Katherine "álcázott" csokis céklatortája

A cékla az nekem maga a Föld. Egy fajsúlyos valami. Tisztára rejtélyes például, hogy kívül van a már-már csúnyának mondható szürkés réteg, ami alatt egy intenzív, lilás-vörös belső lapul, ami amihez csak hozzáér, mindent összefest maga körül. Édes-földes ízében megvan az a mineralitás, mint a Tokaji borokban is, ezért a párolt, vagy sült cékla sajttal elképesztő finom száraz Tokaji Sárgamuskotállyal.

Írtam a múltkor, hogy elkezdtem a tavaszi bemozgást, futás, jóga, úszás. Jött ezekkel együtt egy másik valami is, amire belső igényem lett: a csend. Még csak próbálgatom, hogy nem szól semmi, sem rádió, tévé meg amúgy sem már három éve, de a rádió az mindig szól. Akkor is, amikor futok, bár ott sokszor eljön az a pont, hogy kiveszem a fülhallgatót és csak hallgatom a madarak énekét és átmosom az agyamat azzal, hogy fókuszálatlanul bámulom a fákat, vagy a vizet. Aztán az utóbbi időben sajátommá vált, csak ülök és nézek magam elé, szemlélődöm.Mint amikor van előttem valami és átnézek rajta. Bambulok. Ez is meditáció. Van annak több formája is, hogy sima és hullámzásmentes legyen az elme, mint a lágy víztükör.

A napokban többen is ajánlották - vagyis gyengéden arrafelé tereltek - hogy figyeljem a légzésemet, vagy ismételjek mantrát és "nézzem meg", hogy mi történik. Éreztem, hogy most érkezett el számomra ez a pont az életemben, amikor közelebbről is megismerkedünk, a meditáció és én. Mármint az ülős. Mert hát a futás is meditáció, aztán ahogy Szepsy Istvánnal beszélgettük egyszer, számára a szőlőhegyre kimenni a meditáció.Van akinek a városi zajban lenni a meditáció, persze csak akkor, ha közben létre tudja hozni magában a csöndet..Számomra a legjobb eszköz erre a jóga.

Miért jó meditálni? Az életről egy csomó hamis tévképzetünk van, hogy ilyennek, vagy olyannak kell lennie. Innen-onnan plántálják belénk a félelmeket és elvárásokat és mi sokszor igyekszünk ezeknek megfelelni. Megmondják nekünk, hogy mi a szép és mi a jó, merre kellene mennünk, mi meg hagyjuk. Nem arra koncentrálunk, ami VAN. Hanem arra, ami lesz, vagy arra, ami volt. Amikor meditálsz, a van-ban vagy.

Mióta megfigyelő álláspontra helyezkedtem, főzni is egészen más érzés. Formák és színek hangsúlyozódnak.

A napokban eszembe jutott, hogy Katherine barátnőm hihetetlenül finom csokis céklatortát készített és hogy szívesen ennék most ilyet, társaságba is mentem, gondoltam viszem magammal. Azért álcázott céklatorta, mert első, sőt második ránézésre sem látszik, hogy abból van, csak ha alaposabban megvizsgálod.

Különösebben nem is érezni, hogy céklából van, ugyanakkor ha kóstolod, tudod, hogy van benne még valami ismerős íz a csokoládén kívül. Tömény csokoládé íze van amúgy, egy szombati összejövetelen a barátaim kikísérletezték nekem, hogy házi sárgabaracklekvárral a legjobb. A torta maradék részét megutaztattam Putnok és Sárospatak között, ettek belőle öregek és fiatalok, a szomszéd nénitől kezdve a barátaimon át, egészen Anita barátnőm rendkívül kritikus, gasztromán lányáig, akinek a szűrőjén csont nélkül átment a torta-ügy, így végső konklúzióként mondhatom, hogy sárgabaracklekvárral és házi tejszínhabbal ez maga a megtestesült - egészséges -  kísértés.


Csokoládés céklatorta

3/4 bögre étolaj
3 bögrényi  friss, reszelt cékla
4 tojás felverve
3/4 csésze nádcukor
3/3 bögre cukrozatlan kakaópor
100 gr étcsokoládé finomra aprítva
2 és 1/2 bögre liszt
1 zacskó sütőpor
1,5 dl tejszín
+ a szervírozáshoz baracklekvár és tejszínhab

A sütőt előmelegítem 180 Celsius fokra.
A tojásokat habosra keverem, hozzáadom az olajat, a cukrot és a tejszínt, mindezt összekeverem.
Az összes száraz hozzávalót is összekeverem, majd a keveréket fokozatosan, alaposan kikeverve hozzáadagolom a folyékony részhez. Majd hozzáadom és elkeverem benne a csokoládédarabokat is.   Végül a homogén masszát áttöltöttem egy kb. 28 cm-es átmérőjű szilikon tortaformába és kb. 45 percig sütöttem. Miután kikapcsoltam a sütőt, még hagytam a sütőben lélegezni kb. 20 percig.