Madras curry-s vöröslencse leves pirított baconcsigákkal

A lemenő Nap fénye vöröslő hidat rajzolt a Penang folyóra, a tengerbe sodródó víztömeg fölé mozdulatlan óriásként magasodtak a mangrove fák. Chin Su megigazította széles karimájú háncskalapján a kék selyemszalagot, egy mozdulattal lecsatolta és bal kezébe fogta saruját. Másik kezével, melyben néhány szál hibiszkusz ágat tartott, térde fölött összefogta és kissé megemelte bokáig érő szoknyáját, miközben a félig a vízben álló, szabálytalan formájú köveken lépkedett egyikről a másikra, egészen odáig, ahol a víz már szinte mozdulatlan volt. Az utolsó, szekérkeréknyi méretű kő volt kislánykora óta a kedvenc helye: apjával gyakran üldögéltek itt egymás mellett, amikor a Nap tikkasztó melege már enyhülőben volt. Az erdőben tett délutáni fűszergyűjtő sétáik után gyakran erre vették útjukat és lábukat a hűs vízbe lógatva, a távolban imbolygó halászhajókat kémlelték. Ilyenkor maguk mellé tették a színes növényekkel teli kosarat, melyből apja mindig kivett egy-egy illatozó zöld levelet, vagy sárgálló gyökeret és történeteket mesélt golyvában szenvedő katonákról, kelésektől sajgó hátsójú textilkereskedőkről, álmatlanságtól szenvedő varró-kisasszonyokról, akik erősen leromlott állapota mind valamelyik kiváló fű, fa, bokor főzetének hatására indult gyors javulásnak.

Ötéves korára már szinte az összes gyógyhatással bíró növényt ismerte, tudta, hogy a kurkuma és a gyömbér gyökeréből készült tea jó hasfájás ellen, hogy a jázmin virágának főzete csillapítja a lázat, hogy a fahéj esszenciája enyhíti a reumások kínjait. A szegfűszeg bokrokról szedett virágokkal apja gyakran illatosította dohánykeverékét, melynek jellegzetes illata délutánonként körbelengte a házat, ahol bárhová lépett, mindenhol selyemszalagokkal átkötött fűszercsokrok száradtak: a székeken, az asztalokon, a padlón, de még a szobák ágyain is, szinte ezek között aludtak. A megszárított fűszereknek anyja színes selyemzsákocskákat varrt, s az újabb és újabb fűszercsomagokat egymás mellé, hosszú rudakra függesztette a konyha egyik levegős sarkában. Ezekből főzte aztán azokat a teákat, amelyekért utazók seregei érkeztek hetente a kis faluba. A thai és kínai bazsalikomból, mentából és korianderből készült levese enyhítette a gyomorbajosok kínjait, néhány nap alatt eltüntette arcukról a szenvedés rajzolta mély barázdákat. A gyógyultak – a faluban csak így hívták őket - kisimult arccal és nemritkán mezítláb sétáltak az utcákon, szenvedélyesen fákat ölelgettek, vagy éppen térdre ereszkedve virágokat simogattak – ez volt javulásuk első, mások számára is észrevehető fázisa (a végleges gyógyuláskor naphosszat a mangófák tövében heverésztek a domboldalon, fennhangon énekeltek és minden arra járónak csókot nyomtak a rüsztjére).

Anyja a legegyszerűbb levest is varázslattá fokozta színes fűszereivel, mindenre volt gyógyír a konyhájában, legyen az köszvény, végzetesnek vélt pókcsípés, furunkulus, vagy éppen háztartási hűtlenség. A római köményből, gyömbérből, édesköményből, szegfűszegből, görögszénából, kurkumából, chiliből és babérlevélből készült madras curry port olyan nők vitték, akik könnyek között fuldokolva érkeztek, kalapjukon kókadt virággal, zsebükben eltévelyedett férfiak széttépett fényképével.

Később gyakran látta ezeket a nőket megbabonázott tekintetű urakkal karonfogva a folyóparton andalogni, a hentesüzlet előtt csókolózni, vagy az utcán összekapaszkodva táncolni. Leggyakrabban a fényképen látott férfiakkal voltak, néhány (kivételes) esetben valamelyik falubéli, jeles agglegény lett állandó kísérőjük: például Hsziang, a postás, Bubi Veng az özvegy szódásember, vagy Bús Padong, az elvált iskolaigazgató. Ezek a hölgyek hamarosan ylang-ylang-ra cserélték kókadt kalapvirágukat, férjhez mentek és szerte a világba a következő receptet küldözgették postán, régi kötelékeiket megerősíteni (újat kötni?) szándékozó nőtársaik címeire:

Madras curry-s vöröslencse leves pirított baconcsigákkal

Hozzávalók, 4 főre:

400 gr vöröslencse
4 szál újhagyma karikára vágva
1 fej vöröshagyma finomra aprítva
3 fej fokhagyma finomra vágva
8 szál kakukkfű levele apróra vágva
1 tk madras curry fűszerkeverék
3 ek olíva olaj
5 szelet bacon
3 ek balzsamecet
1 tk só
½ tk bors

Az olívaolajon megpirítjuk a hagymát, az újhagymát és a fokhagymát. Rászórjuk a madras curry fűszerkeveréket és 2-3 percig percig együtt pirítjuk a hagymával. Hozzáadjuk a lencsét, kicsit együtt pirítjuk a fűszerekkel, felöntjük bő 2 liter vízzel, majd 35 percig közepes fokozaton főzzük. A lencse ekkorra megpuhul és szétfő, a leves állaga krémleves jellegű lesz (ha még krémesebb levest szeretnénk, egy botmixerrel tovább pürésíthetjük).

A bacon-t hosszában kettévágjuk, a húsosabb részekből 0,5 cm széles csíkokat vágunk, csigaház-szerűen a mutatóujjunk hegyére tekerjük, majd a kész csigákat egy serpenyőben minden oldalukon megpirítjuk.

A levest tálaláskor megkeverjük, hogy állaga homogén legyen, kis tálkákban tálaljuk, tetején a pirított bacon-nel.