Kökényzselé

A csipkebogyó mellett a téli erdők másik izgalmas ajándéka a kökény. Az utak mellett és erdőkben, tüskés bokrokon termő gyümölcs külsőre az áfonyára hasonlít és bár ízében is van némi hasonlóság, a kökény íze fanyarabb, a sötétkék köpeny alatt rejlő rózsaszínű gyümölcshúsba pedig csonthéjas mag ágyazódik, ami a gyümölcs méretének kb. a felét adja.

Az aprócska, vadon termő gyümölcsöt novembertől gyűjthetjük az első fagyok után. A kökényt a világ számos részén kedvelik, Spanyolország baszk régiójában évszázadokon át házilag kreálták a patxarán nevű likőrt, a britek szintén izgalmas likőrt (sloe gin) és zselét (sloe jelly) készítenek belőle, utóbbi kiválóan illik vadhúsokból, vagy kacsából készült sültekhez, érlelt sajtokhoz, vagy éppen a reggeli kalács mellé.

Kökényzselé

Hozzávalók (kb. 8 dl)

1 kg kökény
45 dkg befőző cukor
kb. 0,9 l víz


A kökényt megmossuk és átválogatjuk: csak az ép darabokat tartsuk meg. Tegyük át egy lábasba és öntsünk rá annyi vizet, amennyi éppen befedi a gyümölcsöt. Forraljuk fel és közepes lángon főzzük 20 percig, amíg a kökényszemek megpuhulnak.

A levet szűrjük le és adjunk hozzá 45 dkg befőző cukrot, forraljuk 3-5 percig, majd töltsük át sterilizált üvegekbe.

Cookie kandírozott naranccsal és csokidarabokkal

Odakint egyre zordabb az idő, esik és fúj és brrrrr. Jön az évnek az az időszaka, amikor teázunk, meg kávézunk feszt, ehhez pedig kísérőnek nem árt valami sülemény, lehetőleg csokis. Ez egy afféle könnyű, ám rafinált cookie, esztétikailag nem valami lehengerlő, az egyes darabok mégis egyfolytában egymás után kívánkoznak...

Cookie kandírozott naranccsal és csokidarabokkal

Hozzávalók (kb. 15 db):

100 gr hideg vaj
100 gr búza finomliszt
100 gr teljes kiőrlésű búzaliszt
70 gr nádcukor
5 dkg étcsokoládé, apró darabokra vágva
1 maréknyi kandírozott narancs
1 tojás

A sütőt előmelegítjük 180۫ C-ra, egy tepsire sütőpapírt teszünk.

A kétféle lisztet keverőtálba szórjuk és összekeverjük, hozzáadjuk a kisebb darabokra vágott hideg vajat és a kezünkkel mindezt nagyobb kenyérmorzsa állagúra gyurmázzuk. Amikor már jó az állaga, beleszórjuk a cukrot, az étcsokoládé és a kandírozott narancs darabokat, mindezt alaposan elkeverjük egy keverőkanállal, végül hozzáadjuk a tojást és ezt is elkeverjük.

Egy evőkanállal kisebb adagokat veszünk ki a masszából és a kezünk közt egyenként lapos korongokat formázunk belőlük, elhelyezzük a tepsin, 25 percig sütjük.

Csipkebogyószörp

és késő őszi színfoltok.

A napokban már-már úgy tűnt, hogy az utolsó színes levelek is lehullottak a fákról, amikor jött egy kis napsütés és a látszat szürkeségből feltárult az ősz szivárványpalettája. Valószínűleg ezek a színek az évszak utolsó ajándékai, a jövő hét végére már havazást mondanak, nekem mindenesetre valami azt súgja, hogy addig én még fennakadok néhány csipkebokron, csak hogy még pár üveg szörp és lekvár sorakozzon a kamrapolcon. Most főztem először szörpöt csipkebogyóból és mély elégedettséggel tölt el, hogy az íze egyértelműen a nagymamámnál töltött délutánokra emlékeztet, amikor a konyhában vöröslő sombefőttet, krémes csipkebogyólekvárt és szirupusra aszalódott rumos meggyet majszoltam.

Persze nem csak ezért voltak izgalmasak ezek a délutánok, hanem azért is, mert ilyenkor a nagynéném mesét olvasott, meg aztán újra és újra kikutathattam a szekrények fiókjaiban rejtőző izgalmas gombokat, türkizkék gyöngysorokat, meg azt a bizonyos, sálak alá rejtett, színesre festett faszelencébe zárt rózsavizes fiolát, ami miatt azóta is valami különös vonzódást érzek a rózsaillat iránt.


Ami pedig a lekvárokat illeti, a csipkebogyó lekvár és szörp készítése már csak emlékidézés gyanánt is kézenfekvőnek tűnt, amikor tavaly R. anyukájával szedtünk jó sok vöröslő bogyót a csopaki szőlőhegyek aljában, ám a terv akkor módszertani okokból meghiúsult, mert a recept szerint a bogyókat egyesével ketté kellett vágni, majd mindegyikből egy kés hegyével eltávolítani az egyébként komoly bőrirritációt okozni képes apró magokat... amikor azonban jó másfél óra elteltével még mindig csak úgy két tucat bogyó gurult ide-oda a tál alján, a maradék bogyó inkább asztali díszként végezte, nem úgy, mint most.

Mert most végre megvan a megoldás és persze pofonegyszerű: mindössze némi (ha engem kérdeztek, akkor persze minél több) puha, dércsípte csipkebogyó kell hozzá, amit megelőz egy kevés szenvedés a csipkebokrokon, pürésítünk, szűrünk és már kész is a szörp, aztán meg majd csak úgy sorjáznak a felhasználásra váró, jobbnál-jobb ötletek…



Csipkebogyószörp

Hozzávalók (4 dl)

30 dkg dércsípte csipkebogyó
18 dkg kristálycukor
6+3 dl víz

A csipkebogyót megmossuk, szárvégeit lecsípjük, majd egy blenderbe öntjük és a bogyókat felaprítjuk. Ezután egy főzőkanállal (a kezünkkel lehetőleg ne érjünk az összetört masszához, mert az apró magok bőrviszketést okoznak) áttöltjük a masszát egy kb. 2 literes főzőedénybe és 6 dl forrásban lévő vizet öntünk rá, felforraljuk, majd az edényt lefedve 20 percig hűlni hagyjuk.

Ezután a csipkebogyós forrázatot egy nagyon sűrű szitán átengedjük és egy másik edényben felfogjuk, úgy, hogy a főzőkanállal alaposan kipréseljük a gyümölcshúsból a még benne lévő folyadékot.

A szitán fennmaradó pépet újra a főzőedénybe tesszük és 3 dl forrásban lévő vízzel együtt újra felforraljuk, ismét 20 percig állni hagyjuk (ez előzőleg kinyert lé eközben egy másik edényben várakozik). Ezután a folyadékot az előzőekben ismertetettek szerint ismét átengedjük a szitán, és a gyümölcshúst is ismét alaposan átpasszírozzuk, a szitán fennmaradó magokat és gyümölcsmaradványokat eldobjuk.

Az átpasszírozással nyert két folyadékot összeöntjük, hozzáadjuk a kristálycukrot és kevergetés mellett kb. 4 dl-re, szirupos sűrűségűre forraljuk.

Az elkészült szörpöt sterilizált üvegekbe töltjük.

Áfonyás-csokoládés minitorták

A csíkossipkás csokimanók ismét munkához láttak az almárium mélyén és amikor Szofi kíváncsian bekukkantott a szekrénybe, ámulattal szemlélte a varázslótörpe kristálygömbjében, ahogy messzi tájon a háncsból készült, hullámzó szájú zsákokba potyognak a fákról az óriás kakaóbabok, miközben a törpék hada vidám táncot lejtett a fák alatt, hogy a színes csodák éppen a zsákba pottyanjanak. Egy-egy babszem néha így is alaposan kupánvágta egyik-másik törpét, akik a zsákmányt aztán kiterítették a hatalmasra nőtt liliomok fölött lebegő repülőszőnyegen, a főtörpe elmormolta a varázsigét – zsááázsa, pitypang, berkenye, a szekrénybe repülj be, huss! és a szőnyeg már száguldott is vadregényes, idegen tájak felett. A csíkossipkás manók a szőnyegről csúzlival lődözték a szavannán vágtató zebrahadakat üldöző vérszomjas hiénákat, hisz muníció volt bőven. A hosszú út során a babszemeket a langyos keleti szél cirógatta, a tűző déli Nap pörkölte, hurrikán őrölte és mire apró termetű barátaink az almáriumba értek vele, már készen álltak rá, hogy ínycsiklandó csokoládétortává varázsolják őket. Hurrá, hurrá, csokoládés sütemény, mondta a kedves, magas, szőke fiú, amikor Szofi elétette a gőzölgő tortát.



Áfonyás-csokoládés minitorták


Hozzávalók (4 személyre):

100 gr étcsokoládé (min 70% kakaótartalmú)
40 dkg blansírozott, darált mandula
1 maréknyi aszalt áfonya
1,5 ek liszt
8,5 dkg szobahőmérsékletű vaj
8 gr kristálycukor
2 tojás, a fehérje és a sárgája különválasztva

A sütőt előmelegítjük 180 ۫C-ra.

Vékony rétegben kivajazunk 4 crème brulée formát és egy teaszűrő segítségével finoman kilisztezzük, a fölösleges lisztet kiszórjuk a formából úgy, hogy megfordítjuk és finoman a munkapult felületéhez ütögetjük.

Az étcsokoládét vízgőz fölé helyezett edényben felolvasztjuk.

Egy elektromos habverőben habosra keverjük a vajat a cukorral, hozzákeverjük a tojássárgájákat is, hozzáadjuk az olvasztott csokoládét, a darált mandulát és 1 ek lisztet is és amikor homogén a massza, beleszórjuk az aszalt áfonyát is.

A formák ¾-éig töltjük a masszát és 20 percig sütjük.

Amikor kész, megszórjuk porcukorral és díszítésként néhány áfonyaszemet teszünk a torták tetejére. Melegen tálaljuk.

Katalán libacomb körtével és aszalt szilvával

Idén ősszel csak úgy hullik a körte, meg a szilva minden ételbe, ami a konyhánkban készül. Nemrégiben találtam egy eredeti katalán, körtés-libás receptet, ezt készítettem el most rövid időn belül másodszor, elvégre Márton nap van (még úgy egy hétig). Be kellett bizonyítanom magunknak, hogy szeretjük a libahúst, mert eddig némiképp az ellenkező oldalon foglaltunk állást. Azt hiszem, a meggyőzés elég jól sikerült és ez nem csoda, mert ennek az ételnek maga Salvador Dalí is rajongója volt.

Az oca amb peres (liba körtével) a katalánok hagyományos ünnepi étele, mely eredetileg bébilibából, körtéből és aszalt szilvából készül. Az ételnek ezeken túl két, valódi katalán jellegzetessége is van, az egyik az un. sofrito nevű hozzávaló, ami tulajdonképpen egy egyszerű, hagymás-paradicsomos szósz, sok főétel, például pörköltek alapját ez adja, a másik az un. picada, mely egyik a négy, jellegzetes spanyol szósz közül. Ez két tucat pirított mandula, néhány gerezd fokhagyma, kevés petrezselyem és egy db. vajas keksz őrleményéből készül, hagyományosan mozsárban. A kész, püré állagú picada-t sokmindenhez használják, plusz ízesítő, vagy sűrítőanyagként adják a főzés során a pecsenyeléhez, halból készült levesekhez, de gyakran forgatnak bele sült tengeri herkentyűket is, némely változatához zsemlemorzsát, bort, főtt tojást, vagy éppen csokoládét is adnak.

Bébiliba hmm.. a könnyebb beszerezhetőség miatt libacombbal készítettem, és mivel a kakukkfű harmonizál a körtével, ezzel helyettesítettem a recept által előírt petrezselymet. Egyetlen trükk: a főzés előtt alaposan ki kell sütni a libacomb bőréből a zsírt, ha rászánjuk az időt, a végeredmény mindenért kárpótol. Egyébként csak az előkészítés macerás, a tűzhelyen elfődögél magának órákig, ok. néha rá kell nézni.

Libacomb körtével és aszalt szilvával

Hozzávalók (2 személyre):

2 libacomb
1 nagyobb fej vöröshagyma, finomra vágva
3 db közepes paradicsom
3 körte
10 db aszalt szilva
1 db bio húsleveskocka
3 dl víz
1,5 dl száraz fehérbor
12 szál friss kakukkfű (csak a levelei)
só, frissen őrölt bors

A picada-hoz:
3 gerezd fokhagyma
20 db mandula
1 db vajas keksz
2+2 evőkanálnyi olíva olaj

tálaláshoz: pirított fenyőmag


1., A libacombokat megtisztítjuk a tokoktól, megmossuk, egy papírtörlővel megszárítjuk, sózzuk, borsozzuk. Mivel a későbbiekben főzni fogjuk a húst, célszerű a húsokat kettévágni.

2., Két evőkanálnyi olívaolajat felhevítünk és ezen kisütjük a liba zsírját, minden oldalon megpirítjuk a liba bőrét úgy, hogy a közben kisülő zsiradékot folyamatosan leöntjük a hús alól.

3., Ezalatt a főzőedényben – ebben sütjük a későbbiekben a húst, ezért lehetőleg olyat válasszunk, amelyben egymás mellett elférnk majd a húsdarabok - a maradék olajon, alacsony tűzön kissé karamellizáljuk a hagymát (kb. 25-30 perc), közben a paradicsomokat kettévágjuk, a magokat egy kanál segítségével eltávolítjuk és a paradicsom húsát a hagymához reszeljük (ez az un. sofrito) és kicsit együtt pirítjuk azzal.

4., Amikor a hús elkészült, egymás mellett elrendezzük a darabokat a sofrito-n a főzőedényben, felöntjük a vízzel és a borral, hozzáadjuk a húsleveskockát (ekkor a húsnak éppen csak a teteje látszik ki), adunk hozzá egy teáskanálnyi kakukkfüvet, majd 2,5 órán át főzzük, körülbelül félidőben fordítsuk meg a húsokat.

5., Közben meghámozzuk és kisebb cikkekre vágjuk a körtét, felhasználásig citromos vízbe tesszük.

6., A mandulát egy egyényben megpirítjuk, majd a fokhagymával és a keksszel együtt blenderbe tesszük és finomra aprítjuk.

7., Amikor a 2,5 óra letelt, hozzáadjuk a körtét, az aszalt szilvát és a pirított mandulás-fokhagymás-kekszes keveréket, utóbbit elkeverjük a főzőlében és a továbbiakban mindent együtt főzünk a fennmaradó 30 percben, ezalatt elkészítjük a köretet. Tálaláskor megszórjuk fenyőmaggal.

Flaó

Nyilván a spanyol kultúra iránti vonzalmam az oka, hogy odavagyok az ánizsos süteményekért, egészen pontosan azóta, hogy Figueres-ben tavaly, egy helyi fiestából kikeveredvén varázslatos kis süteményeket vettem egy helyi cukrászdában, amiket aztán a vonaton élvezettel elmajszoltam az aktuálisan zajló Reál Madrid - Barcelona döntő hajrájában a Barca-nak drukkoló, táncoló, kiabáló utazóközönség szerves részévé válva.

Itthon viszont az ánizs meglehetősen ismeretlen fűszernek számít, nem nagyon találkoztam még ilyen fűszerezésű édességekkel, illetve egy kivétel biztosan van: a Jókai utca egyik kis cukrászatának pultjában fellelhető egy pihekönyű, ánizsos korongocska, ha arra járok, akkor abból betárazok tíz dekányit és mire az Andrássy útig elbatyogok, kész, vége, megettem. Meg aztán Karácsonyra is évek óta sütök olyan, kissé a mézeskalácsra hajazó dán aprósüteményt, amiben szintén ez a fűszer dominál, s amiből a családnak és a barátoknak is csomagolok, már azoknak természetesen, akik szeretik, mert E. barátnőm például előre közölte, hogy őszintén, neki ez valahogy nem fűszere és hát saját bevallása szerint R. sem bírja annyira, mégis mindig megeszi a karácsonyi sütit is és hát a mostani a flaó-ból is eltulajdonította az utolsó szeletet.

Hogy mi is az a flaó? Egy spanyol, pontosabban katalán sütemény, a Baleár-szigetek egyik desszert specialitása. Tésztáját eredetileg disznózsírral készítik, amibe ánizsmagokat és ráadásként még kevés ánizslikőrt is kevernek. A sütemény tölteléke eredetileg lágy kecskesajt, mivel a szigeteken való kecsketenyésztésnek köszönhetően ott ez meglehetősen olcsó alapanyagnak számít. Rövidden összefoglalva tehát a flaó tulajdonképpen egy sajttorta, melynek a töltelékben helyet kap még némi reszelt citromhéj és néhány darab mentalevél is, amitől az egész aztán kicsit hűsítő hatású, szóval ez tulajdonképpen inkább egy nyári dolog. Most viszont lassan a tél közeleg, nos, hogyan is oldhatjuk fel ezt a kis ellentmondást? Hát, például nyári, bogyós gyümölcsökből készült lekvárral.



Flaó

Hozzávalók: (egy 30 cm átmérőjű piteformához)

A tésztához:
3 ek olíva olaj
3 ek olvasztott vaj
6+4 evőkanál víz (plusz, amennyit a tészta még felvesz)
2 tk ánizsmag
250 gr liszt
1 ek porcukor
csipetnyi só

A töltelékhez:
450 gr krémsajt (mascarpone és/vagy Philadelphia)
3-4 db mentalevél
1 ek reszelt citromhéj
8 dkg porcukor
2 tojás
½ citrom leve

díszítés: néhány mentalevél és porcukor

A sütőt előmelegítjük 180۫ C-ra.
Elkészítjük a tésztát: a lisztet, ánizsmagot, porcukrot, sót egy keverőtálban összekeverjük, majd hozzáadjuk az olívaolajat, a vajat és a vizet és addig keverjük egy spatulával, amíg nagyjából homogén állagú lesz, ha a tészta még felveszi, egy evőkanállal további vizet adagolunk a tésztához, annyit, hogy a tészta összeálljon, de ne legyen ragacsos.

Amikor nagyjából összeállt a tészta, áttesszük egy liszttel alaposan megszórt felületre és jól átgyúrjuk. Amikor ez megvan és nagyjából homogén a tészta, elkezdjük nyújtani. Ez nem könnyű, mert a tésztában sok a liszt, de ha kitartóak vagyunk, és kellő mennyiségű lisztet szórunk a nyújtófelületre, akkor a kezdetben kissé gumiszerűen összeugró tészta igenis kinyújtható jó 35 cm átmérőjű koronggá, amit aztán lazán feltekerünk a nyújtófára és egy kivajazott piteforma fölé helyezve óvatosan kihengergetjük, a forma szélére egyengetjük a tésztát, a maradékot levágjuk. A tésztára sütőpapírt, arra szárazbab nehezéket teszünk és 12 percig sütjük.

Közben elkészítjük a tölteléket:

a mentaleveleket megmossuk, a reszelt citromhéjjal és a porcukorral együtt a blenderbe szórjuk és finomra őröljük. A krémsajtot és a mentás keveréket egy tálba tesszük, hozzáadjuk a krémsajtot, összekeverjük. Ezután hozzáadjuk a tojást és a citromlét is és alaposan elkeverjük. A tölteléket elegyengetjük a tortán és 30 percig sütjük 200۫ C-os sütőben. A formában hagyjuk kihűlni, ebben tálaljuk, vagy tegyük át tortatálra. Tetejét hintsük meg porcukorral és helyezzünk rá néhány mentalevelet.

Dióolajos zöldsaláta almával, camambert-rel és pirított mogyoróval

Ma hétágra sütött a nap, ám ahogy az idő egyre hűvösebbé válik, egyre több időt töltünk a lakásban. Én például ilyenkor többet kísérletezem a konyhában, esténként pedig fogok egy-egy jó könyvet, amibe aztán teljesen belefeledkezem (már ha tényleg jó az olvasnivaló). Biztosan benneteket is megtalált már néhány meghatározó olvasmány barátok ajánlása útján, nos, nálam is ez történt a minap. Csíkszentmihályi Mihály egyik könyvét G. barátnőm ajánlotta a figyelmembe és néhány nap múlva már letenni sem tudtam az említett könyv előzményét, mely a titokzatos Flow címre hallgat.

Hogy mi is az a flow? A szerző szerint a flow egyfajta szellemi állapot -talán az áramlás kifejezés hozza legjobban a tartalmat - melyet akkor élünk meg, amikor egy adott tevékenységet csupán önmagáért és nem külső jutalom reményében végzünk, ekkor a tér és idő szinte megszűnik és eggyé válunk a tevékenységgel. A szerző az önkiteljesítésre biztat a személyiségünknek megfelelő tevékenységek megtalálásával, legyen az tánc, rajzolás, filozofálás, de akár a mindennapi tevékenységeink "flow-kritériumok" szerinti megélése, melyekkel okfejtése nyomán nemcsak saját személyes életünk, de a társadalom is gazdagabbá válik.

Az, hogy a flow főzés közben, de akár egy egyszerű saláta elkészítése közben is megélhető, számomra nem kérdés...

Dióolajos zöldsaláta almával, camamber-rel és pirított mogyoróval

Hozzávalók (2 személyre):

10 nagyobb levél fejes saláta
1 maréknyi török mogyoró durvára vágva
8 dkg camambert
2 alma
2 ek dióolaj

4 szelet bagett kissé megpirítva
1 ek olíva olaj + 1 ek extra szűz oliva olaj
néhány levél friss rozmaring
2 szelet fokhagyma

A fejes salátát megmossuk, a vastag ereket eltávolítjuk, a leveleket nagyobb darabokra tépjük, két tálkában egyenletesen elosztjuk. A török mogyorót durvára vágjuk és egy edényben alacsony lángon néhány perc alatt megpirítjuk. Az almát meghámozzuk, a camambert-t vékonyan felszeleteljük, az almát meghámozzuk és nagyobb cikkekre vágjuk. Az almát és a camambert elosztjuk a salátaágyon, megszórjuk a pirított mogyoróval és megöntözzük a dióolajjal.

Egy evőkanálnyi olíva olajon a fokhagymát a rozmaringgal kicsit megpirítjuk, a fokhagymát és a rozmaringot kivesszük belőle, összekeverjük az olajat egy evőkanálnyi extra szűz oliva olajjal és beletunkoljuk a bagett szeleteket.

Thai-jellegű sütőtök krémleves

Úgy tűnik, hogy az ősz lett a kedvenc évszakom, egyszerűen nem tudok betelni a néhol sárgálló, néhol rozsdásodó falevelek, a kerítésen futó vöröslő csipkebogyó, meg a narancsosan izzó tűztövis látványával, mintha csak egy örökké változó festmény adná a hűvösbe fordult mindennapok pazar vizuális hátterét.

A hétvégi napsütéses időben R-rel Dobogókőre kirándultunk. A földrajzilag a Visegrádi-hegységhez tartozó vulkanikus szirteken már csak a látvány miatt is megéri túrázni, és bár ezúttal csak egy könnyed sétát tettünk, közben csak úgy áradt a tüdőnkbe az ózondús levegő.

A turistaház mögötti nagykilátóból a Börzsöny és a Mátra vonulatait fürkésztük, és a hegyek között kanyargó Dunát, hogy aztán némi (nem túl jó) forralt borral jutalmazzuk magunkat a rövid kirándulás végén. Az ősz sokkal szerethetőbb odakint, mindegy, hogy érdekes őszi terméseket, vagy csupán a kilométereket gyűjtjük.

Izgalmas túraútvonalak vannak erre (lásd pl. itt ) és számtalan hegy, amik olyan költői neveket viselnek, mint Nagykevély, Prédikálószék és Urak Asztala, hogy csak néhányat említsek közülük. Nemcsak várom, de már tervezem is a következő alkalmat, amikor közelebbi barátságot kötünk majd mindezekkel. Csomagolok az útra szendvicset, gyümölcsöt, némi süteményt, otthon pedig jó, ha vár majd egy forró, fűszeres leves…

Thai-jellegű sütőtök krémleves

Hozzávalók (6 személyre):

1,2 kg-os sütőtök
1 póréhagyma
1 doboz kókusztej (kb. 4 dl)
1 mangó (vagy 2 narancs leve)
3 szál újhagyma
1 maréknyi tökmag
olíva olaj
só, frissen őrölt bors
csipetnyi cayenne-i bors
1,5 teáskanálnyi piros curry paszta
2 bio húsleves kocka
2 cm friss gyömbér
2 evőkanálnyi olíva olaj

A póréhagymát, az újhagymát és a sütőtököt megmossuk, megtisztítjuk, a sütőtököt kb. 5 cm-es darabokra vágjuk, a pórét felkarikázzuk és felforrósított olíva olajon megpirítjuk. Közben a sütötököt feltesszük főni annyi vízben, amennyi éppen ellepi , beledobjuk a bio leveskockákat, hozzáadjuk a cayenne borsot és a karikára vágott újhagymát és a kókusztejet. A mangót meghámozzuk és feldaraboljuk (ha naranccsal készítjük, akkor csak a narancsok kifacsart levére lesz szükség) és kb. negyedóra elteltével hozzáadjuk ezt is. 30 percig főzzük, botmixerrel turmixoljuk, sózzuk, borsozzuk, majd a tökéletes állag elérése érdekében egy szitán átpasszírozzuk (ha naranccsal készítjük, akkor erre a lépésre nincs szükség, de a mangóban lehetnek fás részek, ezektől így megszabadulunk).

Tökmaggal és olíva olajjal, vagy friss koriander levelekkel tálaljuk.