Ökopiac, valami más

Ma délelőtt biopiacon portyáztam és ki tudja, lehet, hogy odaszokom. Izgatottan indultam útnak, tele várakozásokkal, hogy egyáltalán milyen lesz majd a piac hangulata, mit lehet ott kapni és örömmel mondhatom, hogy nem csalódtam, sőt. Még az oda-vissza kétórás BKV út sem zavart, az eső is csak a piacozás végére kezdett erősebben szemerkélni, így volt időm átböngészni a kínálatot és persze vásároltam is.

A Kongresszusi központ előtti parkolóban lévő ökopiacot úgy találtam meg, hogy a Novotel Szállót elmellőzve azt figyeltem, merről jönnek a bevásárlótáskáikban zöldségeket hordozó emberek, így gyorsan rátaláltam arra a magas fákkal szegélyezett gyalogútra, ami egészen a bejáratig vitt. A parkban sétálni már önmagában pihentető élmény, kétségkívül ez Budapest legszebb környezetben lévő piaca, ahol egyébként kizárólag ellenőrzött biogazdálkodásokból származó élelmiszereket árusítanak, ezért az „öko” jelző.

Az első találatom a Győr-Moson-Sopronban lévő csermajori tangazdaság standja volt, melynek sajtjait a vásárlók megkóstolhatják a helyszínen. Csermajorban országszerte egyedülálló élelmiszer- és tejipari szakképzés folyik, az ott tanulók a sajtkészítés rejtelmeit is elsajátíthatják. A tangazdaságából származó sajtok frissek és ízletesek és bár cseppet sem vagyok trappista párti, ezúttal mégis egy füstölt trappistát vettem, de kóstoltam még a rúzzsal érő, közepesen lágy lajta sajtot is.

Egy másik pavilonban mangalica kolbászért és füstölt szalonnáért álltam sorba és eszembe jutott, amit egy mangalicatermelő mondott nekem a múltkor az egyik fesztiválon, miszerint „zsír, szalonna, tepertő minden nap”, igaz, azt is hozzátette, hogy az egészségőrzés érdekében fontos, hogy legyen valakid, akivel az életed lényeges kérdéseit megbeszélheted, igen, ilyen bölcsességeket hallhat az ember a legváratlanabb helyeken. A kolbász és a szalonna egyébként ezerkettőszáz volt és ha már éppen a beszélgetésről esett szó, el kell mondanom, hogy sorbanállás közben perceken át tanúja voltam az eladók és a vevők nyugodt párbeszédének, és az egész piac területén azt tapasztaltam, hogy itt ez így folyik az emberek között: kérdés, válasz, magyarázat, türelem és egymás kölcsönös tisztelete. Éppen ezen gondolkodtam, miközben a mangalica vásárlás után újra sorba álltam ugyanott borjúnyakért, gondoltam lesz akkor holnap bio húsleves, kettőezer kettőszáz, bevallom, nem mertem visszaadni.

Hamar megtanultam, hogy jobb, ha a kézenfekvőnek tűnő mennyibe kerül kérdés helyett a kifüggesztett árakat böngészem végig, ugyanis már a második helyen elmondták, hogy mindennek kint van az ára és egyébként tényleg, szóval elkezdtem használni a szemem. Zöldséget és a bouquet garninak való zöldfűszert - ezúttal petrezselymet, lestyánt és zellert – egy feketekalapos, piroskötényes fiatalembernél vásároltam, a zöldfűszerek csomagja százötven forint volt,a karalábé háromszáz, kis sárgarépa csomag ugyanennyi, mindent a vásárló választhat ki és ez a piac egész területén érvényes – szimpatikus, nem igaz?

Egy darabig a válltáskámba pakoltam, aztán szatyrot kellett kérnem, mert azt elfelejtettem vinni és ahogy szétnéztem, állítom,hogy én voltam itt a kakukktojás, ugyanis a piac látogatói többnyire textilből készült bevásárlókocsival, vagy bevásárlószatyorral közlekednek. A vásárlók öltözéküket illetően meglehetős heterogenitást mutatnak, láttam száriba burkolózott lányt, farmeres-pólós fiatalokat és idősebbeket, hamisítatlan budai eleganciával bíró középkorú hölgyeket, és nem különben szép számban képviseltette magát az outdoor üzletekből öltözködő, tehetősebb réteg is.

A piacnak kétségkívül van egyfajta filozófiája, legalábbis szerintem az már az, hogy az árusokon érezni, nemcsak maguknak akarnak jót, hanem másoknak is, de az is igaz, hogy a termékek itt drágábbak, mint egy átlagos piacon. A nehéz, kétkezi munkának, a vegyszermentes termelésnek ma már mindenhol megkérik az árát, az itt vásárlók pedig elfogadják ezt a játékszabály részeként, megéri nekik az afölött érzett nyugalom, hogy tudják, mit esznek.

Vannak meglepő dolgok: Kulcsár Andrásék pavilonjának ajtajára például a satyananda jógát népszerűsítő ismertetőt és szórólapokat böngészhetünk, odabent a sajtpult tetején pedig részletes ismertetőt olvashatunk a vízzel történő orrtisztítás áldásos hatásairól, nem tagadom, ez engem kissé meglepett, azóta is keresem a kapcsolódást, talán egyszer majd rájövök. A gyűrűfűi gazdaságukból származó tejtermékek közül lágy, fűszeres kecskesajtot és fehérpenésszel érőt vettem.

Láttam továbbá tisztességes kínálattal rendelkező méztermelőket – medvehagyma mézről korábban még nem is hallottam -, a legkülönfélébb élesztős és kovászos, teljeskiőrlésű kenyereket, különleges magőrleményeket, bio süteményeket, sőt bio kozmetikumokat és bio tisztítószereket árusító standokat, és csodás, iparművész által készített gyerekcipőket is, párját három-négyezer forintért.

Kifelé menet gyönyörű almákkal teli rekeszek hívogattak, kénytelen voltam venni egyet százkilencven forintos, horribilis áron, aztán megtudtam, hogy létezik olyan, hogy Jánosnapi retek, majd miközben még zellergumóra vadásztam, tanúja voltam annak, ahogy négy-ötéves gyerekek önállóan salátát vásárolnak.

Úgy láttam, a kisebb gyerekeket is szívesen hozzák magukkal a szüleik, tény, hogy a bevásárlás itt kényelmes tempóban zajlik, mindenki türelmesen kivárja a sorát, nincs lökdösődés és méltatlankodás. A magam részéről jövök legközelebb is, sok még itt a felfedezni való. A dolognak egyetlen titka van, a bevásárlásra szánt pénzösszeget kell a pénztárcába készíteni, nem többet és nem kevesebbet, a bankautomata szerencsére messze van.