Crema Catalana, a katalánok kréme

Ma fagyos fehér pettyek peregnek az égből. Mint amikor gyerekkoromban felráztam a hógömböt és belenéztem: egy igazi vár állt a közepén, sok-sok toronnyal, arra hullottak a hópelyhek. Olyankor azt képzeltem, hogy én is benne vagyok a gömbben és ott sétálgatok a hóesésben.

A havazásban van valami megnyugtató, lassabbnak érzed tőle a dolgok áradását. A hó nem úgy esik, mint az eső, nem olyan sietősen. Néha játékosan, alig-alig pettyez, de most éppen sűrű hóvirágok jönnek. Jó bentről nézni és jó kint lépdelni benne, tegnap este egészen olyan volt, mintha egy jó nagy adag vattacukorban mászkálnék. Megnyugtat, hogy betakarózva alszik a táj. Néha berepül egy-egy madár a teraszra, végigugrál a korláton, rászáll az asztalra, onnan a szemközti tölgyfa valamelyik ágára, aztán megy tovább a dolgára. A kertben is csoportosan bóklásznak eleség után kutatva, szorosan egymás után, mintha ugróiskolában lennének. Talán ideje kitenni egy madáretetőt...

De azért nekem hiányzik a Nap. Tudom, hogy most nem ennek van ideje, de mégis. Biztosan ezért vágyom annyira az olyan élénksárga ételekre, mint a narancs, a vöröslencse, a sütőtök és társaik. Hétfőn végre eljutott hozzánk E. barátnőm és férje, e jeles alkalomból pedig – na meg iménti érvelésem okán - egy igazi mediterrán vacsorát főztem: bazsalikomos paradicsomlevest, Dolce Vita garnélás-sáfrányos rizottóját és crema catalana-t, vagyis katalán krémet. Ez az édesség a főzött krémek jeles rendjébe tartozik, mondhatni a creme brulée spanyol megfelelője. Igazi katalán cseréptálkám ugyan még nincs hozzá, de már csak márciusig kell kibírnom és akkor Trixi barátnőm hoz nekem Barcelona-ból (lehet, hogy inkább ki kellene mennem vele?). Nagyszerűen debütált viszont a karamellizáló pisztoly, amit Karácsonyra kaptam R-től:

Tök izgalmas, ahogy a cukorréteg megkeményedik a krém fölött, alig bírtam abbahagyni a lángszórózást, annyira, hogy elsőre kicsit megolvasztottam a krémet is, de másodszorra aztán tökéletes lett.

Az esti menüben kétségkívül ez volt a Nap. Vagy legalábbis a nap édessége...

Crema Catalana, azaz katalán krém

Hozzávalók, 6 személyre:

375 ml tejszín
375 ml tej
3-3 db narancs- és citromhéj (hámozóval egyenként kb. 6 cm x 1 cm, fehér rész nélkül)
1 rúd fahéj
1 vanília rúd
5 tojás sárgája
80 gr kristálycukor

Egy mélyebb edényben keverjük össze a tejet és a tejszínt, tegyük bele a fahéjat, valamint a citrom- és narancshéjat, hosszában hasítsuk fel a vanília rudat és kaparjuk ki a magjait, tegyük bele a tejes keverékbe mindkettőt és közepes tűzön kevergetve éppen csak forraljuk fel, majd hűtsük ki és szűrjük át szitán egy keverőtálba.

A tojások sárgáját a cukorral keverjük fehéredésig, majd keverjük bele a már kihűlt, fűszeres tejbe (ha nem hűtjük ki előtte a tejes keveréket, akkor a melegtől összemegy benne a tojássárgája). Töltsük vissza a keveréket a lábasba és közepes tűzön, állandó keverés mellett (ez fontos) kb. 30 percig főzzük, addig, amíg a krém jól besűrűsödik. Akkor lesz jó az állaga, ha a fakanál homorú részét vastagon bevonja a krém. Hűtsük ki, szűrjük át kis tálkákba úgy,hogy a krém csak a tálkák háromnegyedéig érjen.

Tegyük hűtőbe 3-4 órára (de inkább 7-8 órára), tálalásnál szórjunk egy evőkanálnyi kristálycukrot a krém tetejére, amit a karamellizáló pisztollyal égessünk rá a krém tetejére. Ha nincs karamellizáló pisztoly, a Stahl Magazin karácsonyi száma költségtakarékos megoldásként a barkács áruházakban kapható kézi fáklyát ajánlja, amit műanyag csövek lágyítására használnak, bevallom, én ezt még nem próbáltam, de ha ő mondja, akkor biztos, hogy működik.