Burgonyakrémleves petrezselyemmel és füstölt virslivel

Néha egyszerű dolgok kellenek: szalonna, kolbász, vagy krumpli. Ezek sok energiát adnak, jól kipárnáznak és máris kész a hideg tél elleni hatékony védelem, de azért persze nem árt odafigyelni a mennyiségekre.

Gyerekkoromban gyakran vacsoráztunk otthon héjában sült krumplit. A még forró krumpli annyira égette a tenyerünket amikor hámoztuk, hogy néha nagy szisszenések közepette a tányérra dobtuk és kezünket rázva, fújkálva csillapítottuk a bőrünk fájdalmát. Vajat tettünk rá, megsóztuk, a vajdarabok lassan olvadozni kezdtek és a meztelen krumplik hamarosan aranyszínű lében úszkáltak a tányéron. Teával mindig kitűnő vacsora volt.

Aztán volt nálunk a krumplinak egy rendhagyó funkciója is, ami különösen kedves nekem: telente apám gyakran vitt szánkózni a közeli dombra és bár odáig csak tíz percig tartott az út, anyám erre az időre is forró, héjában sült krumplit adott a kezünkbe (nem tévedés), amit mi a zsebre tettünk, én elfoglaltam előkelő helyemet a szánkón és irány a domb. A kézmelegítőnk kitartott a borpincéig, de ott már annyira meredek volt az út, hogy igen erősen kellett kapaszkodni a szánkó szélébe, hogy le ne essek róla, meg azért is, mert közben mellettem ujjongó gyerekek száguldottak és borultak fel, sorban egymás után.

Amikor a pincéhez értünk, a bordó vasajtó mögött egyéb csodák vártak: a döngölt padlón zöld és piros abroncsú hordók sorakoztak, amiket apám készített. Nagyon izgalmas volt, ahogyan a lopóval bort vett a hordókból és a színes folyadék megtöltötte azokat a furcsa formájú, csavart nyakú üvegeket. Amíg ő a bort pohárba meg demizsonba töltötte, én a zöld, bársonyos, nemes penésszel és pókhálóval takart falat nézegettem, melyben itt-ott pénzérméket találtam, ezért a pince nekem mindig roppant titokzatos helynek tűnt. A megtöltött demizsont aztán a fal mellé támasztottuk és kimentünk mi is szánkózni a dombra. Én ültem elöl, és nemcsak hogy igyekeztem betartani a kormányozásra vonatkozó instrukciókat, de szentül meg voltam győződve arról, hogy a szilajul száguldó jármű irányításában nekem komoly szerepem van. A domb aljában állt egy teljesen fedett kút, én mégis kicsit tartottam tőle, hogy egyszer esetleg beleesünk, ezért amikor a szánkónk arra kanyarodott, résnyire zárt szemmel követtem a gyakorlott kormányos instrukcióit.

Az alábbi burgonyakrémleves kitűnő téli melegítő akár szánkózás után is, egyébként a bátyámék receptje:

Burgonyakrémleves petrezselyemmel és füstölt virslivel

Hozzávalók (4 főre):

80 dkg krumpli
1 szál póréhagyma
1 darabka zeller
7 dkg vaj
2 tojás sárgája
1 dl tejszín
só, frissen őrölt bors
frissen őrölt szerecsendió

A tálaláshoz:
4 db füstölt virsli
apróra vágott petrezselyem

A póréhagymát megtisztítjuk, karikára vágjuk és 5 dkg vajon megdinszteljük. A burgonyát megtisztítjuk, egyforma, kb. 4 cm-es darabokra vágjuk és a póréhagymával együtt feltesszük főni annyi vízben, amennyi éppen ellepi. Kb. 20 percig főzzük (amikor van a hűtőben, akkor víz helyett szárnyas alaplében főzöm, vagy teszek bele 1 bio húsleveskockát). Amikor megfőtt, egy bot mixerrel turmixoljuk, majd egy kis tálban elkeverjük a tojás sárgáját a maradék vajjal és a tejszínnel úgy, hogy egy evőkanállal a forró levesből is adagolunk hozzá, hogy kiegyenlítsük a leves és a tejszínes keverék hőmérséklet különbségét. Amikor már elég forró ez a mix, akkor hozzáöntjük a leveshez. Sózzuk, borsozzuk, összemelegítjük (de már nem forraljuk), friss szerecsendióval fűszerezzük.

Tálaláskor karikára vágott, főtt füstölt virslivel és apróra vágott petrezselyemlevéllel díszítjük.