Tejberizs sós karamell öntettel és párolt körtével

Elképesztő, mi zajlik a természetben…nagy a nyüzsgés, annyi bizonyos. A múltkoriban Karesztól és Anikótól kaptam egy állat - és növényhatározót, így büszkén mondhatom, hogy tegnapelőtt este egy óriás varangy trónolt az ebédlő és a ház közötti járdán, egyik lába hátranyújtva, úgy állt ott készenlétben, hogy majd aztán illa berek, ha arra kerül a sor, de én rafkósabb voltam és jól megkerültem magas térdemelésben, hogy a ház körül lebzselő többi egyedtől mentesítsem magam. Aztán tegnap délután egy földi poszméhet találtam a szerszámoskamrában a hátára fordulva, egy lapáttal kitessékeltem és visszafordítottam, de szegény valami maradandó sérülést szenvedhetett, mert csak vonszolta magát a járdán, míg végleg el nem tűnt onnan, ebben lehetett valami szerepe a kutyának is, emez ugyanis jónéhány percen át forgott a darázs előtt a hátán és ugatta. Aztán futás közben láttam, hogy kinyílt valami sárga a virág a focipálya szélén, hát ennek meg tyúktaréj a neve, van valami lila is a patak partján és az is kiderült tegnapi erdőjárásunk alkalmával, hogy amit korábban medvehagymának néztem, az egyáltalán nem az, legalábbis a megjelenése cseppet sem olyanszerű. A körtét viszont szerencsére egészen könnyen felismerem.

Tejberizs sós karamell öntettel és párolt körtével

Hozzávalók (6 személyre):

20 dkg arborio,

vagy carnaroli rizs

½ vanília rúd

6 dl tej

1, 5 dl tejszín

5 dkg cukor

a párolt körtéhez:

2 körte

10 gr vaj

½ ek méz

a sós karamell öntethez:

3 ek víz

125 gr kristálycukor

6 dkg vaj

0,5 dl tejszín

5 csipetnyi só

A tejberizs elkészítése:

1. A rizst föltesszük főni, majd megolvasztjuk a vajat és kissé megpirítjuk rajta a rizst.

2. Felöntjük 5 dl tejjel és 1,5 dl tejszínnel, egy éles kés hegyével egyik oldalán félbevágjuk a vaníliarudat és hozzáadjuk a kikapart vanília magokat és a cukrot, mindezt jól elkeverjük és közepes hőfokozaton felforraljuk, 2 percig forrni hagyjuk.

3. Ezután nagyon alacsonyra állítjuk a lángot (főzőlapnál kb. 2-es) és kb. 35 percen át hagyjuk főni a rizottót, közben néha megkeverjük, hogy ne égjen oda az alja.

4. Amikor már úgy látjuk, hogy a rizs magába szívta a tejet és a tejszínt, adunk még hozzá 1-1 dl tejet.

5. Amikor a rizs már elég ragacsos és kóstolásra nem nyers, akkor van készen.

A sós karamell öntet elkészítése:

1., Egy edénybe 3 ek vizet teszünk, hozzáadjuk a cukrot és kis hőfokozaton föltesszük a tűzhelyre.

2. A cukor rövid idő után bugyborékolni kezd,ezután hagyjuk még kb. 15-20 percet a tűzhelyen, néha kevergessük meg, hogy mindenhol egyenletesen olvadjon, akkor vegyük le a tűzről, amikor karamell színű. Figyelem! Az olvadó karamellt ne kóstolgassuk, mert könnyen szerezhetünk égési sérülést.

3. Amikor a cukor már karamellszínű, adjuk a vajat és a tejszínt, továbbá 5 csipetnyi sót, majd a hozzávalókat keverjük el a tűzre pár percre visszahelyezve az edényt. Akkor vagyunk készen, ha sima, selymes fényű, homogén öntet várakozik sorsára az edényben.

A körte elkészítése

Miközben a karamell olvad, elkészítjük a párolt körtét:

1., A körtéket hámozzuk meg és vágjuk fel hosszában 5-6 darabra, távolítsuk el a gyümölcshúsból a magházat.

2., Felhasználásig a meghámozott körtét tegyük citromos (pár csepp citromlé elegendő) vízzel teli edénybe, így a körte nem barnul meg.

3., Egy serpenyőben felolvasztjuk a vajat, hozzáadjuk a mézet és ezen az egyvelegen megpirítjuk a körték minden oldalát.

A tejberizst poharakba, vagy tálkákba szedjük, megöntözzük 1 evőkanálnyi sós karamell öntettel és erre 2-2 körtedarabot fektetünk, tálalásig hűbőben tesszük.

Libamáj karamellizált körtével és zellerpürével

Mielőtt végleg eljön a beiglik ideje, mindenféle színes dobozokat hajtogatok reménybeli trüffeleknek, meg mézes süteményeknek és most aztán az ünnepi menün is törhetem a fejemet újra, mert az eddigi tutti befutó, negyvenperces libamáj-körte-zellerpüré társítást vasárnap bedobtam R. születésnapjára.

Vagyis egészen pontosan az úgy volt, hogy a libamáj második részletének sütését személyesen abszolválta, miután mindenféle keresztkérdéseket szegezett kissé macskajajos fejemnek: tuttira kell-e a alá vaj, tuttira meg kellett-e sózni sütés előtt (meg), de biztosan stb. Aztán a mamájával megnéztünk egy videót, amiben Ramsay nagymester tudatta velünk, hogy azért nem kell külön zsiradékot használnunk, mert a hízott liba adott szerve kilencven százalékban ebből (ti.: zsírból) áll. Átengedtem a placcot R-nek személyes tapasztalatszerzésre és elismerem: a végeredmény kifogástalan lett. Lehet, hogy neki kellene főznie Karácsonykor is?

Libamáj karamellizált körtével és zellerpürével

Hozzávalók (4 főre): 50 dkg hízott libamáj 1 kg zeller 4 db nagyobb vilmoskörte 8 dkg vaj 1 dl tejszín 1 ek méz só, frissen őrölt bors, frissen reszelt szerecsendió 1., A zellert megtisztítjuk, kisebb darabokra vágjuk és 20 perc alatt megfőzzük. 2., Amíg a zeller fő, a körtét meghámozzuk, a magházat eltávolítjuk, a gyümölcsöt hosszában elnegyedeljük. 3., Egy serpenyőben felolvasztunk 5 dkg vajat és a körtét fedő alatt, közepes hőfokon, néha kevergetve megpároljuk rajta. 4., 10 perc után hozzáadunk 1 evőkanálnyi mézet, innentől még kb. 10 percig karamellizáljuk a körtét közepes hőfokozaton, néha keverjük át, akkor van készen, ha az oldalai vöröses-barna árnyalatúra pirul. 5.,Közben a májat megtisztítjuk a hártyától és az esetleges zöld részektől, majd kb. 2 cm vastag szeletekre vágjuk. 6., Forró serpenyőben, zsiradék nélkül, oldalanként 1-1,5 percig sütjük, az érmék oldala így éppen csak megpirul. 7., A zellerről leöntjük a vizet, majd a botmixerrel pürésítjük. Hozzáadjuk a tejszínt és a maradék vajat, sózzuk, borsozzuk, kevés szerecsendiót reszelünk hozzá és az egészet habosra keverjük.

Késői szüretelésű tokajit, vagy alacsonyabb puttonyszámú aszút kínáljunk hozzá.

Katalán libacomb körtével és aszalt szilvával

Idén ősszel csak úgy hullik a körte, meg a szilva minden ételbe, ami a konyhánkban készül. Nemrégiben találtam egy eredeti katalán, körtés-libás receptet, ezt készítettem el most rövid időn belül másodszor, elvégre Márton nap van (még úgy egy hétig). Be kellett bizonyítanom magunknak, hogy szeretjük a libahúst, mert eddig némiképp az ellenkező oldalon foglaltunk állást. Azt hiszem, a meggyőzés elég jól sikerült és ez nem csoda, mert ennek az ételnek maga Salvador Dalí is rajongója volt.

Az oca amb peres (liba körtével) a katalánok hagyományos ünnepi étele, mely eredetileg bébilibából, körtéből és aszalt szilvából készül. Az ételnek ezeken túl két, valódi katalán jellegzetessége is van, az egyik az un. sofrito nevű hozzávaló, ami tulajdonképpen egy egyszerű, hagymás-paradicsomos szósz, sok főétel, például pörköltek alapját ez adja, a másik az un. picada, mely egyik a négy, jellegzetes spanyol szósz közül. Ez két tucat pirított mandula, néhány gerezd fokhagyma, kevés petrezselyem és egy db. vajas keksz őrleményéből készül, hagyományosan mozsárban. A kész, püré állagú picada-t sokmindenhez használják, plusz ízesítő, vagy sűrítőanyagként adják a főzés során a pecsenyeléhez, halból készült levesekhez, de gyakran forgatnak bele sült tengeri herkentyűket is, némely változatához zsemlemorzsát, bort, főtt tojást, vagy éppen csokoládét is adnak.

Bébiliba hmm.. a könnyebb beszerezhetőség miatt libacombbal készítettem, és mivel a kakukkfű harmonizál a körtével, ezzel helyettesítettem a recept által előírt petrezselymet. Egyetlen trükk: a főzés előtt alaposan ki kell sütni a libacomb bőréből a zsírt, ha rászánjuk az időt, a végeredmény mindenért kárpótol. Egyébként csak az előkészítés macerás, a tűzhelyen elfődögél magának órákig, ok. néha rá kell nézni.

Libacomb körtével és aszalt szilvával

Hozzávalók (2 személyre):

2 libacomb
1 nagyobb fej vöröshagyma, finomra vágva
3 db közepes paradicsom
3 körte
10 db aszalt szilva
1 db bio húsleveskocka
3 dl víz
1,5 dl száraz fehérbor
12 szál friss kakukkfű (csak a levelei)
só, frissen őrölt bors

A picada-hoz:
3 gerezd fokhagyma
20 db mandula
1 db vajas keksz
2+2 evőkanálnyi olíva olaj

tálaláshoz: pirított fenyőmag


1., A libacombokat megtisztítjuk a tokoktól, megmossuk, egy papírtörlővel megszárítjuk, sózzuk, borsozzuk. Mivel a későbbiekben főzni fogjuk a húst, célszerű a húsokat kettévágni.

2., Két evőkanálnyi olívaolajat felhevítünk és ezen kisütjük a liba zsírját, minden oldalon megpirítjuk a liba bőrét úgy, hogy a közben kisülő zsiradékot folyamatosan leöntjük a hús alól.

3., Ezalatt a főzőedényben – ebben sütjük a későbbiekben a húst, ezért lehetőleg olyat válasszunk, amelyben egymás mellett elférnk majd a húsdarabok - a maradék olajon, alacsony tűzön kissé karamellizáljuk a hagymát (kb. 25-30 perc), közben a paradicsomokat kettévágjuk, a magokat egy kanál segítségével eltávolítjuk és a paradicsom húsát a hagymához reszeljük (ez az un. sofrito) és kicsit együtt pirítjuk azzal.

4., Amikor a hús elkészült, egymás mellett elrendezzük a darabokat a sofrito-n a főzőedényben, felöntjük a vízzel és a borral, hozzáadjuk a húsleveskockát (ekkor a húsnak éppen csak a teteje látszik ki), adunk hozzá egy teáskanálnyi kakukkfüvet, majd 2,5 órán át főzzük, körülbelül félidőben fordítsuk meg a húsokat.

5., Közben meghámozzuk és kisebb cikkekre vágjuk a körtét, felhasználásig citromos vízbe tesszük.

6., A mandulát egy egyényben megpirítjuk, majd a fokhagymával és a keksszel együtt blenderbe tesszük és finomra aprítjuk.

7., Amikor a 2,5 óra letelt, hozzáadjuk a körtét, az aszalt szilvát és a pirított mandulás-fokhagymás-kekszes keveréket, utóbbit elkeverjük a főzőlében és a továbbiakban mindent együtt főzünk a fennmaradó 30 percben, ezalatt elkészítjük a köretet. Tálaláskor megszórjuk fenyőmaggal.

Körtetorta

szóló szőlő és körte-muzsika...avagy fesztiválozás Tokaj-Hegyalján

Azt eddig is tudtuk, hogy a körte jóféle sajtokkal és dióval kiváló őszi csemege, hogy lehet zöldsaláták alkotóeleme, húsételek izgalmas kísérője és készülhet belőle ízletes sütemény, legutóbbi, tokaj-hegyaljai kirándulásunkon e jeles gyümölcs azonban más, nemvárt formában is felbukkant.

Az erdőbényei Hetedhét pásztortüzek hétvégéjén a kitűnő borok mellett, fantasztikus pásztorételeket és kívül ropogós, belül vajpuha körtés rétest kóstoltunk, a gasztronómiáért felelős bloggerek igazán kitettek magukért a fesztiválkonyhának otthont adó Tájház udvarán. A fesztivál egyéb programokban is erős volt, amikor nem itt dőzsöltünk, akkor részt vettünk a borászok és újságírók furmint szimpóziumán, vagy éppen népzenét hallgattunk a kézműves termékeket is felsorakoztató sportpályán, házi málnaszörpöt hörpöltünk, vagy ráérősen sétáltunk a színes falevelektől díszlő faluban, amikor pedig beesteledett, többszáz-magunkkal a Lőcse dűlő felé vettük az irányt, ahol hatalmas pásztortűztől melengetve füleltük a nagybajuszú, bugaci mesélő ember kedélyes történeteit.

Visszafelé néhány szelet zsíros kenyérre, meg egy jó pohár borra megpihentünk a nyüzsgő éjszakai életet élő Béres Pincészet teraszán is és ismét megállapítottuk, hogy a tokaji hegyek fölött tényleg valami varázslat rezeg. Ezen megállapításunkat az előzőek mellett az is alátámasztja, hogy visszafelé, immár a sötétben, vidáman lengedező „Nyitva” feliratú molino alatt vacsorázó társaságra bukkantunk egy ódon ház előtt, ahol a palackból körteillatú (!) bűbáj került a poharunkba, aztán még három másik, csupa jóféle meglepetés. Az eredetileg történész Ungváry Krisztián néhány éve készíti borait Tolcsva melletti és olaszliszkai termőterületekről. Ahogy a délutáni, tokaji furmint körül zajló értekezésen is elmondta, Tokaj-Hegyalja adottságai miatt itt könnyebb édes bort előállítani, mint szárazat, éppen ezért méltányolja az utóbbi kategóriában remekelő kollégái tevékenységét, ő maga száraz borokkal még csak kísérletezik. Azt is megtudtuk, hogy körtés-birses illat- és ízjegyekben bővelkedő édes borait tipikus tokaji szőlőfajtákból, furmintból, hárslevelűből és muskotályból készíti, a mustot acéltartályokban erjeszti, mivel az elsődleges gyümölcsös aromákat szeretné megőrizni - tanúsíthatjuk, működik -az így készített bort pedig körülbelül fél év után palackozza.

Miről szóljak még, ha már a fényképezőgép használatáról teljesen elfeledkeztem a hétvégén, pedig mind a táj, mind a sárospataki Rákóczi vár gyönyörűen faragott kőkeretei megérdemelték volna az ilyeténképpen való megörökítést...jó, akkor hát jöjjön a körtetorta.

Ezt az egyszerűségében is elegáns édességet a Szakácsok Könyve útmutatásai alapján sütöttem, a különbség az ott leírtakhoz képest csak annyi, hogy nem mandulás, hanem egyszerű cukrászkrém, un. crème pâttissière került a körték alá.

Körtetorta

Hozzávalók (kb. 8-10 szelet):

4 db vilmoskörte
1,5 citrom leve
1 vaníliarúd

a cukrászkrémhez:
1 vaníliarúd
250 ml tej
3 tojássárgája
20 dkg szobahőmérsékletű vaj
3 csapott ek porcukor
22 gr kukoricakeményítő

az omlós tésztához:
180 gr szobahőmérsékletű vaj
1 csapott tk só
1 tojássárgája
1 csapott tk porcukor
50 ml tej
250 gr finomliszt

A tészta elkészítése:

1. 1., A vajat egy tálba tesszük és egy fakanállal szétnyomkodjuk, hozzáadjuk a sót, a tojássárgáját is.

2. A cukrot összekeverjük a tejjel, majd vékony sugárban hozzá adjuk a vajas keverékhez.

3. Hozzáadjuk a lisztet is és először egy keverőkanállal, majd a kezünkkel néhány széles mozdulatával összekeverjük az alapanyagokat és amikor már nagyjából összeállt, kilisztezett munkalapra teszünk és laza mozdulatokkal tovább gyúrjuk (nem túlságosan sokáig, hogy omlós maradjon).

4. Az elkészült tésztából gömböt formázunk és fóliába csomagolva 1 órára mélyhűtőbe tesszük, ezalatt elkészítjük a torta többi hozzávalóját:

A körtefeltét elkészítése:
A körtéket meghámozzuk – úgy, hogy a formájuk megmaradjon – majd félbevágjuk, magházukat eltávolítjuk. A vanília rudat félbevágjuk és a citromlével együtt egy liter vízzel együtt egy lábasba öntjük és lassú tűzön 15 percig főzzük, majd hagyjuk kihűlni.

Crème pâttissière:
1. A vaníliarudat félbevágjuk és kikaparjuk, a magokat is és a félbevágott rudat beletesszük a tejbe, evőkanálnyi adagonként beleszitáljuk és jól elkeverjük benne a kukoricakeményítőt, hozzáadunk még 1, 5 ek porcukrot és együtt felforraljuk a keveréket.

2. Egy keverőtálban összekeverjük a tojások sárgáját 1, 5 ek porcukorral.

3. Amikor a tej felforrt, az edényt lehúzzuk a tűzről, kivesszük belőle a vaníliarudat, majd hozzákeverjük a habosra kevert tojássárgáját.

4. Visszatesszük a tűzre és állandó kevergetés mellett újra felforraljuk.

5. Amikor a krém összeállt, edényestől egy másik, jéggel teli edénybe tesszük és amikor a krém még meleg, de már nem forró, belekeverjük a vajdarabokat.


A torta folytatása:
1. A sütőt előmelegítjük 180 ۫C-ra, és vékonyan kivajazunk egy 27 cm átmérőjű piteformát.

2. A tésztát egy belisztezett nyújtódeszkán kb. 3 mm vastag tésztakörré nyújtjuk, a tészta átmérőjét a tortaformával ellenőrizzük: ennek az átmérőjénél 2 – 2,5 cm-rel nagyobb átmérőjű tésztakört készítünk, hogy a tortánknak oldala is legyen majd, ebbe kerül majd később a töltelék.

3. Az elkészült tésztát a tortaforma fölé helyezzük és beleillesztjük a formába, amelynek az oldalát is kibéleljük a tésztával.

4. A tortát sütőpapírra helyezett szárazbab nehezékkel 12 percig sütjük.

5. Eltávolítjuk a sütőpapírt és a szárazbab nehezéket, a tortát megkenjük a cukrászkrémmel, elhelyezzük rajta a lecsepegtetett körtéket és további 30 percig sütjük.

Gorgonzolás fusilli karamellizált körtével, pirított serrano-val és rukkolával

Miről írjon az ember lánya, ha odakint ilyen lassú tél van? Fázom, unom a szürkeséget és a monotóniát, ez az igazság. Szívesebben írnék már színes pillangókról, szikrázó napsütésről, meg mindenféle, élettől duzzadó rügyekről, amik virágba borulnak, de a tél fölött egyszerűen nem lehet csak úgy elsiklani.

Most ráadásul pont az a része van, ami jól odavág, szerintem ilyenkor januárban a leglassabb és legszürkébb minden. Keresem belőle a kiutat, mint egy jég alá szorult fóka. Vannak napok, mint a tegnapi is, amikor nem sikerülnek a dolgok, amikor jobb bele sem kezdeni semmibe, mert úgyis minden balul sül el. A tegnap elrontott sóskaramelles tortát ma kidobom, elmegyek végre futni és akkor majd talán jobb lesz. Nem tudom, mitől jobb a futás után, de jobb. Pedig csak futok egy szalagon jó negyvenöt percig és nem is jutok sehová, még az is lehet, hogy a végén ettől nyugszom meg. Utána kell egy kis szauna, meg egy banánturmix és akkor végképp jó. Helyükre kerülnek a dolgok. A dolgok bonyolultnak látszanak, pedig végtelenül egyszerűek, ha egy banánturmixtól jobb lehet.

Az ilyen napokat pedig, mint a tegnapi, dobozba kell zárni és kidobni, esetleg szekrény mélyére rejteni és onnan akkor kivenni, amikor túlárad bennünk a boldogság, hogy tudjuk, milyen az, amikor nem. De lehet, hogy elég megnézni, mi minden lenne ennél rosszabb. Na, hát ahogy belegondolok, jó sok minden van és most nem annak örülök, hogy azok ott vannak, hanem hogy itt nincsenek.

Na, már nem is olyan rossz.

Egyáltalán nem.

De azért nem árt bevetni egy-két Napcsalogató ételt:

Gorgonzolás fusilli karamellizált körtével, pirított serrano-val és rukkolával

Hozzávalók (2 főre):

25 dkg fusilli
8 dkg gorgonzola sajt
1,5 dl tejszín
5 szelet serrrano sonka
1 körte
1/3 doboz rukkola
3 kanál vaj
só, frissen őrölt bors

2 liter vizet odateszünk főni a fusillinek. A serrano sonkát kb. 2 x 1 cm-es darabokra vágjuk és egy serpenyőben pár perc alatt mindkét oldalát megpirítjuk, majd félretesszük.

Ezután meghámozzuk a körtét, kb. 1 cm-es kockákra vágjuk és a nyeles serpenyőben a vajon, alacsony fokozaton kb. 6 percig karamellizáljuk.

Ezután hozzáadjuk a gorgonzola sajtot, hozzákeverjük a tejszínt, sózzuk, borsozzuk, magasabbra vesszük a főzőlap hőmérsékletét és kevergetve egy perc alatt összeforraljuk.

A megfőtt tésztát leszűrjük, összeforgatjuk a mártással és együtt felmelegítjük. A végén hozzákeverjük a serrano-t és a rukkolát, utóbbival a tányérokra halmozott tészta tetejét is díszíthetjük.

Körtés-diós cipó gyömbérrel

Nem hiszem, hogy sok olyan háztartás van, ahol éjszaka főznek, de nálunk néha akkor is ez van. Nincs napi rutin, mondhatni spontán alakulnak a dolgok, éppen az aktuális munkamennyiségtől függően. Így általában azt sem lehet tudni, hogy mikor lesz ebéd, néha pedig éjszaka sütök süteményt, mint például tegnap. R. ugyanis szerdánként borkóstoló okításon vesz részt így én ilyenkor akár az éjszakába nyúlóan is szabadon kísérletezhetek.

Erre a körtés-diós cipóra egyébként úgy két hete gondoltam először, amikor Trixivel meglátogattuk Zs-t. Akkor vittem magammal ennek a frissen sütött, banános verzióját (amit természetesen a delicious. magazinból lestem el). Az azonban elsőre sajnos kissé nyers maradt, de a Zs-ék sütőjében végzett utókezelést követően már nagyon is elégedetten mümmögtünk felette.

De jó kis nap volt az! Zs. férje ilyenkor tapintatosan elvonul otthonról, nem azért mert nem bírjuk, vagy ő minket, de ilyenkor hármunkból felváltva dől a szó, meg vihorászunk, miközben általában nagyon szakértően kotyvasztunk valamit és ebbe ő nem nagyon tud bekapcsolódni. Most is így volt: házigazda nagyobbik lánnyal uszodába el, mi meg összedobtunk egy jó kis balzsamecetes csirkemájas salátát és miután a barátnőim megtanították nekem a májsütés titkos praktikáit, körülültük a tányérokkal Zs. kisebbik lányát, aki békésen aludt hordozójában az étkezőasztalon, a Halloween partiról ottmaradt színes lampionok alatt, majd folytattuk a roppant fontos dolgokról való eszmecserét, miközben néha jelentőségteljesen kinéztünk az ablakon a sötétbe. A másik ablakban egy töklámpa gubbasztott, ettől mindig nagyon megijedtünk, még Zs. is, pedig ő volt a teremtő, de végül is ez így kezdődött Victor Frankensteinnel is. Mindenesetre ha én éjszaka ezzel a töklámpával néznék farkasszemet, lehet, hogy a másik ablakon rögtön kiugranék. Ja, és Zs. sütött nekem egy csuda finom születésnapi tortát, méghozzá kávésat és csíkosat, csökkentett kávétartalommal és kellő mennyiségű ribizli lekvárral, valamint az éppen otthon fellelhető kettes és hatos számú gyertyákkal, amiből a barátnőim némi tanakodás után a huszonhatos számot rakták ki nekem a még opcionális hatvankettő helyett – ezúton is köszönöm, de tényleg. Aztán az uszodából hazaérkező családfővel a maradék bor mellé még elpusztítottuk a másnapi rakott krumpliba szánt mangalica kolbászt, valamint a helyi lakosok által bojkottált piacon vett házi juhsajtot, ezután pedig Trixivel hajnalig cseverésztünk a sötét szobában, miután majdnem fallal együtt kiiktattuk a monotonul ketyegő faliórát. Másnap reggel aztán minden kezdődött elölről, immár gyerekekkel és családfővel bővülve az asztal körül. Hörpöltük a kávét, majszoltuk a banános-diós cipót, múlattuk az időt és egyszerűen jó volt minden.

Most körtés-gyömbéres cipót sütöttem és megvendégeltem vele E. barátnőmet, na de erről és az ötfűszeres sütőtök krémlevesről majd holnap.

Körtés-diós cipó gyömbérrel

Hozzávalók:

3 közepes nagyságú, érett téli körte *
175 gr dió
csipetnyi só
1 teáskanál sütőpor
1 teáskanál őrölt fahéj
110 gr búzaliszt
110 gr teljes kiőrlésű liszt
1 citrom reszelt héja
2 cm friss gyömbér, reszelve
100 gr vaj, szobahőmérsékleten
160 gr demerara cukor
2 tojás szobahőmérsékleten

A tetejére:
1 teáskanál demarara cukor

*ha valaki banánból szeretné készíteni, akkor négy, egyenként kb 100 gr-os banán kell hozzá, ebből hármat pürésítünk, egyet pedig kb. 1 cm-es darabokra vágunk

A sütőt előmelegítjük 180 ۫C-ra.

Egy tepsire alufóliát terítünk és rászórjuk a diót, a sütő középső rácsán 10 percig pirítjuk, majd kivesszük és hagyjuk kihűlni.

Amíg sül a dió, meghámozzuk a körtéket, eltávolítjuk a magházukat, az egyiket 1 cm-es darabokra vágjuk és egy kis tálkában félretesszük, a másik kettőt villával pürésítjük.

Egy nagyobb keverőtálba beleszórjuk a sót, a sütőport, a kétféle lisztet és a fahéjat, ezeket jól összekeverjük, hozzáadjuk a két tojást, a megolvasztott vajat, a körtepürét, a gyömbért és a cukrot, majd egy automata kézi habverővel először óvatosan egy percig lassú, majd két-három percig gyors fokozaton mindezt alaposan összekeverünk.

Ezután széles mozdulatokkal belekeverjük a masszába az apróra vágott körtét és a diót és egy vékonyan kivajazott, 30x10x7 cm-es őzgerincformába öntjük. Egy késsel elegyengetjük a tésztát, a tetejét megszórjuk demarara cukorral és 1 óra 35 percre a sütő középső rácsára tesszük. A teteje majd szépen megemelkedik, a külseje erőteljesen megbarnul, de belül ennyi idő alatt sül át rendesen.

Az idő leteltével vegyük ki a sütőből, hagyjuk 5 percig a formában, majd óvatosan borítsuk sütőrácsra, ott hagyjuk kihűlni, ezután szeleteljük.