Zöldborsó krémleves parmezánnal

Július közepén már hiába kerestem a friss zöldborsót a piacokon, még a jól bevált zöldségárusom is úgy vélte ekkortájt, hogy nevezett zöldségről ebben az évben már álmodni sem érdemes, pedig én még mindenféle pürékről, főzelékekről és játékos borsószemekkel megkoronázott, sós tortácskákról fantáziáltam. Már egész úgy tűnt, hogy ezeket a terveket jövő nyárig dobozba kell zárnom, amikor is fenti zöldséges erre a célra kijelölt polcán egy hete ismét megpillantottam az egymás mellett sorakozó, frissen fejtett borsószemekkel teli csomagocskákat.

Emlékszem, gyerekkoromban hogy szerettem nézni, ahogy a harsogva kettéváló héjból az ujjaimmal kisodort borsószemek az edény oldalán végiggurulva, vidám táncot lejtve végül megállapodnak a többi közt. A zöldborsó apám nagy kedvence volt, amikor azt mondta anyámnak, hogy főzhetne már a gyereknek (ti. nekem) egy jó kis zöldborsólevest, az mindig jelzésértékű volt, nem sokkal ezután hamarosan fémtálban imbolygó borsószemeket hozott, melyeket kajla fülű vizslánk becses társaságában saját kezűleg fejtett a cseresznyefa alatt. Az otthoni konyhakertben a mai napig van zöldborsó ágyás, nyár elején szinte onnan kerül zsengén abba a sárga- és fehérrépával, karalábéval, valamint csipetkével készülő zöldséglevesbe, ami otthon olyan gyakran kerül asztalra nálunk.

A zöldborsót a magam részéről leginkább az alábbi krémleves formájában szeretem, ebben jó koncentráltan hat a borsó édeskés íze, amit a frissen reszelt parmezán sajátos, sós ízvilága ellensúlyoz. Egy kevés tejszínen kívül más sűrítést nemigen igényel, szerintem éppen optimálils a sűrűsége. Ha valakit esetleg zavarnának a benne maradt héjrostok, a turmixolás után egy szitán átpasszírozva ezek könnyen eltávolíthatók, s ha ekkor még szükséges, a leszűrt levest a tejszínben elkevert kiskanálnyi kukoricakeményítővel sűríthetjük.

Zöldborsó krémleves parmezánnal

Hozzávalók, 4 személyre:

55 dkg zöldborsó
8 dl szárnyas alaplé
1 szál póréhagyma
3 gerezd fokhagyma
1 dl tejszín
só, bors
2 ek olívaolaj
csipetnyi frissen reszelt szerecsendió
a tálaláshoz: 5 dkg frissen reszelt parmezán

A póréhagymát megtisztítjuk, a fehér részét karikákra vágjuk és a fokhagymával együtt olívaolajon kissé megpirítjuk.

Hozzáadjuk a zöldborsót , felöntjük az alaplével és 20 percig főzzük, majd egy botmixerrel pürésítjük.

Sózzuk, borsozzuk, frissen reszelt szerecsendióval fűszerezzük, majd visszatesszük a tűzhelyre, hozzáadjuk a tejszínt és addig kevergetjük a levest, amíg egyet rottyan. Levesszük a tűzről, megkóstoljuk, s ha kell, még fűszerezzük.

Frissen reszelt parmezánnal tálaljuk.

Áfonyás - málnás mini sajttorta

Nálunk úgy van, hogy R-nek mindig jól beharangozom, milyen süteményt készítek majd neki, csak azt általában elfelejtem közölni vele, hogy mikor. Múlnak a napok, ő meg csak várja, várja türelmesen a beígért creme brulée-ket, áfonyás muffinokat, meg a többit. Vár, hogy engem megszálljon végre a sütési vágy, ami szerencséjére előbb-utóbb azért bekövetkezik. Tény azonban, hogy néha elég sokáig kell várnia. Ezért mostanában, amikor süteményekkel kapcsolatos terveimről beszélek neki, nagy látványosan befogja a fülét és azt mondja: vegyem tudomásul, ő a sütit enni akarja és nem hallgatni.

A napokban aztán sajnos kitört rajta (R-en) a pollenallergia, így most hivatalosan is betegnek számít. Gondoltam, ennek jogán jár neki a süti. Krémsajttal töltött, áfonyás-málnás tortácskákat sütöttem neki. Hármasával ette és egész megtáltosodott tőle: legalábbis hirtelen elkezdte kiszortírozni a nappaliban tornyosuló régi újságokat. Mivel a csodák megtörténésére lehetőséget kell biztosítani, meg egyébként is hivatalos voltam egy barátnő találkozóra E-ék teraszára, ez volt az a pillanat, amikor elmentem otthonról.

Csomagtartómon áfonyás-málnás minitortákat rejtő dobozkával áttekertem E.-ékhez, aki tízhónapos kislányával és Zs. barátnőmmel, karjában háromhónapos babájával tisztára kertvárosi idillben üldögéltek a teraszra kitett kanapén, mögöttük a polcon egymásba rakott virágcserepek és virágmintás dobozok sorakoztak, fejük fölött ventilátor berregett békésen. A legkisebb egy Buddha nyugalmával követte anyja öléből az eseményeket, szerintem furcsállhatta hogy másfél éves nővére ezúttal nem ugrál tigrisbukfenceket a feje fölött, E. kislánya pedig igazi hölgyhöz illően színes karkötőkkel és nyakláncokkal játszott nagy elmélyülten, alkalmasint kísérleteket téve azok elszakítására. Mivel a háziasszony nagyszerű túrós süteményt készített, én az építőjátékok között üldögélve azt majszoltam, miközben az élet dolgairól beszélgettünk.

A vendégségbe vitt tortácskák elfogytak, s mire az E-től kapott illatos, friss zöldfűszer csokrommal hazabicikliztem, a hűtőben az utolsónak is csak hűlt helyét találtam...

Recept honnan máshonnan, mint a delicious. magazin júniusi számából.

Áfonyás - málnás mini sajttorta

Hozzávalók (12 db):

100 gr teljeskiőrlésű, vagy shortbread (pl. Walkers) keksz
55 gr darált mandula
50 gr sózatlan vaj, felolvasztva

A töltelékhez:

320 gr krémsajt (én light verzióból készítettem)
100 ml tejföl
110 gr barna nádcukor
1 tojás, plusz egy másiknak a sárgája
½ teáskanál vanília kivonat
1 lime héja, lereszelve
100 - 100 gr málna és áfonya
porcukor a tálaláshoz

A sütőt melegítsük elő 160۫C-ra, egy 12 db-os normál muffinsütő formába (szilokon, vagy fém) helyezzünk a sütőforma méretének megfelelő papírkapszlikat.

A kekszet helyezzük egy nejlonzacskóba, kössük össze a zacskó száját úgy, hogy ne maradjon benne levegő, majd egy nyújtófával zúzzuk össze alaposan a zacskóban lévő kekszet.

Egy tálban keverjük össze alaposan a kekszet, a mandulát és az olvasztott vajat, majd egy-egy púpos evőkanálnyit ebből helyezzünk a formákba, egy teáskanál kanál segítségével nyomkodjuk le a kekszes keveréket a formák aljára, majd a megtöltött formát tegyük egy órára a mélyhűtőbe.

Mikor már majdnem lejárt a kekszes keverék mélyhűtőben töltendő ideje, keverjük össze a krémsajtot, a tejfölt és a cukrot egy habverő segítségével keverjük levegősre a krémet. Adjuk hozzá az egész tojást, majd a tojássárgáját, a vanília kivonatot és végül a lime héját, mindegyik hozzávaló után habverővel alaposan keverjük el a krémet.

Egy fagylaltos kanállal minden, kekszes keverék tetejére tegyünk bőven a krémből (a krém érjen majdnem a kapszlik tetejéig), majd helyezzünk a krémre málna és/vagy áfonyaszemeket.

Tegyük a muffin sütőformát, benne a megtöltött papírkapszlikkal a sütőbe és süssük 25 percig. Tálalás előtt szedjük le a tortácskákról a papírt, ültessük őket tányérre, ültessünk a tetejükre egy-két szem friss málnát és/vagy áfonyát, végül díszítsük finoman porcukorral.

Joghurtos sárgadinnye krémleves

Nyár van, nyár…röpke lepke száll virágra, zümmög száz bogár” – ezt az egy sorát ismerem ennek a dalnak, de azért majd minden nap eléneklem. Ha az ember valóban az, amit megeszik, akkor én ezen a nyáron valószínűleg sárgadinnye vagyok, ugyanis hetek óta szinte ezen élek. Legjobban a mély narancssárga húsú, zamatos un. kantalup sárgadinnyét kedvelem, szeretem ugyanis nézegetni a tányéron a csónakformájú, billegő dinnyehúst , meg a belső héj élénk zöldjét – hiába na, mindenkinek megvannak a maga gyengéi.

A sárgadinnye a kabakosok, azaz tökfélék családjába tartozik, botanikailag tehát zöldségfélének tekinthető és ez csak még tágabb teret enged a zamatos dinnyehús értelmezésének: ehetjük salátaként, húsokhoz sülve köretként, ihatjuk koktél alapanyagként, vagy csak úgy magában. A sárga húsú verzió magyar változatai az Ezüstananász és a Tétényi Cseres (a név a héj recésségére utal), a zöld hússal rendelkező hazaiak pedig Magyar Kincs, Muskotály és Topáz nevekre hallgatnak. A dinnye sokféle ásványi anyagot tartalmaz, valamint A és C vitamint, a benne lévő béta-karotin megóvja szervezetünket a gyulladásoktól, erősíti az immunrendszert, rendszeres fogyasztása segít a rákmegelőzésben. Együnk, együnk sárgadinnyét!

A sárgadinnye egyéb rejtelmei iránt mélyebben érdeklődők kiváló írást olvashatnak e nagyszerű gyümölcsről a Bűvös Szakács blogon. Az alábbi leveshez az ötletet a La Tartine Gourmande receptje adta, kettőnknek kapásból dupla mennyiséget készítettem, bealkalmaztam hozzá egy kis tokaji aszút és egy kevés bazsalikomos tejszínhabbal tettem még izgalmasabbá. Nem kell főzni, így a lehető legtöbbet megőrizhetünk a gyümölcshúsban rejlő értékes ásványi anyagokból. Diétázók is ehetik, mert bár a dinnyének kissé magasnak számít a cukortartalma (optimális esetben kb. 12%), mégis vigadhatunk, mert energiatartalma 100 grammonként mindössze 45 kcal-t rejt. Lelkifurdalás el, jöjjön a leves.

Joghurtos sárgadinnye krémleves bazsalikomos tejszínhabbal

Hozzávalók 2 személyre:

1,5 kg narancssárga húsú sárgadinnye (kérges, érdes héjú, vagy hosszában mélyen barázdált)
250 gr joghurt
1 vaníliarúd
3 ek tokaji aszú

A bazsalikomos tejszínhabhoz:
1 dl habtejszín.
néhány levél friss bazsalikom

Mossuk meg a sárgadinnyét, egy evőkanállal távolítsuk el a magokat, a dinnyehúst vágjuk 4-5 cm-es darabokra és dobáljuk egy turmixgépbe. A vanília rudat hosszában felvágjuk, a magokat kikaparjuk és a sárgadinnyéhez adjuk. Turmixoljuk össze a gyümölcsöt, öntsük az egészet egy üvegtálba, adjuk hozzá és keverjük el benne a tokaji aszút, aztán a fóliával lefedett edényt tegyük pár órára a hűtőbe, mert ez a leves jéghidegen az igazi.

Tálalás előtt verjük fel a habtejszínt apróra vágott bazsalikommal, ebből tegyünk egy-két teáskanállal a tálkákba adagolt leves tetejére.

Kiruccantunk: Rókusfalvy Fogadó, Etyek

Etyek ősi múlttal rendelkező település, már az őskorban is lakták, az idők folyamán éltek itt hunok, avarok, rómaiak, törökök és németek is. A falu lakói őrzik hagyományaikat: több borász dűlőszelektált gazdálkodást folytat, az itt élő és alkotó művészcsoport pedig a falu székelyeinek kézműves múltját örökíti tovább: műhelyeikben házi szőttesek, fafaragások és mázas kerámiák készülnek. Az Öreghegy présházai és a magasba nyújtózó szőlőtőkék dűlöngélő sorai varázslatos látványt nyújtanak, ám mi a szőlőhegyen tett villámlátogatás után már megyünk is tovább: a Rókusfalvy Fogadóba igyekszünk, éhségünket csillapítani.

Megérkezünk a régi, sváb parasztházból kialakított Fogadó teraszára és a ház lomha mozgású kutyája, Rambo társaságában helyet foglalunk a színpompás leanderek alatt. Szomjunkat rögtön házi készítésű csipkebogyó, ribizli és bodza szörppel enyhítjük és hagyjuk magunkat elvarázsolni: a székeken fehér szőttesek, az asztalokon kacskaringós, zöld mázas kerámia sótartók és cserepes virágok, az ajtó melletti dobozban régi vágású szódásüvegek dülöngélnek, egy méltatlankodva sziszegő, ám feladatát hősiesen teljesítő darab a mi asztalunkra is jutott. Miközben az étlapot böngésszük, a kerítés tetején sorakozó muskátlikon túl, a közeli házak tetején át a távolban magasodó templomig utazik tekintetünk, miközben természetesen az ételekről sem feledkezünk meg.

Örömmel nyugtázzuk, hogy az étlapon a szezonális kínálat mellett heti ajánlat is helyet kapott, amelyet a készséges pincér elmondása szerint mindig a környékről aktuálisan beszerezhető, friss hozzávalókra épít Vidák Zoltán séf. Ottlétünkkor többek között búzatörettel és trombitagomba mártással körített, lassan sült kacsamell, karalábéfőzelék és fehércsokoládéval nyakon öntött bogyós gyümölcsök gazdagítják az egyébként szűk, ám igen ínycsiklandó ételekből álló étlapot. Szintén a hely jellegzetességének tekinthető, hogy kizárólag környékbeli pincészetek borait kínálja a ház: a legtöbbet a ház saját, egyébként kiváló borokat produkáló pincészetéből, meg is kóstoljuk őket hamarosan.

Mi, lányok elsőként házi pástétomokból, marinált zöldségekből és szintén saját készítésű paradicsomlekvárból álló ízelítőt kóstolunk. Igazi tobzódás ez a házias, mégis újszerű és izgalmas ízekben. Kóstolunk marinált karfiolt és sárgarépát, vöröslencse salátát, aszaltszilvás csirke pástétommal, paprikás felvágottat és persze kitartóan kíváncsiskodunk. A pincér szorgalmasan szállítja az információkat a konyhából, mígnem egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy asztalunknál maga Vidák Zoltán séf fejti fel a bazsalikomos paradicsomlekvár titkait. Tőle tudjuk meg azt is, hogy a tányérunkon a látványra abált szalonnára, ízre disznósajtra hajazó házi finomság valójában malacfej carpaccio, amit a nemzetközi trendeknek megfelelően sous vide eljárással, azaz egy speciális, vákuum alatti hőkezelési technikával, alacsony hőfokon, jó sokáig főztek és amely házilag, kissé egyszerűbben a következőképpen állítható elő: egy malacfejet kicsontozunk, majd alaposan megfőzzük, fóliára helyezve a húst szétnyomkodjuk, a lyukas részekbe zselatint teszünk, fűszerezzük, a fóliával a húst szorosan feltekerjük, majd hűtőbe tesszük, hogy összeálljon, végül hajszálvékonyan szeletelve tálaljuk.

Az omlós kacsacombhoz igazán izgalmas párosításnak bizonyul a párolt almás, savanyú káposztás lángos, de a nagy előételkavalkád után még kiváló etyeki rozéval könnyítve is kissé kifog rajtam, ahogy könnyűcsontozatú barátnémon is a napi ajánlatból választott kacsamell. Nem úgy R. aki kitartóan és módszeresen lát neki a kelkáposzta főzeléken pihenő bárányvariációknak. Degesz, degesz hátán, de én ugyan ki nem hagyom az édességet, még lelki krízis lesz belőle. Nos, elmondhatom, hogy a narancsfagylalttal tálalt csokoládétorta könnyű, mint a nyári szellő, szinte simogat, bár egy kicsivel több csokoládéval talán még jobb lenne. Ki tejes kávéval, ki mázas csészében felszolgált espresso-val zárja az ízkalandot. A pincér még megemlíti, hogy akár a vendéglő előtt bóklászó kutyát is hazavihetjük, ha gondoljuk (nem Rambo-t természetesen, hanem egy másikat), de ezúttal nem élünk a lehetőséggel.

Mindent összevetve, a Rókusfalvy Fogadóban összhangban vannak a dolgok: kifogástalanul elkészített, egyszerűségükben is fantáziadús ételek kerültek asztalunkra és igazán figyelmes vendéglátásban részesültünk. Barátságos környezet, közvetlen személyzet: itt nyoma sincs a városi bisztrók vendéglátására jellemző feszengésnek.

A szeptember 26-27-ei hétvégén hagyományosan megrendezésre kerülő Etyeki Kezes-Lábos Fesztivál szerencsére jó alkalmat szolgáltat arra, hogy újra ellátogassunk Magyarország legfiatalabb borvidékére. A fesztiválon is a hagyományos módszerekkel, természetes alapanyagokból készült termékeiket kínálják majd a környékbeli kiállítók, ugyanakkor az etyekieken kívül találkozhatunk az ország más borvidékeiről származó, dűlőszelektált gazdálkodást alkalmazó borászokkal is. Megkóstolhatjuk az Etyeki Párlatház pálinkáit, a helyi termelők házi készítésű sajtjait és vásárolhatunk majd finom házi lekvárokat és szörpöket is.

Kecskesajtos rukkolasaláta, sárgadinnyével és füstölt libamellel

Szeretem, amikor esténként, futás közben vágott fű illata terjeng a levegőben és azt is, amikor megcsapja az orromat a folyó jellegzetes szaga. Ilyenkor már hűvösebb a levegő, rózsaszínű-szürke felhők vonulnak az égen, lassan kigyulladnak a lámpák és vadkacsa árnyak szállnak a víz felett. Sorra hagyom el a fákat, szinte csak a feljövő Hold világítja lépteimet. Ismerős és ismeretlen arcok futnak szembe a sötétben, néha egy-egy mellettem elsuhanó kerékpár riaszt fel gondolataimból. Aztán a Római-parti sétányra érek, ott javában zajlik az élet: az Evezősben a 70-es, 80-as éves slágereit játssza nagy beleéléssel zenekar, a hekkesek előtt kígyózik a sor, az árusok rekedt hangon kiabálják egyre hangosabban a mikrofonba a soron következő, boldog ételtulajdonosok nevét. Jobbról-balról kerülgetem a sétálókat, meg a szapora gyereklábak által hajtott műanyag motorokat, aztán egy sprinttel újból magam mögött hagyom a zajt. Nyújtok, lazítok, lélegzem, nézem vizet és a fák mögött ringatózó stégeket, hallgatom a falevelek suttogását.

Jó, hogy nyár van, jó ez a forróság, a sok kinti program és jók a nyár színpompás gyümölcsei. Micsoda ajándéka a természetnek a pirosló málna, a lédús őszibarack, a nektarin, a görögdinnye, na meg a sárga! Színek, ízek, meg zamatos gyümölcslé gömbölyű formákba zárva.

Futás közben gondoltam ki az alábbi salátát, amelyben természetesen főszerepet kapott az egyik kedvenc gyümölcsöm, a sárgadinnye:

Kecskesajtos rukkolasaláta, sárgadinnyével és füstölt libamellel

Hozzávalók 2 főre:

1 kg sárgadinnye
5 dkg kecske camambert
8 dkg füstölt libamell
2 maréknyi rukkola
1 ek modenai balzsamecet

A füstölt libamell íze vetekszik a pármai sonkáéval, ráadásul hazai. Hipermarketekben kapható, az előrecsomagolt felvágottak között érdemes keresni.

A sárgadinnyét megmossuk, magját kivájjuk, a dinnyehúst kb. 2 cm-es kockákra vágjuk. A rukkolát szintén megmossuk és megszárítjuk.

A kecske camambert kb. fél cm vékonyan felszeleteljük, majd a szeleteket kb. 1 cm széles,, 1,5 cm hosszú darabokra vágjuk.

A füstölt libamell zsíros része ízlés szerint a húson hagyható, vagy akár eltávolítható.

Ezután minden hozzávalót igazságosan megfeleztem és két tányérra halmoztam, egy villa és egy kanál segítségével gyorsan átforgattam, majd a színes halmokra balzsamecetet permeteztem.

Tejszínes gombakrémleves

Éppen tornázni indultam volna és addig kapacitáltam R-t, hogy vigyen el, amíg kötélnek nem állt. A garázsban aztán azzal kellett szembesülnünk, hogy az én öreg kerékpárom mellett az övének csak hűlt helye. Mint pár perccel később kiderült, R. szuper, lakattal lezárt biciklijét a zárt garázsból lovasították meg, két másik lakó drágább árfekvésű drótszamarának társaságában. Elkezdtük felgöngyölíteni az események láncolatát, és a következőkre jutottunk:

1., egy szerelő brigád gurult be délután teherautóval a garázsba, akiket egy cég közvetített és akiket a portás beengedett,

2., a garázsban a szerelők körülbelül 20 percig tartózkodtak, rajtuk kívül más idegen nem járt ott,

3., senki nem kért a szerelőktől semmiféle igazolványt és a rendszámukat sem írták fel, ám ha mégis elkérte volna valaki, az akkor sem jelentett volna semmit, mivel

4., hitelt érdemlően úgysem tudnánk rájuk bizonyítani a tolvajlást

5., így a végső mérleg: néhány biciklivel kevesebb itt, néhánnyal meg több valahol.

Mondanom sem kell, egy bicikli tökre személyes dolog: szinte hozzád nő, tavasztól őszig hűséges társad, télen meg egy hosszú alvással készül a szezonra, s Te akkor is vetsz rá egy-egy barátságos pillantást az együtt töltött szép időkre gondolva. Nyáron R. is gyakran biciklivel járt bulizni, hányszor tekertünk haza együtt éjszaka a Sziget-ről, meg a Cha-Cha-ból... Igazi pasis, masszív bringája volt: egy lengéscsillapítóval ellátott, csillogó, ezüst-fekete Merida, ami most már csak múlt idő, nekünk legalábbis az. Új gazdája remélhetőleg értékeli majd a vélhetően kedvező vétel feletti szerencséjét. Ha meg maga a tolvaj jár majd vele, a karmája úgyis elintézi. Most, vagy később: ez már részletkérdés.

R. tegnap olyan megnyúlt ábrázattal közlekedett, hogy gyorsan főztem neki egy kedélyjavító gombakrémlevest. Csiperkéből.

Tejszínes gombakrémleves, pármai sonkás grissini-vel

Hozzávalók (4 főre):

0,5 kg csiperke gomba
1 közepes vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 közepes krumpli
0,8 l csirke alaplé
2 dl tej
1 dl tejszín
½ dl olíva olaj
néhány ág friss kakukkfű (vagy 1/2 ek szárított)
só, fehér bors

a tálaláshoz: parmezán, grissini, pármai sonka (esetleg citrom)

Tisztítsuk meg a hagymát és a fokhagymát, előbbit vágjuk apróra, utóbbit zúzzuk össze egy nagyobb kés lapjával. A krumplit is tisztítsuk meg és vágjuk 1 cm-es szeletekre. Mossuk meg jól a gombát, vágjuk le és dobjuk el a szárvégeket, majd hosszában szeleteljük vékonyra a gombafejeket.

Az olíva olajon pirítsuk meg a hagymát és a fokhagymát, öntsük hozzá a gombát, kakukkfűvel fűszerezzük, megsózzuk – megborsozzuk, jól összekeverjük és 10 percig pároljuk. Ezután adjuk hozzá a krumplit, öntsük fel az alaplével, öntsük hozzá a tejet is és főzzük 10 percig. Egy kézimixerrel turmixoljuk, ha szükséges, akkor még fűszerezzük.

A grissinikre csavarjunk rá egy-egy szelet pármai sonkát, ezeket helyezzük a gombakrémlevessel teli levesestányérra.

Füstölt lazacos, gyömbéres spagetti (molto allegro)

Tegnap éppen nagy rohanásban voltam, amiből általában nem sok jó szokott kisülni, és ez szó szerint értendő, ha a sietséget főzéssel tetézem (szoktam...). Szerencsére a mostani eset kivételként erősíti a szabályt: nemcsak hogy időben odaértem a megbeszélésre, de előtte egy tutti, keleties ízvilágú pasta-t is összedobtam.

Pedig ha kapkodva főzök, akkor néha tényleg elképesztő dolgok történnek: a múltkoriban például azt gondoltam, hogy a murgh makhani-hoz (ez az indiai csirkepörkölt) az olajban elősütött csirkemellet és az egyébként nagy műgonddal elkészített mártást majd jól összemelegítem a főzőlapon egy üvegtálban. Feltettem a jénait,benne az étellel, feltekertem a hőmérsékletet, aztán hirtelen eszembe jutott, hogy estére a Pintér Béla társulat előadására is vettem jegyet azon kívül, hogy a barátnőmmel délutánra találkozót beszéltem meg a Római-parton. Miután az előadás címe A soha vissza nem térő volt, gondoltam, jobb lesz áttenni a baráti találkozót egy másik napra. Zs. is, meg én is kicsit szomorúak lettünk a meghiúsult randevú miatt, én még elméláztam egy sort azon, hogy vajon milyen okból szervezem a hét ugyanazon napjára az összes programomat, aztán egy másik barátnőmmel is roppant fontos megbeszélni valóm támadt, így amikor folytattam volna bokros konyhai teendőimet és már éppen csak úgy nyolc lépésnyire voltam a tűzhelytől, na akkor az edény egy rémisztő pöffenéssel szétrobbant a főzőlapon. A hő hatására keletkező belső feszültség a szélrózsa minden irányába röpítette a kisebb-nagyobb üvegdarabokat, meg szilánkokat, a piros szószban úszkáló csirkehús pedig veszélyes terjeszkedésbe kezdett a főzőlapon.

A múltkoriban meg, amikor főzés közben szimultán a laptopon dolgoztam, egyszer csak lángoló edénnyel rohantam ki a nappalin át a teraszra: az edényben magokat pirítottam (volna), csak éppen elfeledkeztem a dologról, ezért a serpenyő lángra kapott, amit én megpróbáltam egy bögre vízzel eloltani, mire az már nemcsak lángolt, de elkezdett vészjósló, sötétszürke füstfelhőket eregetni. Végső kétségbeesésemben segítségért kiabáltam, mire R. személyében, meg egy kancsó víz formájában nagy komótosan megérkezett a helyi tűzoltóság, végül sikerrel abszolválva a feladatot.

R. szerint a fentiekből nekem le kellene vonnom a tanulságokat. Olvasatomban tegnap minden adott volt ahhoz, hogy a főzést egyáltalán el se kezdjem, így hát nekiláttam.

Ezúttal Stahl Judit Gyors, olaszos tészták című könyvében található, nagyszerű füstölt lazacos spagetti receptjéből indultam ki, csak a harmincöt fokos hőségre való tekintettel én egy könnyebb, fűszeres - oliva olajos öntettel készítettem a tejszínes helyett, kihagytam belőle a törkölypálinkát, viszont adtam hozzá némi julienne-re vágott sárgarépát, egy kis cayenne-i borsot, meg egy kevés apróra vágott petrezselymet.

Füstölt lazacos, gyömbéres spagetti

Hozzávalók, 4 főre:

400 gr spagetti
20 dkg füstölt lazac

2 közepes sárgarépa
5 dkg fenyőmag és mandula
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 teáskanál chili pehely, vagy 2 chili paprika
½ dl oliva olaj
1 kávéskanál őrölt gyömbér
só, frissen őrölt fehér bors
½ kávéskanál cayenne bors
a tálaláshoz: citrom, egy csokor petrezselyem

A tésztának bő 4 liter vizet forralunk.

Vágjuk apróra a hagymát, zúzzuk finomra a fokhagymát és pirítsuk meg őket az olajon egy közepes serpenyőben.

Ezalatt alacsony fokozaton egy száraz száraz serpenyőben pirítsuk meg együtt a magokat, ezután daráljuk meg. Vágjuk julienne-re a sárgarépát, szeleteljük vékonyra a chili paprikát.

Ha a víz már forr, szórjunk bele egy kávéskanál sót,tegyük bele a tésztát és főzzük 10 percig.

A hagymás olajra szórjuk rá a darált fenyőmagot és mandulát, az őrölt gyömbért.

Aztán hozzáadjuk a lazac csíkokat és a chili pelyhet (vagy a vékonyra szeletelt friss chili paprikát), megsózzuk, megborsozzuk, hozzáadjuk a cayenne borsot is.

A megfőtt tésztát hozzákeverjük a fűszeres, olajos öntethez, adunk hozzá 1 dl vizet a tészta főzőlevéből, jól összeforgatjuk és összemelegítjük.

Apróra vágott petrezselyemmel és negyed citromszelettel tálaljuk.