Gyömbéres szójaszószos tészta zöldségekkel

Gyömbéres szójaszószos, zöldséges tésztát Évi barátnőm készített néhányszor tavaly nyáron. Délután sokszor átugrottam hozzájuk Tokajba, ahol mindig készült a konyhájában valami finomság.  Sok mindent tanultam tőle, például hogy hogyan kell hajnalban felkelni jógázni, hogy a citromfüves-hársfa tea kitűnő relaxációs ital és hogy hársfavirágból kitűnő szörp is készíthető.Nemkülönben nagyszerű a kakaós répatortája, amibe a rétegek közé fanyar meggylekvárt is tesz. Nyári délutánokon sokat sétáltunk, vagy játszótereztünk a kisfiával. Ilyenkor a citromfűteától lelassulva alaposan szemügyre vettük a természetet, ilyeneket láttunk:

Éviék most Swansea-ban laknak, ahol olyan komoly szélviharok dúlnak, hogy amikor az idő már elcsendesedett, az utcákon sétálva azt látni, hogy a szemétgyűjtőkből tüskeszerűen állnak ki a széltől kifacsart esernyők (persze az is lehet, hogy sok arrafelé a Mary Poppins). Múltkor nevetve mesélték, hogy november óta már négy ernyőt dobtak ki. 

Mivel tortakészítésben nem jeleskedem, ezért most ezzel a szép, színes étellel köszöntöm Évit a születésnapján.

Gyömbéres szójaszószos tészta brokkolival és bébikukoricával

Hozzávalók, 2 főre

25 dkg spagetti tészta

5 cm reszelt gyömbér

4 ek szójaszósz

1 fél brokkoli

1 fél üveg bébikukorica

1 sárgarépa

3 gerezd fokhagyma

só, bors, csipetnyi chili

3 ek olíva olaj

 

Megfőzzük a tésztát sós vízben és lecsöpögtetjük. A fokhagymát finomra aprítjuk, a brokkolirózsákat kisebb darabokra vágjuk, a bébikukoricát fél centis darabokra vágjuk, lereszelünk egy közepes sárgarépát. Olíva olajon megdinszteljük a fokhagymát, hozzáadjuk a zöldségeket, amit sózunk- borsozunk és fedő alatt addig pároljuk, hogy a zöldségek még roppanósak maradjanak. Majd meglocsoljuk őket a szójaszósszal, szórunk rá egy csipetnyi chilit és egy-két percet még pirítjuk. Ráhalmozzuk a lecsöpögtetett tésztára és tálaljuk. Ezúttal gyömbéres limonádéval fogyasztjuk :)

Levendulás - gyömbéres cantuccini

Már jó ideje lengedez lelki szemeim előtt egy friss és ropogós cantuccini, valamiért levendulával és miután tegnap este tízkor olyan olthatatlan édességvágy tört rám, hogy azonnal tejbegrízt kellett főznöm, úgy döntöttem, ma lesz nálunk a kis olasz édesség nagy napja.

A cantucci, vagy cantuccini Toszkánához köthető specialitás, Biscotti di Prato néven is emlegetik ezt az édes, mandulával töltött kétszersültet, amit az olaszok általában kávéba, teába, vagy a Vino Santo nevű toszkán desszertborba mártogatnak - önmagában ugyanis kissé száraz. Van hogy narancshéjat, aszalt gyümölcsöket, vagy ánizsmagot kevernek a tésztájába és készítik csokoládés verzióban is. Ugyanez a mandulás édesség a katalánoknál carquinyoli, Valenciaban rosegons, Észak-Amerikában biscotti néven fut.

Rómában láttunk egyszer egy parányi pékséget, ahonnan mindenki átszellemült mosollyal az arcán lépett ki és mivel papírzacskóból falatoztak valamit jóízűen, bementünk mi is. Odabent az üzletben hatalmas vaslapokon sorakoztak ezek a kis mandulás csodák, emlékszem, friss volt, meleg és porhanyós, azóta is gyakran eszembe jut, ahogy a Via del Pellegrino-n cikázok kirakattól kirakatig süteménnyel teli szájjal. Szerencsére gyorsan találtunk egy arab teázót, ahol rendkívüli gyorsasággal felmerült folyadékigényünket csillapíthattuk, a teázóval egybeépített üzletről, amelyben színes üveggyöngyökből karkötőket és nyakláncokat lehetett összeállítani, most inkább nem beszélek.

Szóval én azt mondom, hogy a cantuccini frissen az igazi, mostanra már túl vagyok már úgy tíz, tizenkét darabon és éppen csak két dolog jut eszembe, hogy jó lenne hozzá egy kis édes tokaji (a gondolat rám nehezedő nyomását szerintem még estig bírom) és hogy milyen lehet egy levendulás – fehércsokis – lime-os verzió. Ja, és még egy: Róma...

Levendulás – gyömbéres cantuccini

Hozzávalók (kb. 35-40 db)

150 gr demerara cukor
25 dkg vaj
1 tk vaníliakivonat
3 kisebb tojás
250 gr finomliszt – 100 gr teljes kiőrlésű búzaliszt
1 tk sütőpor
1 nagy csipetnyi só
1 ,5 tk szárított levendula
kb. 7 cm-es friss gyömbérdarab, lereszelve
100 gr blansírozott mandula

A sütőt előmelegítjük 180 ۫C-ra.

Egy nagyobb tálban összekeverjük a lisztet, a sütőport , a sót és a blansírozott mandulát.

Egy kisebb tálban összekeverjük a cukrot a szobahőmérsékletű vajjal, amíg krémes lesz, hozzáadjuk a tojást, a vaníliakivonatot és a reszelt gyömbért.

Amikor már körülbelül homogén a mix, hozzáadjuk a lisztes keverékhez és elkezdjük tésztává gyúrni. Ha nagyon ragad a kezünkhöz, adunk hozzá még egy kis lisztet. Amikor már nagyjából egyben van a tészta a tálban, liszttel megszórt gyúródeszkára tesszük és tovább gyúrjuk, egészen addig, amíg a tészta felülete már nem ragad, ha kell, adunk hozzá lisztet, mindig csak egy keveset, de egészen addig, amíg a tészta már könnyen formázható. Ekkor belegyurmázzuk a mandulát is, a masszát pedig három részre osztjuk és egyenként kb. 3-5 cm átmérőjű rudakat formázunk belőle a gyúródeszkán (a rudak alja így lapos, a teteje gömbölyded lesz), majd a rudakat sütőpapírral bélelt tepsire tesszük egymástól kb. 6-8 cm távolságra, 30 percig sütjük. Kivesszük a sütőből, a sütőt átállítjük 100 C-ra, a rudakat kb. ujjnyi vastag darabokra szeleteljük, majd a szeleteket fektetve visszatesszük a tepsibe és még kb. 10 percig sütjük.

Kávéhoz, teához, édes tokaji borokhoz kínáljuk.

Körtés-diós cipó gyömbérrel

Nem hiszem, hogy sok olyan háztartás van, ahol éjszaka főznek, de nálunk néha akkor is ez van. Nincs napi rutin, mondhatni spontán alakulnak a dolgok, éppen az aktuális munkamennyiségtől függően. Így általában azt sem lehet tudni, hogy mikor lesz ebéd, néha pedig éjszaka sütök süteményt, mint például tegnap. R. ugyanis szerdánként borkóstoló okításon vesz részt így én ilyenkor akár az éjszakába nyúlóan is szabadon kísérletezhetek.

Erre a körtés-diós cipóra egyébként úgy két hete gondoltam először, amikor Trixivel meglátogattuk Zs-t. Akkor vittem magammal ennek a frissen sütött, banános verzióját (amit természetesen a delicious. magazinból lestem el). Az azonban elsőre sajnos kissé nyers maradt, de a Zs-ék sütőjében végzett utókezelést követően már nagyon is elégedetten mümmögtünk felette.

De jó kis nap volt az! Zs. férje ilyenkor tapintatosan elvonul otthonról, nem azért mert nem bírjuk, vagy ő minket, de ilyenkor hármunkból felváltva dől a szó, meg vihorászunk, miközben általában nagyon szakértően kotyvasztunk valamit és ebbe ő nem nagyon tud bekapcsolódni. Most is így volt: házigazda nagyobbik lánnyal uszodába el, mi meg összedobtunk egy jó kis balzsamecetes csirkemájas salátát és miután a barátnőim megtanították nekem a májsütés titkos praktikáit, körülültük a tányérokkal Zs. kisebbik lányát, aki békésen aludt hordozójában az étkezőasztalon, a Halloween partiról ottmaradt színes lampionok alatt, majd folytattuk a roppant fontos dolgokról való eszmecserét, miközben néha jelentőségteljesen kinéztünk az ablakon a sötétbe. A másik ablakban egy töklámpa gubbasztott, ettől mindig nagyon megijedtünk, még Zs. is, pedig ő volt a teremtő, de végül is ez így kezdődött Victor Frankensteinnel is. Mindenesetre ha én éjszaka ezzel a töklámpával néznék farkasszemet, lehet, hogy a másik ablakon rögtön kiugranék. Ja, és Zs. sütött nekem egy csuda finom születésnapi tortát, méghozzá kávésat és csíkosat, csökkentett kávétartalommal és kellő mennyiségű ribizli lekvárral, valamint az éppen otthon fellelhető kettes és hatos számú gyertyákkal, amiből a barátnőim némi tanakodás után a huszonhatos számot rakták ki nekem a még opcionális hatvankettő helyett – ezúton is köszönöm, de tényleg. Aztán az uszodából hazaérkező családfővel a maradék bor mellé még elpusztítottuk a másnapi rakott krumpliba szánt mangalica kolbászt, valamint a helyi lakosok által bojkottált piacon vett házi juhsajtot, ezután pedig Trixivel hajnalig cseverésztünk a sötét szobában, miután majdnem fallal együtt kiiktattuk a monotonul ketyegő faliórát. Másnap reggel aztán minden kezdődött elölről, immár gyerekekkel és családfővel bővülve az asztal körül. Hörpöltük a kávét, majszoltuk a banános-diós cipót, múlattuk az időt és egyszerűen jó volt minden.

Most körtés-gyömbéres cipót sütöttem és megvendégeltem vele E. barátnőmet, na de erről és az ötfűszeres sütőtök krémlevesről majd holnap.

Körtés-diós cipó gyömbérrel

Hozzávalók:

3 közepes nagyságú, érett téli körte *
175 gr dió
csipetnyi só
1 teáskanál sütőpor
1 teáskanál őrölt fahéj
110 gr búzaliszt
110 gr teljes kiőrlésű liszt
1 citrom reszelt héja
2 cm friss gyömbér, reszelve
100 gr vaj, szobahőmérsékleten
160 gr demerara cukor
2 tojás szobahőmérsékleten

A tetejére:
1 teáskanál demarara cukor

*ha valaki banánból szeretné készíteni, akkor négy, egyenként kb 100 gr-os banán kell hozzá, ebből hármat pürésítünk, egyet pedig kb. 1 cm-es darabokra vágunk

A sütőt előmelegítjük 180 ۫C-ra.

Egy tepsire alufóliát terítünk és rászórjuk a diót, a sütő középső rácsán 10 percig pirítjuk, majd kivesszük és hagyjuk kihűlni.

Amíg sül a dió, meghámozzuk a körtéket, eltávolítjuk a magházukat, az egyiket 1 cm-es darabokra vágjuk és egy kis tálkában félretesszük, a másik kettőt villával pürésítjük.

Egy nagyobb keverőtálba beleszórjuk a sót, a sütőport, a kétféle lisztet és a fahéjat, ezeket jól összekeverjük, hozzáadjuk a két tojást, a megolvasztott vajat, a körtepürét, a gyömbért és a cukrot, majd egy automata kézi habverővel először óvatosan egy percig lassú, majd két-három percig gyors fokozaton mindezt alaposan összekeverünk.

Ezután széles mozdulatokkal belekeverjük a masszába az apróra vágott körtét és a diót és egy vékonyan kivajazott, 30x10x7 cm-es őzgerincformába öntjük. Egy késsel elegyengetjük a tésztát, a tetejét megszórjuk demarara cukorral és 1 óra 35 percre a sütő középső rácsára tesszük. A teteje majd szépen megemelkedik, a külseje erőteljesen megbarnul, de belül ennyi idő alatt sül át rendesen.

Az idő leteltével vegyük ki a sütőből, hagyjuk 5 percig a formában, majd óvatosan borítsuk sütőrácsra, ott hagyjuk kihűlni, ezután szeleteljük.

Gyömbéres sárgarépa krémleves

Lehet odakint bármennyire hideg, ha idebent már jó kis fűszeres leves melengeti a testünket, nem igaz? A sárgarépa krémleves azért is jó választás, mert a főtt zöldség édeskés íze felér egy fél tábla csokoládéval anélkül, hogy aztán lelkiismeret furdalásunk lenne a túlzott édességbevitel miatt, s ha még egy kis gyömbérrel is fűszerezzük, akkor nemcsak a misztikus távol-keletet idézzük meg, hanem az immunrendszerünk épségéről is duplán gondoskodunk.

A sárgarépa a mindennapok zöldsége, mégis nagyon keveset tudunk róla, eredete még a botanikusok számára is rejtély.

A hivatalos álláspont szerint a mai, ehető karotta őse valószínűleg Afganisztánból ered. Az 5000 évvel ezelőtt vadon termő, lila, vagy sárga színű, kicsi, keserű, vadon termő gyökér mutációját már a görögök és a rómaiak is termesztették, étkezésen kívül elsősorban gyógyászati célokra használták: Hippokratész például a jó egészséget megőrző levest kreált sárgarépából petrezselyemgyökér, zeller és póréhagyma hozzáadásával. A sárgarépáról ezen kívül azt is tartották, hogy aki eszik belőle, az menthetetlenül szerelemre lobban.

Ezekben az időkben a sárgarépát még különböző neveken emlegették: ie. 2. században Galen görög fizikus és filozófus Daucus néven különbözteti meg a petrezselyemgyökértől. A Carota név Athenaeus görög nyelvész római írásaiban jelenik meg elsőként. A római birodalom bukása után a sárgarépa eltűnt a hétköznapokból, a növényt egészen a XI. századig nem ismerték Európában, ekkor az araboknak köszönhetően ismét terjedni kezdett, a XIII. században pedig már Kínában, Japánban és Indiában is termesztik (ma Kína adja a világ sárgarépatermésének 35 százalékát).

A ma általunk is ismert, édes, narancssárga színű répát a XVI. században a holland udvar kertészei fejlesztették ki a sárga és bíbor verziók keresztezésével, amit aztán utazók vittek magukkal világszerte, többek között I. Erzsébet angol királynő udvarába is, ahol hamarosan nemcsak ételként, de divatcikként is elterjedt: a hölgyek például dekorációként viselték ruhákon és kalapokon, az esős évszakban a répa élénk zöldje helyettesítette a színes tolldíszeket.

Rendhagyó divatbemutató helyett ajánlom az alábbi, sárgarépából készített krémleveseket, ezekkel is garantáltan mosolyt csalunk majd az arcokra:

Édes, gyömbéres sárgarépa krémleves

Hozzávalók (4 fő részére):

1 kg sárgarépa
2 kicsi vöröshagyma
5 cm x 2 cm friss gyömbér
2 ek olívaolaj
csipetnyi só, bors
1 liter tej
1 dl száraz, tokaji furmint

A sárgarépát és a vöröshagymát megtisztítjuk, előbbit felkarikázzuk, utóbbit finomra vágjuk, a gyömbért megtisztítjuk és lereszeljük. A hagymát kb. 10 percig puhítjuk az olívaolajon anélkül, hogy megbarnulna (alacsony hőfokon), majd hozzáadjuk a sárgarépát és a reszelt gyömbért, felöntjük a tejjel és a borral, 25 percig főzzük.

Egy botmixerrel turmixoljuk a megfőtt zöldséget, egy szitán átpasszírozzuk (ha turbo fokozatra kapcsolunk, akkor ez a lépés akár el is hagyható) csak csipetnyi sót teszünk bele és egy kevés frissen őrölt borsot, hogy a leves édeskés ízvilága érvényesüljön.

Gyömbéres sárgarépa krémleves

Hozzávalók (4 fő részére):

1 kg sárgarépa
1 póréhagyma
3 cm x 2 cm friss gyömbér
2 ek olívaolaj
só, frissen őrölt bors és szerecsendió
1 liter szárnyas alaplé
1 dl tejszín
tálaláshoz: korianderlevél apróra vágva (vagy petrezselyem)

A sárgarépát és a póréhagymát megtisztítjuk és felkarikázzuk, a gyömbért megtisztítjuk és lereszeljük. A hagymát megpirítjuk a felforrósított olívaolajon, hozzáadjuk a sárgarépát, a reszelt gyömbért, felöntjük az alaplével és 20 percig főzzük.

Egy botmixerrel turmixoljuk, hozzáadjuk a tejszínt, ha kell (mert az alaplé önmagában is sós), sózzuk-borsozzuk, frissen reszelt szerecsendióval fűszerezzük, majd visszatesszük a tűzhelyre és addig főzzük, amíg egyet rottyan.

Apróra vágott korianderlevéllel tálaljuk.

Tikka Masala csirke

A nemzetközi gasztronómiának jó néhány olyan közkedvelt terméke van, aminek a pontos eredete nem tisztázott, éppen ezért ezeket több nemzet is magáénak vallja. Ilyen többek között a créme brulée, ami egyaránt származhat tizenhetedik századi spanyol, brit, vagy francia konyhából, de ilyen például a francia eredetű sült krumpli (pommes frites) is, amit az amerikaiak az egyik legtipikusabb amerikai ételként jegyeznek. A szakolcai kürtőskalácsot éppen a közelmúltban nyilvánították szlovák eredetvédett terméknek, erdélyi eredetét egyébként a szlovákok sem tagadják, de azzal érveltek, hogy bizonyos településeken a kürtős készítésének már náluk is kétszázéves hagyománya van, így az Európai Bizottság megadta nekik a földrajzi védjegyet. Aztán ott van a haggis esete: a belsőségekkel és zabbal töltött birkabendő egészen a közelmúltig skót nemzeti ételnek számított, de egy ételtörténész most azt állítja, hogy eredetileg a britek találták fel.

Lehet, hogy a skótok most a tikka masala csirkével akarnak revansot venni, mert erre az egyébként indiai alapokkal rendelkező ételre meg a britek tekintenek sajátjukként: a közvélemény kutatások szerint ez az egyik legbritebb kaja és ez vezeti a szigetország házhozszállítási toplistáját is - a skótok most mégis jogot formálnak rá. Egy glasgowi étterem (egyébként indiai származású) szakácsa azt állítja, hogy évtizedekkel ezelőtt ő találta fel azt az ételt, ami aztán a britek nemzeti eledele lett. Egy vendég állítólag túlságosan száraznak találta a csirke tikka-t, mire a szakács némi joghurttal és tejszínnel lágyította azt. Az étel egyébként a gasztro szakértők szerint is az indiai tikka nyugati emberek ízlésére formált változata, mivel a joghurt sokat elvesz az étel csípősségéből, mégis kissé Monty Python filmbe illő fordulat, hogy a szakács most az őt befogadó városnak ajándékozná a csirke tikka masalát.

A masala szó egyébként hindi eredetű, a dél-ázsiai konyhákban a különböző fűszerekből és egyéb összetevőkből készített fűszerkeveréket nevezik így, amelyeket használnak halhoz, húsokhoz és desszertekhez is. A tikka szó - több más jelentése mellett - azt a joghurtos pácot jelenti, amelyben elkészítésük előtt a húsokat marinálják.

Tipikus indiai masala a korianderből, római köményből, babérlevélből, fahéjból, szegfűszegből, fekete borsból, kardamom magból és szerecsendióból összeállított, kissé csípős garam masala, melynek összetevőit először pár percig együtt hevítik, majd mozsárban őrlik. Mi is elkészíthetjük a saját garam masala keverékünket például az itt leírtak szerint: http://www.food-india.com/ingredients/i001_i025/i003.htm A hozzávalók adagolása egyébként meglehetősen szabadon történik, mondhatni: ahány recept, annyi féle.

A tandoori masala piros színű, az előzőeken kívül még cayenne borsot, gyömbért, piros ételszinezőt is tartalmazó fűszerkeverék, mely nemcsak a kemencében készülő ételek tipikus ízesítője, hanem egyik fő összetevője a tikka masalának is.

Most éppen nem volt itthon garam masala keverékem, ezért főzés közben összedobtam egyet. Mondhatnám, hogy gyorsan, de hát nem lenne igaz. A tízféle fűszert megkeresni, megpirítani, mozsárban megőrölni...látszik, hogy az idő Indiában nem tényező. Az érdekes az egészben az, hogy bár az ételbe egy teáskanálnyit tettem a masalából, aztán hozzávalóinak nagy részéből is adagoltam még külön-külön is fél-egy teáskanálnyit, az elkészült étel mégsem lett túlfűszerezve, sőt: az egészre inkább a harmónia és a kiegyensúlyozottság volt jellemző. Akárki is találta ki, jár neki a pont.

Recept némi módosítással (mondhatni ötvözéssel) innen: innen és innen.

Tikka Masala csirke

Hozzávalók (4 személyre):

Marinád a hús pácolásához:

2 egész csirkemell
½ tk római kömény
½ tk koriandermag
2 gerezd fokhagyma, finomra aprítva
1 tk gyömbér, lereszelve
1 tk só
2 ek olívaolaj
2 dl joghurt

A masala szószhoz:

1 ek olívaolaj
1 hagyma
2 gerezd fokhagyma
2 tk gyömbér, lereszelve
2 zöld chili paprika
1 ek sűrített paradicsom
1 tk garam masala
1 tk őrölt római kömény
1 tk tandoori masala
1 tk őrölt koriandermag
¼ tk őrölt görögszéna mag
1 hámozott paradicsom konzerv
2 tk barna cukor
1 tk só
1,5 dl joghurt
a tálaláshoz egy marék koriander (ha nincs, akkor petrezselyem)

Mossuk meg a csirkemellet, egy papírtörlővel szárítsuk meg, majd vágjuk 5 cm hosszú 1,5 cm széles csíkokra. Keverjük össze a marinád hozzávalóit, forgassuk bele a csirkemellet és tegyük az egészet hűtőbe minimum egy órára, de inkább egy egész éjszakára.

A pácból kivett, lecsöpögtetett csirkemell darabokat egy teflon serpenyőben süssük meg mindkét oldalukon (kb.10 perc), majd tegyük félre.

Egy másik, kb. 30 cm átmérőjű, mély serpenyőben az olívaolajon pirítsuk két-három percig a fűszereket. Adjuk hozzá a sűrített paradicsomot, a hámozott paradicsom konzervet, jól keverjük el, majd adjuk hozzá a csirkét és főzzük együtt 5 percig. Ezután vegyük le az edényt a tűzről és keverjük az ételbe a joghurtot.

Párolt basmati rizzsel és friss, apróra vágott korianderlevelekkel tálaljuk.

Füstölt lazacos, gyömbéres spagetti (molto allegro)

Tegnap éppen nagy rohanásban voltam, amiből általában nem sok jó szokott kisülni, és ez szó szerint értendő, ha a sietséget főzéssel tetézem (szoktam...). Szerencsére a mostani eset kivételként erősíti a szabályt: nemcsak hogy időben odaértem a megbeszélésre, de előtte egy tutti, keleties ízvilágú pasta-t is összedobtam.

Pedig ha kapkodva főzök, akkor néha tényleg elképesztő dolgok történnek: a múltkoriban például azt gondoltam, hogy a murgh makhani-hoz (ez az indiai csirkepörkölt) az olajban elősütött csirkemellet és az egyébként nagy műgonddal elkészített mártást majd jól összemelegítem a főzőlapon egy üvegtálban. Feltettem a jénait,benne az étellel, feltekertem a hőmérsékletet, aztán hirtelen eszembe jutott, hogy estére a Pintér Béla társulat előadására is vettem jegyet azon kívül, hogy a barátnőmmel délutánra találkozót beszéltem meg a Római-parton. Miután az előadás címe A soha vissza nem térő volt, gondoltam, jobb lesz áttenni a baráti találkozót egy másik napra. Zs. is, meg én is kicsit szomorúak lettünk a meghiúsult randevú miatt, én még elméláztam egy sort azon, hogy vajon milyen okból szervezem a hét ugyanazon napjára az összes programomat, aztán egy másik barátnőmmel is roppant fontos megbeszélni valóm támadt, így amikor folytattam volna bokros konyhai teendőimet és már éppen csak úgy nyolc lépésnyire voltam a tűzhelytől, na akkor az edény egy rémisztő pöffenéssel szétrobbant a főzőlapon. A hő hatására keletkező belső feszültség a szélrózsa minden irányába röpítette a kisebb-nagyobb üvegdarabokat, meg szilánkokat, a piros szószban úszkáló csirkehús pedig veszélyes terjeszkedésbe kezdett a főzőlapon.

A múltkoriban meg, amikor főzés közben szimultán a laptopon dolgoztam, egyszer csak lángoló edénnyel rohantam ki a nappalin át a teraszra: az edényben magokat pirítottam (volna), csak éppen elfeledkeztem a dologról, ezért a serpenyő lángra kapott, amit én megpróbáltam egy bögre vízzel eloltani, mire az már nemcsak lángolt, de elkezdett vészjósló, sötétszürke füstfelhőket eregetni. Végső kétségbeesésemben segítségért kiabáltam, mire R. személyében, meg egy kancsó víz formájában nagy komótosan megérkezett a helyi tűzoltóság, végül sikerrel abszolválva a feladatot.

R. szerint a fentiekből nekem le kellene vonnom a tanulságokat. Olvasatomban tegnap minden adott volt ahhoz, hogy a főzést egyáltalán el se kezdjem, így hát nekiláttam.

Ezúttal Stahl Judit Gyors, olaszos tészták című könyvében található, nagyszerű füstölt lazacos spagetti receptjéből indultam ki, csak a harmincöt fokos hőségre való tekintettel én egy könnyebb, fűszeres - oliva olajos öntettel készítettem a tejszínes helyett, kihagytam belőle a törkölypálinkát, viszont adtam hozzá némi julienne-re vágott sárgarépát, egy kis cayenne-i borsot, meg egy kevés apróra vágott petrezselymet.

Füstölt lazacos, gyömbéres spagetti

Hozzávalók, 4 főre:

400 gr spagetti
20 dkg füstölt lazac

2 közepes sárgarépa
5 dkg fenyőmag és mandula
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 teáskanál chili pehely, vagy 2 chili paprika
½ dl oliva olaj
1 kávéskanál őrölt gyömbér
só, frissen őrölt fehér bors
½ kávéskanál cayenne bors
a tálaláshoz: citrom, egy csokor petrezselyem

A tésztának bő 4 liter vizet forralunk.

Vágjuk apróra a hagymát, zúzzuk finomra a fokhagymát és pirítsuk meg őket az olajon egy közepes serpenyőben.

Ezalatt alacsony fokozaton egy száraz száraz serpenyőben pirítsuk meg együtt a magokat, ezután daráljuk meg. Vágjuk julienne-re a sárgarépát, szeleteljük vékonyra a chili paprikát.

Ha a víz már forr, szórjunk bele egy kávéskanál sót,tegyük bele a tésztát és főzzük 10 percig.

A hagymás olajra szórjuk rá a darált fenyőmagot és mandulát, az őrölt gyömbért.

Aztán hozzáadjuk a lazac csíkokat és a chili pelyhet (vagy a vékonyra szeletelt friss chili paprikát), megsózzuk, megborsozzuk, hozzáadjuk a cayenne borsot is.

A megfőtt tésztát hozzákeverjük a fűszeres, olajos öntethez, adunk hozzá 1 dl vizet a tészta főzőlevéből, jól összeforgatjuk és összemelegítjük.

Apróra vágott petrezselyemmel és negyed citromszelettel tálaljuk.