Etyek ősi múlttal rendelkező település, már az őskorban is lakták, az idők folyamán éltek itt hunok, avarok, rómaiak, törökök és németek is. A falu lakói őrzik hagyományaikat: több borász dűlőszelektált gazdálkodást folytat, az itt élő és alkotó művészcsoport pedig a falu székelyeinek kézműves múltját örökíti tovább: műhelyeikben házi szőttesek, fafaragások és mázas kerámiák készülnek. Az Öreghegy présházai és a magasba nyújtózó szőlőtőkék dűlöngélő sorai varázslatos látványt nyújtanak, ám mi a szőlőhegyen tett villámlátogatás után már megyünk is tovább: a Rókusfalvy Fogadóba igyekszünk, éhségünket csillapítani.
Megérkezünk a régi, sváb parasztházból kialakított Fogadó teraszára és a ház lomha mozgású kutyája, Rambo társaságában helyet foglalunk a színpompás leanderek alatt. Szomjunkat rögtön házi készítésű csipkebogyó, ribizli és bodza szörppel enyhítjük és hagyjuk magunkat elvarázsolni: a székeken fehér szőttesek, az asztalokon kacskaringós, zöld mázas kerámia sótartók és cserepes virágok, az ajtó melletti dobozban régi vágású szódásüvegek dülöngélnek, egy méltatlankodva sziszegő, ám feladatát hősiesen teljesítő darab a mi asztalunkra is jutott. Miközben az étlapot böngésszük, a kerítés tetején sorakozó muskátlikon túl, a közeli házak tetején át a távolban magasodó templomig utazik tekintetünk, miközben természetesen az ételekről sem feledkezünk meg.
Örömmel nyugtázzuk, hogy az étlapon a szezonális kínálat mellett heti ajánlat is helyet kapott, amelyet a készséges pincér elmondása szerint mindig a környékről aktuálisan beszerezhető, friss hozzávalókra épít Vidák Zoltán séf. Ottlétünkkor többek között búzatörettel és trombitagomba mártással körített, lassan sült kacsamell, karalábéfőzelék és fehércsokoládéval nyakon öntött bogyós gyümölcsök gazdagítják az egyébként szűk, ám igen ínycsiklandó ételekből álló étlapot. Szintén a hely jellegzetességének tekinthető, hogy kizárólag környékbeli pincészetek borait kínálja a ház: a legtöbbet a ház saját, egyébként kiváló borokat produkáló pincészetéből, meg is kóstoljuk őket hamarosan.
Mi, lányok elsőként házi pástétomokból, marinált zöldségekből és szintén saját készítésű paradicsomlekvárból álló ízelítőt kóstolunk. Igazi tobzódás ez a házias, mégis újszerű és izgalmas ízekben. Kóstolunk marinált karfiolt és sárgarépát, vöröslencse salátát, aszaltszilvás csirke pástétommal, paprikás felvágottat és persze kitartóan kíváncsiskodunk. A pincér szorgalmasan szállítja az információkat a konyhából, mígnem egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy asztalunknál maga Vidák Zoltán séf fejti fel a bazsalikomos paradicsomlekvár titkait. Tőle tudjuk meg azt is, hogy a tányérunkon a látványra abált szalonnára, ízre disznósajtra hajazó házi finomság valójában malacfej carpaccio, amit a nemzetközi trendeknek megfelelően sous vide eljárással, azaz egy speciális, vákuum alatti hőkezelési technikával, alacsony hőfokon, jó sokáig főztek és amely házilag, kissé egyszerűbben a következőképpen állítható elő: egy malacfejet kicsontozunk, majd alaposan megfőzzük, fóliára helyezve a húst szétnyomkodjuk, a lyukas részekbe zselatint teszünk, fűszerezzük, a fóliával a húst szorosan feltekerjük, majd hűtőbe tesszük, hogy összeálljon, végül hajszálvékonyan szeletelve tálaljuk.
Az omlós kacsacombhoz igazán izgalmas párosításnak bizonyul a párolt almás, savanyú káposztás lángos, de a nagy előételkavalkád után még kiváló etyeki rozéval könnyítve is kissé kifog rajtam, ahogy könnyűcsontozatú barátnémon is a napi ajánlatból választott kacsamell. Nem úgy R. aki kitartóan és módszeresen lát neki a kelkáposzta főzeléken pihenő bárányvariációknak. Degesz, degesz hátán, de én ugyan ki nem hagyom az édességet, még lelki krízis lesz belőle. Nos, elmondhatom, hogy a narancsfagylalttal tálalt csokoládétorta könnyű, mint a nyári szellő, szinte simogat, bár egy kicsivel több csokoládéval talán még jobb lenne. Ki tejes kávéval, ki mázas csészében felszolgált espresso-val zárja az ízkalandot. A pincér még megemlíti, hogy akár a vendéglő előtt bóklászó kutyát is hazavihetjük, ha gondoljuk (nem Rambo-t természetesen, hanem egy másikat), de ezúttal nem élünk a lehetőséggel.
Mindent összevetve, a Rókusfalvy Fogadóban összhangban vannak a dolgok: kifogástalanul elkészített, egyszerűségükben is fantáziadús ételek kerültek asztalunkra és igazán figyelmes vendéglátásban részesültünk. Barátságos környezet, közvetlen személyzet: itt nyoma sincs a városi bisztrók vendéglátására jellemző feszengésnek.
A szeptember 26-27-ei hétvégén hagyományosan megrendezésre kerülő Etyeki Kezes-Lábos Fesztivál szerencsére jó alkalmat szolgáltat arra, hogy újra ellátogassunk Magyarország legfiatalabb borvidékére. A fesztiválon is a hagyományos módszerekkel, természetes alapanyagokból készült termékeiket kínálják majd a környékbeli kiállítók, ugyanakkor az etyekieken kívül találkozhatunk az ország más borvidékeiről származó, dűlőszelektált gazdálkodást alkalmazó borászokkal is. Megkóstolhatjuk az Etyeki Párlatház pálinkáit, a helyi termelők házi készítésű sajtjait és vásárolhatunk majd finom házi lekvárokat és szörpöket is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése