Sütőtökös muffin kardamommal

Mostanában két kedvencem van: a sütőtökös muffin és Jamie Lidell. Mindkettő zseniális a maga nemében, de mégis hogyan említhetem egy lapon a kettőt?

Először is mind a muffin, mind Jamie Lidell amerikai... talán még nem mondtam, hogy szeretek így ételeket és zenéket társítani, mert hiszem, hogy a zene és a főzés valahol mélyen, egy tőről fakad.

Én ugyan nem játszom semmilyen hangszeren, a zene számomra mégis éltető energia. Már reggel kell valami jó kis szenzitív muzsika, amivel ráhangolódom a napra, aztán csend és munka, de a főzés megint csak elképzelhetetlen zene nélkül. Ha tehetem, koncertre megyek, mert ott valami olyan történik, amit nagyon szeretek: a mellettem állót rokonléleknek érzem, és örülök, hogy együtt vagyunk részesei valami megfoghatatlan varázsnak. Megváltozik a tér és az idő, koncerten mindez felfokozódik és én nem tehetek ellene semmit (persze nem is akarok), a zene belém költözik, valami ősi szóra mozdul a testem, és egy pillanat alatt láncszemekként kapcsolódom össze a többiekkel…

Ami pedig a sütőtökös muffint illeti, egy héten belül kétszer is belefutottam egy-egy ilyen receptbe (ez nyilván a télvégi sütőtök-lázam manifesztálódása), először Jamie Oliver műsorában, másodszor pedig a fodrászomnál egy magazinban. Mivel nem volt itthon akkora blender, amiben elfért volna a Jamie Oliver által előirányzott adag, kicsit improvizáltam a mennyiségekkel és fahéj helyett kardamomot adtam hozzá. Az eredmény kívül ropogós, belül puha, a sült sütőtökre emlékeztető állag és ízvilág. Édes, izgalmas és fűszeres. Nem csodálkozom, hiszen Jamie Lidell-el főztem…Jamie Lidell - Another day

Sütőtökös muffin kardamommal

Hozzávalók (kb. 12 db-hoz):

300 gr sütőtök
180 gr barna cukor
2 tojás
4 db zöld kardamom magja
200 gr liszt
2 teáskanál sütőpor
1 maréknyi dió
120 ml olíva olaj
egy csipetnyi só

A sütőt előmelegítjük 180 ۫C-ra.

A kardamom zöld héját eldobjuk, a magokat egy mozsárban finomra zúzzuk. A sütőtököt megmossuk, megtisztítjuk, kb. 3 cm-es kockákra vágjuk, majd a blenderben pürésítjük. Hozzáadjuk a cukrot, a tojásokat, a sót, a lisztet, a sütőport és a kardamomot és addig keverjük a blenderben, amíg homogenizálódik, néha vegyük le a blender tetejét és egy kanállal forgassuk át a keveréket, majd tegyük vissza a blender tetejét és folytassuk a keverék homogenizálását. Amikor már egyenletes a massza állaga, akkor adjuk hozzá a keverékhez a diót és az olíva olajat is és ismét kapcsoljuk be a blendert.

A muffinsütőbe tegyünk papírkapszlikat és a kapszlik háromnegyedéig töltsük a tésztát/ a szilikon sütőformába úgy töltsük a masszát, hogy kb. 1 cm hely maradjon a forma tetejétől.

kb 35 percig sütjük, amíg a teteje kicsit megpirul. Ha papír kapszliban készítjük, akkor a muffinokat tegyük süteményrácsra hűlni, ha szilikonformában, akkor a formában hagyjuk őket hűlni kb. 15 percig, utána tegyük át sütőrácsra.

Sült sütőtök- és céklasaláta rukkolával

A napokban szinte érzem, ahogy megtelik a világ energiával és ha olyan mindenen átlátó szemem lenne, akkor biztosan megpillanthatnám már a faágakban tülekedő rügyeket is, ahogy keresik a kiutat az éltető fényre. Lehet, hogy ezért van, de én még soha nem láttam olyan szépnek a Batthyány teret, mint hétfő este, amikor hazafelé tartottam Trixi barátnőmmel való találkámról: alig jártak az utcán, a Fő utca épületei százéves magányukban mégis roppant derűsnek tűntek. Én persze jobb szeretném, ha ilyenkor is lenne nyüzsgés odakint, de erre úgy látszik, még egy kicsit várni kell. A madarak mindenesetre már csicseregnek, igaz, kissé még bizonytalanul, de már nagyon úgy néz ki, hogy utolsókat rúgja a tél és nemsokára újra beindul az élet: a folyón majd újra sétahajók járnak, a biciklisek vadul lecsengetik a gyalogosokat a rakparton és egyáltalán: amikor a kék égen mókás, fehér bárányfelhők úsznak… mondanám, hogy én ugyan nem akarom siettetni a dolgot, de nem lenne igaz. Tudom én, hogy mindennek van ideje és mégis: legyen már újra tavasz!

Mostanában elég sok munkám van, nem nagyon volt időm találkozni a barátnőimmel, sőt igazából főzni sem, ezért múlt héten a térdműtétéből hősiesen regenerálódó R. egyik este úgy döntött, hogy ő készít vacsorát és mi tagadás isteni malaccsászárt sütött, ami a szombati Borjour-ról hazaérve különösen jó szolgálatot tett, ennek köszönhetően legalábbis épségben eljutottam egy vasárnap délelőtti megbeszélésre. Hétvégére aztán munka ide, vagy oda krónikus barátnő- és beszélgetéshiány alakult ki nálam, gyorsan Zs-vel is találkoznom kellett. Két kislányával jött, akik szó szerint bejárták a lakás minden szegletét, ki kétlábon, ki pedig a padlón kúszva.

Ezúttal gyömbéres lazacot készítettem sült sütőtök és céklasalátával, mert éppen „amíg lehet, addig együnk sütőtököt” időszakom van (nekem talán csak ez hiányozna a télből, ha valamit meg kellene említenem...), mert szép ésés színes ésés finom is, ennyi érv elég is mellette, nem?



szerencsére van itthon még egy formás darab, azt hiszem, hamarosan süteményként végzi.

Sült sütőtök- és céklasaláta rukkolával

Hozzávalók (4 személyre):

1,4 kg sütőtök
2 közepes cékla
8 gerezd fokhagyma
1 ½ tk frissen őrölt római kömény
1 ½ tk koriander
nagy csipetnyi szerecsendió
2+2 ek olíva olaj
1 nagy csipet só
1 teáskanálnyi nagy szemű tengeri só
1 teáskanálnyi szarvasgombás balzsamecet
1 nagy maréknyi rukkola.

A sütőt előmelegítjük 200 ۫C-ra.

Egy tálkába két evőkanálnyi olíva olajat teszünk, folyó víz alatt alaposan megmossuk a céklát, megforgatjuk az olajban, duplára hajtott alufóliára tesszük, megszórjuk a sóval, néhány csepp szarvasgombás balzsemecetet locsolunk rá és szorosan becsomagoljuk a fóliába.

Egy nagyobb tálba ismét két evőkanálnyi olíva olajat teszünk, megmossuk és megtisztítjuk a sütőtököt, kb. 3 cm-es kockákra vágjuk és ezt is megforgatjuk az olajban, majd sütőpapírral bélelt tepsire tesszük. Megtisztítjuk és egy szélesebb pengéjű kés lapjával összeroppantjuk a fokhagymákat és egy-egy darabot a sütőtökkockák közé rejtünk, az egészet megsózzuk, frissen őrölt szerecsendióval korianderrel és a római köménnyel fűszerezzük, mellé tesszük a fóliába csomagolt céklákat és az egészet 40 percre a sütőbe tesszük.

Amikor kész, megtisztítjuk a céklát és a sütőtökkel hasonló darabokra vágjuk, hozzákeverjük a megmosott, megszárított rukkolát és még melegen tálaljuk.

Kakukkfüves-zsályás sertésszelet lecsós bulgurral

Húsos időszakod van? – kérdezte R., amikor múlt héten tornaóra helyett tárkonyos vaddisznó leves és malaccsászár között vaciláltam a Pastrami-ban. Gondolom az van, mert mindenféle rozmaringos sertéssültekről álmodozom, újabban pedig már szemet vetettem a Wellington-bélszínre is. Pedig ha hús, akkor általában kacsát eszem, nem is értem, hogy jönnek a képbe a négylábúak, a múlt héten ráadásul felhívott R. egyik barátja is, hogy hozna nekünk egy kéthetes kecskegidát, de legyek nyugodt, már nem él. Be kell vallanom, hogy ez amennyire sokkolóan hangzik, legalább annyira érdekes is, bár fogalmam sincs, hogy hogyan kell majd egy ilyen gida-féléhez egyáltalán hozzákezdeni...

A másik pedig, ami a húson túl vonz mostanában: a magyar konyha karcsúsított verziói. Nagyon bírom, hogy egyre több étteremben lehet igazán jó magyar ételeket enni, ennél jobb már csak az lenne, ha még több közép-árkategóriás helyen lehetne velük találkozni. Aztán szerintem ráférne egy kis változás a munkahelyi menzákra is, biztosan nem csak én gondolom úgy, hogy minőségi alapanyagokból, némi fantáziával elkészített ételektől mindenki jobban érezné magát, mint azoktól a zsíros, liszttel dúsított, vagy szétfőzött ételektől, amiket ezeken a helyeken hétről-hétre ebéd gyanánt készítenek. Elég csak a volt munkahelyem menzáját alapul venni, ahol mindennek egyformán jellegtelen volt az íze (talán csak az aranygaluska jelentett ez alól kivételt) és ahogy az egyik közösségi portálon volt kolléganőim hozzászólásaiból olvasom, ez hosszú évek óta semmit sem változott.

Szombaton mindenesetre lecsós bulgurra vágytam egy szép szelet sertéskaraj társaságában - gondoltam R. sem fog ellenkezni - így a munkamegbeszélésről a Fény utcai piacra vezetett az út, ahol hentes – mint az itthon kiderült - egy szempillantás alatt felszeletelte a karajt, amit én egyben akartam megsütni. Úgy tűnik, hogy egy valamirevaló hentes számára már maga a hús érintése is felhívás keringőre... A Szakácsok könyvéből Marcus Wareing egyik receptjét készítettem el: Karamellizált hagymás sertésszelet - nálam mínusz karamellizált hagyma - a padlizsános lecsót pedig most is Stahl Judit padlizsános lecsó receptje alapján főztem, ebbe az utolsó 5 percben egyszerűen csak belekevertem a megfőtt bulgurt.

R. azt mondta, feltehetem a blogra, bár számomra ez egyetlen percig sem volt kérdéses.

Kakukkfüves-zsályás sertésszelet lecsós bulgurral


Hozzávalók (4 főre): 6 szelet csontos hosszúkaraj 1 közepes fej lilahagyma, vékony szeletekre vágva 1 közepes fej vöröshagyma, vékony szeletekre vágva 8 gerezd fokhagyma, finomra zúzva 5 ág friss kakukkfű levele, finomra vágva 10-12 db friss zsályalevél (nagyobbak), finomra vágva 2 ek olíva olaj 8 dkg vaj só, bors A lecsós bulgurhoz: 3 dl bulgur 1 közepes padlizsán 6 db közepes koktélparadicsom 1 közepes vöröshagyma ½ piros kaliforniai paprika 1 erős zöldpaprika 1 tévépaprika 5 dkg füstölt szalonna (zsírszalonna) 5 dkg lángolt kolbász ½ ek őrölt pirospaprika 1 ek paprika krém só, bors 6 dl víz

A sütőt előmelegítjük 180 ۫C-ra. A karajszeleteket megmossuk, szárazra töröljük, mindkét oldalát besózzuk és frissen őrölt borsot szórunk rá. Egy nyeles serpenyőben két evőkanálnyi olíva olajat hevítünk és amikor már forró, hozzáadunk 30 gr vajat. Ebben magas hőfokon oldalanként kétszer 2-2 percig, mindkét oldalán megpirítjuk a karajt, míg szépen megpirul. Ezután áttesszük a hússzeleteket egy olíva olajjal vékonyan megkent 35x25 cm-es tepsibe, ismét meghintjük egy kevés frissen őrölt borssal, megszórjuk a finomra zúzott fokhagymával, mindegyik húsra két-két vajdarabot teszünk, ezekre pedig hagymakarikákat fektetünk, végül megszórjuk a finomra vágott zsálya és kakukkfű levelekkel, a tepsit szorosan lefedjük alufóliával és 45 percre a sütőbe tesszük.

Lecsós bulgur: a padlizsánt félbevágjuk, a vágási felületen keresztben és hosszában beirdaljuk, besózzuk és húsz percet állni hagyjuk. Ezalatt a paradicsomokat negyedekbe vágjuk, a paprikák szárát kivágjuk és húsukat kb. 1 cm-es négyzetekre vágjuk, a szalonnát is körülbelül ekkorára, a kolbászt pedig vékonyan felszeleteljük. A padlizsánokat leöblítjük és egy papírkendővel szárazra töröljük.

A füstölt szalonnát megpirítjuk a serpenyőben, majd félretesszük, a zsírjára rádobjuk a padlizsánt,sózzuk, borsozzuk és 5 perc alatt megpirítjuk, majd azt is kivesszük és félretesszük. Alacsonyabbra vesszük a hőfokot és két evőkanálnyi olíva olajon pár percig dinszteljük a hagymát, hozzáadjuk a paprikakrémet és a piros paprikát, jól elkeverjük, majd beletesszük a paradicsomot, a paprikákat, a padlizsánt és fedő alatt, néha megkeverjük és 20 percig főzzük. Közben feltesszük a vizet főni, a bulgurt egy szűrőben leöblítjük és amikor forr, beleöntjük a vízbe: 10 percig főzzük. Amikor már kész a lecsó, beletesszük a kolbászt, a sült szalonnát és hozzáadjuk a leszűrt bulgurt is és együtt még öt percig főzzük: a lecsó levét éppen felveszi majd a bulgur.

Fűszeres gyökérleves sültpaprika csíkokkal

Télen valahogy sokkal jobban kívánom a gyökérfélékből készült ételeket, gondolom azért, mert a hosszú télben megfáradt szervezetemnek nagyon kellenek az ásványi anyagok és vitaminok, amikből a gyökérzöldségekben bőven van, biztosan ezért mondják ezekre, hogy növelik az életerőt. A kissé előfőzött, sütőben sült sárga-, fehérrépa és cékla is jó kis csemege, ami pedig a fűszereket illeti: egyik Zs. barátnőm mindenbe dupla, vagy tripla annyi mennyiséget tesz, mint amit a receptek előírnak, ezzel kicsit engem is megfertőzött, mert mióta pár éve először kóstoltam egy erősen szerecsendiós tésztakölteményét, azóta én is sokkal bátrabban szórom mindenbe ezeket a színes és illatos csodákat.

Az alábbi leves tehát gyökerekből készült, mind a petrezselyem, mind a zeller a népi gyógyászatban évezredek óta használt gyomorerősítő, vesetisztító és étvágygerjesztő hatású növény. A zeller formája, íze és illata miatt is az egyik kedvenc zöldségem, ami azért látványra sem utolsó:

A leveshez adott bors, a curry pasztában lévő chili por és a fokhagyma jól felfűtik a testet a nagy hidegben, az indiai konyhában széleskörűen használt pirított koriander mag pedig önmagában is nagyon izgalmas: a rómaiak állítólag még a hadjárataikra is magukkal vitték, ezzel szórták meg a kenyerüket, az óegyiptomiak pedig egyenesen a boldogság fűszerének tekintették.

A BBC GoodFood receptje alapján készített, távol-keleti ízvilágú levest sült paprika csíkokkal díszítettem és megszórtam házi készítésű pirított magokkal, meg egy kis petrezselyemmel. Önmagában a sült paprikával is elképesztően jó: a paprika édes íze nagyon jól illik a csípős-sós leveshez. Az egyik legizgalmasabb kanalaznivaló, amihez eddig szerencsém volt, R. is dícsérte, bár a 3 csapott teáskanálnyi currypaszta azért megütötte az ingerküszöbét.

Zenei kíséretnek Buddha Bar-t ajánlok, az napfényes vidékekre repít addig is, amíg itt kitavaszodik: Buddha Bar III - Sacral nirvana

Fűszeres gyökérleves sültpaprika csíkokkal

Hozzávalók (6 személyre):

3 közepes sárgarépa
3 közepes fehérrépa
2 közepes burgonya
½ póréhagyma
1 kis zeller
1 közepes hagyma, finomra vágva
1,5 l szárnyas alaplé (én két bio leveskockából készítettem)
1 tk koriander mag
1-3, csapott tk curry paszta

2 ek olíva olaj
1/2 tk só
¼ tk őrölt bors
1 kis csokor petrezselyem level durvára vágva

A sült paprika csíkokhoz:
3 db piros kaliforniai paprika

A sütőt előmelegítjük 200 ۫C-ra. A kaliforniai paprikák szárát körbevágjuk és kiemeljük, a paprikákat a levágott részüknél egy alufóliával bélelt tepsire ültetjük és a sütő középső rácsán 40 percig sütjük. Akkor lesz jó, ha a teteje kissé megfeketedett.

A zöldségeket megtisztítjuk, a répákat és a póréhagymát karikára, a burgonyát és a zellert negyedekbe vágjuk.

Egy kétliteres lábasban olíva olajat hevítünk, alacsony fokozaton megfuttatjuk rajta a hagymát és a póréhagymát, hozzáadjuk a mozsárban összezúzott koriander magokat és a curry pasztát (három teáskanálnyi curry paszta meglehetősen csípős levest eredményez, aki a mérsékelt fűszerezést kedveli, csak 1,5 teáskanálnyit adjon hozzá) és mindezt közepes fokozaton, kevergetve együtt pirítjuk egy-két percig. Ezután hozzáadjuk a zöldségeket, felöntjük az alaplével, sóval és borssal fűszerezzük, magasabb hő fokozaton felforraljuk majd 30 percig főzzük. Amikor a zöldségek megpuhultak, a levest levesszük a tűzről, három-négy merőkanálnyi alaplevet félreteszünk belőle egy tálkába, majd a levest egy botmixerrel összeturmixoljuk. Megnézzük, hogy megfelelő-e a sűrűsége, ha túl sűrű, akkor a félretett alapléből adagolunk hozzá úgy, hogy minden adagnyi leves után beleturmixolunk a levesbe. Amikor elértük a kívánt állagot, megkóstoljuk, s ha szükséges, akkor még sózzuk, borsozzuk.

A sültpaprikákat egy tálba tesszük,a tál tetejét szorosan lefedjük műanyag fóliával, így kb. 15 perc után könnyen lehúzható a héja, de azért legyünk óvatosak, mert ekkor még bőven forró lesz. A paprikákat ezután vágjuk 1 cm széles és kb. 7 cm hosszú csíkokra és tegyük egy kis tálkába.

A levest tálaláskor tálkákba szedjük, sültpaprika csíkokkal díszítjük és megszórjuk petrezselyemmel.

Indiai stílusú fűszeres snack

Azt mondom, fő az egészséges táplálkozás, de néha azért kell egy kis snack, nem? Egy-két vendégség alkalmával már bedobtam a Chili & Vanilia által ismertetett Nigella-féle fűszeres snacket és mindenki odáig volt tőle, pedig a sok cayenne borstól ez aztán csíp rendesen.

Vasárnap délután, miközben odakint esett a hó (vagy nem esett? nekem már úgy tűnik, hogy mindig esik…), a RadioCafe-n hallgattuk A hét mesterlövésze című műsort. Mindig kedvet kapok tőle a mozizáshoz, tök jó filmeket ajánlanak a srácok, olyanokat, amikről még nem is hallottam. Ráadásul sokszor teljesen elragadja őket a hév, amikor valamelyik film mellett, vagy ellen foglalnak állást. Múlt héten Terry Gilliam filmjei voltak soron, meg is néztük újra a Brian életét és két napig egyfolytában azt dúdoltam, hogy „always look on he bright side of life”. Hiába, az ember csak télen néz filmeket, nekem legalábbis nyáron eszembe sem jut, van elég történés, fesztiválok, meg minden. Most Sir Anthony Hopkins A leggyorsabb indián című filmjét éltették, amit persze még este csekkolni akartam, gondoltam, készítek hozzá egy kis nassolnivalót.

A novemberi delicious. magazinban találtam egy indiai fűszerezésű, sült magokból készült snack receptet, azt írták, hogy egyszerűen serpenyőben pirítsuk meg a magokat, de úgy mégsem volt az igazi – még jó, hogy van viszonyítási alap - ezért bedugtam őket a sütőbe, a sült magokat felturbóztam egy kis citromlével, meg három teáskanálnyi cukkorral és máris elkészült az egészséges nassolni való. Azóta már krémleves betétjeként is debütált, más kérdés, hogy elfogyott és a filmet még mindig nem néztem meg.

Indiai stílusú fűszeres snack

Hozzávalók (3-4 személyre):
10 dkg dió
10 dkg mandula
10 dkg kesudió
1 teáskanál vaj
½ teáskanál só
½ teáskanál őrölt bors
½ teáskanál cayenne bors
1 teáskanál őrölt római kömény
3 teáskanálnyi lime lé
3 tk barna cukor

A sütőt előmelegítjük 180 ۫C-ra, a magokat alufóliával bélelt tepsire tesszük és 8-10 percig sütjük.

Egy kisebb lábosban megolvasztjuk a vajat, beleszórjuk a fűszereket és a cukrot, jól összekeverjük, hozzáadjuk a lime levét is, majd ebbe beleforgatjuk a megsült magokat. Langyosan, vagy hidegen a tutti.

Chai coffee, chai latte

Ebben a nekem végtelennek tűnő télben már végigittam itthon a teáspolc kínálatát, próbáltam már mandulás fűszerezésű téli teát, himalájai rózsateát, na meg persze zöldet, mert muszáj valahogy belülről is melegedni ebben a kutyaütő hidegben.

Főiskolás koromban J. barátnőmmel sokszor áztattuk meleg tejbe esténként a kedvenc Earl Grey teafilterünket, aztán hamarosan áttértünk a szálas teákra és mókás fémfilterekre, mert szerencsénkre a kollégium mellett egy akkor még újdonságnak számító teaház landolt, ahol aztán mindenféle tea volt a füstízűtől a mandulásig. Szívesen jártunk oda akár tanulni, vagy csak egy jót beszélgetni, de kétségtelen, hogy egyszer-kétszer erősen túlteáztuk magunkat, vizsgák előtt ez mondjuk néha jól jött, néha kevésbé. Milyen régen voltam már teázóban, egész kedvet kaptam hozzá…

Úgy két hete zszs-vel beültünk az Oktogonnál egy kávézóba beszélgetni és ő Tiger Latte-t rendelt, vagyis tejeskávét kardamommal, szegfűszeggel és fahéjjal fűszerezve. Meg volt győződve róla, hogy chai latte-t kap, azaz tejjel felöntött, fűszeres fekete teát, amit még Indiában kóstolt, ott mindenhol ezt isszák - mondta, de hamarosan kiderült, hogy mégsem az indiaiak körében népszerű fűszeres tea landolt a papírpoharában, hanem ennek a kávés verziója. Ahogy láttam, végül is nem bánta, én pedig nagyon örültem, hogy az Oktogonnál is tanulhatok valami újat a világ túlsó feléről…

Természetesen ki kellett próbálnom ezt a dolgot itthon, ma reggel is chai coffee-val nyitottam, mozsárban őrölt fűszerekkel és frissen reszelt gyömbérrel készítettem az instant kávés verziót, mert kávégépünk, az jelenleg nincs. A sima verziót így még nem teszteltem, de talán valamelyik barátném kipróbálja és majd referál, hogy milyen lett...

Mindenesetre nekem instant kávéval is tutti, hozzá egy kis Thievery Corporation és azóta odabent erősen tavaszodik.

Chai coffee

Hozzávalók (2 adag főzött kávéhoz):

2 csapott evőkanálnyi kávé
1 rúd fahéj
6 cardamom mag
6 szegfűszeg
2 cm friss gyömbér lereszelve
3 dl tej
cukor, ízlés szerint

A fűszereket mozsárban megőröljük, hozzákeverjük a szokásos kávéőrleményünkhöz, lefőzzük a kávét a szokásos módon, hozzáadjuk a tejet és a cukrot, ízlés szerint.

Chai Coffee gyors verzió

Hozzávalók (1 adag instant kávéhoz):
egy csipetnyi őrölt gyömbér-, kardamom, fahéj és szegfűszeg

A lefőzött kávéba/szokásos módon elkészített instant kávéba tegyünk egy-egy csipetnyit a fenti fűszerekből.

Chai Latte

Hozzávalók (1 adaghoz):

fűszerek mint fent
3 teáskanál Darjeeling teafű
2 dl meleg tej

A fűszereket 1 dl vízzel együtt felforraljuk, együtt kb. 10 percig főzzük, hozzáadjuk a meleg tejet és a cukrot és újra felforraljuk. Leszűrjük, a filterbe töltött teára öntjük és pár percig hagyjuk benne ázni, majd eltávolítjuk a filtert.

Ha pedig az idő jóval melegebb lesz, mint mostanában, kipróbálhatjuk a Lila Füge nyári verzióját is.

Joghurtos-fokhagymás padlizsánsaláta

A Vígszínházzal szemben lévő Szeráj nálunk az éjszakai mulatozások végső állomása, bár R-t néha nehezen tudom rávenni, mert nincs oda érte, de ha akad erősítés, akkor tutti hogy mégis ott kötünk ki hajnalban. Ez így volt múlt szerda (vagy csütörtök?) éjszaka is amikor Singas Project koncert után negyedmagunkkal a Corvintető felé vettük az irányt, mivel barátaink A. és K. éppen családi kimenőn voltak. A Dumaszínházból jöttek át hozzánk a Most-ba és szabad estéjük örömére még szerettek volna ropni egyet valahol, így kerültünk a Tetőre, de miután jajveszékelve megmásztuk azt a néhány száz lépcsőfokot, olyan drum ’n bass dübörgés fogadott minket, hogy hirtelen inkább éhesek lettünk és ezúttal végre nem én mondtam ki, hogy irány a Szeráj...

A Chili & Vanilia által megénekelt joghurtos spenótsalátába sajnos még soha nem sikerült ott belefutnom, pedig mindig direkt rákérdezek a lányoknál, joghurtos padlizsánsaláta viszont tuttira van, ami nagy szerencse, mert mire odaérünk általában már jó húsz perce ez lengedez lelki szemeim előtt. Ilyenkor már jöhet a fokhagyma is minden mennyiségben, ezúttal pedig még jó adag hagymával megspékelt kebabot és sült tejberizst is társítottunk mellé, utóbbit ipari mennyiségben.

Először tavaly nyáron készítettem ezt a salátát egy vendégség alkalmával kimondottan egyik Zs. barátnőm kedvéért és azóta gyártom magunknak is, amikor csak eszembe jut, például tegnap.

Ezúttal viszont nem volt időm kivárni azt a néhány órát, ami ahhoz kell, hogy a hűtőben összeérjenek az ízek, rögtön bedobtam egy adagot, egy órával később pedig már jött is értem másik Zs. férje és kiszállított régen látott barátnőmhöz Piliscsabára. Még az autóba való beszállásomkor figyelmeztettem, hogy ha esetleg vámpír lenne, vagy más, fokhagymaszagtól pusztuló szerzet, akkor azon nyomban vége lesz. Mindenesetre úgy tűnik, hogy nem volt az, mert odaértünk rendesen, megvacsoráztattak és aztán mint mindig, Zs-vel most is meghitt beszélgetésbe fojtottuk az éjszakát...

Joghurtos-fokhagymás padlizsánsaláta

Hozzávalók ( 4 főre):

2 db közepes padlizsán
0,5 l görög joghurt
7 gerezd fokhagyma, finomra zúzva
3 ek olíva olaj
só, frissen őrölt bors
1 csokor petrezselyem levele, durvára vágva

A padlizsánokat megmossuk, két végét vágjuk le és dobjuk el, a megmaradt részt vágjuk ketté és a vágott felületen egy éles késsel hosszanti irányban metsszük be. Sózzuk meg és 20 percig hagyjuk állni. A padlizsán keserű leve így majd kicsapódik a vágási felületre, amit folyóvíz alatt öblítsünk le, majd a padlizsánokat egy papírtörlővel szárítsuk meg, vágjuk 1,5 cm széles szeletekre, azt pedig vágjuk további 2 cm x 2 cm-es kockákra.

Egy 30 cm átmérőjű serpenyőben alacsony fokozaton melegítsük meg az olíva olajat és pár perc alatt fonnyasszuk meg benne a zúzott fokhagyma kétharmadát óvatosan, hogy egyáltalán ne barnuljon meg. Ezután tegyük hozzá a kockára vágott padlizsánt, sózzuk, borsozzuk és forgassuk át jó alaposan, hogy a fűszerből egyenletesen jusson mindenhová, állítsuk közepesre a főzőlap hőmérsékletét, majd fedjük le az edényt, keverjük meg benne a zöldséget és pároljuk 15 percig, néha keverjük meg, hogy a zöldség mindenhol egyenletesen piruljon. Amikor a kis kockák összetöppedtek és megbarnultak, szedjük át őket egy tálba, adjuk hozzá a joghurtot és a maradék zúzott fokhagymát, keverjük bele a petrezselymet is, mindezt forgassuk össze alaposan és fóliával lefedve tegyük hűtőbe egy éjszakára, hogy az ízek összeérjenek. Hidegen az igazi, tálaláskor szórhatunk rá pirított dió darabokat.

Rákóczi túrós lepény

Elképesztő mennyiségű hó esett a hétvégén, nem győztem gyönyörködni benne. Szombat reggel valamilyen okból már fél hétkor ébren voltam, valami nagy csönd hallgatott bennem, egyenesen erre ébredtem. Odakint még sötét volt, de éreztem, hogy esik a hó. Kimentem a teraszra, kinyújtottam a karomat a korlát fölött és tényleg: a kézfejemen apró kis hó pettyek olvadoztak. Aztán megvirradt lassan, sűrűn és kitartóan havazott, még minden mozdulatlan volt és csöndes, csak a távolból hallottam a vonat zakatolását. Amikor tíz körül tornázni indultam, már vastag hóréteg borított mindent, a házak előtt néhányan elszántan lapátoltak, mások az autóikat próbálták kimenteni a fehér takaró fogságából.

A Duna part ilyenkor tényleg igazi mesevilág: zajlik a jég, a víz fölött vadkacsák és hattyúk repülnek, és mintha minden létező dologra pihe-puha hókabátot és mókás hósipkát húztak volna:

Persze elbámészkodtam az időt, R. mindig jól mulat rajtam ilyenkor, kivéve most, mert a Keletibe rohantunk Anyuért, aki magához hűen két irdatlan nehéz táskával érkezett, bennük brassóival, csirkepörkölttel, piskóta tekerccsel, húslevessel, dinsztelt káposztával és még sorolhatnám. Ilyenkor felkel hajnalban és megállás nélkül főz, szinte levegőt sem vesz. Mostanában ezt úgy módosítja, hogy már az előző napot is végigfőzi. Hiába kértem, hogy maximum húsleves, meg egy kis csirkepörkölt, ha már – nem számít. Ilyenkor szerencsére mindig segít neki valaki levinni a csomagot az állomásra, mert egyedül nem bírja, hogy is bírná hetvenen túl, de nincs mese, akkor is negyven kiló cuccal jön. Szerencsére útközben is akadnak segítői biztos azért, mert nagy kabátjában, zöld kalapjában a hatalmas csomagokkal kicsit úgy fest, mint valami Agatha Christie hősnő, egyik barátom szerint egyébként úgy főz, mint egy istennő.

Vasárnap délelőtt Rákóczi túróst sütöttünk, ez az egyik kedvenc süteményem, de sajnos kevés helyen lehet igazán jót enni belőle. A sütemény Rákóczi János konyhafőnök kreációja, aki miután 1912-ben befejezte szakmai tanulmányait, a magyar konyhaművészetben meghatározó fontossággal bíró Kedvessy Nándor tanítványa lett. Élt és dolgozott Párizsban, többek között a Larue étteremben és a Párizsi Magyar Nagykövetségen, innen hozta magával a francia kulinária szeretetét, melynek mesterségbeli fogásait későbbi munkahelyein, többek között a Lillafüredi Palota-szállóban és a Gellért Hotelben is meghonosította. Több nemzetközi szakácsművészeti kiállításon is aranyérmet nyert, az 1958-as Brüsszeli Világkiállításon ő irányította a Magyarországot képviselő szakács csapatot, mely mintegy 500 vendéget tudott kiszolgálni egyidejűleg. Ezen a kiállításon lett nemzetközi sztárrá a paprikás csirke, a lecsós szűzérme és a roston sült balatoni süllő is, a magyar ételek sikeréről a belga televízió is többször tudósított. A hagyománytiszteletet a francia konyha rafinériájával ötvöző chef régi magyar lepények által ihletett Rákóczi túrós receptje is itt vált ismertté.

Néhány éve anyutól kaptam Gundel Károly: Kis magyar szakácskönyvét (Corvina Kiadó, 1984), a süteményt az ebben található Rákóczi túrós lepény recept alapján készítettük, mégpedig az eredeti, rácsos verzióban.

Rákóczi túrós lepény

Hozzávalók (kb. 28 db-hoz):

A tésztához: 90 gr finomliszt és 90 gr rétesliszt keveréke 120 gr vaj 60 gr porcukor 1 dl tejföl 2 tojássárgája 1 csapott teáskanál sütőpor A töltelékhez: 120 gr porcukor 30 gr vaníliás cukor 3 tojássárgája 600 gr tehéntúró 2 dl tejföl 40 gr mazsola 1 citrom lereszelt héja 2 tojásfehérje 1,5 teáskanál vaníliakivonat 3 tojásfehérje 90 gr porcukor 1, 5 dl sárgabaracklekvár A sütőt előmelegítjük 180 ۫C-ra.

A tésztához valókat egy keverőtálban összekeverjük, majd egy gyúródeszkán össze gyúrjuk és kb. negyedórát pihentetjük. Ezután kinyújtjuk, kibéleljük vele egy 26 X 36 cm-es tepsi alját, villával megszurkáljuk és 12 percig sütjük.

Közben a töltelékhez a cukrot és a vaníliás cukrot elkeverjük a tojássárgájával, hozzáadjuk a vanília kivonatot. A túrót áttörjük egy burgonyanyomón és ezt is hozzákeverjük a tejföllel, a mazsolával, a reszelt citromhéjjal együtt, ezeket jól elkeverjük, majd a végén óvatosan belekeverjük a kemény habbá vert tojásfehérjéket is.

A félig megsült tésztán egyenletesen elkenjük a túrótölteléket és további 20 percig sütjük. Közben a maradék tojásfehérjét is habbá verjük, hozzákeverjük a porcukrot és habzsákba töltjük. Amikor letelt a töltelékkel töltött tészta sütési ideje, a sütőt 100 fokra állítjuk és amíg hűl, a habzsákból átlósan rácsot nyomunk a tészta tetejére úgy, hogy kb. 1 cm-es rácsokat kapjunk. Amikor kész, a sütőben 25 percig szárítjuk a habot. Közben a baracklekvárt is habzsákba töltjük és amikor a tészta kicsit kihűlt, a rácspontokba lekvárt nyomunk. (Ennél jóval időtakarékosabb, bár kevésbé látványos megoldás, ha a félig megsült tésztát megkenjük baracklekvárral, majd erre tesszük a túrótölteléket, végül pedig ezen egyenletesen elkenjük egy habkártyával a kemény habbá vert fehérjékből készült porcukros krémet).

Ha kihűlt a sütemény, meleg vízbe mártott késsel szeleteljük.