Hol is kezdjem…mióta utoljára jelentkeztem, elképesztő mennyiségű információ zúdul ránk, nap, mint nap, persze cseppet sem bánjuk. Múlt heti vendégeink például szarvasmarhatelepeket vezetnek, a hétköznapokban hajnal négykor kelnek, tőlük megtudtuk a tejadó és a húsadó marha külön van, teljesen más táplálékon élnek és évekbe telik őket átállítani (ti. hús, vagy tejadásra), valamint hogy borjúvásárlásnál igen körültekintően kell eljárni, ki kell szűrni ugyanis a betegségeket, ehhez pedig alkalmasint meg kell nézni a borjúnak a köldökét.
Aztán jött Zoltán, foglalkozására nézve erdőkerülő és ornitológus, egyébként pedig az uhu bagoly magyarországi fajvédelmi programjának vezetője, aki ha már itt volt, lement a pincénkbe és talált ott valami lepkecsaládot, aminek a szárnyaira tapadt harmatcseppek állítólag úgy csillognak, mint a gyémánt, továbbá elmondta, hogy ha fakkos, méretre szabott fa dobozokat kiteszünk a ház falára, akkor beleszállnak a denevérek és úgy lógnak majd benne, mint Batman. Ezen kívül ismertette a mogyoróbokor önbeporzásának módját, és azt is megtudtam, hogy ennek egyenes, vastagabb ágaiból készítették régen a seprű nyelét, továbbá megnyugtatott, hogy a veszett rókáktól egyáltalán nem kell tartani, mert nincsenek, tudniilik helikopterről szórnak nekik gyógyszereket, ja és hogy áprilisban itt párnapos békainvázióra lehet számítani, mert lejönnek majd sokasodni a patakhoz.
Aztán Hildával felautóztunk a hegyek között a Rókabércre, aminek a vadrezervátumában van egy óriásvaddisznó, néhány szarvas és muflon, ezeknek a hóban hagyott nyomát is volt már szerencsém látni, mondom, hogy alakul az Ezüst Tó kincse...
aztán megismerkedtünk Áts Karcsi bácsival, a neves Áts cuvée készítőjének papájával is, akinél nemcsak e nemes nedűt kóstoltuk, de megtudtuk tőle azt is, hogy amikor a víz árkot váj a jégbe, akkor már végképp itt a tavasz, most márpedig ez van és minden egyéb csak látszat.
Erdei kirándulásaink után kimondottan jó szolgálatot tett anyu sajátkezűleg gyártott diós-rácsosa, évtizedek óta családi kedvenc. Diós rácsos sütemény
A tésztához: 40 dkg liszt
1 csomag sütőpor
16 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 tojás
1 citrom leve és héja
2 ek tejföl
A töltelékhez:
20 dkg porcukor
4 db tojás
1 tk vanília kivonat
20 dkg darált dió
A sütőt előmelegítjük 180۫C-ra. A tésztához a hozzávalókat összekeverjük, a tészta 2/3-át kinyújtjuk és kivajazott tespsibe tesszük, vékonyan megkenjük baracklekvárral. A maradék tésztából készítjük majd a rácsot a tészta tetejére. A töltelékhez a tojások sárgáját és fehérjét külön választjuk, a porcukrot és a tojások sárgáját habosra keverjük, hozzáadjuk a darált diót. A tojás fehérjéből kemény habot verük, óvatosan összeforgatjuk a diós keverékkel és elegyengetjük a tésztán. Elkészítjük a rácsot: a maradék tésztából kb. 6 mm átmérőjű tésztacsíkot sodrunk és ezeket átlósan elrendezzük a hab tetején, majd kb. negyvenötfokos szögben erre helyezzük a többi sodronyt úgy, hogy a tészta tetején rácsot képezzen. Megkenjük tojás sárgájával, 30 percig sütjük. A tepsiben hagyjuk kihűlni,ezután szeleteljük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése