Ezen a nyáron végre együtt élek a természettel, szinte érzem annak minden rezdülését. Estefelé, amikor már kicsit elviselhetőbb a hőség, szívesen biciklizek a Duna parton Szentendre felé és vissza a magas fákkal szegélyezett utcákon. Megfigyelem a fák leveleinek különböző zöldjét, az ágról -ágra szálló madarakat, ahogyan szárnyukat előre lendítve lefékeznek és leszállnak a kiszemelt faágra.
Esténként a környék megtelik élettel: rövidnadrágban, trikóban sétálnak a hűsölni vágyók a Duna-parton, kutyák szállítják a partra lelkesen a gazdáik által a vízbe dobált fadarabokat. A motorcsónakok után érkező erőteljes hullámok megdobják és még sokáig ringatják a parthoz kötött mólókat, de a piros-sárga csónakokban edző kajakosoknak nem jelent különösebb kihívást az alattuk hullámzó víz, mert rezzenéstelen arccal eveznek tovább. Kisebb-nagyobb hajók tartanak a céljuk felé, fedélzetükön fürdőruhás utasokkal, a parti homokban barnára sült Napimádók fekszenek, s a nagy, sárga korong kitartóan ontja magából a forróságot. Kicsivel odébb, a strandon gyerekek és ötvenes férfiak felváltva ugranak vakmerő fejeseket a medence partjáról, amott meg tinédzserek csókolóznak önfeledten a strandtörölközőn.
Amikor hazaérek a bringatúráról, legtöbbször jéghideg, mentás - gyömbéres limonádét iszom, vagy behabzsolok egy nagy szelet, jól behűtött görögdinnyét, miközben a zöld-fehér dinnyehéj és a vérvörös gyümölcshús üdítő látványával is töltekezem.
Tegnap pedig Gazpacho-t készítettem. Ez az Andalúziából származó, paradicsom alapú, nyers zöldségleves is ugyanazt a célt szolgálja: hidratálni, hűsíteni, na meg táplálni magunkat a nyár terméseivel. A levest pár órával tálalás előtt készítik és jól lehűtve fogyasztják. Hagyományosan mozsárban, mozsártörővel pépesítik hozzá a fokhagymát és a paradicsomot, én kicsit egyszerűen egy kézi mixerrel pürésítettem mindent. Íz- és színélmény a javából, amikor az ember előtt a tányérban díszlik ez a mélynarancs leves, tetején a zöld, bordó és fehér zöldségkockákkal.
Gazpacho, hideg spanyol zöldségleves
Hozzávalók, 4 főre:
1,2 kg paradicsom
1 zöld kaliforniai paprika
2 fokhagyma
10 dkg előző napról maradt kenyér, vagy zsemle
1,2 dl oliva olaj
2 evőkanál sherry ecet
2 teáskanál só
Levesbetét:
1 kisebb hagyma
1 paradicsom
1 zöld paprika
½ kígyóuborka
1 főtt tojás
10 dkg kenyér előző napról, vagy sütőben megszárítva
A kenyérről vágjuk le a héját, tegyük egy tálba, öntsünk rá egy bögrényi vizet és hagyjuk ázni jó tíz percig.
A paradicsomokat öntsük le forrásban lévő vízzel, hagyjuk őket néhány percig a vízben, majd öblítsük le hideg vízzel – ekkor a paradicsomok héja már könnyen lehúzható. Egy paradicsomot tegyünk félre majd a tálaláshoz.
A meghámozott paradicsomok magját távolítsuk el, vágjuk őket negyedekbe, a zöld kaliforniai paprikát vágjuk 10-12 darabba, majd tegyük ezeket a turmixgépbe.
A kenyérből (vagy zsemléből) csavarjuk ki a vizet, tegyük ezeket a gombócokat is a turmixgépbe, öntsük bele a sherry ecetet, dobjuk bele a két gerezd fokhagymát is és szórjuk bele a két teáskanál sót. Turmixoljuk össze ezeket, míg egy homogén, pépes masszát kapunk.
Ezután három-négy részletben adjuk hozzá az olíva olajat, minden egyes adagnál turmixoljunk újra, míg a paradicsomos keverék teljesen magába nem szívja az olajat.
A levest öntsük át egy üvegtálba, fedjük le és tegyük a hűtőbe pár órára, hogy jól lehűljön.
Tálalás előtt vágjuk össze a levesbetétnek szánt zöldségeket: a paradicsomot magozzuk ki, vágjuk 1 cm-es kockákra, ugyanígy a zöld kaliforniai paprikát és a kígyóuborkát, a tojást is, a kenyeret kicsit pirítsuk meg és vágjuk fel ezt is kockákra, a hagymát vágjuk finomra. Ha szükséges, hígítsuk a levest hideg vízzel, amíg meg nem kapjuk a számunkra megfelelő sűrűséget.
Helyezzük a Gazpacho-t az asztal közepére, köré pedig kis tálkákban a különböző feltéteket.
