Flaó

Nyilván a spanyol kultúra iránti vonzalmam az oka, hogy odavagyok az ánizsos süteményekért, egészen pontosan azóta, hogy Figueres-ben tavaly, egy helyi fiestából kikeveredvén varázslatos kis süteményeket vettem egy helyi cukrászdában, amiket aztán a vonaton élvezettel elmajszoltam az aktuálisan zajló Reál Madrid - Barcelona döntő hajrájában a Barca-nak drukkoló, táncoló, kiabáló utazóközönség szerves részévé válva.

Itthon viszont az ánizs meglehetősen ismeretlen fűszernek számít, nem nagyon találkoztam még ilyen fűszerezésű édességekkel, illetve egy kivétel biztosan van: a Jókai utca egyik kis cukrászatának pultjában fellelhető egy pihekönyű, ánizsos korongocska, ha arra járok, akkor abból betárazok tíz dekányit és mire az Andrássy útig elbatyogok, kész, vége, megettem. Meg aztán Karácsonyra is évek óta sütök olyan, kissé a mézeskalácsra hajazó dán aprósüteményt, amiben szintén ez a fűszer dominál, s amiből a családnak és a barátoknak is csomagolok, már azoknak természetesen, akik szeretik, mert E. barátnőm például előre közölte, hogy őszintén, neki ez valahogy nem fűszere és hát saját bevallása szerint R. sem bírja annyira, mégis mindig megeszi a karácsonyi sütit is és hát a mostani a flaó-ból is eltulajdonította az utolsó szeletet.

Hogy mi is az a flaó? Egy spanyol, pontosabban katalán sütemény, a Baleár-szigetek egyik desszert specialitása. Tésztáját eredetileg disznózsírral készítik, amibe ánizsmagokat és ráadásként még kevés ánizslikőrt is kevernek. A sütemény tölteléke eredetileg lágy kecskesajt, mivel a szigeteken való kecsketenyésztésnek köszönhetően ott ez meglehetősen olcsó alapanyagnak számít. Rövidden összefoglalva tehát a flaó tulajdonképpen egy sajttorta, melynek a töltelékben helyet kap még némi reszelt citromhéj és néhány darab mentalevél is, amitől az egész aztán kicsit hűsítő hatású, szóval ez tulajdonképpen inkább egy nyári dolog. Most viszont lassan a tél közeleg, nos, hogyan is oldhatjuk fel ezt a kis ellentmondást? Hát, például nyári, bogyós gyümölcsökből készült lekvárral.



Flaó

Hozzávalók: (egy 30 cm átmérőjű piteformához)

A tésztához:
3 ek olíva olaj
3 ek olvasztott vaj
6+4 evőkanál víz (plusz, amennyit a tészta még felvesz)
2 tk ánizsmag
250 gr liszt
1 ek porcukor
csipetnyi só

A töltelékhez:
450 gr krémsajt (mascarpone és/vagy Philadelphia)
3-4 db mentalevél
1 ek reszelt citromhéj
8 dkg porcukor
2 tojás
½ citrom leve

díszítés: néhány mentalevél és porcukor

A sütőt előmelegítjük 180۫ C-ra.
Elkészítjük a tésztát: a lisztet, ánizsmagot, porcukrot, sót egy keverőtálban összekeverjük, majd hozzáadjuk az olívaolajat, a vajat és a vizet és addig keverjük egy spatulával, amíg nagyjából homogén állagú lesz, ha a tészta még felveszi, egy evőkanállal további vizet adagolunk a tésztához, annyit, hogy a tészta összeálljon, de ne legyen ragacsos.

Amikor nagyjából összeállt a tészta, áttesszük egy liszttel alaposan megszórt felületre és jól átgyúrjuk. Amikor ez megvan és nagyjából homogén a tészta, elkezdjük nyújtani. Ez nem könnyű, mert a tésztában sok a liszt, de ha kitartóak vagyunk, és kellő mennyiségű lisztet szórunk a nyújtófelületre, akkor a kezdetben kissé gumiszerűen összeugró tészta igenis kinyújtható jó 35 cm átmérőjű koronggá, amit aztán lazán feltekerünk a nyújtófára és egy kivajazott piteforma fölé helyezve óvatosan kihengergetjük, a forma szélére egyengetjük a tésztát, a maradékot levágjuk. A tésztára sütőpapírt, arra szárazbab nehezéket teszünk és 12 percig sütjük.

Közben elkészítjük a tölteléket:

a mentaleveleket megmossuk, a reszelt citromhéjjal és a porcukorral együtt a blenderbe szórjuk és finomra őröljük. A krémsajtot és a mentás keveréket egy tálba tesszük, hozzáadjuk a krémsajtot, összekeverjük. Ezután hozzáadjuk a tojást és a citromlét is és alaposan elkeverjük. A tölteléket elegyengetjük a tortán és 30 percig sütjük 200۫ C-os sütőben. A formában hagyjuk kihűlni, ebben tálaljuk, vagy tegyük át tortatálra. Tetejét hintsük meg porcukorral és helyezzünk rá néhány mentalevelet.