Levendulás - gyömbéres cantuccini

Már jó ideje lengedez lelki szemeim előtt egy friss és ropogós cantuccini, valamiért levendulával és miután tegnap este tízkor olyan olthatatlan édességvágy tört rám, hogy azonnal tejbegrízt kellett főznöm, úgy döntöttem, ma lesz nálunk a kis olasz édesség nagy napja.

A cantucci, vagy cantuccini Toszkánához köthető specialitás, Biscotti di Prato néven is emlegetik ezt az édes, mandulával töltött kétszersültet, amit az olaszok általában kávéba, teába, vagy a Vino Santo nevű toszkán desszertborba mártogatnak - önmagában ugyanis kissé száraz. Van hogy narancshéjat, aszalt gyümölcsöket, vagy ánizsmagot kevernek a tésztájába és készítik csokoládés verzióban is. Ugyanez a mandulás édesség a katalánoknál carquinyoli, Valenciaban rosegons, Észak-Amerikában biscotti néven fut.

Rómában láttunk egyszer egy parányi pékséget, ahonnan mindenki átszellemült mosollyal az arcán lépett ki és mivel papírzacskóból falatoztak valamit jóízűen, bementünk mi is. Odabent az üzletben hatalmas vaslapokon sorakoztak ezek a kis mandulás csodák, emlékszem, friss volt, meleg és porhanyós, azóta is gyakran eszembe jut, ahogy a Via del Pellegrino-n cikázok kirakattól kirakatig süteménnyel teli szájjal. Szerencsére gyorsan találtunk egy arab teázót, ahol rendkívüli gyorsasággal felmerült folyadékigényünket csillapíthattuk, a teázóval egybeépített üzletről, amelyben színes üveggyöngyökből karkötőket és nyakláncokat lehetett összeállítani, most inkább nem beszélek.

Szóval én azt mondom, hogy a cantuccini frissen az igazi, mostanra már túl vagyok már úgy tíz, tizenkét darabon és éppen csak két dolog jut eszembe, hogy jó lenne hozzá egy kis édes tokaji (a gondolat rám nehezedő nyomását szerintem még estig bírom) és hogy milyen lehet egy levendulás – fehércsokis – lime-os verzió. Ja, és még egy: Róma...

Levendulás – gyömbéres cantuccini

Hozzávalók (kb. 35-40 db)

150 gr demerara cukor
25 dkg vaj
1 tk vaníliakivonat
3 kisebb tojás
250 gr finomliszt – 100 gr teljes kiőrlésű búzaliszt
1 tk sütőpor
1 nagy csipetnyi só
1 ,5 tk szárított levendula
kb. 7 cm-es friss gyömbérdarab, lereszelve
100 gr blansírozott mandula

A sütőt előmelegítjük 180 ۫C-ra.

Egy nagyobb tálban összekeverjük a lisztet, a sütőport , a sót és a blansírozott mandulát.

Egy kisebb tálban összekeverjük a cukrot a szobahőmérsékletű vajjal, amíg krémes lesz, hozzáadjuk a tojást, a vaníliakivonatot és a reszelt gyömbért.

Amikor már körülbelül homogén a mix, hozzáadjuk a lisztes keverékhez és elkezdjük tésztává gyúrni. Ha nagyon ragad a kezünkhöz, adunk hozzá még egy kis lisztet. Amikor már nagyjából egyben van a tészta a tálban, liszttel megszórt gyúródeszkára tesszük és tovább gyúrjuk, egészen addig, amíg a tészta felülete már nem ragad, ha kell, adunk hozzá lisztet, mindig csak egy keveset, de egészen addig, amíg a tészta már könnyen formázható. Ekkor belegyurmázzuk a mandulát is, a masszát pedig három részre osztjuk és egyenként kb. 3-5 cm átmérőjű rudakat formázunk belőle a gyúródeszkán (a rudak alja így lapos, a teteje gömbölyded lesz), majd a rudakat sütőpapírral bélelt tepsire tesszük egymástól kb. 6-8 cm távolságra, 30 percig sütjük. Kivesszük a sütőből, a sütőt átállítjük 100 C-ra, a rudakat kb. ujjnyi vastag darabokra szeleteljük, majd a szeleteket fektetve visszatesszük a tepsibe és még kb. 10 percig sütjük.

Kávéhoz, teához, édes tokaji borokhoz kínáljuk.