Hozzávalók (kb. 28 db): A tésztához: 30 dkg liszt 18 dkg vaj csipetnyi só 2 tojás sárgája 1 dl tejföl A töltelékhez: 70 dkg juhtúró 6 dkg vaj két tojás só, bors fél csomag medvehagyma A sütőt előmelegítjük 180 ۫C-ra. A hozzávalókból közepesen lágy tésztát gyúrunk, ujjnyi vastagon kinyújtjuk és egy 36x26 cm-es tepsibe tesszük, a tészta széleit a tepsi falához hajtjuk. A tésztát letakarjuk sütőpapírral,arra babnehezéket teszünk és tíz percig sütjük a sütőben, közben összekeverjük a töltelék hozzávalóit: a juhtúrót, a vajat, a két tojás sárgáját, egy csipetnyi sót és a vékony csíkokra vágott medvehagymát (a szárait előzetesen levágjuk). Fehérborssal ízesítjük. A tojások fehérjét kemény habbá verjük és beleforgatjuk a keverékbe, majd a töltelékkel megtöltjük a tésztát és 25-30 perc alatt megsütjük.
2010. április 15., csütörtök
Juhtúrós - medvehagymás lepény
Gyere, együnk egy kis dianás kockacukrot… csinálunk a kockákból tornyot a kredencen, csak rakd egyiket a másikra, jó, ennyi elég lesz, öntsd le a dianával, vegyél, ugye milyen jól hűsít? Hát azt elmeséltem-e már, hogy Nagyapáddal hogy ismerkedtem meg? Nem? Hát én nagyon fiatal voltam, még belegondolni is rémes, hogy mennyire fiatal és éppen a könyvtárba mentem, Jókai regényét vettem ki, aminek az a címe, hogy És mégis mozog a Föld, éppen a sorban állok, amikor egyszer csak azt mondja valaki a hátam mögött, hogy „Na de kisasszony, nem lesz az túlságosan nehéz magának?” Hátrafordulok, ott áll nagyapád, én meg büszkén mondtam neki, hogy „Nekem?! Ugyan! Én kérem ettől már sokkal nehezebbeket is olvastam, hát így kezdődött….” Nagyanyám szeretett mesélni, talán még jobban is, mint főzni, bár a tipikus palóc ételek elkészítésében kilencvennyolc év alatt meglehetős rutinra tett szert. Krumpli lángos, hagymás puliszka, káposztás haluska, apám számára ezek varázsszavak voltak, ami pedig a süteményeket illeti, nos tudományát leginkább az olyan alap darabok folyamatos tökéletesítésével fejlesztette, mint a cseresznyés, vagy meggyes pite, a szalagos fánk, meg a lekváros bukta. A pogácsák mellett volt azonban két olyan sós süteménye, aminek az ízvilága már gyerekkoromban megigézett. Általában ünnepekkor küldte a krumplis és a kapros-juhtúrós lepényt, mindig el is fogyott hamar, pedig mindkettő meglehetősen markáns jegyekkel bír. Utóbbi például elképesztő mennyiségű juhtúróval készül és hát kaporból sem kevés kell bele, persze ettől olyan izgalmas, én most mégis lecseréltem a kaprot medvehagymára. Édes süteményekhez szokott szájnak bizonyára szokatlan kissé, de szerintem éppen ezért jó kaland! Juhtúrós-medvehagymás lepény
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
örökölted nagyanyád mesélőkéjét, az biztos:-)) és bár picit szokatlan ízkombináció nekem, fincsi volt a lepény:-)
VálaszTörléshát arra fent így is használják a juhtúrót,a medvehagyma meg egyszerűen hozzákívánkozik :) na és milyen sós süteményt esznek Szekszárdon :)?
VálaszTörlés