hosszú, történés nélküli hétvégék és telek vannak benne. És az a tapasztalat, amit én szereztem saját magammal, saját magamnak. Enélkül a néhány év nélkül ma nem az lennék, aki vagyok. Ma már a természetben időzni olyan a lelkemnek, mint egy pozitív energiazuhany.

Tegnap letértem a megszokott futóútvonalamról, jobbra is és balra is, megnéztem mi van erre, meg arra. Jelenleg nagyobb döntés előtt állok az életemben és úgy hiszem, hogy ilyenkor minden szinten támogatni kell a megfelelő döntés meghozatalát. Mostanában egyre gyakrabban ösztönösen, zsigerből vizsgálom meg a dolgokat, ahogy az utóbbi időben Tünde tanácsára megtanultam figyelni a belső hangomat és mióta erre irányítom a figyelmemet, sorban jönnek a jelek. Jógakurzus, könyvek, emberek... Mi a jó nekem? Mit szeretnék? Mit mond a belső hang? Természetesen gondolkodom is és mérlegelek. Barátokkal beszélgetek. A barátainkat nem véletlenül választottuk magunk mellé az útra. Tudjuk egymást támogatni, tudunk szeretet (energiát) adni egymásnak, megvilágítani helyzeteket más szemszögből.Hálás vagyok azért, hogy azok a barátaim, akik és hogy tükröt tartunk egymásnak.

A saját utunkról dönteni azonban mindig saját magunknak kell. Nem mondom azt, hogy változtatni mindig lehet. Van, aki a fizikai helyzetén, az életkörülményein nem tud változtatni, mert eleve annyira kilátástalan körülmények közé született és nincs mintája csak arra, ami körülötte van. Ez a társadalom nagy felelőssége, de erről majd máskor beszélgessünk..

A futóútról való letérésem - avagy az új utak keresésének -  konklúziója: mindenhol van Valami. Találtam egy nagy tisztást a bal oldalon, a távoli hegyek látványával, jobbra pedig két fácánt ugrasztottam ki a kis tó melletti bokorból.

 Közelebb mentem megnézni a fákon a friss hajtásokat és virágokat...





Hogy melyik volt a jobb út számomra? Ahol a tisztás van, vagy ahonnan a  fácán repült ki? Mielőtt elindultam az odavezető úton, egyikről sem tudtam, hogy mit fogok találni. Hogy melyik volt a jobb,most sem tudnám megmondani, de mindkettőben volt valami jó: a virágok kétségkívül nagyon tetszettek, a tisztás viszont tágas volt és barátságos, benne egy új futóterep lehetőségével.

Futás végén gazdagabb lettem egy felismeréssel: a saját élethelyzetünket is így érdemes szemlélni, ha kell, váltsunk nézőpontot és próbáljunk ki új utakat. Ha változtatni kell, az élet úgyis kibillent arról az útról - sokszor drasztikusan - , ahol már elég tapasztalatot szereztünk és egy következő fejlődési lehetőség irányába terel. Andival éppen erről beszélgettünk tegnap, aztán a futás közben szerzett tapasztalataim erre a beszélgetésre rímeltek. Ez is egyfajta szinkronicitás.

Tavasz van, ilyenkor minden megújul. Ideális az időpont arra, hogy megtaláljuk a nekünk való új utakat, amelyek a céljaink és álmaink beteljesüléséhez vezetnek. Azt kívánom magunknak, neked és nekem, hogy legyen bátorságunk élni az álmainkat és induljunk el feléjük. Namasté.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails