Vissza az időben - eper és spárga saláta

Most menjünk egy kicsit vissza az időben, ugyanis a spárgaszezonnak vége és már az eper is lecsengett, én viszont szeretném megosztani veled a képeket, amik a mobiltelefonomon ragadtak és amik annyira telítik a memóriát,  hogy már csak akkor tudok új fotót készíteni, ha néhány képet törlök. Tárgyaktól is nehezen válok meg, de a mobilomon lévő fotóktól aztán még inkább. És ezúttal nincs itt most semmi recept, csak összedobáltuk a hozzávalókat, mert a jelszó ezúttal is: jó sok, friss zöldséget és gyümölcsöt a tányérra. Miért? Mert ezt energiát ad. A jó ételtől jól leszünk, a rossz ételtől pedig....na? Egy jógi mondta, hogy azért eszik inkább zöldséget, mint húst, mert ha egy zöldség magját elveti a földbe, abból kinő majd valami szép, míg ha eldob egy húsdarabot, az elrohad. Persze teljesen még ez a bölcsesség sem tud eltéríteni a húsevéstől. Ami egészséges, az jöhet akkor is, ha hús, vagy hal. A barátaimnak köszönhetően ezekből szinte kizárólag "boldog" csirkét, pisztrángot, marhát stb. eszem, értsd olyat, ami szabadon élhetett.A többit már kezdem felismerni, mert egyszerűen nem jó az ízük, nem omlós a húsuk. Tényleg van különbség.

Egy szép tavaszi estén egy csokor spárgával a hónom alatt elindultam Anitához vacsorázni.

Útközben a virágokat  feltétlenül le kellett fényképeznem, mert hát a fények...

Mire megérkeztem, már javában főtt a spagetti, mi másból, mint biotésztából, közben megérkezett Katherine is. A spárgavégeket levágtuk, a spárgaszárakra löttyintettünk némi olíva olajat, ment rá só és bors, aztán beküldtük a sütőbe néhány percig hevülni, csak hogy jó roppanós maradjon.

A hűtőben talált hozzávalókból a kevesebb több elvén nem bonyolítottuk túl a salátát.

Végül egy adag mennyei spagettivel zártunk, de csak az egyensúly kedvéért.

Zöldspárga saláta eperrel és parmezánforgáccsal

Végre dívik az eper és a spárgaszezon, mindkettőre jócskán fájt már a fogam. Epret például egész évben tudnék enni, a tavaszt meg már csak a spárga miatt is várom.

Egyszer-kétszer bicikliztem spárgaföldön Türingiában és láttam, hogy milyen buckákban bújik ki a földből a spárga a földfelszín felé, tény, hogy nem zöld volt, mert az hagyományosan fehérspárga-termő vidék.Itthon Bács-Kiskunban termesztik, így hazai verziót is ehetünk.

A spárga aromái kevés olívaolajjal, sóval, borssal sütőben sütve szabadulnak fel a legjobban, így szoktam elkészíteni tejszínes öntettel spárgás tésztának, illetve általában így eszem egyszerű hollandi mártással, lágytojással, vagy néha csak olvasztott vajjal és krumplipürével. Ugyanazekhez egy szelet rántotthús is kiváló, ezesetben a lágytojást elegánsan kihagyom.

A zöldspárga édessége miatt jól illik a félszáraz - fajtajellege miatt egyébként is aromás és édeskés illatú  - Tokaji Sárga Muskotályhoz, amihez általában kicsit nehezebb ételt választani, pedig van néhány jól működő párosítás.  Harmonizál például gyümölcsös túródesszertekkel, balzsamecetes sült sárgarépával,  párolt hallal például vajban és mézben párolt édesköménnyel.

A Sárga Muskotályt borértő körökben sokan nem kedvelik, mert túl közérthetőnek találják, viszont borfesztiválokon a látogatók kimondottan rajonganak érte és egyáltalán nem szégyenlik, hogy kevésbé kiműveltek boros kérdésekben. Kóstoláskor gyakran megjegyzik, hogy ők ugyan nem értenek a borhoz, csak éppen isszák azt. Azt is szokták kérdezni, hogy kellene-e tudniuk szépeket mondani a borról. Nem, természetesen nem kell mindenkinek szépeket mondania, az is éppen elég, ha szeretitek a bort - ezt a választ munkáltam ki az évek során. Csak hát legalább jó bor legyen, ne művi, ne pacsmagolt és praktikusan szőlőből készüljön, ne mindenféle adalékokból. Nos, a száraz Tokaji Sárga Muskotály tesz  azért, hogy szeressék: olyan behízelgő szőlő-, gyakran bodzaillattal csábít a pohárból, hogy nehéz neki ellenállni. Az élményt fokozandó, gondoltam megnézem hogy muzsikál ez a kettő együtt - ti. a muskotály és a zöldspárga - némi friss, zamatos eperrel.

Jelentem: működik, ráadásul valahogy ilyen szép trikolor saláta lett belőle. Az csak később jutott eszembe, hogy még egy kis pirított mandula is illett volna a képbe. Legközelebb.

Zöldspárga és epersaláta

Hozzávalók (2 adag):

1/2 csomag spárga

40 dkg eper 

1 ek olíva olaj

só, bors

A dresszinghez:

1 ek balzsamecet

 2 ek olíva olaj

1 ek frissen facsart citromlé

2 tk méz

csipetnyi só, bors 

a tetejére: parmezán sajtforgácsok

Elkészítése:

A sütőt melegítsük elő 180 °C-ra. A spárgát mossuk meg, a végeket vágjuk le, a spárgát vágjuk fel 3 cm-es darabokra és forgassuk bele 1 ek olíva olajba, sózzuk, borsozzuk. Süssük sütőben lefedetlenül 15 percig, majd vegyük ki és hagyjuk kihűlni. Az epret mossuk meg és vágjuk ketté (ha valaki nem szereti, kiszedheti belőle a középső részt). Készítsük el a dresszinget: keverjük össze alaposan a hozzávalókat egy habverővel. Forgassuk össze az epret  a spárgával, majd öntözzük meg a dresszinggel és tegyünk a tetejére friss parmezán forgácsokat.

Hozzáillő bor: Degenfeld Muscat Blanc 2013  - cukortartalom 11,9 gr, alkoholtartalom 11,5%. A jó kis ropogós tokaji savak szépen összesimulnak a citromos- balzsamecetes dresszinggel, a bor édeskés jellege illik a zöldspárgához, a kicsit bodzás illatú bor szépen rímel az eperre és úgy egyáltalán: ez egy jó páros!

Bodzás túrógombóc eperöntettel

Te is szereted a forró, lágyan remegő túrógombócot? Igen…én is nagyon. Néha hangosan megszólal bennem a vészcsengő: túrógombócot, de azonnal! Mint például ma. R-nek tanulnia kellett, én pedig biciklivel bodzavirág vadászatra indultam, mert úgy gondoltam, hogy a virág ezúttal a gombócnak is szerves része kell legyen, elvégre tavasz van.

A frissen szedett bodzavirágot keverheted lekvárba, palacsinta töltelékébe, sütheted süteménybe, kísérletező kedvűek pedig kipróbálhatják a XIV. századi Angliából ránk maradt, bodzavirággal, rózsavízzel és krémsajttal készülő Sambocade modernizált receptjét.

Az apró virágok lehelletkönnyű, virágos aromát kölcsönöznek a túrógombócoknak, az édes eperöntettel pedig az összhatás már-már fokozhatatlan. Hiába, a legjobb dolgok sokszor csupán karnyújtásnyira vannak…

Tipp: a teljesen kinyílt bodza virágzatát mindig közúti forgalomtól elzárt helyen gyűjtsd.





Bodzás túrógombóc eperöntettel

Hozzávalók (4 kisebb darab):

250 gr túró (ha lehet, akkor házi)
70 gr búzadara
csipetnyi só
2 tojás
4 kisebb bodzavirág

a vajon pirított zsemlemorzsához:
2 ek vaj
20 dkg zsemlemorzsa

az eperöntethez:
30 dkg eper
3 ek demerara cukor


A bodzás túrógombóc elkészítése:
Egy villával fellazítom a túrót (én házitúrót használtam és ez önmagában szemcsés , így ez a rész ezesetben kihagyható), majd összekeverjük a búzadarával, a csipenyi sóval és a két tojással. 4 gombócot formázunk a masszából, majd óvatosan egy tányérra helyezzük őket és alufóliával letakarva 1 órára a hűtőbe tesszük - közben elkészítjük az eperöntetet és a vajon pirított zsemlemorzsát.

Az eperöntet elkészítése:
Az epret megmossuk, megtisztítjuk és kb. 1 cm-es darabokra vágjuk és egy kisebb edényben a cukorral pár perc alatt összefőzzük.

A vajon pirított zsemlemorzsa elkészítése:
Egy serpenyőben megolvasztjuk a vajat és ezen, folyamatosan kevergetve megpirítjuk a zsemlemorzsát.


Túrógombóc folytatás:
Egy 4 literes edényben vizet forralunk. A gombócok a hűtőben kissé eldeformálódnak, ezért egyenként újraformázzuk őket a tenyerünk között, majd óvatosan forrásban lévő vízbe tesszük úgy, hogy ne érjenek össze a vízben. Három-négy perc után egy kanállal megbillentjük a gombócok alját, így ha már megfőttek, feljönnek a víz felszínére, utána még 1 percig főzzük, majd egy tányérra szedjük. A gombócokat meghempergetjük a serpenyőben lévő zsemlemorzsában, majd bőséges eperöntetre ültetjük őket, a tetejüket megszórjuk zsemlemorzsával. Frissen, még melegen tálaljuk.

Mandulakrémmel töltött epres-rebarbarás torta

- avagy futás után mindent lehet

Azt gondolom, hogy futás után megérdemlem az édességet, néha még egy kicsit fajsúlyosabbat is. Most, hogy egy hét kitartó esőzés után végre újra kék felettünk az ég és aki csak él és mozog, testületileg kivonult a Római-partra, délután én is nekiiramodtam. Ilyenkor persze csak szlalomozva lehet közlekedni, a szülők gyerekeket terelgetnek, akinek nincs, az meg a barátaival sétál, vagy éppen a kutyájával. Csillogott a Nap, a fák és a tekintetek,a levegőben hópihe-ként szálldogált a kanadai nyárfák virága, ez kissé filmszerű hátteret adott a part történéseknek.

A futás, mint olyan, gyerekkorom óta fontos szerepet játszik az életemben, az általános iskolai tömegsporttal kezdődött a szerelem, amikor délutánonként kiküldtek minket az iskola előtti parkba, a diófák és fűzfák alá, jó nagy köröket futni és én azt nagyon szerettem. Egy idő után a fiúkkal futottam, aztán jöttek inkább kisebb, mint nagyobb versenyek és középiskolában, már Budapesten egy hosszabb szünet, amikor felmentettem magam testnevelés óra alól, mert azt ott roppant unalmasnak találtam és éppen tornaterem híján különösen utáltam a Haller utca bűzében futkározni. Akkor is jártam viszont rendszeresen kondizni, meg a kollégium előtti pályára kosarazni, szóval sport mindig is volt az életemben.

Tudom, hogy sokan gyűlölnek futni, monotonnak találják, mások magányosnak érzik benne magukat…pedig annyi pozitív érv szól mellette: kiválóan levezethető vele a stressz, fitten tart, utána helyére kerülnek a gondolataid, ellenállóbb lesz az immunrendszered, futás közben tök jó, kreatív gondolataid támadnak, én mégis a legjobban azt szeretem benne, amikor úgy érzem, hogy egy vagyok a természettel, mert futni csakis odakint jó igazán. Hetente három-négy alkalom és érzed a fejlődést, egyre többet bírsz majd, már csak ezért is megéri. Persze igazából annak a híve vagyok, hogy mindenki találja meg az igazán neki való mozgásformát, a lehetőségek tárháza kimeríthetetlen. Lényeg, hogy szeresd azt amit csinálsz (ez mindenre érvényes, nem igaz?) és rendszeresen műveld.

Mandulakrém recept a Szakácsok könyvéből.

Ps.: a rebarbara új dolog az életemben, azt hiszem, megtartom.

Mandulakrémmel töltött epres-rebarbarás torta

Hozzávalók (12 db)

az omlós tészta alaphoz:
200 gr liszt
100 gr vaj
50 gr cukor

a mandulakrémhez:
135 gr vaj
165 gr porcukor
10 gr kukoricaliszt
165gr őrölt mandula
2 tojás
1 tk rum (nálam amaretto)
200 ml crème fraÎche (nálam 100 gr mascarpone és 1 dl tejszín keveréke)

feltét:
8 db közepes méretű eper félbevágva
4 db rebarbara

Az omlós tészta elkészítése

A tortaalapot célszerű előre elkészíteni, akár egy nappal előtte, de akár a tortasütés reggelén is legyárthatjuk és a felhasználásig mélyhűtőben tárolhatjuk.

A vajat kisebb darabokra vágjuk, összekeverjük a liszttel és a cukorral és néhány kézmozdulattal összegyúrjuk, nem túl sokáig, hogy omlós maradjon. A masszából kb. 8 cm átmérőjű rudat formázunk, fóliába csomagoljuk, és egy órára a hűtőbe tesszük. Amikor kivesszük, kb fél cm-es szeletekre vágjuk és kibélelünk vele egy 24 cm átmérőjű tortaformát, ezt felhasználásig mélyhűtőben tároljuk, ha szükség van rá, csak kivesszük, én általában egy nappal a tortasütés előtt készítem, vagy délelőtt, nem jellemző, hogy hegyekben állnának a mélyhűtőben a tortaalapok.

A sütőt előmelegítjük 180۫ C-ra és 15 percig sütjük a tortát.


A mandulakrém elkészítése
A mandulát ledaráljuk, a darabokra vágott vajat egy lapáttal puhára keverjük egy keverőtálban (én előtte egy leheletnyit a tűzhely fölött melegítettem).

Egy másik tálban összekeverjük a kukoricalisztet, az porcukrot és az őrölt mandulát, ezt a keveréket beleszitáljuk a vajba, jól összekeverjük. Hozzáadunk egy tojást, ismét keverünk, majd ugyanezt elismételjük a másik tojással is. Hozzáadjuk a rumot (amaretto-t) és a crème fraÎche-t és simára keverjük.
A megsült tortaformát kivesszük a sütőből, megtöltjük a mandulakrémmel (marad egy kis tálkányi, ki kéri?)

Feltét
A rebarbarát meghámozom és megmosom, az epret megmosom és megtisztítom, kettévágom, ha szükséges, akkor kivágom a közepét, a rebarbarát kb. három cm-es darabokra vágom és a gyümölcsöket a krém tetejére szórom.

A megtöltött tortát kb. 35 percig sütjük 180۫ C-os sütőben.