Marokkói csicseriborsó saláta

A múlt hét egyik derűs estéjén a Belgrád rakparton újonnan nyílt Flores bisztró teraszán cseverésztünk barátokkal néhány pohár bor, meg egy-két halom gyömbéres spagetti mellett, miközben odabent a Crazy Rhythm könnyű kis jazz sztenderdeket játszott. Éppen dvd felvétel zajlott, ami miatt a zenekar néha duplán játszotta a számokat, így folyamatos déjà vu érzésem volt. Aztán a stáb, meg a zenekar felkért minket közönségnek, így a következő pillanatban már a bárpultnál üldögélve igyekeztünk zeneértő ábrázatot vágni, majd sejtelmes füstfelhőbe burkolózva a boros poharat kecsesen a szánkhoz emelni, ahogyan az a filmeken is látható. Figyelem: ha egy jazzgitáros barátnője a barátnőd, ehhez hasonló események bekövetkeztére bizton számíthatsz.

Amikor aztán a húrokból, meg belőlünk is kifogyott a szusz, taxiba penderültem. A leengedett kocsiablakból néztem a város rögtönözte duna-parti filmet: hajók jöttek-mentek a lámpák fényétől csillogó vízen és a Romkert-ben is javában tartott még a tollas bál. Aztán egyszer csak megláttam az úttesten gomolygó, vészjósló porfelleget. A sofőr egy mozdulattal szélvédett szelencévé varázsolta az autót, így mielőtt az ablakon beköszönt volna a vihar, nekem már egy mozgó kapszulából volt szerencsém nézni a fénylő víztükör felett tovább sorjázó part menti épületeket, az út porában örvénylő faleveleket, meg a levegőben bukfencező nejlonzacskókat. A szél ekkor még csak éledezett, de épp, hogy betettem a lábam a lépcsőház ajtaján, máris teljes gőzzel tombolt és jó ideig nem is hagyta abba: tépte fákat, a szomszéd teraszok felől itt-ott fémes koccanás és cseréptörés hangja hallatszott. Engem ugyan nem kavart fel a dolog, semmi perc alatt elaludtam.

Másnap éjfél körül R. átbringázott a Hajógyári Szigetre, hogy belehallgasson valami ígéretes DJ szettbe, amit én ezúttal cseppet sem vágytam. Úgy századszorra is nekiveselkedtem Az eltűnt idő nyomában c. regényfolyamnak, amikor is vészjóslóan lengeni kezdtek az ablaktáblák. Megint vihar. Mi van, ha R. épp útközben van? – futott át az agyamon. Nagy aggodalmaskodva gyorsan felhívtam, mire ő felvilágosított, hogy tud magára vigyázni, egyébként is tart még a parti és velem ellentétben ő a kulcsait sem hagyja el és különben is, ha útközben elérné a vihar, hát akkor ő behúzódna valahová. Természetesen útközben nincs hová behúzódni, ezért még ezen az estén eldöntöttem, hogy elkezdem az arab ételek beható tanulmányozását, hogy a beduin harcosokhoz hasonlóan mi is bátran vehessük fel a harcot a már hazánkban is rendszeres látogatónak számító orkánerejű széllel. Az Angol Beteg című filmben elhangzottak szerint az aajeh nevű, dél-marokkói forgószél ellen a fellahinok kést ragadnak, hogy megvédjék magukat. Így, vagy úgy: ezekre az esetekre jobban fel kell készülni, ehhez pedig meg kell nézni, mivel erősítik szervezetüket a szélviharok terén nálunk tapasztaltabb népek. Ezért másnap marokkói, padlizsános csicseriborsó salátát készítettem, amelyben az előírt harissza pasztát lokális védelmi megfontolásokból Piros Aranyra cseréltem.

Az eredeti recept a delicious. magazin júniusi számából származik, a Flores Bisztró-ról pedig a Dining Guide oldalán olvashattok.

Marokkói, padlizsános csicseriborsó saláta

Hozzávalók, 4 főre:

2x 400 gr csicseriborsó konzerv
12 db koktélparadicsom
1 nagyobb padlizsán
2 teáskanál római kömény
1 fej fokhagyma
3 evőkanál olívaolaj
2 evőkanál balzsamecet
2 evőkanál harissza paszta (nálam csípős Piros Arany)
1 csokor petrezselyem
néhány szál friss koriander
só, frissen őrölt fekete bors

A sütőt előmelegítjük 200 ۫C-ra.

A padlizsánról vágjuk le a zöld végét, vágjuk hosszában ketté, a kés hegyével hosszanti és kereszt irányban is vagdossuk be a felületét, majd ezt a felületet sózzuk be és a padlizsánt tegyük félre 20 percre. Ezzel az előkészítéssel a padlizsán kesernyés leve a bevagdosott felületen át távozik, ezt az idő leteltével mossuk le és szárítsuk meg a padlizsánt egy papírtörlővel.

Ezután vágjuk a padlizsánt 2-3 cm-es darabokra, vágjuk félbe a paradicsomokat, tisztítsuk meg a fokhagyma gerezdeket, majd az egészet keverjük össze 3 evőkanál olíva olajjal és tegyük mindezt egy tepsibe. Szórjuk meg őrölt római köménnyel, fűszerezzük sóval és fekete borssal, majd süssük 40 percig, ez alatt az idő alatt a zöldségek megpuhulnak és a konyhát is sejtelmes illat lengi körül.

A csicseriborsót egy szűrőben csepegtessük le, szedjük át a tepsiben sült zöldségeket egy mélyebb edénybe, keverjük hozzá a csicseriborsót, a harissza pasztát/Piros Aranyat, valamint az apróra vágott petrezselymet és koriandert.

Tálalhatjuk pirítóssal, vagy anélkül. Mivel mégiscsak nyár van, mi chilei Sauvignon Blanc-t ittunk hozzá.

Kapcsolódó programajánló szélcsend idejére:

Crazy Rhythm a Flores teraszán, ha fúj, esik stb., odabenn is lehet üldögélni.

Egyébként pedig: Quimby - Ajjajjajj