Miután egy hete nem láttuk a napot, ma végre megmutatta magát. A fák mögött rejtőzködve incselkedett a puha hótakaróval, lágy árnyékokat és ezernyi apró, csillogó pontocskát rajzolt rá, nyújtózkodó sugaraival megvilágította a fákon alvó terméseket és persze felhívta a figyelmünket az erdőből innen-onnan a ház felé vezető lábnyomokra, így ismét bebizonyosodott, hogy éjszakánként errefelé settenkedik az erdő néhány kalandleső lakója. Ezt pedig itt elsőre történetesen kígyónyomnak véltem,
de ahogy közelebbről szemügyre vettem, láttam, hogy a hétvégen itt járt, nyári táborhelyet kereső srácok rajzolták a hóba, legalábbis remélem, hogy csak ők, mindenesetre, ha így haladok, szerintem beírom magam az Ezüst Tó kincsébe.
Tegnap barátok jöttek erre látogatóba a nagyvárosból, na de erről majd holnap, most még fürdőzzünk egy keveset a Napban, bár kétségkívül a ködrajzolta tájban is rejtőzik valami megmagyarázhatatlan varázs, csak nekem valamiért tuttira horrorfilm jut róla eszembe. Ennek tükrében talán megértitek, hogy a reggeli napsütés mindent vitt, engem például be az erdőbe. Sokáig ugyan nem jutottam, mert egyedül azért mégse, de így is láttam az erdei ösvényen egymásra halmozódó nyomokat, amik a völgybe, a turistaház felé vezetnek.
Tényleg várom, hogy egy kiadósat túrázzunk R-rel a környéken, de ma mégiscsak munkanap volt, jött az asztalos, tessék, ez itt az autója: 
Egy biztos, enni kell és szerencsére van még egy tartalék üveg csipkelekvárunk. A főtt almát és zellert villával is megtörhetjük, mint nagyanyáink anno, így jóval rusztikusabb lesz a püré, mint ha turmixgépben készítenénk.
Sütőben sült kacsacomb almás tört zellerrel és házi csipkebogyólekvárral
2 db kisebb kacsacomb (fiatal) 1 db 80 dkg-os zellergumó 2 alma kevés olíva olaj só, bors 3 ek csipkebogyó lekvár A kacsacombokat megtisztítjuk, sózzuk, borsozzuk, felforrósított serpenyőben megpirítjuk őket, majd a tepsibe tesszük és 160 ۫C-os sütőben 1 órán át sütjük. A kb. 2 cm-es kockákra vágott zellert sós vízben megfőzzük, kb. 20 perc után hozzáadjuk a szintén kisebb kockára darabolt almát és még kb. 10 percig főzzük. Leszűrjük, majd villával megtörjük. A sült kacsacombot almás zellerpürével és csipkebogyólekvárral tálaljuk. 
Vagyis egészen pontosan az úgy volt, hogy a libamáj második részletének sütését személyesen abszolválta, miután mindenféle keresztkérdéseket szegezett kissé macskajajos fejemnek: tuttira kell-e a alá vaj, tuttira meg kellett-e sózni sütés előtt (meg), de biztosan stb. Aztán a mamájával megnéztünk egy videót, amiben Ramsay nagymester tudatta velünk, hogy azért nem kell külön zsiradékot használnunk, mert a hízott liba adott szerve kilencven százalékban ebből (ti.: zsírból) áll. Átengedtem a placcot R-nek személyes tapasztalatszerzésre és elismerem: a végeredmény kifogástalan lett. Lehet, hogy neki kellene főznie Karácsonykor is?
