Gyömbéres sárgarépa krémleves

Lehet odakint bármennyire hideg, ha idebent már jó kis fűszeres leves melengeti a testünket, nem igaz? A sárgarépa krémleves azért is jó választás, mert a főtt zöldség édeskés íze felér egy fél tábla csokoládéval anélkül, hogy aztán lelkiismeret furdalásunk lenne a túlzott édességbevitel miatt, s ha még egy kis gyömbérrel is fűszerezzük, akkor nemcsak a misztikus távol-keletet idézzük meg, hanem az immunrendszerünk épségéről is duplán gondoskodunk.

A sárgarépa a mindennapok zöldsége, mégis nagyon keveset tudunk róla, eredete még a botanikusok számára is rejtély.

A hivatalos álláspont szerint a mai, ehető karotta őse valószínűleg Afganisztánból ered. Az 5000 évvel ezelőtt vadon termő, lila, vagy sárga színű, kicsi, keserű, vadon termő gyökér mutációját már a görögök és a rómaiak is termesztették, étkezésen kívül elsősorban gyógyászati célokra használták: Hippokratész például a jó egészséget megőrző levest kreált sárgarépából petrezselyemgyökér, zeller és póréhagyma hozzáadásával. A sárgarépáról ezen kívül azt is tartották, hogy aki eszik belőle, az menthetetlenül szerelemre lobban.

Ezekben az időkben a sárgarépát még különböző neveken emlegették: ie. 2. században Galen görög fizikus és filozófus Daucus néven különbözteti meg a petrezselyemgyökértől. A Carota név Athenaeus görög nyelvész római írásaiban jelenik meg elsőként. A római birodalom bukása után a sárgarépa eltűnt a hétköznapokból, a növényt egészen a XI. századig nem ismerték Európában, ekkor az araboknak köszönhetően ismét terjedni kezdett, a XIII. században pedig már Kínában, Japánban és Indiában is termesztik (ma Kína adja a világ sárgarépatermésének 35 százalékát).

A ma általunk is ismert, édes, narancssárga színű répát a XVI. században a holland udvar kertészei fejlesztették ki a sárga és bíbor verziók keresztezésével, amit aztán utazók vittek magukkal világszerte, többek között I. Erzsébet angol királynő udvarába is, ahol hamarosan nemcsak ételként, de divatcikként is elterjedt: a hölgyek például dekorációként viselték ruhákon és kalapokon, az esős évszakban a répa élénk zöldje helyettesítette a színes tolldíszeket.

Rendhagyó divatbemutató helyett ajánlom az alábbi, sárgarépából készített krémleveseket, ezekkel is garantáltan mosolyt csalunk majd az arcokra:

Édes, gyömbéres sárgarépa krémleves

Hozzávalók (4 fő részére):

1 kg sárgarépa
2 kicsi vöröshagyma
5 cm x 2 cm friss gyömbér
2 ek olívaolaj
csipetnyi só, bors
1 liter tej
1 dl száraz, tokaji furmint

A sárgarépát és a vöröshagymát megtisztítjuk, előbbit felkarikázzuk, utóbbit finomra vágjuk, a gyömbért megtisztítjuk és lereszeljük. A hagymát kb. 10 percig puhítjuk az olívaolajon anélkül, hogy megbarnulna (alacsony hőfokon), majd hozzáadjuk a sárgarépát és a reszelt gyömbért, felöntjük a tejjel és a borral, 25 percig főzzük.

Egy botmixerrel turmixoljuk a megfőtt zöldséget, egy szitán átpasszírozzuk (ha turbo fokozatra kapcsolunk, akkor ez a lépés akár el is hagyható) csak csipetnyi sót teszünk bele és egy kevés frissen őrölt borsot, hogy a leves édeskés ízvilága érvényesüljön.

Gyömbéres sárgarépa krémleves

Hozzávalók (4 fő részére):

1 kg sárgarépa
1 póréhagyma
3 cm x 2 cm friss gyömbér
2 ek olívaolaj
só, frissen őrölt bors és szerecsendió
1 liter szárnyas alaplé
1 dl tejszín
tálaláshoz: korianderlevél apróra vágva (vagy petrezselyem)

A sárgarépát és a póréhagymát megtisztítjuk és felkarikázzuk, a gyömbért megtisztítjuk és lereszeljük. A hagymát megpirítjuk a felforrósított olívaolajon, hozzáadjuk a sárgarépát, a reszelt gyömbért, felöntjük az alaplével és 20 percig főzzük.

Egy botmixerrel turmixoljuk, hozzáadjuk a tejszínt, ha kell (mert az alaplé önmagában is sós), sózzuk-borsozzuk, frissen reszelt szerecsendióval fűszerezzük, majd visszatesszük a tűzhelyre és addig főzzük, amíg egyet rottyan.

Apróra vágott korianderlevéllel tálaljuk.