A virágnak megtiltani nem lehet...

avagy mustrán a tarcali Kikelet Pincében

Múlt hétvégén barátok jöttek látogatóba és Dávid kérésére R. még reggel bejelentette a társaságot a kiváló kézműves borairól ismert Kikelet Pincébe borkóstolóra, ahol tokaj-hegyaljai viszonylatban rendkívül rugalmasan, már délután tudtak fogadni minket, így ebéd után rögvest Tarcal felé vettük az irányt. A borvidék pincészeteinél ugyanis általában egy-két nappal előre, telefonon jelentkezhetnek be a látogatók borkóstolóra, kisebb pincészeteknél éppúgy, mint a nagyobbaknál, ennek elmulasztásakor számolni lehet azzal, hogy a borbarát hoppon marad, ám ezúttal szerencsére nem így történt.

A francia származású borász Berecz Stéphanie és férje, Zsolt vezetik a kis kézműves, családi borászatot és terméskorlátozással művelik a területeiket, ennyit tudunk, na meg azt, hogy kedveljük a boraikat, Dávid például a 2009-es Lónyai Hárslevelűért rajong annyira, hogy a házukhoz közeli kis borüzletből már a teljes készletet felvásárolta. Stéphanie a házuk (egyben a borászat) kapujában fogad minket,

kertjük mögötti földúton indulunk fölfelé dűlőket szemlélni a Feketehegyre.

Útközben Stéphanie elmondja, hogy Zsolt éppen a szőlőben dolgozik és hogy később, a borkóstoláskor majd ő is csatlakozik hozzánk. Megtudjuk azt is, hogy 6 hektáron gazdálkodnak, és nem csak a hozamot korlátozzák, de fürtszelekciót is végeznek és ahogy a hegy oldalába érünk, mutatja a Feketehegy dél-nyugati részén nemrégiben 2 hektáron furminttal betelepített Farkas dűlőt

és a szomszédos Előhegy fölött található Lónyai, fölötte pedig a Kassai dűlő, ahol furmintot és hárslevelűt egyaránt termesztenek.

A Lónyai dél-nyugati fekvésű dűlő, ez hűvösebb hőmérsékletű, a szőlő itt jóval később érik - mondja.

Mesél a falu többszázéves múltjáról, megtudjuk, hogy Tarcal mindig is jómódú településnek számított, a borászat itt a XVI. században virágzott, ám még később is a gazdagabb települések között tartották számon és a hely borászati jelentőségét mutatja, hogy működött itt egy szőlészeti és borászati kutatóállomás.

Tovább folytatva utunkat, egyszercsak előbukkan az egykori kőbánya mélyén kialakult tengerszem (errefelé így nevezik a kőbányák mélyén kialakult tószerű, természeti képződményeket),

amiben a helyiek nyaranta fürdenek is, sőt, a hegy oldalába vályva egy amfiteátrum is feltűnik, ami korábban a Zempléni Fesztivál egyik helyszíne volt, mostanra , gazdátlan lévén, sajnos erősen romlásnak indult az állapota - mondja Stéphanie. Fölbaktatunk a dombtetőn trónoló óriási tokaji aszús üveghez, ahonnan megcsodáljuk a községre és a környező hegyekre nyíló panorámát, látjuk az Andrássy Kúria elegáns épületegyüttesét is, megtudjuk, hogy errefelé az uralkodó kőzet andezites-riolitos és látunk két őzet ugrabugrálni a Farkas dűlőben, bájosak.

Aztán irány a pince, ahol már Berecz Zsolt is csatlakozik a társaságunkhoz, miután a szőlő támrendszerét megszabadította néhány kilométernyi dróttól, megújítandó azt. Az udvaron néhány szőlőprés, egy régi palackozó szerkezet és egy traktor utalnak a borral kapcsolatos munkára, egy oldalkocsis régi Pannónia motor pedig Zsolt egyik hobbijára, aztán a pincében kiderül, hogy a horgászás a másik, amit nem restell akár télen is űzni.

A több, mint kétszázéves pince falán zöld nemespenészbe ágyazódott régi forintok, az ódon fahordókban furmint, hárslevelű és zéta leve érlelődik itt nemes borokká. Stéphanie-nak arra is volt gondja, hogy friss pogácsát kerítsen az asztalra, ezúton is köszönet érte.

Rögvest érkeznek aztán a borok, egy 2008-as, citrusos ízvilágú Hárslevelűvel kezdünk a Váti dűlőből, Zsolt és Stéphanie mondják, hogy ebben az évben válogatni kellett a szemeket, mert illósodni kezdett a szőlő - ezen a boron ezt mindenesetre cseppet sem érezni.

Aztán következett a 2009-es, melegebb évjáratban született Lónyai Hárslevelű elbűvölő, virágos illattal, mely mellett én sárga muskotályra emlékeztető illatjegyeket véltem felfedezni a házigazdák meglepetésére,mivel ez a fajta a teljes telepítésnek mindössze egy százalékát adja, zsálya viszont terem a dűlőben, valószínűleg azt érzem, mondják. A szakértőbb kóstolók némi szörcsögés után közlik, hogy a bor zöldalmás ízjegyeket hordoz, ezt így írjam le.

Ezután következik a 2009-es Váti Hárslevelű, ami jóval vastagabb bor, több savval és magasabb alkohol tartalommal, ezt rögvest összevethetjük a még hordóban lévő 2010-es verzióval, a virágos jegyeket illatában már ez is szépen hozza.

Ezután jött a Farkas dűlő 2009-es szűztermésének gyümölcsillatú nedűje, furmint a javából, elegáns darab és közben előkerül néhány pattintott kőkorszakból származó kőeszköz is, úgymint dárdanyíl,kés stb., errefelé ilyeneket találhat az ember, ha közelebbi barátságot köt a földdel.

Elválasztóként a száraz és édes borok között a társaság legkisebbje magára zárta az udvaron állomásozó traktort, kimentése után következtek a késői szüretelésű, édes borok. Az első egy 2008-as, közel háromnegyedében Hárslevelűt, valamint a fennmaradó részben fele-fele arányban zétát és furmintot tartalmazó házasítás 72 gr maradék cukorral, illatában virággal, majd mintha csak folyékony mazsolát kortyolnánk.

Aztán jön egy 2005-ös szamorodni, amit aszúsodott furmint és hárslevelű szemekből válogattak, s ami 100 gr maradék cukrot tartalmaz, ám ezt egyáltalán nem érezni, annyira szép harmóniában van a sav, a cukor és az alkohol, desszertekhez ez nagyon jól megy, szeretik - mondja Stéphanie mosolyogva, mi is. Ebből a házasításból mindössze 820 palackkal készítettek.

Zsolt a borok készítésének mikéntjéről elmondja, hogy acéltartályban kizárólag a késői szüretelésű házasításaikat készítik és a hidegkezelést végzik benne, például a borkő kicsapatását, boraikat egyébként fahordókban erjesztik és érlelik.

A kóstolás végéhez közeledve lelkünk szinte fürdik a 2008-as, borostyánszínű Zéta eperízű élményében, nem túlzok, a borból csak úgy árad az eperlekvár édes illata. Ilyenkor jön a rendszerint költői kérdés, hogy kerül az eper a borba, Stéphanie csak mosolyog, hogy így csodálkozunk és mondja, erjedéskor a bornak még málna illata volt, később váltott eperre.A bor cukortartalma 138 gramm, mégsem mondhatjuk, hogy túl édes lenne, sőt bor ez a javából.

Aztán előkerül még egy 2004-es ötputtonyos aszú, finom kajszibarackos illattal és ízében is maga a tökély, szebb lezárás nem is lehetne, így lassan hazafelé vettük utunkat, megköszönve a szíves vendéglátást és a kitűnő borokat. Röviden a következőképpen tudom összefoglalni a lényeget: kis pince, nagy borok, kedves emberek.