Dán mézes sütemény

Útra készülődünk, a Bükk ismerős lankái közé. Odakint esik a hó, a szoba sarkában táncot járnak a karácsonyfán a fények. Van valami megnyugtató abban, hogy itt ez a fenyő, és hogy a levegőt belengi a fahéj és a szegfűszeg édeskés illata.

Szép ünnepet kívánok mindenkinek!

Dán mézes sütemény

Hozzávalók:

15 dkg méz
15 dkg cukor
1,5 dl édestejszín
10 dkg vaj
45 dkg liszt
¼ tk bors
¼ tk gyömbér
¼ tk ánizsmag
¼ tk fahéj
¾ tk só
félbe vágott, blansírozott mandulaszemek
2 tojásfehérje

A mézet a cukorral és a tejszínnel felforraljuk, felolvasztjuk benne a vajat és hagyjuk, hogy langyosra hűljön.

Beletesszük a többi hozzávalót, keverőkanállal alaposan összekeverjük, gombócot formázunk belőle, sütőpapírba csomagoljuk és egy napra a hűtőbe tesszük.

Másnap kb. 4 mm vékonyra nyújtjuk a tésztát, egy kisebb, éles késsel rombuszokat formázunk belőle, amelyeket kivajazott tepsibe rendezünk, mindegyik közepébe egy fél szem blansírozott mandulát teszünk, amit kicsit belenyomkodunk a tésztába.

Végül a süteményeket megkenjük tojásfehérjével, 175 ۫C-os sütőben, kb. 10 percig sütjük. Akkor jó, amikor a teteje aranyszínűre pirul.

Indiai stílusú fűszeres snack

Azt mondom, fő az egészséges táplálkozás, de néha azért kell egy kis snack, nem? Egy-két vendégség alkalmával már bedobtam a Chili & Vanilia által ismertetett Nigella-féle fűszeres snacket és mindenki odáig volt tőle, pedig a sok cayenne borstól ez aztán csíp rendesen.

Vasárnap délután, miközben odakint esett a hó (vagy nem esett? nekem már úgy tűnik, hogy mindig esik…), a RadioCafe-n hallgattuk A hét mesterlövésze című műsort. Mindig kedvet kapok tőle a mozizáshoz, tök jó filmeket ajánlanak a srácok, olyanokat, amikről még nem is hallottam. Ráadásul sokszor teljesen elragadja őket a hév, amikor valamelyik film mellett, vagy ellen foglalnak állást. Múlt héten Terry Gilliam filmjei voltak soron, meg is néztük újra a Brian életét és két napig egyfolytában azt dúdoltam, hogy „always look on he bright side of life”. Hiába, az ember csak télen néz filmeket, nekem legalábbis nyáron eszembe sem jut, van elég történés, fesztiválok, meg minden. Most Sir Anthony Hopkins A leggyorsabb indián című filmjét éltették, amit persze még este csekkolni akartam, gondoltam, készítek hozzá egy kis nassolnivalót.

A novemberi delicious. magazinban találtam egy indiai fűszerezésű, sült magokból készült snack receptet, azt írták, hogy egyszerűen serpenyőben pirítsuk meg a magokat, de úgy mégsem volt az igazi – még jó, hogy van viszonyítási alap - ezért bedugtam őket a sütőbe, a sült magokat felturbóztam egy kis citromlével, meg három teáskanálnyi cukkorral és máris elkészült az egészséges nassolni való. Azóta már krémleves betétjeként is debütált, más kérdés, hogy elfogyott és a filmet még mindig nem néztem meg.

Indiai stílusú fűszeres snack

Hozzávalók (3-4 személyre):
10 dkg dió
10 dkg mandula
10 dkg kesudió
1 teáskanál vaj
½ teáskanál só
½ teáskanál őrölt bors
½ teáskanál cayenne bors
1 teáskanál őrölt római kömény
3 teáskanálnyi lime lé
3 tk barna cukor

A sütőt előmelegítjük 180 ۫C-ra, a magokat alufóliával bélelt tepsire tesszük és 8-10 percig sütjük.

Egy kisebb lábosban megolvasztjuk a vajat, beleszórjuk a fűszereket és a cukrot, jól összekeverjük, hozzáadjuk a lime levét is, majd ebbe beleforgatjuk a megsült magokat. Langyosan, vagy hidegen a tutti.

Mandulás-vaníliás kifli

Ezt a receptet Ízbolygó blogján találtam tavaly decemberben, rögvest megsütöttem és helyes kis ajándékcsomagokat kreáltam belőle a családtagoknak. Talán magáért beszél, hogy az unokahugom most is ezt kérte tőlem Karácsonyra, ha tehát valaki még nem sütötte meg az ezévi ünnepi süteményét, ezt a receptet (is) szívből ajánlom. Csupán egyetlen módosítást eszközöltem benne: vaníliás cukor helyett egy vaníliarúd kikapart magjait tettem a tésztájába is.

Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!

Ui.: akiknek ígértem évvégi panellets-eket (Ányezék, Roli & Eszter), ezúton üzenem, hogy ünnepek után számíthatnak rá :)


Mandulás-vaníliás kifli

Mandulás pisztráng fokhagymás spenóttal és héjában sült burgonyával

Halat általában akkor sütök, ha R. elvisz a piacra. Ez pedig általában szombaton történik, úgy dél tájban. Mármint akkor indulunk a piacra. Azért akkor, mert péntek éjszakánként mulatírozunk a barátokkal és mire szombaton a piacra érünk, a halat már felvásárolták előlünk a korán kelők.

Hogy miért nem megyek egyedül a piacra? Mert messze van. Vagyis tulajdonképpen itt van a kerületben, de csak sok átszállással közelíthető meg, nekem legalábbis a kettő már sok. Főleg zöldségekkel megrakott szatyrokkal, amikből jobbra-balra bólogat a sok petrezselyem, meg zellerlevél. És azért sem megyek egyedül, mert R. nem adja kölcsön az autóját, mert nem tudja, hogy tudok-e vezetni, legalábbis két éve nem akar róla megbizonyosodni...

Ezért nyáron biciklivel megyek a madaras áruházig és éppen annyit vásárolok, amennyit a kormányra akaszthatok, ilyenkor úgy egyensúlyozgatok hazafelé, mint valami kezdő kerékpár akrobata. De télen mégsem biciklizhetek, mert hideg van és sötét van ésésés egyébként is minden kies, meg ilyenek.

Gasztronómiai célú bevásárlásokra ezért általában a Római térig megyek, az ilyenkor felér egy egészségügyi sétával is. Ott viszont csak húsos van, pék, zöldséges, újságos, meg Ofotért, de ez utóbbiak ebédügyben nem játszanak. A szupermarkettel meg nem nagyon tudok mit kezdeni, mert a dolgozókat valószínűleg megszállták a lassító típusú földönkívüliek: félóra akkor is kell ott a bevásárlásra, ha egyedül én vagyok az üzletben, célirányosan csak egy túró rudit veszek és utána rögtön a pénztárhoz megyek fizetni.

Most szombaton viszont úgy esett, hogy egy óra tájban nyitva találtunk a piacon két húsos standot és csodák-csodájára jónéhány pisztráng is tátogott még a halas pultban. Még válogathattunk is, hogy nagyot, vagy kicsit kérünk, és mivel roppantul élveztük a helyzetet, kértünk két közepeset:

A bezsákmányolt marhaszegyből, meg velős csontból etalon húsleves kerekedett a' la Fűszer és Lélek, a pisztrángok meg afféle mandulás sellőként végezték.

Mandulás pisztráng fokhagymás spenóttal és héjában sült burgonyával

Hozzávalók (2 személyre):

2 db pisztráng 1 dl száraz fehérbor 0,7 dl olíva olaj só, frissen őrölt bors 6 ág friss kakukkfű, 2 ág rozmaring és néhány bazsalikom levél 5 dkg szeletelt mandula 3 dkg vaj 1 doboz mélyhűtött spenót (persze jobb a friss, ha kapunk) 4 gerezd fokhagyma 10 db közepes méretű burgonya A sütőt előmelegítjük 200 ۫C-ra.

A burgonyát egy tálba tesszük, három-négy kanál olíva olajat öntünk rá, megsózzuk és jól összekeverjük, hogy az olaj és a só mindenhol egyenletesen befedje, és alufóliával lefedett sütőrácson fél óra alatt megsütjük.

A halakat megmossuk, vágódeszkára fektetjük és egy éles késsel a farkuktól a fejük felé haladva leszedjük róluk a halpikkelyeket (a kést ne merőlegesen, hanem kicsit megdöntve tartsuk, különben mindenfelé pikkelyek repülnek majd) a halgyomorból eltávolítjuk a gerinc mentén futó alvadt vércsíkot. A lepikkelyezett halakat alaposan megmossuk és egy papírtörlővel megszárítjuk, majd kívül – belül bedörzsöljük őket sóval és frissen őrölt borssal, hasüregükbe friss zöldfűszereket teszünk.

Egy sütőtálba beleöntjük a bort és 0,5 dl olíva olajat, ebbe beletesszük a befűszerezett pisztrángokat, fedővel lefedve 20 percig sütjük a sütőben, majd fedő nélkül még 5 percig.

Közben egy nyeles serpenyőben alacsony fokozaton olíva olajat hevítünk, egy szélesebb pengéjű kés lapjával egyesével összeroppantjuk a fokhagymákat, majd néhány percig kevergetve, anélkül, hogy megbarnulnának, megfonnyasztjuk őket az olajon. A fokhagymához hozzáadjuk a még fagyos spenótot és kb. 15 percig alacsony hő fokozaton, fedő alatt megpároljuk.

Egy kisebb edényben vajat olvasztunk és közepes fokozaton megpirítjuk rajta a mandulát.

A pisztrángok hasából kivesszük a zöldfűszereket, egy-egy tányérra helyezzük őket, a tetejüket a vajban pirított mandulával díszítjük, melléjük spenótot és a burgonyát halmozunk.

Panellets, avagy a katalánok marcipános, ünnepi aprósüteménye

Már hónapokkal ezelőtt eldöntöttem, hogy Mindenszentek környékén panellets-t sütök majd. Még tavasszal kóstoltam a katalánok aprócska süteményét, amikor Trixi barátnőm barcelonai főhadiszállásáról átruccantam Figueres-be, a Dalí múzeumba. A vonatról leszállva rögtön egy olyan téren át vezetett az utam, ahol a fák csupasz, levágott ágaikkal az ég felé meredtek, minden így kezdődött:

Aztán csak csinosodtak az épületek, a város egyre inkább kisvárosi nyaralóhely hangulatát kezdte magára ölteni, az utcákon ráérősen hömpölygött a fagylaltozó tömeg. A múzeum, ahová gyerekkorom óta vágytam, számomra maga volt a csoda, azon a napon ráadásul hosszabb ideig volt nyitva, mint általában, mert - mint hazafelé megtudtam - , véletlenül éppen egy nemzeti ünnep, a Fiesta del Santa Cruz (azaz a Szent Kereszt Ünnepén) idején látogattam a városba. A múzeum tetején sorakozó tojásokat sajnos elfelejtettem megnézni, viszont az alábbi akvarell az egyik nagy kedvencem lett:

Visszafelé, ahogy rohantam a vasútállomásra, azt hittem, káprázik a szemem: a főtéren óriás fáraók, meg hercegkisasszonyok táncoltak, aztán ezek az óriások ellepték az utcákat, az egyik pék kinézetű, négyméteres baba például beállt egy kereszteződésbe forgalomirányítónak, ami kétségkívül okozott némi felfordulást, de végül is azt hiszem, nem rajta múlt, hogy lekéstem a vonatomat.

S ha már újabb két órára ottragadtam, beültem egy bárba és elcseverésztem egy évek óta Figueres-ben lakó, dél-amerikai származású pincérrel, miközben hűs, katalán habzóbort, cava-t kortyolgatva végigkóstoltam a hely tapas kínálatát.

Amikor ismét nekiindultam, az egyik házfalon észrevettem egy cukrászda nagy, pink reklámtábláját, amin egy nő lehunyt szemekkel, nagy átéléssel valami puha, és habkönnyű édességbe harapott éppen. A jó dolgokról márpedig nem szívesen mondok le, berohantam az üzletbe, amelynek kínálópultjában ezernyi csodás édesség sorakozott, köztük rögtön megtaláltam a kinti táblán reklámozott fánkot, kértem is belőle kettőt – erről majd egy másik alkalommal –, de aztán észrevettem azokat a pirított fenyőmagba hempergetett, pingponglabda nagyságú, sült fenyőmagba hempergetett gömböcskéket, amire rámutattam és az eladó mosolyogva csak ennyit kérdezett: „pánejjecc, dos también?” Sí, sí...válaszoltam én.

Szóval ekkor ettem először panellets-t és húú, milyen finom volt! Hazafelé a vonaton ezt majszolgattam. Az egész nap olyan meseszerűnek tűnt és ez a finom édesség, a vonatablakból tovaröppenő táj, meg a Barcelona góljait egy emberként ünneplő utazóközönség (mert aznap ráadásul Barca meccs is volt) még korántsem jelentette a nap végét, Trixi barátnőm ugyanis isteni, friss garnélával, meg tintahallal várt vacsorára, amit aztán hármasban költöttünk el.

A süteményről még aznap kiderült, hogy kizárólag ünnepekkor készítik, a katalán háztartásokban hagyományosan leginkább Mindenszentek napjára sütnek panellets-t cukor és blansírozott, darált mandula egyenlő arányú keverékéből,kevés víz és néha tört, főtt krumpli hozzáadásával. Fenyőmagon kívül leggyakrabban cukrozott kakaóba, apróra vágott, szárított gyümölcsbe és mindenféle magvakba hempergetik a marcipánból készült golyócskákat, vagy éppen tovább ízesítik a masszát őrölt fahéjjal, kókuszreszelékkel, citromlével, édes likőrökkel. Ez az ünnep, a La Castañada olyan a katalánoknál, mint az angolszász országokban a Halloween, az ünnep idején ellepik az utcákat a fejkendős öregasszonyoknak öltözött gesztenyeárusok, otthon a családok pedig édes gyümölcsöket, sült burgonyát, édes magokat, sült gesztenyét eszegetnek közösen, hozzá pedig muscatel-t, édes fehérbort isznak, miközben megemlékeznek a már eltávozott családtagokról is.

Többféle ízesítésben, illetve "bevonattal" gyártottam, az alap természetesen a fenyőmagos volt (ez a katalánok kedvence is), aztán készült még citromos és fahéjas, valamint kakaóban és durvára vágott mandulában hempergetett verzió is. R. az egyik legjobb „meglepetés” süteménynek minősítette annak ellenére, hogy ő nem is szereti a marcipánt.

Recept a Spanish Recipes blogról:
http://recipespicbypic.blogspot.com/2008/10/panellets-catalan-traditional-treat-for.html

Panellets

A marcipánmassza hozzávalói (kb. 40 db-hoz):
0,4 kg blansírozott mandula, darálva
0,4 kg porcukor
1 dl víz

Az ízesített verziókhoz:
egy teáskanál őrölt fahéj
egy teáskanál citromlé

A masszából formált golyócskák dekorálásához:
100 gr fenyőmag
50 gr blansírozott mandula, durvára vágva
1 tojás, felverve
2 ek kakaópor, porcukorral ízesítve

Marcipánmassza

A tésztához összekeverjük a porcukrot a darált mandulával, majd lassan hozzáadagoljuk a vizet (nem ajánlatos ennél több vizet használni, mert kezelhetetlen lesz a massza, ez a vízmennyiség optimális) és néhány perc alatt homogén masszát gyúrunk. Amikor már jól összeállt a massza, akkor cipóvá formáljuk és átlátszó fóliába csomagolva egy órára a hűtőbe tesszük.

Ezalatt kezünk ügyébe készítjük az ízesítő és díszítőanyagokat, fahéj helyett nyugodtan kísérletezzünk más, édes süteményekhez használatos fűszerekkel is!

Amikor kivesszük a masszát a hűtőből, nyújtódeszkán kb. öt centiméter átmérőjű, hosszú hengerré formázzuk, melyet aztán nyolc kisebb hengerre darabolunk.

Ezeket a kisebb hengereket további hat részre vágjuk (ezeket akár tovább is fűszerezhetjük a fahéjas verziónál leírtak szerint), ezeket a kis részeket pedig a tenyerünkben golyócskákká gyúrjuk. Egy kis hengerből kb. 6 db golyócskát, vagy apró marcipánkenyeret készítünk, ez az alap panellets, amit akár már ki is süthetünk a 250 C-ra előmelegített sütő legfelső rácsán, úgy 3-4 perc alatt.

Én kicsit tovább variáltam a dolgot: az egyik hengerből sima, kettőből fenyőmagos panellets készült, a többiből pedig egy-egy "csapat" mandulás, citromos, kakaós, illetve fahéjas verzió született, így néztek ki:

Fenyőmaggal, vagy durvára vágott mandulával bevont panellets:

Fent, a díszítéshez írt fenyőmag és durvára vágott mandula mennyisége kb. 10 db fenyőmagba és 6 db mandulába hempergetett golyócskához lesz elegendő. Három kis hengerből formázzunk a fentiek szerint golyócskákat, aztán ezeket egyenként kenjük meg vékonyan a felvert tojással, majd hempergessük őket a magokba. Ez a leginkább idő igényes rész: mire rátapad a felületre a fenyőmag, az bizony beletelik három-négy percbe is és csak egyesével tudjuk végezni ezt a műveletet, mert az ujjainkkal segíteni kell a kis magoknak, hogy jobban tapadjanak a felületre, szóval ehhez kell némi türelem, de garantáltan megéri!

Kakaóbevonatos panellets:

itt nem kell tojással megkenni a marcipángolyókat, egyszerűen hempergessük meg őket alaposan a porcukorral elegyített kakaóporban.


Fahéjas panellets:

az egyik kis marcipánhengert fahéjjal fűszerezzük: a henger közepébebelemélyesztjük a hüvelykujjunkat, az így keletkezett mélyedésbe beleszórjuk a teáskanálnyi fahéjat és addig gyúrjuk a masszát, amíg a fűszer egyenletesen eloszlik benne, majd ezekből is golyócskákat formázunk, vagy éppen kis kenyérkéket.

Citromos panellets:

A teáskanálnyi citromlét öntsük a hüvelykujjunk által formált mélyedésbe és gyúrjuk tovább a masszát. A több hozzáadott folyadék miatt ez lágyabb massza lesz, mint a többi, ezért kétszer 4 percig kell majd sütni, az első sütést követő néhány perces hűlés után újra kell formáznunk a golyócskákat, mielőtt újabb 4 perce ismételten a sütőbe tesszük őket.

A sütési folyamat

Amikor már az összes verziót megformáztuk és előkészítettük, melegítsük elő a sütőt 250 ۫C-ra és minden egyes ízvilágú panellets adagot külön süssünk meg (ez azért fontos, mert ha együtt sütnénk az összeset, akkor azok átvennék egymás aromáját). Tegyük egy tepsire sütőpapírt, a papírt kenjük meg szinte leheletnyi VÉKONYAN vajjal éppen akkora felületen, amekkorán az aktuális adag panellets, egymástól tisztes távolságra helyet foglal majd. A sütőpapír széle ne lógjon le a tepsiről és ne kunkorodjon fel, mert megég és akkor lesz egy füstös verziónk is!
Helyezzük a kivajazott sütőpapírra a süteményeket és tegyük a tepsit a legfelső rácsra 3-4 percre és kísérjük szemmel a folyamatot, nehogy megégjenek. Ha tovább sütjük őket, tényleg könnyen megégnek, ha viszont rövidebb ideig, akkor meg túl lágyak maradnak. Csak szépen, adagonként készítsük: újabb adag panellets, másik tepsi, újabb papír, újabb vékony réteg vaj és újabb 3-4 perc a sütőben. A fenyőmagos és mandulás verzió akkor jó, ha a fenyőmag és a mandula aranyszínűre változott, de még nem barnult meg.

A megsült panellets-eket hagyjuk a tepsiben, a sütőpapíron 6-7 percig hűlni, majd egyenként, egy szélesebb pengéjű kés segítségével, másik kezünkkel a panellets-eke óvatosan megfogva (mert ekkor még a belső hő miatt könnyen deformálódik a tészta) válasszuk le őket a sütőpapírról és helyezzük őket egy kínáló tálra, hogy azon hűljenek tovább. Ha már kihűlt és megkeményedett a sütemények külső burka, akkor kis dobozokban, vagy szalaggal átkötött celofánzacskókban vígan szállíthatjuk is a barátoknak, családtagoknak ezt az édes kis semmiséget...

Menjar Blanc, katalán mandulapuding

Ebben a nagy melegben, a színes saláták mellett habkönnyű, hideg édességek lebegnek lelki szemeim előtt: gyümölcsös joghurtkrémek, könnyű túródesszertek, na meg mindenféle pudingok. Mert édességet enni kell ilyenkor is, a kérdés csak az: milyen formában, hogy az testnek és léleknek egyaránt üdvözítő legyen.

A Menjar Blanc (a név jelentése „fehér étel”), ez a mandulatejből készült, hidegen tálalt, fehér színű - vagy legalábbis színében ehhez közelítő - puding a katalánok egyik nemzeti eledele, bár hasonló, szintén nemzetinek számító desszertet készítenek a franciák blancmanger, a portugálok manjar branco, a spanyolok manjar blanco, az olaszok mangiare bianco, a dánok blanc mengier és a németek is blamensir néven, igaz ezek közül néhány tejjel, vagy tejszínnel készül és a mandula csupán ízesítésre szolgál.

Az étel eredetét a középkor elejére datálják, ekkor terjedt el az araboknak köszönhetően a rizs és mandulafogyasztás Európában (tény, hogy hasonló édesség az arab rizspuding, a mahallabiyah), de fehér étel készült már a középkori Dániában is kenyérmorzsa, tej és tojás keverékéből hwit moos (fehér kása) néven. A fehér és a különböző, izgalmas fűszerekkel (fahéj, sáfrány, zöld fűszernövények) színessé varázsolt ételek fogyasztása a középkorban prémium gasztronómiai élménynek számított a felső társadalmi osztályok körében.

Geoffrey Chaucer is ír a blancmanger nevű ételről a Canterbury mesék-ben, de tizenötödik századi szakácskönyvekben is megjelenik egy tej/mandulatej, hús, rizsliszt és rózsavíz keverékéből álló könnyű étel, melyet betegeknek lábadozás idejére ajánlottak.

Innen már csak egy lépés volt az étel desszertté alakítása: böjt alatt ugyanis az egyház szigorúan tiltotta a hús és az állati eredetű termékek fogyasztását. A katalánoknál a Reus környéki szerzetesek készítettek először fehér színű ételeket, a húst először halra, a tejet pedig mandulatejre cserélve. Az idők folyamán az étel az alábbi, izgalmas desszertté alakult, melynek hagyományos készítési módja alátámasztja középkori eredetét: az ízesített vízben ázott mandulából származó tejet ugyanis egy konyharuhán kell átpasszírozni.

Egy kis sárgabarack szósz szerintem csak izgalmasabbá teszi, de valószínűleg bármilyen, savanykás gyümölcspüré, vagy lekvárból készült öntet jól ellensúlyozza a puding édességét.

Megjegyzem: az én pudingom a kukoricaliszt miatt inkább halvány sárga színű lett,mint fehér...Az eredményesség javítása végett egyszer majd kipróbálom rizsliszttel is.

A receptet itt találtam.

Menjar Blanc sárgabarack szósszal

Hozzávalók, 4 főre:

200 gr hámozott mandula
1 l víz
75 gr kukoricaliszt
1 rúd fahéj
1 citrom héja, lereszelve
150 gr cukor

A sárgabarack szószhoz:

6 db sárgabarack
3 evőkanál vaj
2 evőkanál barnacukor
0,5 dl száraz, fehérbor (én sauvignon blanc-t használtam)

A díszítéshez:
egy-két szem szeder, levendula szirmok

Ha nem kaptunk hámozott mandulát, akkor először blansíroznunk kell: forrázzuk le a mandulát, hagyjuk egy-két percig a forró vízben, öntsük át egy szűrőbe, hagyjuk néhány percig hűlni, a magokat hüvelyk- és mutatóujjunk közé csippentve, egy mozdulattal könnyen meghámozhatjuk (azért egy negyedórát számoljunk rá erre a műveletre).

Forraljuk föl a vizet egy edényben és amikor forrni kezd, kapcsoljuk ki a lángot alatta, tegyük bele a reszelt citromhéjat és a fahéjat. Fedjük le az edényt, 5 percig hagyjuk, hogy kiázzanak az aromák, szűrjük le. A hámozott mandulát turmixoljuk össze, majd tegyük az ízesített vízbe és hagyjuk ázni 4 órán át, így kapjuk meg a Menjar Blanc alapját, a mandulatejet.

Egy tiszta (és garantáltan vegyszermentes) konyharuhát helyezzünk egy edény fölé, hagyjuk a súlyánál fogva kissé bemélyedni, ebbe öntsük a mandulás folyadékot adagonként (egyszerre körülbelül egy-két merőkanálnyi mennyiséget), kis batyut formázva fogjuk össze a ruhát (mint a habzsákkal való műveletek során) és préseljük át a mandulatejet az edénybe, amikor a folyadék a végét járja, csavarjuk ki jól a kendőt, hogy a benne maradt darált mandula aromája még intenzívebb ízűvé tegye majd mandulatejet.

Ezután öntsük a mandulatejbe a cukrot, majd főzés közben szitáljuk bele a kukoricalisztet, vigyázzunk, hogy ne maradjon csomós. Az egészet forraljuk fel és amint besűrősödött, öntsük át 4 kisebb tálkába és tegyük hűtőbe.

Készítsünk sárgabarack szószt: a negyedekbe vágott sárgabarackot pároljuk meg felforrósított vajon, szórjunk rá cukrot. Adjunk hozzá fehérbort és néhány percig pároljuk még. Ezután botmixerrel pürésítsük.

A szószból kanyarítsunk a puding tetejére valamilyen izgalmas alakzatot, néhány levendula szirom és egy-két szem szeder pedig nemcsak a színélményt, hanem az ízhatást is komplementerré teszi.