Marokkói csicseriborsó leves bébispenóttal

„Mivel nem tudjuk, mikor halunk meg, azt hisszük, elapadhatatlan forrás az élet. Pedig minden csak néhányszor esik meg velünk. Az élményeink csak ritkán ismétlődnek. Hányszor emlékezhet még vissza az ember egy gyerekkori délutánra, egy délutánra, mely úgy belénk vésődött, hogy nem tudjuk elképzelni nélküle az életünket..., talán még négyszer, ötször vagy annyiszor sem. Hányszor látjuk még fölkelni a teliholdat? Talán még hússzor. És mégis végtelennek tűnik minden.” - ez a Paul Bowles regényéből készült Oltalmazó Ég (Sheltering Sky) című film híres idézete, elgondolkodtató, nem igaz?

Végtelennek tűnik minden, csak éppen EZ az élet véges. Mégis az embernek sokszor olyan nehéz valamit kezdeni az életével, a mindennapjaival, pedig az egyetlen igazi akadály a változtatásban mi magunk vagyunk, ez biztos. Amikor egy irodában ültem naphosszat, azon nyűglődtem, hogy nem máshol vagyok. Amikor már nem ott voltam, az volt a bajom, hogy nem tudtam, hol akarok lenni, aztán meg arról nem volt fogalmam sem, hogy mi lenne igazán nekem való. Azt hiszem, ez sokaknak ismerős helyzet, legalábbis jó néhány barátom erről számol be, már aki egyáltalán beismeri magának…

Nálam is el kellett telnie egy kis időnek, amíg megérkeztek a válaszok saját magamból. Eleinte bizonytalanul, aztán egyre hangosabban. Amikor szakítani akartam a korábbi életformámmal, hasonló munkákat kaptam, mint korábban. Mintha azt kérdezte volna, hogy komolyan le akarsz zárni? Amikor már tudod, hogy mit szeretnél, kicsit könnyebb, felerősödik a belső hangod, vagy ha úgy tetszik, jobban támaszkodhatsz a megérzéseidre és egyre kevésbé mész majd saját magad ellen. Nálam sokkal okosabbak azt mondják, hogy az akadályok mind arra szolgálnak, hogy megerősödj magadban és próbára tegyenek. Tény, hogy ott vannak, én legalábbis ezt tapasztalom.

Az Oltalmazó ég a marokkói sivatagban játszódik, van benne nő, férfi, szerelem, élet és halál. Sokak szerint Bertolucci egyik leggiccsesebb filmje, de ezt azt hiszem pasik mondták, mert nekem tökéletes. Árnyalt képet rajzol az emberi érzésekről és jellemekről, szövevényes élethelyzetekről, van benne súlyos vihar, verőfényes napsütés és jó sok varázslat, szóval tükröt tart.

A film apropóján Marokkóból kölcsönöztem egy izgalmas és tartalmas levest, kicsit izgultam a fahéj miatt, de éppen amiatt lett különleges.

Ajánlás: ZsZs-nek, aki jó kis kihívások elé állít a leves mániájával, de én ezt nem bánom.



Marokkói csicseriborsó leves bébispenóttal

Hozzávalók (4 főre):

4 ek olíva olaj
3 doboz csicseriborsó konzerv, leszűrve
1 doboz hámozott paradicsom (390 gr)
1,2 liter szárnyas alaplé (vagy bio leveskockából)
1 közepes fej vöröshagyma, finomra aprítva
3 gerezd fokhagyma, finomra zúzva
1 doboz bébispenót
1 teáskanál fahéj
1/8 teáskanál cayenne-i bors
1 teáskanál édes pirospaprika
1 teáskanál cukor
1 teáskanál őrölt római kömény
frissen őrölt fekete bors
1/3 citrom leve
friss koriander levél a tálaláshoz (opcionális)

Az olíva olajon addig fonnyasszuk a hagymát és a fokhagymát alacsony hő fokozaton, amíg a hagyma áttetszővé válik, de legyünk óvatosak, hogy ne barnuljon meg. Adjuk hozzá a fűszereket (őrölt kömény, cayenne-i bors, pirospaprika) és egy kicsit magasabb fokozaton pirítsuk együtt őket egy-két percig. Adjuk hozzá a paradicsomkonzervet, a csicseriborsót, szórjuk rá a cukrot és öntsük hozzá az alaplét (vagy a biokockából főzött levet) fűszerezzük fél teáskanálnyi őrölt borssal és néhány csipetnyi sóval. Forraljuk fel, majd közepes lángon főzzük 40 percig.

Amikor levesszük a levest a tűzről, egy burgonyatörővel pürésítsük benne a csicseriborsó kb. 1/5-ét, szórjuk bele és keverjük el benne a megmosott bébispenótot (pár perc alatt összeesik majd a forró levesben), ismét fűszerezzük néhány csipetnyi sóval és borssal ízlés szerint (én még kb. háromnegyed teáskanálnyival tettem bele), csavarjuk bele a citrom levét, s ha éppen van, tálaláskor szórjunk rá durvára vágott, friss koriandert.