2016. december 3., szombat

Sütőtökös linguine rizstejszínnel

Azt hiszem, a Budapest - Sárospatak tengelyre elhelyeznék néhány zöldség- és gyümölcsbárt is a benzinkutak közé, de ez valószínűleg nem gazdaságos ötlet, mert akkor  már valaki másnak is eszébe jutott volna. Nagyon unom már a sültkolbász, csoki, kávé, túrórudi-turbókat, bár általában néhány almával felfegyverkezve indulok el. Ezért is, meg némi évvégi harmonizálódás gyanánt ma bevásároltam mindent, amit hetek óta gyakorlatilag nem láttam: sütőtököt, avokádót, cukkinit, lilahgymát, csicseriborsót, bio tésztát. Útközben lefényképeztem a kedvenc kapumat Sárospatakon...


Szóval most szükségem van ezekre a szép színekre és formákra, az egyszerű, tiszta ízekre...meg azokra a dolgokra, amiket szeretek...le a hot-doggal, meg a keksszel! Vagyis ki velük az autóból... Mára ezen kívül még kiosztottam magamnak egy jó futást és egy online Balázs Elemér koncertet. Minden kerek. Chill.



Ez kis sztori itt tök egyszerű, csak hogy frappáns legyek.. A sütőtököt megsütöttem a sütőben, aztán pedig dinsztelt hagyma és jó adag fokhagyma keverékével tovább sütöttem, só-bors, szerecsendió, pürésítettem, majd rászórtam kevés pirított diót, apróra vágott petrezselymet. Vegán, gluténmentes. Zöldteával.


2016. november 3., csütörtök

A hetedik kerület, meg a STIKA // The seventh district with the STIKA

Szeretem a hetedik kerület  hangulatát. Van benne valami teljesen sajátos, ami csak erre a kerületre jellemző. A nyüzsgő Gozsdu-udvar, a felújított Király utca - emlékszem, 10 éve még mosolyogva néztünk össze a barátaimmal, hogy mit akarnak itt, sétálóutcát? ahhha...., aztán ott a jobbnál-jobb bárokkal teli Dob utca, az éjszakai szórakozóhelyekkel zsúfolt Kazinczy utca...kívülről inkább kopott épületek, málladozó falakkal...valahogy egészen otthon érzem itt magam. Van itt hentes, aki az ajtóban álldogál és mögötte szalámirudak sorakoznak felaggatva, kb. mint a Tesz-Vesz Város könyvekben. Aztán ott a Klauzál-tér, benne az új piaccsarnokkal, ahol tök jó áron lehet mindenféle nagyon finom szalámikat, sonkákat, májpástétomokat vásárolni és friss zöldséget, de olyan igazit.
Innen már csak egy ugrás egy nagyon klassz hely, a STIKA Budapest, egy afféle modern bisztró kb. egy zsebkendőnyi területen,  amit fiatal srácok alapítottak néhány éve.


Ehettek ropogós croissoint-t reggelire, ebédet á la carte, vagy a budapesti átlagtól sokkal finomabb menüt, nagyon jó áron. A szörp is mennyei. Amikor ottjártam paprikakrémleves és carbonara spagetti volt, de igazi (bár ezt lehet, hogy csak Magyarországon nem evidens).



A srácok a borválasztékra is ügyelnek.  Mostanában viszonylag gyakran megfordulok itt, a múltkoriban belépve ez a látvány fogadott. 




Amíg ott voltam, végig böködte a vádlimat az orrával, vagy ezzel a köralakú fülvédővel..jelezvén, hogy szeretne játszani. Szóval a STIKA egy nagyon klassz, kutya- és emberbarát hely, próbáljátok ki!
STIKA Budapest, 1072 Budapest, Dob utca 46/a  
//
I really like the atmosphere of the seventh district in Budapest. There is something special here which features only this part of the city. The teeming Gozsdu-court, the renewed Király street - I remember that 10 years ago me and my friends were just smiling at that plans that the district would create a pedestrian precinct here...ahhhahhhaa...and now, there is. There is the Dob street with vivid bars, the crowded Kazinczy street filled with noisy night bars,..despite the rather ruinous buildings from outside....somehow I feel like home here. You can find here even a real butcher here who is standing by the door of his shop and there are big sticks of salamis hanged behind him, as if you'd take a walk in a Busy World book or movie.

And there is the Klauzál Square with the new Market Hall where you can find delicious salamis and hams either on the ground floor and fresh vegetables (is it possible that I am a salami fan?...khhmmmm yes, it is quite possible..) And from here it is only a hop to STIKA Budapest. which is a so called modern bistro in a small room, founded by young boys some years ago. You can eat crispy croissant here, you can eat meal á la carte, or try the delicious daily menu at a reasonable price. Drink a real fruit syrup with soda (carbonated water), these are both hungarian specialties,  so called Hungaricums. The boys choose very good wines to the place, so you can drink reds and whites from more wine regions of Hungary. Have a try! What else...You might meet this dog lying on the floor. Don't be scared, he is very friendly, he might want to play with you. STIKA is a pet and human friendly place. STIKA Budapest, 1072 Budapest, Dob street 46/a  STIKA Facebook  
(The word STIKA is a Hungarian slang,the meaning of it to act something secretly, in a hidden manner)

2016. november 1., kedd

A Tokaj - Budapest tengely, meg a tudatos jelenlét // The Tokaj - Budapest destination & the mindfulness

Fél éve a Tokaj - Budapest tengelyen járok, sokat vezetek és meglehetősen sok emberrel találkozom a munkámnak köszönhetően - igen, még mindig Tokaji borok. Az én életemre is hatnak különböző befolyásoló tényezők, de általában törekszem arra, hogy jól éljem meg azt, ami van. Néha, amikor elindulok otthonról, még nem tudom,  hogy hol alszom aznap éjszaka. Ezt például néha nem könnyű jól megélni, de aztán valahogy mindig megoldódik. Aztán: nem helyhez kötött a munkám, azaz nem egy irodában ülök, hanem megyek egyik helyről a másikra. Van amikor élvezem ezt és van amikor nem..Ki ne élvezné, hogy az ország legjobb éttermeibe juthat el? A borkóstoló eseményeket, a jó ételeket, a jó társaságot... De akkor is...Ki élvezi ezt mindig? Néha kell egy kis szünet. Mindenben a mérték a lényeg és hogy a helyén legyen a gondolat. A jó gondolat. Néha minden könnyű, néha pedig úgy érzem, hogy a hétköznapjaim egy nehéz astanga sorozatot alkotnak.  A jó hír ilyenkor saját magam számára, hogy a nehéz gyakorlatoknak is vége van egyszer és akkor jön a legjobb rész: a relaxáció.

A pozitív gondolkodást és a mindfulness-t, azaz a jelenben levést igyekszem tudatosan gyakorolni. Elsősorban úgy, hogy a VAN-ra koncentrálok. És mi van most? Ősz. Az ősz, mint évszak tökéletes a mindfulness gyakorlására.

Nézheted a szélvédőre hulló faleveleket...


Az őszi falevelek a budapesti járdán is gyönyörű mintákat alkotnak.



Ugyanez eső után a sárospataki vár kövezetén:



Megfigyelheted a levelek mintázatát is, akár egy szőlőlevélen...

Vagy nézd, milyen műalkotást hoz létre a természetben a levél hullás.



Aztán pedig engedd újra, hogy vigyen az áramlás, további klassz helyekre és emberekhez...igyál valahol egy jó kávét. Élvezd az ősz szép pillanatait!



//
For half a year I have been driving a lot between Tokaj and Budapest. Yes, I drive a lot and I meet many people thanks to my job.  Still Tokaj wines...There are different influencing factors in my life as well, but I usually tend to live these experiences well, I aim to live in the moment. Sometimes when I leave Sárospatak, I don't know where I will sleep during the night. And sometimes it is hard to experience it well. Ok, it always will be solved somehow. What else...my job doesn't take place in an office, I often go from a restaurant to another. Sometimes I enjoy it and sometimes not. Not at all. Who wouldn't enjoy getting into the best restaurants of the country? The winetasting events, the delicious meals, the good company ..And who could enjoy it always? Nobody. That is why sometimes I take a break. Because the essence is the tempereance and the good thoughts in the head. Sometimes everything is easy, sometimes not. Sometimes I feel as if my weekdays were a hard astanga practice. The good news to me is that the hard practices will end once and then comes the best part: the relaxation. And then the result is BALANCE.

I practice mindfulness, the art of the being in the moment conscously. I concentrate on what I HAVE and what exists. And what is now? Autumn. It is the perfect time for practicing being in the moment.

You can admire the colorful leaves falling onto the windscreen of your car.

These leaves forms beautiful patterns on the pavements as well...

You can observe the pattern of the leaves. For example the pattern of a grape leave.

Or you can admire how these leaves can create a pieace of art in the nature.

And then let yourself going with the flow again. To another beautiful places and to another kind people. You can have a cup of excellent coffee somewhere and enjoy the moments of the autumn!





2016. augusztus 21., vasárnap

Spanyol stoppost fogtam - és Te hogy állsz az improvizációval? //How have I picked up a Spanish hitchiker? Or what about improvisation...

Szeretném leszögezni, hogy az alábbi írás nem abból a célból a született, hogy bárkit is arra bátorítson, hogy stoppoljon, vagy stopposokat vegyen fel jártában-keltében. Sőt. Tisztában vagyok vele, hogy a világban ezer, meg ezer veszély leselkedik mind a sofőrökre, mind az utazókra. Ez csupán csak egy történet, senki ne utánozza.



Ez a nyár csak úgy hozza magával az eseményeket, nem kell tennem érte semmi különöset. Ki is kívánt nekem legutóbb élménydús nyarat? Na jó, egyvalamit mégis meg kell tennem hozzá: kilépek a komfortzónámból. Sokat vagyok úton a borvidék és Budapest között, mivel még mindig ugyanott lakom, a nagyvárosban pedig éttermeket is látogatok és viszem a borokat, Tokajit. Az ország legjobb éttermeinek "társulataival" ismerkedem meg ezen látogatások során. Többnyire kedves emberek. Pedig igazán nem kellene nekik velem ücsörögniük a bárban, vagy az étteremben két étkeztetés között a borok miatt, ezzel szemben általában jókat beszélgetünk, megkínálnak limonádéval - harmincnégy, harminchat fokban ez mekkora öröm! - kávéval, desszerttel, alkalmasint meghívnak ebédre, írok is majd ezekről a látogatásokról, ha már egyszer itt van ez a gasztro témájú blog.

Az élet egyesek szerint csak úgy megtörténik, nem kell különösebben semmit sem tennünk ezért. Persze nem árt lehetőséget adni arra, hogy megtörténjen, ami megtörténhet.



Néhány hete Debrecenben jártam egy borfesztiválon.


Onnan Egerbe vittem bort egy nagyszerű étterembe, onnan Miskolcon át Sárospatakra tartottam. Miskolcon az egyik étterem ajtaján kifordulva láttam, hogy a város sétáló utcáján éppen régiségpiac van.




Erről  majd külön, addig is megcsodálhatjátok a rózsaszínű vekkeremet, amit egy debreceni sráctól kaptam ajándékba a piacon, csak azért, mert megismert a debreceni boros rendezvényről, vagy azért, mert szimpatikusnak talált?



És megmutatom majd a gyönyörű, kézzel készített, szecessziós, zöld üvegvázát is, amit szintén a piacon zsákmányoltam...vagyis hogy egészen pontos legyek, azt vásároltam. Szóval elindulok hazafelé,éppen elhagyom a várost, amikor az egyik körforgalomnál észreveszek egy stoppost, nagy hátizsákkal a vállán és Kosice feliratú kartontáblával a kezében. Utazóformának tűnik, Javier Bardemre emlékeztet a fizimiskája és meglehetősen úgy néz ki, hogy valahová el szeretne jutni. Megbízhatónak címkéztem őt magamban és felvettem. Igen, felvettem. Nem azt mondom, hogy te is vedd fel a következő stoppost, akit meglátsz, te ne vedd fel, te csak olvass tovább, mert az legalább biztonságos.

A stopposnak Davit a neve és kisebb szakáll díszíti az arcát (ezt a mondatot akár Trixi barátnőm is írhatta volna, tudod, említettem, hogy ő Barcelonában élt és ő is írogat). Spanyolországból, Baszk földről jön. Teszek egy kísérletet, hogy felelevenítsem spanyol nemtudásomat, de az "áááá desde el país Basco" (áá, Baszkföldről...), az Encantado (örülök) és a Me he olvidado mucho (sokat felejtettem) után inkább angolul folytatjuk a beszélgetést. Davit elmeséli, hogy néhány napja még Debrecenben ejtőzött egy borfesztiválon. Néhány napja véletlenül én is ott voltam, mondom...

Davit  matematikát tanít, egyébként mérnök, vagyis még tanul. Gitárt is oktat tinédzsereknek, sőt gitárokat épít, eladni azonban sajnálja azokat, mert annyira szépek. Később megmutatja ezeket, valóban csodálatosak. Ide kattintva ti is megnézhetitek mennyire.

Nyaranta egyedül utazik, mondta,  fogja a hátizsákját és elindul világgá.  Most augusztus közepén kezdte meg az utazását, járt már Lengyelországban és  Ukrajnában, most Magyarországon keresztül Szlovákiába tart, onnan Bécsbe, majd Dániába, a többit elfelejtettem. Az egyetem majd csak szeptemberben kezdődik. Többnyire stoppol, így bár van egy vázlatos terve, az élet gyakran felülírja azt. Van, hogy szegődnek mellé társak és ideig-óráig együtt utaznak, de ő célzottan egyedül indul el, mert akkor nem kell máshoz alkalmazkodnia, illetve ha másokkal együtt utazik, akkor van, hogy bizonyos helyekre, ahová egyébként szeretne eljutni,  mégsem indulnak el, mert valaki a csapatból meggondolja magát, illetve nehézkes számára, amikor több ember igényeihez kell alkalmazkodni. Kétszer megjárta már a Camino-t is mondja, majd elmesél egy történetet, amikor egyik utazása során szerinte majdnem elrabolták (tehát végül is nem rabolták el). Ez természetesen nem a Caminon volt, mert az egy spirituális út, ahol mindenki, mint egy nagy család, mondja,  hanem...de inkább nem írom le melyik országban történt, nem akarok feleslegesen félelmeket kelteni senkiben.

Robogunk Sárospatak felé, mutatom neki a szőlőültetvényeket és a Tokaj-hegyet, elmondom, hogy ez itt a Tokajvájnridzsion and ju mászt tészt díz fántasztik vájnsz.  Azt mondja, hogy ő csak a vörösbort szereti. Hát milyen stoppost vettem én fel?! Nem, csak viccelek. Beszélgetünk és jó. Jó ez az élmény és jó az ember. Lehet, hogy csak holnap menne tovább Kassára, mondja. Van Sárospatakon egy hostel? Ha gondolja, aludhat nálam az egyik szobában, mondom. így alakult, hogy spontán lett egy szállóvendégem, akinek hamarosan vacsorát készítek az antik piacon (!) vásárolt eszméletlenül finom, minden szabályos formát nélkülöző, ámde a Hajdú-bihari termőföldeken tökéletesen zamatossá érett paradicsomból, az anyám által a táskámba csempészett főtt kukoricából, csípős Pick kolbászkából, meg a Mackó sajtból, amit Davit vett a boltban, mert azt mindenképpen meg akarta kóstolni. Mindezt megöntöztük extraszűz olíva olajjal. Még sosem evett főtt kukoricát, csak grillezettet, mondja. Nos, ez itt nálunk a sztenderd strandkaja, mondom én.



Aztán hűsítő gélt adok a debreceni Nagyerdőben szerzett temérdek szúnyogcsípésére, adok neki tiszta ágyneműt, majd elindulunk a fürdőbe, mármint a strandra. A termálvízben ücsörögve a fő topik a "planning or improvising", azaz inkább tervezzünk, vagy legyünk spontánok. Mit gondoltok, ő melyiket preferálja? Én azt gondolom, hogy nagy vonalakban azért kell a terv is, aztán az élet majd felülírja. A fürdő után kipróbáljuk a fitness park eszközeit, aztán megmutattam neki a sárospataki várat by night - legalább ezt, ha már egyszer lángost nem ehet, mivel gluténérzékeny.



 A várudvaron denevér köröz fölöttünk. Kérdezi, hogy félek-e tőle. Á nem..  A Szent Erzsébet úton bandukolva elmondom neki, hogy még sosem engedtem be stoppost a lakásba és őszintén bízom benne, hogy ő nem valami sorozatgyilkos. "I hope that you are not a killer too" (bízom benne, hogy te sem vagy az) mondja ő és jót nevetünk.  A  napot a Borosban zárjuk, ahol megkóstol egy Furmintot, ezúttal a Carpinusét, amit Feri ajánl, köszönjük. ízlik neki,  ezért kérek neki egy pohár villányi cabernet-t is.

Davit  Vitoria városában lakik, melynek igazán impozáns főtere van. Ezt onnan tudom, hogy a borbár után mutat róla fotókat az interneten. Jó néhány házat ilyen klassz, színes festmények díszítenek: (fotó: muralismopublico.com)


Ken Follett-et  itt inspirálta a gyönyörű Santa Maria katedrális  Az idők végezetéig című regényének megírására. Szobra is van az írónak a katedrális mellett. Miről írjak még? Davit elmondja, hogy a volt barátnője  gasztroblogot ír (aminek a címét sajnos elfelejtettem)  és hogy ő készítette neki a fa alátéteket több színben (ilyeneket már én is régóta szeretnék, ha lenne egy ilyen faműves ismerősöm a közelben) és hogy a barátainak van egy zenekara, a Moonshine Wagon, amelynek ő is látható az egyik videó klipjében, az I better live alone-ban, amelyben ti is megcsodálhatjátok a szépséges baszk tengerpartot.

Másnap reggel még beszélgetünk, aztán beviszem őt Sátoraljaújhelyre a határhoz. Útközben csendesen megjegyzi: and I wasn't a killer (és nem voltam gyilkos) . Neither was I (én sem), válaszolom, nevetünk.  A határ mellől SK feliratú boros kartonból készített táblájával tovább stoppol.



Még aznap este írta nekem, hogy épségben megérkezett Kassára. Itt maradt utána a fürdőnadrágja, meg ez kis történet. Itt a vége, fuss el véle..

----
How have I picked up a Spanish hitchiker? Or what about improvisation...


Davit, it has been translated to English because of You.

I would like to state that this writing is not from the purpose to encourage anybody to hitchike or to pick up hitchikers when somebody is on their way to somewhere. On the contrary. I know that it is dangerous. This is only a story, please don’t imitate it.


There is no doubt that this summer brings the happenings with itself, I don’t even have to do any particular thing for this purpose. By the way, who was the one whishing me an adventurous summer  ? Ok, I have to do one thing though: to step out of my comfort zone. I am often on the roads between the wine region and Budapest as I still live in the same city  - Sárospatak – and I visit restaurants in the capital. I get to know the best companies during these visits. They are kind people mostly. Although they wouldn’t need to  sit around in the bar with me and with the wines between two meals, they do that. They serve lemonade, coffee, lunch or some dessert to me – in thirty-six degree what a pleasure. I will write about these visits, once I have this gastro topic blog here.


They say life just happens with us. Of course we need to give the opportunity for things  to happen.


Some weeks ago I was in Debrecen at a wine festival. From Debrecen I took wines to Eger. From Eger through Miskolc to Sárospatak. As leaving one of the restaurant in Miskolc I saw that an antique fair is being held on the mall. There will be another post but now you can admire my beautiful pink alarm clock I had been given by a guy from Debrecen because he had recognized me from the wine festival at the market. Or because he had found me  kind? Anyway.


And I will show you the beautiful art nouveau style vase what I looted…fairly say I bought on the market. Back to my story: I get into the car and I am just leaving the city when at one of the roundabout  I notice a hitchiker with a big backpack on his shoulder and with a card board in his hand with Kosice written on it. He lookes like a traveller,  his face remindes me of Javier Bardem and he seems as if he’d like to get somewhere. I label him as a reliable person and I pick him up.. Yes, I pick him up. I don’t tell you that you should pick up the next hitchiker what you will see, no, please don’t do that, just read it further because it is safe at least.


The hitchiker’s name is Davit and his face is decorated by a smaller beard (I think this sentence could be written by my friend Trixi as well, you know I have mentioned that to you she had lived in Barcelona but I haven’t told you that she writes stories too).

He says he comes from Spain, Basque Country. I attempt to refresh my Spanish non-knowledge but after the ˇaaaa desde el país Basco (aaa from Basque Country)  and „Encantado” (glad to see you) and „Me he olvidado mucho” ( I have forgot a lot) Se me olvidó mucho. We rather continue our talk in English. Davit tells me that he was in Debrecen some days ago at a wine festival. Me too – I answer.


Davit tells me he is teaching mathematics and he is an engineer, ok he still studies at a university. He is teaching teenagers to play guitar also, moreover he builds guitars. He is not planning to sell them because they are too beautifuls and he has  put too much energy into the making. Later on the internet he will show me these and indeed, they are amazing. By clicking here you can see them as well.


During the summers he travels alone, he says, he takes his backpack and he sets out to see the world.  This year he has started his trip in the mid of July and he will have finished it by the end of August. He has already visited Poland and Ukraine, now he is heading to Slovakia through Hungary, he says,  from there he is going to Wiena, from Wiena  to Denmark – the rest I have forgot, sorry for that. The university will start for him only in September. He mostly hitchikes and as he told it, despite he has a sketch about his travel, life often overwrites it. Sometimes he gets mates  and they travel together for a while, but now he has started to travel alone directly, because in these cases this way he doesn’t need to adapt to others’ plans. As when he travels with others sometimes they don’t go where they have wanted to go, because somebody can changes their mind from the team and it is not easy for him to adapt to others’ needs. He have already done the Camino twice and then he tells a story when he and his ex-girlfriend have been almost kidnapped (so they haven’t been kidnapped finally). Of course this has not happened via the Camino as it is a spiritual journey where everybody belongs to the same family, but.. I’d  rather not write about in which country where it has happened because I don’t want to scare anyone.


We are on our way to Sárospatak and I show him the vineyards and the Tokaj-hill while emphasizing „disz íz the Tokajvájnridzsion and ju mászt téiszt díz fántásztik vájnsz”. I like the reds only – he answers. What a hitchiker have I picked up then?! Oh no, I am just kidding. We are chatting and it is such a good experience. Both the experience both the man. He might will continue his trip to Kosice only tomorrow. He asks if there is a hostel in Sárospatak. If you think so you can sleep in the other room at my place – I answer. This is how I have a guest I made a dinner for very soon from the incredibly delicious tomatoes showing irregular features and that had been grown very luscious on the lands of Hajdú-Bihar I have bought at the antique market,  from the boiled corn which have been smuggled into my bag by my mother;  from the spicy Pick sausage and from the Mackó cream cheese. (it can be translated literally as Teddy Bear cheese as there is a Teddy on the packaging,  it is the cult dairy product of my childhood and what Davit has bought it in the supermarket because he wanted to taste it. And finally I pour olive oil ont he top. Ha has never eaten boild corn  so far he says, only grilled ones. Well, this is the street food in Hungary, enjoy it…




After having been given a soothing gel to soothe his thousands of mosquito bites on his legs what he has got from  Nagyerdő (Great Forest) in Debrecen, I also give him a towel and we are going to the bath of Sárospatak. I dare to write it only in English (but not in Hungarian, it is not in the Hungarian text…) that we arrive after closing time and we are let into the bath for free… If a Sárospatak inhabitant reads it it is only the a figment of my imagination, I guess,  as naturally nobody can enter to the bath without paying, me neither. While sitting in the thermal bath the main topic is the „planning or improvising”. What do you think he prefers? I think we need plans and then the life will overwrites it. After bathing we trie the sport devices in the bath and then I show the Sárospatak castle to him by night – at least I can show this to him as he can not eat a „langos” as he has gluten intolerance. The castle has been closed at 6 and it is now 8 o’clock, that is why we can not enter the court. Or can we? Unfortunately, we don’t see anybody with a key to the main gate in his hand (or do we see anybody with a key in his hand to the main gate?)  that is why -of course- it is only in my fantasy that we are in the beautiful court of the castle and a bat is circling over our heads. He asks me if I am afraid. Who, me? Not, at all…While we are walking back to the flat on the Saint Elisabeth road I tell him that I sincerely hope that he is not a killer as I haven’t invited any hitchhiker to stay at my place before.  I hope that you are not a killer either, he answeres and we laugh. We close the day in the winebar where Feri offers a Tokaji Furmint to him, he likes it, that is why I aske for a Cabernet from Villány for him (it is a red wine region in the southern part of Hungary)


Davit lives in the city of Vitoria-Gasteiz which has an imposing main square.  I know this as he will show pictures on the internet later on. Some houses are wallpainted with coloured pictures.

Ken Follett was inspired here (in Vitoria) by the Cathedral of Santa Maria to write his novel, Pillars of the Earth. The writer has got a sculpture as well near the cathedral. About what else shall I write? Davit tells his friends have a music band, the Moonshine Wagon, and he can be seen in one of their videos for a second, which title was „ I better live alone” , and in which you can admire the amazing Basque coast.
The next morning we have another discussion then I take him to Sátoraljaújhely to the border. During our way he notes quietly: and I wasn’t a killer. Neither was I, I answer and we laugh again. From there he hitchikes with his cardboard with SK  written  on it.
The same evening he wrote to me that he had arrived safe to the port of Kosice. He has left his swim shorts here and this short story.


2016. április 14., csütörtök

Kucsmagombás rizottó

A héten minden reggel a bodrog-parti stégen jógáztunk és külön öröm, hogy mások is csatlakoztak hozzánk. Nagyon jó így, aktívan kezdeni a napot, ebben a csodálatos természeti környezetben,jó társaságban pláne.


Zsófi (pink nadrágban) civilben úszóedző, vele folytatom alkalmanként a gyorsúszás tanulmányaimat, ezen kívül pedig gyakran fejben főzünk, nagyon klassz vegetáriánus tippeket kapok tőle.Anitát már ismeritek.


Ma reggel Katherine, Kristóf és Eszter  jógázott velünk. Mindig elcsodálkozom, hogy milyen érdekes, értékes embereket tud bevonzani a borvidék.Eszter textiltervező, Budapesten él, és a héten tehenésszé avanzsált Kristóféknál. Nagyon ügyes, gyakorlott jógás.

Jóga után futás, utána éhség...ez elől sajnos nem lehet elmenekülni. De mit együnk? Azontúl, hogy a kérdés mindennap aktuális, most másképpen is. A napokban elővettem a szekrényből a tavaszi-nyári ruhatáramat és megállapítottam, hogy néhány kedvenc ruhadarabom egész egyszerűen nem jön rám. Pedig a télhez képest már leadtam néhány kilót és elég sokat sportolok, mégsem. Valószínűleg átalakult a testzsír szerkezetem, több az izom, ugyanakkor mégis bosszantó, hogy sok klassz cuccot mellőznöm kell még egy ideig. Biztosan nem csak én küzdök ezzel idén tavasszal. Ezesetben az a kérdés, hogy mit is együnk, ami egészséges, mégis tápláló? És nem hizlal. Jó lesz beiktatni egy léböjtöt a napokban zöldség- és gyümölcslevekkel, citromos vízzel és gyógyteával. A gond az, hogy már a reggelnél elbukom, mert ébredéskor már a pirospöttyös bögrém képe lebeg a szemem előtt, természetesen tejeskávéval..De akkor is bebizonyítom magamnak, hogy van akaraterőm és beiktatom valamelyk nap ezt a léböjtöt. Te hogy vagy ezzel? Számodra könnyen mennek ezek a dolgok? Addig is, amíg ezen morfondírozom, együnk valami jót...




Vasárnap kucsmagombát vettem az éppen negyedik születésnapját ünneplő Tokaj-Hegyalja Piacon.
Aggteleki termelők hozták a Bükkből, de ez a gombafajta a Zemplénben is honos, ezért mondhatni igazán autentikus Tokaji csemege. A piacon az eladók elmondták, hogy nem kell levágni a szárat sem, mert a gomba minden része ehető.

Rizottót készítettem belőle, ebből a szokásos közösségi módon lett ebéd: Katherine hozott füstölt halat szintén a piacról és citromot a salátához, amit céklából, almából, avokádóból és újhagymából készítettem. Anita ezúttal csak magát hozta.
Másnap, vagyis ma, a megmaradt rizottót szardíniával ettem, de az igazán jó választás olíva olajban párolt petrezselymes  garnéla lenne hozzá. Hordóban érlelt, komplexebb Furmint illik hozzá.



Kucsmagomba rizottó
Hozzávalók, 4 személyre:
kb. 15 db közepes kucsmagomba, kb. 2 cmes darabokra vágra
30 dkg rizottó rizs
3 ek olíva olaj
1 nagyobb vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 - 2.5 liter húsleves
2 dl fehérbor
1 csokor apróra vágott petrezselyem
 10 dkg reszelt parmezán
5 dkg vaj
1,5 dl tejszín



Megmosom a rizst, lecsöpögtetem. Az olíva olajon megfonnyasztom az apróra vágott hagymát és a fokhagymát, majd folyamatosan kevergetve megpirítom rajta a rizst, majd ráöntöm a bort és így is pirítom még egy rövid ideig. Ezután közepesen nagy lángon folyamatosan adagolom a húslevest a rizshez, mindig egy-két merőkanállal és mindig kevergetem, mert különben hamar odaég, letapad az edény aljára.Amikor elpárolog, jöhet a következő adag. kb. 40 perc alatt készül el a rizottó, vagyis ekkor lesz jó állagú a rizs. Kb. félidőben hozzáadom az apróra vágott kucsmagombát, kb. 5 perccel a vége előtt a tejszínt.



2016. április 12., kedd

Tojásos tészták zöldekkel - avagy (t)edd, amit szeretsz

Valami gyakorlott vegetáriánussal ideje lesz magamat felvilágosíttatni, hogy miért van az, hogy azzal párhuzamosan, hogy egyre kevésbé kívánom a csirke- és marhahúst (sertést meg pláne), viszont egyre jobban áhítom a tojást és a lazacot, sok-sok zölddel. Mintha mindenhol ez a két étel lebegne a szemem előtt, egyszerűen nem bírok róluk lekattanni. Nem mondom, hogy nem eszem húst, mert eszem, de egyre ritkábban. Ami jöhet, az a valódi húsból készült, jó minőségű szalámi, szélben érlelt sonka, vagy nagyon apróra vágott házi füstölt sonkaszerűség egy finom, zöldséges tésztán. Illetve, a napokban megettem Katherine Chapman nagyszerű kecskesültjét is...úúúúú, hogy az milyen finom volt! Magamtól, magamnak nem sütnék semmilyen húst, viszont a tojásnak és a lazacnak valahogyan minden varációja eszembe jut: tojás jöhet reggelire, délre, de este is. A kedvenc ételem mostanában a lágytojás rozskenyérrel és kígyóuborkával. A viszkózus sárgája, ahogy ráfolyik a meleg pirítósra.. mmmm..  Vagy mindenféle friss zöldek, buggyantott tojással. Esküszöm, Salvador Dalí büszke lenne rám, ha tudná, milyen erős hatást gyakorol rám momentán egy krémesen folyós lágytojás. Apropó: tudtad, hogy a tojás mellesleg az élet és az újjászületés szimbóluma is?


Ahogy mostanában egyre intenzívebben jógázom, magától jött a húsmentes fordulat. Nem vártam és nem is gondoltam, hogy ez az időszak eljöjjön, mert szerettem a húst. Viszont tudom, hogy mindig az a jó, ha magától, erőltetés nélkül alakul bennünk valami és ha így alakul, azt tiszteletben kell tartani, sőt, táplálni kell.

Ahogy egy ászanát nem kell erőltetni, úgy az evést sem. A jóga célja nem az, hogy kellemetlenül érezzük magunkat, hanem ennek éppen az ellenkezője. Azt eszem, amit kívánok.A bensőm tudja, hogy mi a jó nekem. Más kérdés, hogy néha elnyomom ezt a hangot...Mert nem mindig racionális. A jógázás iránti belső kényszeremmel is csinálom ezt néha, pedig nem kellene.Már az ókori görögöknek is volt egy külön kifejezésük arra, amikor az ember tudta, hogy mi a jó neki, de direkt az ellenkezőjét tette mégis. Mi is ez a szó...Most nem jut eszembe. És hányszor tettem már ezt életemben. Persze ebből is lehet tanulni. Legalább azt, hogy milyen jó azt csinálni, amit igazán szeretünk! Az csak az igazán jó. Ma reggel például Anitával lementünk a  Bodrog-partra, a stégre jógázni. Nos, kevés jobb dolgot tudok elképzelni.


Te mit szeretsz a legjobban művelni? Mi az, ami nélkül nem tudnád elképzelni az életedet? Ami nélkül csak egy szárnyaszegett madár lennél? Csinálod? Csináld!

Reform tojásos nokedli fejes salátával


Kb. úgy készül, mint a normál tojásos nokedli, csak kb. 1/5 arányban van benne fehérliszt, a többi teljes kiőrlésű búzaliszt. Egészen más íze van, mint a hagyományos nokedlinek.Nem rosszabb, nem jobb, hanem más. Nem próbáltam volna ki, ha van itthon búzaliszt, de nem volt...

Majdnem szénégető rukkolával


Ez is roppant egyszerű: a kifőzött, bio durumtésztát belekeverem a még folyós lágytojásba. Előzőleg kevés füstölt tarját apró kockákra vágtam és megpirítottam olíva olajon. Csinálhatod csak a sárgájával is.




2016. április 6., szerda

Megújulás, utak, döntés - és te hogy vagy idén tavasszal?

Nagyon szeretek odakint, a Bodrog gáton futni. Szeretem belélegezni a folyó finom, mocsaras illatát  és közben nézni a tavasz ezer árnyalatát, ahogy napról-napra előbukkan mindenhol az élet. Itt is, ott is felbukkan már egy-egy teljes pompájában virágzó fa, volt már,hogy őz szökellt előttem. Amikor átsétálok a hídon, ahonnan lekanyarodom a gátra, ez a látvány fogad az egyik oldalon. A másik oldalon hasonlóképpen gyönyörű..

Futás közben általában zenét hallgatok (már amikor egyedül futok és nem egy barátnőmmel), de eljön az a pont, amikor kiveszem a fülemből a fülhallgatót és hallgatom a madárcsicsergést, meg a mindenféle neszeket. Nézem a földön mászó bogarakat, hangyákat, napoztatom az arcomat, csinálok egy-két jógagyakorlatot. Engem ez rendkívüli módon feltölt.



A természet kiapadhatatlan örömforrás. Hasonlóképpen ismerkedj vele, mint a kisgyerekek ismerkednek a világgal.

Időbe tellett, mire erre újra rájöttem. Igen, újra, mert gyerekkoromban, vidéken mindezt tudtam. Imádtam a hegyekben sétálni, futni, biciklizni, aztán a városban élve mindezt elfelejtettem. Amikor pedig néhány éve vidékre kerültem, sokáig nem tudtam mit kezdeni a természettel. Koncertre jártam, meg színházba. Itt, vidéken nincsen semmi..de semmi...mondogattam gyakran, amikor egy kicsi faluba költöztünk Budapestről. Aztán évek alatt kiderült számomra, hogy a Semmi és a Minden voltaképpen nagyon hasonló Valami. Persze ehhez kellett az elszántságom, hogy én igenis, akkor is megtanulom itt, vidéken jól érezni magam. Nem ment könnyen. Hosszú, történés nélküli hétvégék és telek vannak benne. És az a tapasztalat, amit én szereztem saját magammal, saját magamnak. Enélkül a néhány év nélkül ma nem az lennék, aki vagyok. Ma már a természetben időzni olyan a lelkemnek, mint egy pozitív energiazuhany.

Tegnap letértem a megszokott futóútvonalamról, jobbra is és balra is, megnéztem mi van erre, meg arra. Jelenleg nagyobb döntés előtt állok az életemben és úgy hiszem, hogy ilyenkor minden szinten támogatni kell a megfelelő döntés meghozatalát. Mostanában egyre gyakrabban ösztönösen, zsigerből vizsgálom meg a dolgokat, ahogy az utóbbi időben Tünde tanácsára megtanultam figyelni a belső hangomat és mióta erre irányítom a figyelmemet, sorban jönnek a jelek. Jógakurzus, könyvek, emberek... Mi a jó nekem? Mit szeretnék? Mit mond a belső hang? Természetesen gondolkodom is és mérlegelek. Barátokkal beszélgetek. A barátainkat nem véletlenül választottuk magunk mellé az útra. Tudjuk egymást támogatni, tudunk szeretet (energiát) adni egymásnak, megvilágítani helyzeteket más szemszögből.Hálás vagyok azért, hogy azok a barátaim, akik és hogy tükröt tartunk egymásnak.

A saját utunkról dönteni azonban mindig saját magunknak kell. Nem mondom azt, hogy változtatni mindig lehet. Van, aki a fizikai helyzetén, az életkörülményein nem tud változtatni, mert eleve annyira kilátástalan körülmények közé született és nincs mintája csak arra, ami körülötte van. Ez a társadalom nagy felelőssége, de erről majd máskor beszélgessünk..

A futóútról való letérésem - avagy az új utak keresésének -  konklúziója: mindenhol van Valami. Találtam egy nagy tisztást a bal oldalon, a távoli hegyek látványával, jobbra pedig két fácánt ugrasztottam ki a kis tó melletti bokorból.

 Közelebb mentem megnézni a fákon a friss hajtásokat és virágokat...





Hogy melyik volt a jobb út számomra? Ahol a tisztás van, vagy ahonnan a  fácán repült ki? Mielőtt elindultam az odavezető úton, egyikről sem tudtam, hogy mit fogok találni. Hogy melyik volt a jobb,most sem tudnám megmondani, de mindkettőben volt valami jó: a virágok kétségkívül nagyon tetszettek, a tisztás viszont tágas volt és barátságos, benne egy új futóterep lehetőségével.

Futás végén gazdagabb lettem egy felismeréssel: a saját élethelyzetünket is így érdemes szemlélni, ha kell, váltsunk nézőpontot és próbáljunk ki új utakat. Ha változtatni kell, az élet úgyis kibillent arról az útról - sokszor drasztikusan - , ahol már elég tapasztalatot szereztünk és egy következő fejlődési lehetőség irányába terel. Andival éppen erről beszélgettünk tegnap, aztán a futás közben szerzett tapasztalataim erre a beszélgetésre rímeltek. Ez is egyfajta szinkronicitás.

Tavasz van, ilyenkor minden megújul. Ideális az időpont arra, hogy megtaláljuk a nekünk való új utakat, amelyek a céljaink és álmaink beteljesüléséhez vezetnek. Azt kívánom magunknak, neked és nekem, hogy legyen bátorságunk élni az álmainkat és induljunk el feléjük. Namasté.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails