2010. április 28., szerda

Hernyák harmónia


Az etyeki Öreghegyen gurul az autó, a Hernyák pincét keressük. A bezárkózott présházak előtt a fűben heverő agyagkancsók a borongós idő ellenére is lélekmelengető látványként hatnak, pedig akár giccses is lehetne, mégis inkább ember és táj összhangját sugallja itt minden. A földút mellett pár fős társaság borozgat, egy ősz hajú úr megemeli a poharát, mosolyogva biccent felénk, ám mi nem vagyunk benne biztosak, hogy ide jöttünk, na meg nyilván a szőlőhegy varázsa, teszünk egy tiszteletkört, aztán szerencsére gyorsan leesik a tantusz, hogy már régen megérkeztünk, visszafordulunk.


A szomszédok meghívták őket egy pohár pezsgőre, mondja Hernyák László, s miközben befelé tartunk a vasárnapi ebédnek helyet adó présházba, meséli, hogy a szomszédos lakóház télikertjében készítik télen a párlatokat. A házban az ifjabbik Hernyák éppen az ebéddel foglalatoskodik, a feje fölött ódon, konyhai rézalkalmatosságok lógnak sonkák társaságában, a kandallókeretbe rejtett vaskályhában ropog a tűz, az ablakpárkányon gyertyák, az ajtó melletti tárolón színes szalagokkal átkötött csokoládék, az asztalokon horgolt csipkeabroszokon terítékek sorakoznak.


Húsleves készül párolt borjúpofával, paprikás csirke puliszkával, desszertként meg túrógombóc, aszalt sárgabarack darabokkal. Közben vendégek érkeznek, a kerten át a pincébe tartunk velük, megtudjuk, hogy a kertben növő levendulát is felhasználják a konyhán, a pince fölött zöldellő bokorról kiderül, hogy kerti ruta, egy a Balkánon őshonos gyógynövény, amivel a párlatokat ízesítik.

A pincebeli tartályokból Sauvignon Blanc csordul a poharunkba, nehéz elhinni, hogy nem látott hordót, pedig így van. Etyeki élesztőt használnak, mondja Hernyák László, ez is sokat hozzáad a borok karakteréhez, segíti a borok sajátos, etyeki egyéniségének kialakulását, mert cél mindenekelőtt helyi jellemvonásokkal bíró, minőségi bort készíteni. Néhány lépcsőfok lefelé és máris egy klasszikus, hordókkal teli pincében találjuk magunkat, a bejárattal szemközti fal polcsorain is hordók sorakoznak egymás fölött, igaz azok csak díszítőelemek, a borokat rejtő darabokból pedig hamarosan pirított mandulás zamatú Zöld Veltelinit és lágy, fehér Pinot Noir-t kóstolunk. Ez utóbbi esetében a mustot csak rövid ideig tartják héjon, így az nem színezi meg a bort, a házigazda egyébként ebben a fajtában látja Etyek egyik lehetőségét. Egy állványon néhány sor pezsgő, melyeket az ifjabbik Hernyák készített a diplomamunkájához, a másik sarokban üvegballonokban egymás mellett sorakoznak a párlatok, kétségkívül titokzatos látvány. Újabb vendégek jönnek, a fehér borokkal kezdenek ismerkedni, záróakkordként a mi poharunkba málnaillatú, rubinpiros Pinot Noir kerül, csak később jut eszünkbe, hogy a dokumentálásról egészen megfeledkeztünk...

Ebéd közben a család a vajdasági gyökereikről mesél, a családfő eredetileg könyvelő volt, csak itt, Etyeken kezdtek szőlőműveléssel és borkészítéssel foglalkozni. Kanalazzuk a forró levest, aztán hihetetlen narancssárga szószban úszó paprikás csirkét kapunk, lágy, krémes puliszkával, a túrógombóchoz vaníliás tejföl jár, tetején vajon pirított zsemlemorzsa díszlik. Megkóstoljuk a ház sauvignon blanc-nal, pinot noir-ral töltött és levendulával fűszerezett kézműves csokoládéit is, izgalmasak, a kávé is jó. Egyébként is jó itt lenni, üldögélni az ablak előtt és nézni az ablakon át a szemerkélő esőt.


Az ebéd végén még kíváncsiskodunk kicsit konyhában, Tamás elmondja, hogy a szakma fogásait Ruprecht Lászlótól tanulja, hogy a csirke mártását a végén némi tejszínnel sűríti, hogy kellően krémes állagot kapjon és hogy egyébként elengedhetetlen hozzá a jó minőségű fűszerpaprika. Megtudjuk, hogy a pult fölött lógó sonkát saját kezűleg csontozta az év eleji disznóvágás során, aztán örömünkre még előkerül néhány szál zöldborssal, meg szarvasgombával fűszerezett kolbász is, első kísérletek, mondja szerény mosollyal.
A Hernyák Birtokon borban, ételben, vendéglátásban egyaránt érezni a háziak törődését, minőségre való törekvését. Mi biztosan visszatérünk.

2010. április 23., péntek

Csokoládés brownie


A nő éppen becsukta maga mögött a ház ajtaját és kilépett a magas tölgyfákkal övezett, virágokkal teli udvarra, amikor egy izgalomtól fénylő barna szempárba botlott.
- Gyeje, nézd, szejinted ez mi lehet? – kérdezte a szempár tulajdonosa egy hatéves komolyságával és a ház sarkán álló ciprusféle ágai közé bújva egy barna, nyálkás orsószerű képződményre mutatott a zöld bokor közepén.
- Hát én nem is tudom, te mit gondolsz? – kérdezte a nő a bokor fölé hajolva, felváltva az ágra tapadó barna képződményre és a kisfiú lázasan csillogó szemébe nézve.
- Szejintem valami gomba – hangzott a határozott válasz.
- Azért inkább ne nyúlj hozzá – kérlelte a kisfiú mögött lépdelő szemüveges hölgy aggodalmas hangon – és kérdezd meg a nénit, hogy nem siet-e valahová –s közben elnézést kérő pillantást vetett a fiatal nőre.
- Nem sietsz – a fejrázással kísért, kijelentésnek ható kérdést olyan őszinte érdeklődés kísérte, hogy a válasz nem is lehetett más…
- Nem, nem sietek.
- Szóval szejintem gomba. Az lehet? – nézett a kisfiú a nőre kérdő tekintettel.
- Persze – felelte a nő, miközben elmélyülten tanulmányozni kezdte a barna képződményt – de lehet, hogy valami gyantaszerűség..
- Mi? Az meg mi? Nem, szejintem ez gomba – mondta a kisfiú arcán diadalmas mosollyal – Éjdekes, nem? Elég csúnya. Az óvodában is láttam egy ilyet, hozzányúltam és képzeld, jagadt.
- Hű, nagyon bátor vagy, hogy hozzá mertél nyúlni – mondta a nő, leplezetlen elismeréssel a hangjában. Igen. És nézd – a kisfiú dzsekije zsebéből egy pirosló retket húzott elő. - A bajátomé volt, megláttam nála…nézem, nézem... mi ez a pijos, mondom nahát, elfelejtett eltűnni…. Nekem adta és látod, most meg itt van.
- Klassz – mondta a nő és elragadtatottan nézte a lázban égő barna szemeket. - És hogy hívnak?
- Mojomojomoj Dani - motyogta a kisfiú szemlesütve - És téged? - függesztette tekintetét ismét a nőre.
- Anna vagyok - mondta a fiatal nő mosolyogva és térdét berogyasztva kézfogásra nyújtotta a kezét. Dani két lépést hátrálva egyik karjával átölelte anyukája lábát, majd némi tétovázás után elengedve azt, egyik kezével a szemüveges hölgy pulóverébe kapaszkodott, a másikat pedig a fiatal nő felé nyújtotta.
- Nagyon örülök, hogy találkoztunk Dani – mondta neki az Anna nevű nő, mire a barna szempár ismét csillogni kezdett.
- Én is és-és még azt mondd meg, hogy szejinted melyik fa magasabb? Ez, vagy az? – mutatott Dani egy pillanattal a bemutatkozás után a bokor fölött magasodó két óriási tölgyfára. Ez, vagy az? Az, vagy ez? Na? – forgott vidáman, arcát a fák felé fordítva.
- Nos, talán ez – mutatott a nő a jobboldali fára - de innen lentről ezt nem is olyan könnyű megállapítani . Ehhez kicsit magasabbnak kellene lennünk…
- Jó, hát akkoj pjóbáljuk ki! Te például mekkoját tudsz ugjani? Vejsenyezzünk. Nézd, én ekkorát. – és komoly erőfeszítéssel elrugaszkodott a földtől. - Na és te? Mutasd! Még egyszej – kérlelte a nőt ellenállhatatlanul.
Így esett, hogy valahol Hűvösvölgyben, egy társasház udvarában, a tölgyfák alatt versenyt ugrált egy nő és egy kisfiú.



Csokoládés brownie




Hozzávalók (kb. 16 szelethez)

200 gr legalábbb 70% kakaótartalmú étcsokoládé
180 gr vaj
100 gr blansírozott, darált mandula
40 gr kakaópor
3 tojás
240 gr demerara cukor

A sütőt előmelegítjük 180 ۫C-ra. Az étcsokoládét nagyobb darabokra töröm és egy fém keverőtálba szórom, a vajat kb. egy cm-es darabokra vágom és a csokoládéhoz adom. Egy edényben vizet forralok, ráteszem a keverőtálat és a vízgőz fölött, kevergetve megolvasztom a csokoládét és a vajat, majd a tűzről levéve hagyom a keverőtálban kihűlni.

A tojást és a cukrot elektromos habverővel addig keverem, amíg egyenletesen halvány színűvé válik a keverék, míg a cukor elelegyedik a tojásban. A tojásos keveréket óvatosan, széles mozdulatokkal forgassuk össze a csokoládéval, amíg homogén masszát kapunk.

A kakaóport összekeverjük a darált mandulával és kb. 6-7 kisebb adagban szintén nagyobb kézmozdulatokkal belekeverjük a tojásos- csokoládés masszába.

A keveréket egy 20 x 24 cm-es brownie sütőformába, vagy 25 cm átmérőjű tortaformába öntjük és 30 percig sütjük. A formában hagyjuk kihűlni, majd óvatosan sütőrácsra borítjuk, eltávolítjuk róla a sütőpapírt és áttesszük (átborítjuk) egy tortatálra. Négyszögekre, vagy háromszögekre vágjuk, bogyós gyümölcsökkel, házi vaníliafagylalttal, néhány szál mentával kínáljuk.

2010. április 19., hétfő

Polenta kucsmagombával


Az erdő hangjai a csend, a nyugalom és a béke. Ez az, ami körülöleli a vándort, aki az erdőben megnyugvást keres. Árnyat adó fák, csordogáló hűs patak, lebbenő levelek közt bujkáló napfény. Lépteid alatt hallod a száraz falevelek szörcsögését, orrodban érzed az erdei gombák illatát. Mondják, ha hátadat egy fának támasztod, érzed a fa erejét. Az avarban kis virágok törnek a fény felé színpompás ruhájukban, szemed szinte fürdőzik a sok szépségben, s te örömmel átadod magad a pillanatnak. Az évszakok körforgása maga a változás, a tavasz a Föld ünnepe, amikor a mozdulatlan tél után minden mozgásba lendül, megújul, mindenhol élet fakad. Cserbogár köröz a bokád körül a fűben, léptedre madár rebben, a levegőben világillat száll. A természet kiapadhatatlan örömforrás...


Én magam egyáltalán nem vagyok gombaszakértő, eddig csak látvány szinten érdekelt a dolog, ezért biztos összeszedném azt a kalapost is, amit nem lehet, szóval inkább nézelődöm, a gombászást meg ráhagyom azokra, akik értenek hozzá. Az erdőben való sétálásról viszont sokszor eszembe jut, amikor Trixi barátnőmmel elindultunk Dobogókőre a Lajos forrástól, bementünk az erdőbe, nézegettük a gombákat, meg a mindenféle növényeket, felmásztunk vadászlesekre, szlalomoztunk a fák között és közben persze beszélgettünk fáradhatatlanul. Három-négy óra elteltével rájöttünk, hogy vizünk nincs és már éppen kezdett sötétedni, amikor végre szembejött egy ember és mögötte felsejlett valami tisztás. Megkérdeztük, hogy messze van-e még Dobogókő. Azt válaszolta, azt nem tudja, de ha itt kimegyünk, éppen a Lajos forráshoz érünk.



A gasztroblogokon mostanában meglehetős gyakorisággal megjelenő kucsmagomba azért felcsigázta a kíváncsiságomat, kacskaringós, sűrű redőivel nagyon viccesen fest. Budapest környéki erdőkben vajon merre lehet ilyet találni?




Polenta kucsmagombával

Hozzávalók (6 adag):

30 dkg kukoricadara
20 dkg kucsmagomba
5-6 ág friss kakukkfű
0,5 dl száraz fehérbor
só, frissen őrölt bors
4 dl szárnyas alaplé
3 dl tej
2 ek olíva olaj
5 dkg vaj
e gerezd fokhagyma finomra aprítva

A gombát alaposan megmosom (a gomba redői közt megbújó mikroszemcsék eltávolítása állítólag lágy sörtéjű fogkefével is megoldható, én csak folyóvizet használtam), egy papírtörlővel szárazra törlöm, egyforma kis darabokra vágom, néhány kisebb darabot hosszában kettévágok. A kakukkfű leveleit lehúzom a száráról és egy nagyobb késsel finomra aprítom. Az olíva olajon alacsony hő fokozaton megfonnyasztom a fokhagymát, majd erősebbre veszem a hőt, hozzáadom a gombát, sózom, borsozom, meghintem a kakukkfűvel, hozzáöntöm a bort és kb. tíz percig párolom a gombát. A végén a hosszába vágott darabokat félreteszem.

Az alaplét a tejjel felforralom (csak óvatosan, különben kifut), hozzáadom a polentát és kb. negyed órán át kevergetem. Akkor lesz jó, a krémes állagú massza elválik az edény falától. Akkor hozzákeverem a párolt gombát, a gomba párolás során visszamaradt levét, a keveréket creme brulée formákba töltöm, tetejüket egy kés lapjával elsimítom és mindegyikre egy-egy félbevágott gombadarabot teszek. Sült húsokhoz kiváló köret.

2010. április 16., péntek

Kelkáposzta főzelék rózsaborsos lazaccal


Kicsit úgy vagyok a főzelékkel, mint a Woody Allen filmekkel: egyszer csak minden átmenet nélkül függővé váltam. Addig persze hosszú és rögös út vezetett az iskolai és munkahelyi menzákon át, az ottani kreálmányok ugyanis velem is elhitették, hogy a főzelék csak rossz lehet. Sokan talán emiatt gondolnak úgy erre az ételre, mint valami szocialista maradványra, pedig olyan, jellegzetesen magyar "találmányról" van szó, melynek múltja a régi időkben gyökerezik.

Főzeléket már a XVI. században is készítettek Magyarországon, csak az elnevezés akkor még nem azt a sűrű, lisztes rántással készülő egytálételt jelentette, amit ma értünk alatta, mivel a zsírral készült rántás, mint ételsűrítési eljárás csak jóval később, a XIX. században terjedt el nálunk osztrák hatásra.

Ma már nehéz meghatározni, hogy eleink korábban hogyan készítették ezeket a zöldségételeket, mivel a korabeli szakácskönyvek csak a jelleget adó hozzávalókat és az elkészítés módjára utaló jelzőket közlik, pontos mennyiségeket és a sűrűségre vonatkozó kritériumokat nem. Annyi bizonyos, hogy a régi polgári és a paraszti konyhákban is volt már főzelék, húsevő napokon inkább krumpliból, vagy káposztából főzték hússal és szalonnával, húsmentes napokon pedig többnyire főtt, vagy éppen párolt borsót, lencsét és répát adtak vajas, „tejbe-vajas”, polgári konyhákon „faolajos”- azaz olíva olajból készült mártással.

Napjainkban éppen a fentiek újrafogalmazása zajlik az új magyar konyhát vivő éttermekben, na meg az elkötelezett gasztrobloggerek tűzhelyein. Ha a mai trendek szerint szeretnék főzeléket készíteni - márpedig úgy szeretnék, mert így jobban érvényesül a zöldség íze és jobban megmaradnak benne az ásványi anyagok - , akkor a zöldséget kevés ideig főzöm, majd önmagával, vagy némi főtt burgonyával sűrítem, a párolt borsót, zöldbabot, spárgát pedig zöldfűszeres-tejszínes mártásba forgatom. Egy kis sült lazac pedig egy szimpla kelkáposzta főzelék előtt is új dimenziókat nyit - ha jól emlékszem, Vipler György, az A38 Hajó séfje valahogy így fogalmazott. Igaza volt.

Kelkáposzta főzelék rózsaborsos sült lazaccal

Hozzávalók ( 4 adaghoz):


60 dkg kelkáposzta 40 dkg szétfővő krumpli 1 teáskanál köménymag ½ teáskanál só 1 bio húsleveskocka 4 gerezd fokhagyma A feltéthez: 80 dkg lazac só, frissen őrölt bors, egész rózsabors 0,5 dl olívaolaj A tálaláshoz: negyedbe vágott citromszeletek


A kelkáposztát megmossuk, 1 cm széles csíkokra vágjuk. A krumplit megtisztítjuk, 2x2 cm-es darabokra vágva bő sós vízben feltesszük főni. 10 perc után hozzáadjuk a kelkáposztát, a kés lapjával összezúzott fokhagymát és a bio húsleveskockát. 20 percig főzzük, majd leszűrjük, a főzőlevet félretesszük. A zöldség egyharmadát kivesszük és félretesszük, a maradék zöldséget botmixerrel pürésítjük, majd hozzáadjuk az egészben maradt zöldségeket, a főzelék sűrűségét a főzőlé hozzáadásával könnyíthetjük.


Míg a zöldség fő, megtisztítjuk a lazacot, sózzuk, borsozzuk, a rózsaborsot mozsárban megtörjük és megszórjuk vele a halat, egy serpenyőben olíva olajon, magas hőfokozaton oldalanként 3-3 perc alatt megsütjük.


A főzeléket tetején a sült lazaccal kínáljuk, tetejére csepegtessünk néhány csepp citromlét.

2010. április 15., csütörtök

Juhtúrós - medvehagymás lepény


Gyere, együnk egy kis dianás kockacukrot… csinálunk a kockákból tornyot a kredencen, csak rakd egyiket a másikra, jó, ennyi elég lesz, öntsd le a dianával, vegyél, ugye milyen jól hűsít? Hát azt elmeséltem-e már, hogy Nagyapáddal hogy ismerkedtem meg? Nem? Hát én nagyon fiatal voltam, még belegondolni is rémes, hogy mennyire fiatal és éppen a könyvtárba mentem, Jókai regényét vettem ki, aminek az a címe, hogy És mégis mozog a Föld, éppen a sorban állok, amikor egyszer csak azt mondja valaki a hátam mögött, hogy „Na de kisasszony, nem lesz az túlságosan nehéz magának?” Hátrafordulok, ott áll nagyapád, én meg büszkén mondtam neki, hogy „Nekem?! Ugyan! Én kérem ettől már sokkal nehezebbeket is olvastam, hát így kezdődött….” Nagyanyám szeretett mesélni, talán még jobban is, mint főzni, bár a tipikus palóc ételek elkészítésében kilencvennyolc év alatt meglehetős rutinra tett szert. Krumpli lángos, hagymás puliszka, káposztás haluska, apám számára ezek varázsszavak voltak, ami pedig a süteményeket illeti, nos tudományát leginkább az olyan alap darabok folyamatos tökéletesítésével fejlesztette, mint a cseresznyés, vagy meggyes pite, a szalagos fánk, meg a lekváros bukta. A pogácsák mellett volt azonban két olyan sós süteménye, aminek az ízvilága már gyerekkoromban megigézett. Általában ünnepekkor küldte a krumplis és a kapros-juhtúrós lepényt, mindig el is fogyott hamar, pedig mindkettő meglehetősen markáns jegyekkel bír. Utóbbi például elképesztő mennyiségű juhtúróval készül és hát kaporból sem kevés kell bele, persze ettől olyan izgalmas, én most mégis lecseréltem a kaprot medvehagymára. Édes süteményekhez szokott szájnak bizonyára szokatlan kissé, de szerintem éppen ezért jó kaland! Juhtúrós-medvehagymás lepény


Hozzávalók (kb. 28 db): A tésztához: 30 dkg liszt 18 dkg vaj csipetnyi só 2 tojás sárgája 1 dl tejföl A töltelékhez: 70 dkg juhtúró 6 dkg vaj két tojás só, bors fél csomag medvehagyma A sütőt előmelegítjük 180 ۫C-ra. A hozzávalókból közepesen lágy tésztát gyúrunk, ujjnyi vastagon kinyújtjuk és egy 36x26 cm-es tepsibe tesszük, a tészta széleit a tepsi falához hajtjuk. A tésztát letakarjuk sütőpapírral,arra babnehezéket teszünk és tíz percig sütjük a sütőben, közben összekeverjük a töltelék hozzávalóit: a juhtúrót, a vajat, a két tojás sárgáját, egy csipetnyi sót és a vékony csíkokra vágott medvehagymát (a szárait előzetesen levágjuk). Fehérborssal ízesítjük. A tojások fehérjét kemény habbá verjük és beleforgatjuk a keverékbe, majd a töltelékkel megtöltjük a tésztát és 25-30 perc alatt megsütjük.

2010. április 8., csütörtök

Céklapürés - füstölt pisztrángos kanapé




Zötyög a kis, piros vonat a hegyek között, egymás után sorjáznak a fák, most hosszan fütyül egyet, jön az alagút, huhhh-huáááhhhh!!! ijesztgetik a lányokat a fiúk, olyan gyerekesek vagytok, mondja nekik Andi, mintha ő meg éppen felnőtt lenne. A fejtámlák fölött újabb és újabb fejek jelennek meg: kérsz ropit? zizit? puffancsot? Csörög az alufólia, szendvicscsere, csavaros üvegekből folyik a kóla és a Fanta, mindenki kínálgat mindenkit, nagyot kortyolok Enikő teájából, citrompótlós és momentán nekem az bejön. A fiúk autós- meg motoros kártyával játszanak, az nyer, akinek nagyobb a motortérfogata, valaki hirtelen elkiáltja magát: jön a szakadék, csukjátok be a szemeteket, zuhanunk!


A Putnok és Eger között közlekedő kisvonattal utazni mindig átütő élmény volt gyerekkorunkban, már napokkal a kirándulás előtt zsongott az egész osztály, megbeszéltük ki mennyi zsebpénzt és milyen elemózsiát visz majd a „hosszú” útra. Ezzel a vonattal mentünk Egerbe várat nézni, meg Szilvásváradra vízesést csodálni, élő láncot alkotva ősember barlangot mászni, a völgyben kézen állni, Szalajka patakba pénzt dobálni, hogy majd biztosan visszatérjünk és jöttünk aztán persze, majdnem minden évben.


A kisvonat tavaly még egyetlen szerelvényével vidáman döcögött a dombok között, de most, ahogy - volt kolléganőm szilvásváradi fotóit látva az egyik közösségi oldalon - kerestem a vonat menetrendjét, a weboldalon olvasom, hogy tavaly decemberben lezárták a Putnok és Szilvásvárad közötti vonatszakaszt, nem is értem, mert ez a vadregényes rész igazi természeti és nemzeti érték, amiből akár turizmus sikersztori is lehetne Borsodban, remélhetőleg egy romantikus lelkületű és némi marketinges vénával is megáldott MÁV vezető hamarosan újra lát majd benne fantáziát.

Addig is a Szalajka-völgy erdei útjain, sziklafalak között lehet kisvasúttal utazni, bár itt egy kiadós séta is kincset ér: a völgy kristálytiszta levegője nemcsak a tüdőt mossa át, de garantáltan messzire űz mindenféle borús gondolatot, a meditatív háttérzenét a néha éppen csak csordogáló, néha meg örvényként zúgó patak, na meg az éneklésben fáradhatatlan madarak szolgáltatják.

Itt található az ősember leleteiről híres Istállós-kői barlang, a völgyben az erdei munkások eszközeit és életmódját szemléltető Erdei Múzeumot alakítottak ki, a Kastély lábánál igazi építészeti ritakáságot láthatunk: a klasszicista stílusban épült Református Kerektemplomot Hild József tervei alapján építették az 1830-as években. A környék kerékpárral is bejárható, sőt ajánlott: akár egészen Lillafüredig is eltekerhetünk a kanyargós erdei utakon, a faluban több helyen is lehet kerékpárt bérelni.


Szilvásváradhoz olyan, minőségi gasztronómiai termékek kapcsolhatók, mint a szarvasgomba -hagyományosan minden év októberében szarvasgomba-vadászatot rendeznek a környező hegyekben- , és az édesvízi pisztráng, amit telepeken, karsztvízben tenyésztenek és helyben füstölnek. Legjobb ha ott, helyben veszünk is néhányat, vállalkozó kedvűek Lillafüreden maguk is horgászhatnak például a Garadna patakból, végszükség esetén persze a hipermarketben is szert tehetünk vákuumcsomagolt példányokra, amiből némi sült céklával izgalmas borkorcsolyákat készíthetünk: A szilvásváradi fotókért köszönet Lilinek & Leventének, akik nemrégiben kirándultak a környéken, a fenti vonatos fotót pedig az Eger-Putnok vasútvonal oldaláról kölcsönöztem.




Céklapürés - füstölt pisztrángos kanapé

A tésztához: 20 dkg liszt 10 dkg hideg vaj 4 ek víz csipetnyi só a feltéthez: 1 nagyobb cékla 1 ek olíva olaj ½ ek szarvasgomba olaj 1 kisebb füstölt pisztráng rukkola A sütőt előmelegítem 200 ۫C-ra, a céklát megmosom, papírtörlővel megszárítom, olíva olajba hempergetem és egy nagyobb alufólia közepébe helyezem, megszóróm durva szemű tengeri sóval, löttyintek rá egy kevés szarvasgombás olajat és szorosan becsomagolom az alufóliába, egy órán át sütöm. A tésztához a kezemmel összekeverem a lisztet, a sót és a vajat és amikor már nagyobb kenyérmorzsákká összeállt, hozzáadom a vizet is és néhány erőteljes mozdulattal összeállítom a tésztát (nem gyurmázom nagyon, mert omlósan az igazi a tészta), kb. 6 cm átmérőjű hengert formázok belőle, alufóliába csomagolom és hűtőbe teszem, amíg sül a cékla. A céklát megtisztítom, botmixerrel pürésítem (lehet akár friss,apróra vágott kakukkfüvet is hozzáadni),a pisztráng bőrét lehúzom, a rusztikus hatás kedvéért a húst leválasztom a gerincről, eltávolítom az esetlegesen a húsban maradt szálkákat és a halat az ujjaimmal kb. három-négy cm-es darabokra szedem szét. A tésztát kb. fél cm vastag korongokra szeletelem, kivajazott tepsiben 20 perc alatt megsütöm, hagyom kihűlni, majd rákanalazok egy adag céklapürét, arra helyezek egy szeletke füstölt pisztrángot, arra meg néhány kisebb rukkola darabot.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails