2010. május 23., vasárnap

Mandulakrémmel töltött epres-rebarbarás torta

- avagy futás után mindent lehet

Azt gondolom, hogy futás után megérdemlem az édességet, néha még egy kicsit fajsúlyosabbat is. Most, hogy egy hét kitartó esőzés után végre újra kék felettünk az ég és aki csak él és mozog, testületileg kivonult a Római-partra, délután én is nekiiramodtam. Ilyenkor persze csak szlalomozva lehet közlekedni, a szülők gyerekeket terelgetnek, akinek nincs, az meg a barátaival sétál, vagy éppen a kutyájával. Csillogott a Nap, a fák és a tekintetek,a levegőben hópihe-ként szálldogált a kanadai nyárfák virága, ez kissé filmszerű hátteret adott a part történéseknek.

A futás, mint olyan, gyerekkorom óta fontos szerepet játszik az életemben, az általános iskolai tömegsporttal kezdődött a szerelem, amikor délutánonként kiküldtek minket az iskola előtti parkba, a diófák és fűzfák alá, jó nagy köröket futni és én azt nagyon szerettem. Egy idő után a fiúkkal futottam, aztán jöttek inkább kisebb, mint nagyobb versenyek és középiskolában, már Budapesten egy hosszabb szünet, amikor felmentettem magam testnevelés óra alól, mert azt ott roppant unalmasnak találtam és éppen tornaterem híján különösen utáltam a Haller utca bűzében futkározni. Akkor is jártam viszont rendszeresen kondizni, meg a kollégium előtti pályára kosarazni, szóval sport mindig is volt az életemben.

Tudom, hogy sokan gyűlölnek futni, monotonnak találják, mások magányosnak érzik benne magukat…pedig annyi pozitív érv szól mellette: kiválóan levezethető vele a stressz, fitten tart, utána helyére kerülnek a gondolataid, ellenállóbb lesz az immunrendszered, futás közben tök jó, kreatív gondolataid támadnak, én mégis a legjobban azt szeretem benne, amikor úgy érzem, hogy egy vagyok a természettel, mert futni csakis odakint jó igazán. Hetente három-négy alkalom és érzed a fejlődést, egyre többet bírsz majd, már csak ezért is megéri. Persze igazából annak a híve vagyok, hogy mindenki találja meg az igazán neki való mozgásformát, a lehetőségek tárháza kimeríthetetlen. Lényeg, hogy szeresd azt amit csinálsz (ez mindenre érvényes, nem igaz?) és rendszeresen műveld.
Mandulakrém recept a Szakácsok könyvéből.

Ps.: a rebarbara új dolog az életemben, azt hiszem, megtartom.



Mandulakrémmel töltött epres-rebarbarás torta


Hozzávalók (12 db)

az omlós tészta alaphoz:
200 gr liszt
100 gr vaj
50 gr cukor

a mandulakrémhez:
135 gr vaj
165 gr porcukor
10 gr kukoricaliszt
165gr őrölt mandula
2 tojás
1 tk rum (nálam amaretto)
200 ml crème fraÎche (nálam 100 gr mascarpone és 1 dl tejszín keveréke)

feltét:
8 db közepes méretű eper félbevágva
4 db rebarbara

Az omlós tészta elkészítése
A tortaalapot célszerű előre elkészíteni, akár egy nappal előtte, de akár a tortasütés reggelén is legyárthatjuk és a felhasználásig mélyhűtőben tárolhatjuk.

A vajat kisebb darabokra vágjuk, összekeverjük a liszttel és a cukorral és néhány kézmozdulattal összegyúrjuk, nem túl sokáig, hogy omlós maradjon. A masszából kb. 8 cm átmérőjű rudat formázunk, fóliába csomagoljuk, és egy órára a hűtőbe tesszük. Amikor kivesszük, kb fél cm-es szeletekre vágjuk és kibélelünk vele egy 24 cm átmérőjű tortaformát, ezt felhasználásig mélyhűtőben tároljuk, ha szükség van rá, csak kivesszük, én általában egy nappal a tortasütés előtt készítem, vagy délelőtt, nem jellemző, hogy hegyekben állnának a mélyhűtőben a tortaalapok.

A sütőt előmelegítjük 180۫ C-ra és 15 percig sütjük a tortát.


A mandulakrém elkészítése
A mandulát ledaráljuk, a darabokra vágott vajat egy lapáttal puhára keverjük egy keverőtálban (én előtte egy leheletnyit a tűzhely fölött melegítettem).

Egy másik tálban összekeverjük a kukoricalisztet, az porcukrot és az őrölt mandulát, ezt a keveréket beleszitáljuk a vajba, jól összekeverjük. Hozzáadunk egy tojást, ismét keverünk, majd ugyanezt elismételjük a másik tojással is. Hozzáadjuk a rumot (amaretto-t) és a crème fraÎche-t és simára keverjük.
A megsült tortaformát kivesszük a sütőből, megtöltjük a mandulakrémmel (marad egy kis tálkányi, ki kéri?)

Feltét
A rebarbarát meghámozom és megmosom, az epret megmosom és megtisztítom, kettévágom, ha szükséges, akkor kivágom a közepét, a rebarbarát kb. három cm-es darabokra vágom és a gyümölcsöket a krém tetejére szórom.

A megtöltött tortát kb. 35 percig sütjük 180۫ C-os sütőben.

3 megjegyzés:

  1. Nagyon jó recept. Ki fogom próbálni!
    A kukorica lisztnek mi a szerepe a krémben? Feltétlen szükséges bele? Délután beugrok a Culinarisba, akkor veszek, ha kell! :)

    VálaszTörlés
  2. Zizi,

    gondolom a kukoricaliszt sűrítené a krémet, de tekintve, hogy 10 grammnyi mennyiségről beszélünk, szerintem kihagyhatod :)

    arra azért készülj fel, hogy bár a savanykás gyümölcsök könnyítik, azért ez a krém nagyon édes :)

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails