Marokkói csicseriborsó saláta

A múlt hét egyik derűs estéjén a Belgrád rakparton újonnan nyílt Flores bisztró teraszán cseverésztünk barátokkal néhány pohár bor, meg egy-két halom gyömbéres spagetti mellett, miközben odabent a Crazy Rhythm könnyű kis jazz sztenderdeket játszott. Éppen dvd felvétel zajlott, ami miatt a zenekar néha duplán játszotta a számokat, így folyamatos déjà vu érzésem volt. Aztán a stáb, meg a zenekar felkért minket közönségnek, így a következő pillanatban már a bárpultnál üldögélve igyekeztünk zeneértő ábrázatot vágni, majd sejtelmes füstfelhőbe burkolózva a boros poharat kecsesen a szánkhoz emelni, ahogyan az a filmeken is látható. Figyelem: ha egy jazzgitáros barátnője a barátnőd, ehhez hasonló események bekövetkeztére bizton számíthatsz.

Amikor aztán a húrokból, meg belőlünk is kifogyott a szusz, taxiba penderültem. A leengedett kocsiablakból néztem a város rögtönözte duna-parti filmet: hajók jöttek-mentek a lámpák fényétől csillogó vízen és a Romkert-ben is javában tartott még a tollas bál. Aztán egyszer csak megláttam az úttesten gomolygó, vészjósló porfelleget. A sofőr egy mozdulattal szélvédett szelencévé varázsolta az autót, így mielőtt az ablakon beköszönt volna a vihar, nekem már egy mozgó kapszulából volt szerencsém nézni a fénylő víztükör felett tovább sorjázó part menti épületeket, az út porában örvénylő faleveleket, meg a levegőben bukfencező nejlonzacskókat. A szél ekkor még csak éledezett, de épp, hogy betettem a lábam a lépcsőház ajtaján, máris teljes gőzzel tombolt és jó ideig nem is hagyta abba: tépte fákat, a szomszéd teraszok felől itt-ott fémes koccanás és cseréptörés hangja hallatszott. Engem ugyan nem kavart fel a dolog, semmi perc alatt elaludtam.

Másnap éjfél körül R. átbringázott a Hajógyári Szigetre, hogy belehallgasson valami ígéretes DJ szettbe, amit én ezúttal cseppet sem vágytam. Úgy századszorra is nekiveselkedtem Az eltűnt idő nyomában c. regényfolyamnak, amikor is vészjóslóan lengeni kezdtek az ablaktáblák. Megint vihar. Mi van, ha R. épp útközben van? – futott át az agyamon. Nagy aggodalmaskodva gyorsan felhívtam, mire ő felvilágosított, hogy tud magára vigyázni, egyébként is tart még a parti és velem ellentétben ő a kulcsait sem hagyja el és különben is, ha útközben elérné a vihar, hát akkor ő behúzódna valahová. Természetesen útközben nincs hová behúzódni, ezért még ezen az estén eldöntöttem, hogy elkezdem az arab ételek beható tanulmányozását, hogy a beduin harcosokhoz hasonlóan mi is bátran vehessük fel a harcot a már hazánkban is rendszeres látogatónak számító orkánerejű széllel. Az Angol Beteg című filmben elhangzottak szerint az aajeh nevű, dél-marokkói forgószél ellen a fellahinok kést ragadnak, hogy megvédjék magukat. Így, vagy úgy: ezekre az esetekre jobban fel kell készülni, ehhez pedig meg kell nézni, mivel erősítik szervezetüket a szélviharok terén nálunk tapasztaltabb népek. Ezért másnap marokkói, padlizsános csicseriborsó salátát készítettem, amelyben az előírt harissza pasztát lokális védelmi megfontolásokból Piros Aranyra cseréltem.

Az eredeti recept a delicious. magazin júniusi számából származik, a Flores Bisztró-ról pedig a Dining Guide oldalán olvashattok.

Marokkói, padlizsános csicseriborsó saláta

Hozzávalók, 4 főre:

2x 400 gr csicseriborsó konzerv
12 db koktélparadicsom
1 nagyobb padlizsán
2 teáskanál római kömény
1 fej fokhagyma
3 evőkanál olívaolaj
2 evőkanál balzsamecet
2 evőkanál harissza paszta (nálam csípős Piros Arany)
1 csokor petrezselyem
néhány szál friss koriander
só, frissen őrölt fekete bors

A sütőt előmelegítjük 200 ۫C-ra.

A padlizsánról vágjuk le a zöld végét, vágjuk hosszában ketté, a kés hegyével hosszanti és kereszt irányban is vagdossuk be a felületét, majd ezt a felületet sózzuk be és a padlizsánt tegyük félre 20 percre. Ezzel az előkészítéssel a padlizsán kesernyés leve a bevagdosott felületen át távozik, ezt az idő leteltével mossuk le és szárítsuk meg a padlizsánt egy papírtörlővel.

Ezután vágjuk a padlizsánt 2-3 cm-es darabokra, vágjuk félbe a paradicsomokat, tisztítsuk meg a fokhagyma gerezdeket, majd az egészet keverjük össze 3 evőkanál olíva olajjal és tegyük mindezt egy tepsibe. Szórjuk meg őrölt római köménnyel, fűszerezzük sóval és fekete borssal, majd süssük 40 percig, ez alatt az idő alatt a zöldségek megpuhulnak és a konyhát is sejtelmes illat lengi körül.

A csicseriborsót egy szűrőben csepegtessük le, szedjük át a tepsiben sült zöldségeket egy mélyebb edénybe, keverjük hozzá a csicseriborsót, a harissza pasztát/Piros Aranyat, valamint az apróra vágott petrezselymet és koriandert.

Tálalhatjuk pirítóssal, vagy anélkül. Mivel mégiscsak nyár van, mi chilei Sauvignon Blanc-t ittunk hozzá.

Kapcsolódó programajánló szélcsend idejére:

Crazy Rhythm a Flores teraszán, ha fúj, esik stb., odabenn is lehet üldögélni.

Egyébként pedig: Quimby - Ajjajjajj

Áfonyás - krémsajtos sütemény

Mostanában amolyan bolondos, nyári hangulatban zajlanak a dolgok: mint például kedd este is, amikor Zs. barátnőmmel végre szabadon cseverészhettünk az élet számunkra fontos dolgairól, majd a fölöttük lévő házban lakó barátai meghívtak minket szalonna sütésre, így hát átugrottunk hozzájuk (vagyis inkább átmásztunk a ház mögötti lejtőn), aztán Zs. sürgős gyereketetési teendői miatt a szomszédban felejtett engem. Na nem mintha panaszkodnék: a társaság szórakoztató, a kilátás pazar volt, mind a szemközti hegyen lévő település fényeit, mind a csillagos, éjszakai égboltot illetően, vendéglátóim az este folyamán még csillagászati bemutatót rögtönöztek nekem. Nekik hála, az este végére két csillagképpel bővült a tudományom annak ellenére, hogy a Kismedve és a Sárkány összetartozó részei a jóféle szatmári szilvapálinkának hála rendre elszaladtak a látóteremből.

Kiderült továbbá, hogy a vendéglátók női fele, Á. újságíró, aki egyrészt elkötelezett állat- és környezetvédő, másrészt önszántából felfüggesztett gasztroblogger, harmadrészt a mindenféle, rejtélyes és igen egzotikus betegségek kiváló ismerője: tudvalevőleg arról is biztos információval bír, hogy a sötétkékköves ékszerek hallatlan bajt hozhatnak viselőjükre, azt hiszem nagy szerencse, hogy nekem nincs ilyen.

Volt viszont saját készítésű áfonyás süteményem, mivel Zs. barátnőm az általam készített ételekre kellő nyitottságot – sőt igazi lelkesedést – mutat, és azért is, mert R. egy ideje állandóan azt kérdezgette tőlem, hogy mi a szándékom a hűtőben állomásozó áfonyával. A napok óta tartó hőség, az égszinkék ég és a csipkeszerű felhők aztán megtették a magukét, süteménygyártó hangulatba kerültem, így előkerült végre a hűtőből az áfonya és ismét elkészítettem egy receptet a júniusi delicious. magazinból. Így esett, hogy ezen az estén pirított mandulával meghintett áfonyás krémsajtos süteményt ettünk mindennek tetejébe, Zs., a vendéglátó szomszédok, meg én.

Miután alaposan kivizsgálódtam magam úgy az égboltot, a társaságot, továbbá Á. kamrabeli, egzotikus fűszereit tekintve, az éj leple alatt pókmászásban közelítettem meg barátnőmék egy szintttel lejjebb lévő házát, miközben újsütetű csillagász barátaim a teraszról navigáltak, ahogyan azt a csapatépítő tréningeken szokás, csak éppen ők nem tapsoltak, amikor abszolváltam a feladatot. Még szerencse.

Ui.: a süteményből természetesen R-nek is jutott.

Áfonyás, krémsajtos sütemény

Hozzávalók (6 személyre):

450 gr áfonya
170 gr babapiskóta*
1 citrom leve
150 gr porcukor
200 gr lágy krémsajt
250 gr mascarpone
3 evőkanál Marsala, Madeira vagy édes sherry
50 gr pirított, szeletelt mandula

*a recept eredetileg Madeira süteményt ír alapként, ez egy portugál típusú,lágy texturájú, citromos ízvilágú, az angolok által igen kedvelt sütemény, például így készülhet.

Az áfonyát a citrom levével és 75 gr porcukorral együtt tegyük egy edénybe, keverjük össze és melegítsük kb. 5 percig, vagy addig, amíg az áfonyák elkezdenek megrepedezni és levet eresztenek. Ekkor vegyük le a tűzről. Amíg az áfonyás, citromos keverék melegszik a tűzhelyen, törjük ketté a babapiskótákat, valamint készítsük el a krémet: keverjük össze a mascarpone-t a krémsajttal, a maradék porcukorral, valamint a Madeira borral.

Amikor az áfonyás-citromos folyadék kicsit már kihűlt, szűrjük le és mártogassuk az áfonyalébe a babapiskótákat, ezek jól megszívják magukat az áfonyás lével és lilává változnak.

Helyezzük a beáztatott babapiskótákat egy kb. 30x11x6 cm-es püspökkenyér forma aljára, egyenletesen osszuk szét rajta evőkanállal a maradék áfonya lét, szórjuk a piskótára(Madeira süteményre) a gyümölcsöt.

Osszuk el a krémet az áfonyasor tetején, majd csomagoljuk fóliába a dobozt és tegyük a hűtőbe minimum egy éjszakára, ennyi idő kell, hog összeálljon a sütemény.

Tálaláskor hintsük meg száraz serpenyőben halványra pirított, szeletelt mandulával.

Gazpacho - hideg, spanyol zöldségleves

Ezen a nyáron végre együtt élek a természettel, szinte érzem annak minden rezdülését. Estefelé, amikor már kicsit elviselhetőbb a hőség, szívesen biciklizek a Duna parton Szentendre felé és vissza a magas fákkal szegélyezett utcákon. Megfigyelem a fák leveleinek különböző zöldjét, az ágról -ágra szálló madarakat, ahogyan szárnyukat előre lendítve lefékeznek és leszállnak a kiszemelt faágra.

Esténként a környék megtelik élettel: rövidnadrágban, trikóban sétálnak a hűsölni vágyók a Duna-parton, kutyák szállítják a partra lelkesen a gazdáik által a vízbe dobált fadarabokat. A motorcsónakok után érkező erőteljes hullámok megdobják és még sokáig ringatják a parthoz kötött mólókat, de a piros-sárga csónakokban edző kajakosoknak nem jelent különösebb kihívást az alattuk hullámzó víz, mert rezzenéstelen arccal eveznek tovább. Kisebb-nagyobb hajók tartanak a céljuk felé, fedélzetükön fürdőruhás utasokkal, a parti homokban barnára sült Napimádók fekszenek, s a nagy, sárga korong kitartóan ontja magából a forróságot. Kicsivel odébb, a strandon gyerekek és ötvenes férfiak felváltva ugranak vakmerő fejeseket a medence partjáról, amott meg tinédzserek csókolóznak önfeledten a strandtörölközőn.

Amikor hazaérek a bringatúráról, legtöbbször jéghideg, mentás - gyömbéres limonádét iszom, vagy behabzsolok egy nagy szelet, jól behűtött görögdinnyét, miközben a zöld-fehér dinnyehéj és a vérvörös gyümölcshús üdítő látványával is töltekezem.

Tegnap pedig Gazpacho-t készítettem. Ez az Andalúziából származó, paradicsom alapú, nyers zöldségleves is ugyanazt a célt szolgálja: hidratálni, hűsíteni, na meg táplálni magunkat a nyár terméseivel. A levest pár órával tálalás előtt készítik és jól lehűtve fogyasztják. Hagyományosan mozsárban, mozsártörővel pépesítik hozzá a fokhagymát és a paradicsomot, én kicsit egyszerűen egy kézi mixerrel pürésítettem mindent. Íz- és színélmény a javából, amikor az ember előtt a tányérban díszlik ez a mélynarancs leves, tetején a zöld, bordó és fehér zöldségkockákkal.

Gazpacho, hideg spanyol zöldségleves

Hozzávalók, 4 főre:

1,2 kg paradicsom
1 zöld kaliforniai paprika
2 fokhagyma
10 dkg előző napról maradt kenyér, vagy zsemle
1,2 dl oliva olaj
2 evőkanál sherry ecet
2 teáskanál só

Levesbetét:

1 kisebb hagyma
1 paradicsom
1 zöld paprika
½ kígyóuborka
1 főtt tojás
10 dkg kenyér előző napról, vagy sütőben megszárítva

A kenyérről vágjuk le a héját, tegyük egy tálba, öntsünk rá egy bögrényi vizet és hagyjuk ázni jó tíz percig.

A paradicsomokat öntsük le forrásban lévő vízzel, hagyjuk őket néhány percig a vízben, majd öblítsük le hideg vízzel – ekkor a paradicsomok héja már könnyen lehúzható. Egy paradicsomot tegyünk félre majd a tálaláshoz.

A meghámozott paradicsomok magját távolítsuk el, vágjuk őket negyedekbe, a zöld kaliforniai paprikát vágjuk 10-12 darabba, majd tegyük ezeket a turmixgépbe.

A kenyérből (vagy zsemléből) csavarjuk ki a vizet, tegyük ezeket a gombócokat is a turmixgépbe, öntsük bele a sherry ecetet, dobjuk bele a két gerezd fokhagymát is és szórjuk bele a két teáskanál sót. Turmixoljuk össze ezeket, míg egy homogén, pépes masszát kapunk.

Ezután három-négy részletben adjuk hozzá az olíva olajat, minden egyes adagnál turmixoljunk újra, míg a paradicsomos keverék teljesen magába nem szívja az olajat.

A levest öntsük át egy üvegtálba, fedjük le és tegyük a hűtőbe pár órára, hogy jól lehűljön.

Tálalás előtt vágjuk össze a levesbetétnek szánt zöldségeket: a paradicsomot magozzuk ki, vágjuk 1 cm-es kockákra, ugyanígy a zöld kaliforniai paprikát és a kígyóuborkát, a tojást is, a kenyeret kicsit pirítsuk meg és vágjuk fel ezt is kockákra, a hagymát vágjuk finomra. Ha szükséges, hígítsuk a levest hideg vízzel, amíg meg nem kapjuk a számunkra megfelelő sűrűséget.

Helyezzük a Gazpacho-t az asztal közepére, köré pedig kis tálkákban a különböző feltéteket.

Menjar Blanc, katalán mandulapuding

Ebben a nagy melegben, a színes saláták mellett habkönnyű, hideg édességek lebegnek lelki szemeim előtt: gyümölcsös joghurtkrémek, könnyű túródesszertek, na meg mindenféle pudingok. Mert édességet enni kell ilyenkor is, a kérdés csak az: milyen formában, hogy az testnek és léleknek egyaránt üdvözítő legyen.

A Menjar Blanc (a név jelentése „fehér étel”), ez a mandulatejből készült, hidegen tálalt, fehér színű - vagy legalábbis színében ehhez közelítő - puding a katalánok egyik nemzeti eledele, bár hasonló, szintén nemzetinek számító desszertet készítenek a franciák blancmanger, a portugálok manjar branco, a spanyolok manjar blanco, az olaszok mangiare bianco, a dánok blanc mengier és a németek is blamensir néven, igaz ezek közül néhány tejjel, vagy tejszínnel készül és a mandula csupán ízesítésre szolgál.

Az étel eredetét a középkor elejére datálják, ekkor terjedt el az araboknak köszönhetően a rizs és mandulafogyasztás Európában (tény, hogy hasonló édesség az arab rizspuding, a mahallabiyah), de fehér étel készült már a középkori Dániában is kenyérmorzsa, tej és tojás keverékéből hwit moos (fehér kása) néven. A fehér és a különböző, izgalmas fűszerekkel (fahéj, sáfrány, zöld fűszernövények) színessé varázsolt ételek fogyasztása a középkorban prémium gasztronómiai élménynek számított a felső társadalmi osztályok körében.

Geoffrey Chaucer is ír a blancmanger nevű ételről a Canterbury mesék-ben, de tizenötödik századi szakácskönyvekben is megjelenik egy tej/mandulatej, hús, rizsliszt és rózsavíz keverékéből álló könnyű étel, melyet betegeknek lábadozás idejére ajánlottak.

Innen már csak egy lépés volt az étel desszertté alakítása: böjt alatt ugyanis az egyház szigorúan tiltotta a hús és az állati eredetű termékek fogyasztását. A katalánoknál a Reus környéki szerzetesek készítettek először fehér színű ételeket, a húst először halra, a tejet pedig mandulatejre cserélve. Az idők folyamán az étel az alábbi, izgalmas desszertté alakult, melynek hagyományos készítési módja alátámasztja középkori eredetét: az ízesített vízben ázott mandulából származó tejet ugyanis egy konyharuhán kell átpasszírozni.

Egy kis sárgabarack szósz szerintem csak izgalmasabbá teszi, de valószínűleg bármilyen, savanykás gyümölcspüré, vagy lekvárból készült öntet jól ellensúlyozza a puding édességét.

Megjegyzem: az én pudingom a kukoricaliszt miatt inkább halvány sárga színű lett,mint fehér...Az eredményesség javítása végett egyszer majd kipróbálom rizsliszttel is.

A receptet itt találtam.

Menjar Blanc sárgabarack szósszal

Hozzávalók, 4 főre:

200 gr hámozott mandula
1 l víz
75 gr kukoricaliszt
1 rúd fahéj
1 citrom héja, lereszelve
150 gr cukor

A sárgabarack szószhoz:

6 db sárgabarack
3 evőkanál vaj
2 evőkanál barnacukor
0,5 dl száraz, fehérbor (én sauvignon blanc-t használtam)

A díszítéshez:
egy-két szem szeder, levendula szirmok

Ha nem kaptunk hámozott mandulát, akkor először blansíroznunk kell: forrázzuk le a mandulát, hagyjuk egy-két percig a forró vízben, öntsük át egy szűrőbe, hagyjuk néhány percig hűlni, a magokat hüvelyk- és mutatóujjunk közé csippentve, egy mozdulattal könnyen meghámozhatjuk (azért egy negyedórát számoljunk rá erre a műveletre).

Forraljuk föl a vizet egy edényben és amikor forrni kezd, kapcsoljuk ki a lángot alatta, tegyük bele a reszelt citromhéjat és a fahéjat. Fedjük le az edényt, 5 percig hagyjuk, hogy kiázzanak az aromák, szűrjük le. A hámozott mandulát turmixoljuk össze, majd tegyük az ízesített vízbe és hagyjuk ázni 4 órán át, így kapjuk meg a Menjar Blanc alapját, a mandulatejet.

Egy tiszta (és garantáltan vegyszermentes) konyharuhát helyezzünk egy edény fölé, hagyjuk a súlyánál fogva kissé bemélyedni, ebbe öntsük a mandulás folyadékot adagonként (egyszerre körülbelül egy-két merőkanálnyi mennyiséget), kis batyut formázva fogjuk össze a ruhát (mint a habzsákkal való műveletek során) és préseljük át a mandulatejet az edénybe, amikor a folyadék a végét járja, csavarjuk ki jól a kendőt, hogy a benne maradt darált mandula aromája még intenzívebb ízűvé tegye majd mandulatejet.

Ezután öntsük a mandulatejbe a cukrot, majd főzés közben szitáljuk bele a kukoricalisztet, vigyázzunk, hogy ne maradjon csomós. Az egészet forraljuk fel és amint besűrősödött, öntsük át 4 kisebb tálkába és tegyük hűtőbe.

Készítsünk sárgabarack szószt: a negyedekbe vágott sárgabarackot pároljuk meg felforrósított vajon, szórjunk rá cukrot. Adjunk hozzá fehérbort és néhány percig pároljuk még. Ezután botmixerrel pürésítsük.

A szószból kanyarítsunk a puding tetejére valamilyen izgalmas alakzatot, néhány levendula szirom és egy-két szem szeder pedig nemcsak a színélményt, hanem az ízhatást is komplementerré teszi.

Pad Thai Koong

Hű, nagyon szeretnék Thaiföldre utazni….de nem ám a turistaszédítő phuketi és pattayai szállodákba, nem azok vonzanak. Sokkal inkább Bangkok szédítő forgataga, meg a klasszikus történelmi, kulturális helyek. A Khao San Road-on bóklásznék az egymást kerülgető tuk-tukok és a mindenféle színes, ismeretlen zöldségeket és egytálételeket áruló utcai árusok között, sőt egyiktől a másikig cikáznék naphosszat, ahogy magamat ismerem. Megnézném persze a modern bevásárlóközpontokat, a magasba kúszó modern épületeket is, aztán lecsorognék a Chao Praya folyón és elmennék egy igazi vízipiacra is, megnézném a Wat Arun kertjében meditáló narancssárga ruhás buddhista szerzeteseket és kirándulnék egyet a thai királyság egykori fővárosába, Ayutthaya-ba is. Aztán elrepülnék az északi magashegyek közé, Chiang-Maiba, a többszáz buddhista kolostor városába, meg Sukhotai-ba és na jó, ha már ott vagyok, hát lógatnám a lábam egy kicsit az Andamán tengernél.

Addig is, amíg ezt az utazást realizálom, még ismerkedem kicsit a thai ételekkel. Egy biztos: ízeltlábúakat nem fogok sütni, egyébként semmitől sem zárkózom el. Chili & Vanilia receptje alapján már többször készítettem Tom Kha Gai-t, ami egy izgalmas, kókusztejes, csípős-édes-savanyú ízvilágú csirkeleves, most pedig a brit delicious. magazin júniusi számában találtam egy nemkülönben kitűnő Pad Thai receptet. Ehhez a tésztaételhez egy halomnyi különleges összetevő szükségeltetik: szójababcsíra, pálmacukor, tamarind koncentrátum, thai újhagyma, friss koriander, chilli, szárított rák, na meg kell hozzá egy wok is, amivel nekem speciel még nincs, de ez nem lehetett kizáró tényező: egy teflon serpenyővel manőverezve is életem egyik legjobb tésztájához volt szerencsém.

Pad Thai egyébként annyit jelent, hogy „thai stílusú sütés”. A sima Pad Thai tofuval készül, a név végére biggyesztett Gai csirkés, a Koong pedig garnélarákkal készült verziót takar. Ebben a thai ételben is feltárul a Tom Kha Gai levesnél megismert komplex ízvilág: a sós ízeket a halszósz és a szárított rák adja, az édeset a pálma cukor, a savanyút a tamarind és a tálaláskor a kész tésztára csepegtetett lime leve, a csípős íz pedig a piros, vagy zöld chilli-ből jön. Táplálkozás szakértők állítják, hogy megtalálható benne egy ötödik elsődleges íz is, az umami, amelynek jelentése „finom íz”. Ez az íz állítólag felerősíti és fokozza az előző négy érzékelését, természetes formában fordul elő a halszószban, szárított halaknál,de Európában sem kell nélkülöznünk, mert ezt érezzük a paradicsom, a parmezán sajt, a tej és bizonyos vörösborok fogyasztása során is. Hogy ezekben mi lehet a közös, azt nem tudom. Lehet, hogy egyszerűen a jól megválasztott összetevők közötti harmóniáról van szó? Mindenesetre, ha az umami a finom jelző szinonímája, akkor a Pad Thai nekem umami.

Pad Thai Koong

Hozzávalók (4 személyre):

300 gr széles rizstészta (3 mm)
2-3 evőkanál szárított rák
3 evőkanál tamarind paszta (helyettesíthető citrom, vagy lime levével)
3 evőkanál halszósz (nam pla)
3 evőkanál pálmacukor (helyettesíthető barna cukorral)
2 evőkanál növényi olaj
3 gerezd fokhagyma, finomra aprítva
2 salottahagyma, finomra aprítva (helyettesíthető mogyoróhagymával)
1-2 teáskanál chili paprika, apróra vágva
2 tojás, felverve
500 gr apró főtt, tisztított garnélarák(nekem most csak 250 gr-os fagyasztott garnéla volt a mélyhűtőben, és ez a mennyiség is éppen elegendő volt)
2 maréknyi szójabab csíra
1 csokor thai újhagyma, karikákra vágva (helyettesíthető újhagymával)
1 maréknyi sózatlan, pörkölt mogyoró, durvára vágva
1 csokor friss koriander levél, durvára vágva
2 lime, negyedekbe vágva

Az összes fenti hozzávalót készítsük el előre, legyen minden a kezünk ügyében, mert a Pad Thai készítési ideje kb. negyed óra, nem jutna idő sütés közben zöldségeket aprítani és összetevők mennyiségét méricskélni. Csak egymás után öntögetjük, szórjuk majd a serpenyőnkbe a hozzávalókat.

Tegyük a tésztát egy mélyebb tálba, öntsünk rá forró vizet,hogy ellepje a tésztát. Tegyük a szárított rákot egy másik edénybe, erre is öntsünk forró vizet, takarjuk le. Mindkettőt áztassuk 20 percig, amíg megpuhulnak, majd csöpögtessük le róluk a vizet, a rákot szárítsuk meg konyhai papírtörlővel.

Készítsük el az édes-savanyú szószt: hígítsuk fel a tamarind pasztát egy kis vízzel, adjuk hozzá a halszószt és a pálmacukrot, egy arányosan édes-sós-savanyú ízvilágú szószt kell kapnunk. Elsőre kicsit furcsa ízvilág, de nem ilyen koncentráltan lesz jelen a kész ételben, sütés közben ez az íz szépen megszelídül majd.

Forrósítsük fel az olajat a wokban (vagy egy kb. 30 cm átmérőjű, mélyebb vas/ teflon serpenyőben).Amikor az olaj már forró, pirítsuk meg benne a fokhagymát és a salottát (vagy mogyoróhagymát).

Adjuk hozzá a lecsöpögtetett, megszárított rákot és a chili paprikát, jól keverjük össze és ezeket is süssük együtt két-három percig.

Ezután jön a lecsöpögtetett tészta, kevergetve ezt is pirítsuk három-négy percig, majd toljuk a serpenyő egyik felébe.

A serpenyő másik, üres felébe öntsük a két, felvert tojást és süssük két percig. A tojásból készítsünk egy lágy rántottát, majd gyorsan keverjük össze a tésztával.

Öntsük a tésztára az édes-savanyú szószt, majd keverjük össze jól a tésztát, hogy a szószból mindenhová jusson. Adjuk hozzá a rákokat, a szójabab csírát, a karikára vágott újhagymát és a mogyoró felét. Jól keverjünk össze mindent és három-négy percig süssük együtt, majd vegyük le a tűzről.

Szedjük a Pad Thai-t 4 tálkába, szórjuk meg korianderrel, mogyoróval és kínáljunk mellé 2-2 negyedekbe vágott lime-ot.

A delicious. magazin citromos ízvilágú rizlinget ajánl hozzá. Legközelebb.

Galaktobureko, görög tejpite

Óbudán, a Királyok útja és a Pünkösdfürdő utca sarkán van egy jó kis görög vendéglő, Gyradiko névre hallgat. Az ottani kedvencem a vegyes ízelítő, ami tulajdonképpen csicseriborsó- és kecskesajkrémből, dzadzikiből, aszalt paradicsomból, paradicsomos babból, szőlőlevélbe tekert rizsből összeállított előétel, de ebben a nagy melegben néhány finom, fűszeres pitával főételnek is kiváló. Pünkösdkor rábeszéltek a rozmaringos báránylábra és nem bántam meg: a finom hús szinte magától omlott le a csontról, a pecsenyelével nyakon öntött, szaftos rizsben pedig fenyőmag bujkált.

Aminek viszont tuttira nem tudunk ellenállni R-rel, ha látogatásunk éppen csütörtökre, vasárnapra, vagy ünnepnapra esik, az a krémes tejpite, ami kizárólag ezeken a napokon készül. Ebben a hidegen tálalt édességben mintha egyesülne három, kedvenc gyerekkori nyalánkságom: a tejbegríz, a madártej és az anyu által sajátkezűleg készített krémes összes erénye. A réteslapok között sült, aranysárga színű, búzadarás tejkrém tetején egy csipetnyi fahéj adja a pikantériát. Egy falat tejpite és máris elégedetten mümmögök magamban (mit tesz a gyermekkori kondicionálás…).

A múltkor aztán barátok jöttek vacsorázni és gondoltam, megörvendeztetem őket egy könnyű kis, nyári desszerttel, legyen akkor Galaktobureko, vagyis tejpite görög módra. Került hozzá egy kis saját készítésű eper dzsem és azt hiszem, jó húrokat pengethettem, mert egyesek még a vacsora alatt a receptért folyamodtak, R. egyenesen kisajátította magának és az ő tejpitéjének nevezte, Zs. barátnőm pedig beharangozta négyéves unokaöccsének, hogy hamarosan készít neki valami finomságot. Egy gyerek elvárásait márpedig illik komolyan venni, szóval ez a tejpite éppen jó lesz blogindítónak. A receptet itt találtam, krémes lepény néven fut, máshol görög krémesként emlegetik.

Galaktobureko, görög tejpite:

Hozzávalók (kb. 6 személyre):

12 réteslap (vékony)
olvasztott vaj a lapok kikenéséhez

A krémhez:
2 l tej
1 csésze cukor (2 dl-es csésze)
2 evőkanál olvasztott vaj
1 csésze búzadara
5 tojás
1,5 teáskanál vanília esszencia (vagy 1 vaníliarúd)
1 ek reszelt citromhéj

A sziruphoz:
1 csésze cukor
1 csésze víz
1 citrom leve
1 fahéj rúd

A tejet feltesszük főzni egy kb. 4 literes lábasban. Ha nincs vanília esszenciánk, akkor a félbevágott vaníliarúd belsejét kikaparjuk és a magokat, valamint a félbevágott rudakat adjuk a felfőzendő tejhez. A tojásokat felverjük, összekeverjük a vanília esszenciával, a cukorral és a búzadarával. Ha felfőtt a tej, levesszük a tűzről (eltávolítjuk belőle a vaníliarudat, ha azt használtunk) és egy keveset a tojásos masszába öntünk belőle, miközben kavargatjuk. Mikor jól felhígítottuk a masszát és az már kellőképpen felforrósodott, az egészet beleöntjük a tejbe, majd visszatesszük alacsonyabb hőfokra, hogy ismét felfőzzük. Ha felfőtt, kevergetve besűrítjük, levesszük a tűzről, beletesszük a két evőkanál vajat.

Előmelegítjük a sütőt 180C-ra, kivajazunk egy 25x40 cm-es tepsit (ha csak a nagyobb, szokásos méretű tepsink van, akkor minden hozzávaló mennyiséget szorozzunk 1, 5-tel, a nagyobb tepsi legalább 12 személynek elegendő tejpitét eredményez), laponként belehelyezzük az első hat réteslapot, egyenként mindet megvajazzuk egy ecset segítségével, a réteslapok széle lógjon túl a tepsi szélén. Öntsük bele a tepsibe a krémet, hajtogassuk rá a réteslapok kilógó részeit, majd szintén egyenként vajazva helyezzük rá a másik hat réteslapot (a fenti lapok túllógó széleit hajtsuk be a tepsi és a rétes közé).

50-60 percig sütjük (én az alsó rácson sütöttem úgy 40 percig,majd a maradék időre föltettem a középsőre) a krém így átsül, a felső réteslap is szép aranybarna színűvé válik ennyi idő alatt.
Készítsük el a szirupot: 5 percig főzzük együtt a hozzávalókat. A szirupot a kb. 20 perce már hűlőfélben lévő pite tetejére adagoljuk egy evőkanállal, megvárjuk, amíg a réteslap beissza a folyadékot, majd újabb adagot locsolunk rá. Ha már teljesen kihűlt, megszórjuk fahéjjal és fóliával letakarva hűtőbe helyezzük egy éjszakára.

Másnap késsel , vagy nagyméretű pogácsa szaggatóval tetszőleges formákat vágunk a pitéből, egy tortalapát segítségével a tányérra csúsztatjuk, a pite tetejére (vagy éppen mellé) nem túl édes házi dzsemet kanalazunk. Eper-, erdei gyümölcs-, vagy áfonya dzsemmel tökéletes lesz.