Az erdő hangjai a csend, a nyugalom és a béke. Ez az, ami körülöleli a vándort, aki az erdőben megnyugvást keres. Árnyat adó fák, csordogáló hűs patak, lebbenő levelek közt bujkáló napfény. Lépteid alatt hallod a száraz falevelek szörcsögését, orrodban érzed az erdei gombák illatát. Mondják, ha hátadat egy fának támasztod, érzed a fa erejét. Az avarban kis virágok törnek a fény felé színpompás ruhájukban, szemed szinte fürdőzik a sok szépségben, s te örömmel átadod magad a pillanatnak. Az évszakok körforgása maga a változás, a tavasz a Föld ünnepe, amikor a mozdulatlan tél után minden mozgásba lendül, megújul, mindenhol élet fakad. Cserbogár köröz a bokád körül a fűben, léptedre madár rebben, a levegőben világillat száll. A természet kiapadhatatlan örömforrás...
Én magam egyáltalán nem vagyok gombaszakértő, eddig csak látvány szinten érdekelt a dolog, ezért biztos összeszedném azt a kalapost is, amit nem lehet, szóval inkább nézelődöm, a gombászást meg ráhagyom azokra, akik értenek hozzá. Az erdőben való sétálásról viszont sokszor eszembe jut, amikor Trixi barátnőmmel elindultunk Dobogókőre a Lajos forrástól, bementünk az erdőbe, nézegettük a gombákat, meg a mindenféle növényeket, felmásztunk vadászlesekre, szlalomoztunk a fák között és közben persze beszélgettünk fáradhatatlanul. Három-négy óra elteltével rájöttünk, hogy vizünk nincs és már éppen kezdett sötétedni, amikor végre szembejött egy ember és mögötte felsejlett valami tisztás. Megkérdeztük, hogy messze van-e még Dobogókő. Azt válaszolta, azt nem tudja, de ha itt kimegyünk, éppen a Lajos forráshoz érünk.
A gasztroblogokon mostanában meglehetős gyakorisággal megjelenő kucsmagomba azért felcsigázta a kíváncsiságomat, kacskaringós, sűrű redőivel nagyon viccesen fest. Budapest környéki erdőkben vajon merre lehet ilyet találni?
Én magam egyáltalán nem vagyok gombaszakértő, eddig csak látvány szinten érdekelt a dolog, ezért biztos összeszedném azt a kalapost is, amit nem lehet, szóval inkább nézelődöm, a gombászást meg ráhagyom azokra, akik értenek hozzá. Az erdőben való sétálásról viszont sokszor eszembe jut, amikor Trixi barátnőmmel elindultunk Dobogókőre a Lajos forrástól, bementünk az erdőbe, nézegettük a gombákat, meg a mindenféle növényeket, felmásztunk vadászlesekre, szlalomoztunk a fák között és közben persze beszélgettünk fáradhatatlanul. Három-négy óra elteltével rájöttünk, hogy vizünk nincs és már éppen kezdett sötétedni, amikor végre szembejött egy ember és mögötte felsejlett valami tisztás. Megkérdeztük, hogy messze van-e még Dobogókő. Azt válaszolta, azt nem tudja, de ha itt kimegyünk, éppen a Lajos forráshoz érünk.
A gasztroblogokon mostanában meglehetős gyakorisággal megjelenő kucsmagomba azért felcsigázta a kíváncsiságomat, kacskaringós, sűrű redőivel nagyon viccesen fest. Budapest környéki erdőkben vajon merre lehet ilyet találni?
Polenta kucsmagombával
Hozzávalók (6 adag):
30 dkg kukoricadara
20 dkg kucsmagomba
5-6 ág friss kakukkfű
0,5 dl száraz fehérbor
só, frissen őrölt bors
4 dl szárnyas alaplé
3 dl tej
2 ek olíva olaj
5 dkg vaj
e gerezd fokhagyma finomra aprítva
A gombát alaposan megmosom (a gomba redői közt megbújó mikroszemcsék eltávolítása állítólag lágy sörtéjű fogkefével is megoldható, én csak folyóvizet használtam), egy papírtörlővel szárazra törlöm, egyforma kis darabokra vágom, néhány kisebb darabot hosszában kettévágok. A kakukkfű leveleit lehúzom a száráról és egy nagyobb késsel finomra aprítom. Az olíva olajon alacsony hő fokozaton megfonnyasztom a fokhagymát, majd erősebbre veszem a hőt, hozzáadom a gombát, sózom, borsozom, meghintem a kakukkfűvel, hozzáöntöm a bort és kb. tíz percig párolom a gombát. A végén a hosszába vágott darabokat félreteszem.
Az alaplét a tejjel felforralom (csak óvatosan, különben kifut), hozzáadom a polentát és kb. negyed órán át kevergetem. Akkor lesz jó, a krémes állagú massza elválik az edény falától. Akkor hozzákeverem a párolt gombát, a gomba párolás során visszamaradt levét, a keveréket creme brulée formákba töltöm, tetejüket egy kés lapjával elsimítom és mindegyikre egy-egy félbevágott gombadarabot teszek. Sült húsokhoz kiváló köret.
30 dkg kukoricadara
20 dkg kucsmagomba
5-6 ág friss kakukkfű
0,5 dl száraz fehérbor
só, frissen őrölt bors
4 dl szárnyas alaplé
3 dl tej
2 ek olíva olaj
5 dkg vaj
e gerezd fokhagyma finomra aprítva
A gombát alaposan megmosom (a gomba redői közt megbújó mikroszemcsék eltávolítása állítólag lágy sörtéjű fogkefével is megoldható, én csak folyóvizet használtam), egy papírtörlővel szárazra törlöm, egyforma kis darabokra vágom, néhány kisebb darabot hosszában kettévágok. A kakukkfű leveleit lehúzom a száráról és egy nagyobb késsel finomra aprítom. Az olíva olajon alacsony hő fokozaton megfonnyasztom a fokhagymát, majd erősebbre veszem a hőt, hozzáadom a gombát, sózom, borsozom, meghintem a kakukkfűvel, hozzáöntöm a bort és kb. tíz percig párolom a gombát. A végén a hosszába vágott darabokat félreteszem.
Az alaplét a tejjel felforralom (csak óvatosan, különben kifut), hozzáadom a polentát és kb. negyed órán át kevergetem. Akkor lesz jó, a krémes állagú massza elválik az edény falától. Akkor hozzákeverem a párolt gombát, a gomba párolás során visszamaradt levét, a keveréket creme brulée formákba töltöm, tetejüket egy kés lapjával elsimítom és mindegyikre egy-egy félbevágott gombadarabot teszek. Sült húsokhoz kiváló köret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése