- avagy főzőkalandom a Vacsora Klubban
A múltkoriban összefutottam Anikóval a Trafóban egy koncerten, akkor mesélt nekem igen lelkesen a főzőestekről, ahol havonta egyszer a főzőtudományát tökéletesíti. Komplex ételsorokat főznek és minden egyes ételhez olyan borokat kóstolnak, hogy elképesztő - mondta. Mostanában éppen azon gondolkodtam, milyen jó lenne új ötletekre és tapasztalatokra szert tenni a főzésben, szóval éppen kapóra jött, hogy meginvitált a következő session-re. Átküldte a tervezett menüsort is és hát felcsigázott a dolog.
A főzőest a Keleti Pályaudvar közelében lévő Vendéglátó, Idegenforgalmi és Kereskedelmi Szakközépiskola konyháján kapott helyet, Anikóval éppen az épület előtt találkoztunk, átvágtunk az odakint dohányzó esti tagozatos diákok sűrűjén, felbaktattunk a lépcsőn, fordultunk kettőt és máris egy óriási konyha közepén találtuk magunkat, ahol már javában zajlott a műhelymunka, ami nálunk sorrendben így alakult: kézmosás, kék védőizé felhúzása a cipőre, pezsgőtöltés a poharunkba, persze, hogy rögtön rötyögős jókedvünk támadt...
Kicsit körbejártunk, mindenki elmélyülten dolgozott, sárgarépát aprítottak, póréhagymát karikáztak stb., aztán mi is találtunk magunknak egy alkalmatos munkaasztalt és miután Szántó Tibor, az est szervezője és instruktora kiosztotta nekünk is a feladatokat, némi csicsóka rágcsálás közepette nekiláttunk az érdemi munkának, ti. felvágtunk néhány almát és körtét, becsomagoltunk alufólia-zsebekbe egy-két fogas szeletetet, némi segítséggel formára nyújtottunk egy-egy pitetésztát és megtanultuk egy lánytól, hogyan kell ázsiai szakértelemmel mangót hámozni, ráadásként pedig megpróbáltam nyomon követni egy tekercs alufólia kibogozását is egyenesen az egyik gyártó útmutatásával.
Miközben a szomszédunknál már rotyogott az őzragu, a tűzhelyeknél álldogálva eszegettük az olívába forgatott jégcsapretek hullámokkal és kecske camambert-rel megrakott, olivás-citromos vinegrettel megöntözött toastokat, még került hozzá egy kis pezsgő is, annyira egyszerű ez a sztori, igazán magamtól is eszembe juthatott volna...
Amikor elkészült végre minden, a srácok megterítettek és asztalhoz ültünk. A két csapatnak természetesen különböző, a gesztenyéktől és a pasztináktól édes, az almától mégis könnyű levese formálódott a majdnem ugyanolyan összetevők ellenére, milyen szép is ez... A Tokaj Nobilis 2008-as Furmintjától pedig teljesen elolvadtam, pontosabban szólva azt hiszem, a leves és a Furmint együttesen váltotta ki az élményt. Olyan bor ez, amin érződik, hogy gondos kezek és értő lélek segítségével formálódott azzá, ami. Aztán jött a csipetnyi curry-vel, tejszínnel és egy löttyintésnyi fehérborral gazdagított hal és a hozzá társított Tornai Grófi Hárslevelű, a párosítás itt is tökéletes volt, bor is, étel is több lett általa. A fénypont kétségkívül az őzragu csicsókával és Pók Tamásék 2007-es Pajdos vörös cuvée-je volt. A Pinot Noir, Merlot, Kékfrankos és Cabernet Franc házasításából készített bor bogyós gyümölcsökre emlékeztető illallal, némi mézzel, vaníliával és behízelgő simulékonyságával egy perc alatt megbabonázott. Talán egy jófajta, napfényes ausztrál shiraz-hoz tudnám hasonlítani, már ha valamihez esetleg kellene. Végül még szembe kellett nézni a körtés-mangós pite csábításával, ami Bott Judit 2007-es Bott-rytisével meglehetősen rafináltra sikerült, pedig azt gondoltam, hogy a borélményt már nincs hová fokozni, de egy korty az édes, krémes borból, egy falat pite hmmm..vanília... és be kellett látnom, hogy tévedtem.
Mint megtudtam, az este során kóstolt borok megvásárolhatók Óbudán a Terroir Club üzletében. Ha biztos kézzel akarunk választani, érdemes benevezni hozzájuk egy-egy borkóstoló programra. Igazi gyöngyszemek rejtőznek a „borgyűjteményükben”, példának okáért csak Demeter Zoltán, vagy Bott Frigyes borait említeném a fentieken túl. Klasszikus, éttermes borvacsorákat is szerveznek, ha valakinek a főzés nem pálya, de ha engem kérdeztek, akkor persze az.
A múlt heti hidegben megfőztem a levest, bár már igen nehezen találtam gesztenyét elfogadható áron, mégis jobban meglepett az, hogy pasztinákot egyáltalán nem láttam az egész Fény utcai piacon, ezért aztán fehérrépával helyettesítettem. Így is nagyon tutti lett, de én akkor is pasztinákot akaroooook! Tud valaki lelőhelyet?
Gesztenye-, fehérrépa- és almakrém leves
Hozzávalók (4 személyre): 300g tisztított sült gesztenye 1 tisztított fehérrépa 2 közepes, savanykás alma 1-2 gerezd fokhagyma 1 dl tejszín 2 ek olíva olaj 1 liter zöldség alaplé ½ ek méz 1 kiskanál Madras curry por só, bors A sütőt előmelegítjük 200 C-ra. A gesztenyéket keresztben bevágjuk, 200°C-on 15 percig sütjük, ha már kissé kihűlt, megtisztítjuk. A fokhagymát megtisztítjuk és egy kés lapjával összeroppantjuk. A fehérrépát apróra vágjuk, az almát héját levágjuk, magházukat kiszedjük és ugyanolyan apróra vágjuk, mint a fehérrépát. Egy lábasban két evőkanál olíva olajon megpirítjuk a gesztenyét a fehérrépát és az almát, felöntjük az alaplével és fűszerezzük. Kb. 30 percig főzzük, majd egy botmixerrel összeturmixoljuk, felöntjük a tejszínnel, hozzáadjuk a mézet és óvatosan összemelegítjük.
