Hétvégén vidéken

Előző hétvégén Anyunál jártunk látogatóban, akitől – mint az rendszerint lenni szokott - ételektől roskadozó csomagtartóval jöttünk haza. Kaptunk otthonról birsalmasajtot, gondosan felcímkézett, házi készítésű tésztákat rejtő csomagokat és hoztunk két üveggel a nyári bodzaszörpből is,azzal úgysem lehet betelni.

Aztán egyenesen a konyhakertből érkezett a sütőtök, egy kis csomag zöldborsó, egy doboz illatos paradicsom, három birsalma és egy doboznyi szőlő. A sütőtököt a birsalmák és a szőlő társaságában kitettem a teraszra, mert Anyu szerint meg kell csípnie a dérnek, azután lehet majd sütni-főzni. Nem tudom, hogy így van-e, de ezek azóta odakint várják a fagyot. Németalföldi csendéletként így néznének ki:

Az elmúlt hétvégén pedig Csopakon szüreteltünk R. szüleinek a telkén, szép napsütéses időben. Szőlő sajnos nem sok maradt a tőkéken, a termés jó részét megették az éhenkórász madarak, vagy elvitték az UFO-k, így röpke négy óra alatt végeztünk is a szürettel. Ha minden szőlőfürt ilyen szép lett volna, akkor nem így történt volna:

Utoljára valamikor gyerekkoromban szüreteltem a szőlőnkben, de akkor még olyan kicsi voltam, hogy Keresztapám, a hátára rögzített teli puttony mellett engem is könnyedén a nyakába ültetett, úgy furikázott a szőlővel együtt föl-le a domboldalon. Egyszer lefelé menet megcsúszott és mindenestől elestünk, na az jó mulatság volt!

Most puttonyt ugyan nem osztottak, viszont felnőtt szőlőmunkásként kaptam egy kék, virágos(!) védőkesztyűt, meg egy igazi metszőollót, bár engem rendszeresen eltérített a célomtól a folyamatos dokumentálhatnék. Ő itt például Áfonya, a szüreti revizor:

Miután beküldtük a felvásárló által ajándékba hozott túrós rétest, meg R. Anyukája készítette isteni sült csirkét, a társaság kétharmada almát szedett. Ezt szerencsére nem pusztították el a varjak, így a kertben gyakorlatilag csak úgy roskadoztak a mindenféle színű almafák. Kicsit úgy néztek ki, mint a díszek alatt roskadozó karácsonyfák.

A végeredmény pedig több, mint elegendő télire-való alma, a képen például néhány ládányi Jonagold, ha minden igaz. R. nagyszerűen elrendezgette őket, nem igaz?

Jómagam néhány körtét is bezsákmányoltam valami közeljövőbeli süteményhez, a birsalma gyűjteményemet viszont elfelejtettem felturbózni, pedig állítólag az is volt a kertben.

Este aztán R-rel jártunk egyet a környéken és felfedeztem néhány csipkebogyó bokrot. Úgy terveztem, hogy másnap reggel majd korán felkelek és szedek egy lekvárra-valót, de aztán ezt a tervemet el kellett halasztanom, amikor kiderült, hogy azok a bokrok VALAKI telkén vannak. Másnap ugyan az egyik, dalos kedvében lévő szomszéd nagyon biztatott, hogy szedjek csak nyugodtan VALAKI csipkebogyójából, de miután a környéken így is területi háborúk dúlnak - hol a forrásvíz, hol mindenféle utak miatt - gondoltam jobb lesz a békesség, és inkább újból sétálni indultam. Ezúttal R. nélkül, mert ő valamiért nem bírja, ha ötpercenként megállok fényképezni efféléket:

Meg ilyeneket:

Másnap délelőtt R-rel, a reggeli bevásárlásról visszafelé aztán megtaláltuk a tuttira gazdátlan, tehát szabad prédának minősülő csipkebogyóbokrot egy földút mellett, így hazafelé R. Anyukájával nagy sziszegések közepette bogyókat szedtünk, miközben Áfonya kutya és R. a környéken sétafikáltak, mert utóbbi, saját bevallása szerint nem szereti az efféle gyűjtőmunkát.

A csipkebogyó szedése amúgy nem egy könnyű feladat: szúr, mint az őrület, de mi hősiesen tűrtük a fájdalmat,így most aztán főzhetem a hőn áhított, ám rohadtul macerásnak ígérkező csipkebogyólekvárt - na de erről majd később.

Csopaki hétvégénk eredményeként némileg átalakult a gyümölcs-csendélet a teraszon. Könnyen belátható, hogy a csomagtartó ezúttal is roskadozott...

Hirtelen nem is tudom, hogy főzzek, vagy inkább rajzoljak…