2016. február 29., hétfő

A csodarabbik útja is Mádra vezet?


Azt hiszem, hogy még sokáig nagy szemekkel fogok csodálkozni, amikor a barátaim alkalmasint a sabbath előtti rituális kézmosásokról mesélnek nekem, hogy hányszor kell egyik és másik kezet és hogyan megmosni, vagy amikor azt ecsetelik, hogy hogyan is kell szakszerűen megmerülni egy mikvében (mikve= zsidó rituális fürdő). Aztán most derült ki például számomra az is, hogy héberül jobbról-balra kell olvasni és hogy ezeket a könyveket hátulról kell elkezdeni lapozni. Esküszöm, nagyon szívesen hallgatom ezeket a sztorikat és most, egy különleges projektnek köszönhetően más laikusok is kicsit többet tudhatnak meg a zsidó hétköznapokról, ünnepekről és szokásokról.


Mariann barátnőmet is szívügyek hozták öt éve a  Tokaji Borvidékre, mi más. A párja, Dénes családja hagyományosan földdel és szőlővel foglalkozik Mádon,ő maga pedig az informatika területén eltöltött évek után szeretett volna visszatérni erre a csodás adottságú településre, amely az utóbbi években ugrásszerű fejlődésnek indult a különböző befektetőknek, befektetői köröknek köszönhetően. Itt, a  borvidék déli részén vannak területei Szepsy Istvánnak és itt épült fel az utóbbi években a Gusteau Élményműhely, az Első Mádi Borház, az Aszúház és a Botrytis Hotel és itt található másik barátnőm munkahelye, a Barta Pince, a csodálatos Rákóczi-Aspremont kúriában. Itt van a Holdvölgy csodálatos pincerendszere,a  Royal-Tokaji borászat - csoda hát, ha a helyiek szerint Mád a világ közepe?

Na de visszatérve a történetünkre, Mariann és a gyerekei Dénessel tartottak, a kis család pedig rövidesen kiegészült Blankával, a kis szöszi, elbűvölő kislánnyal.
Mariann korábban dolgozott filmes területen, aztán kulturális rendezvényszervező lett Budapesten. Nagy kultúra barát és igazi kozmopolita, egyébként pedig született szervező. Mi sem bizonyítja jobban, hogy ideköltözése után hamarosan tevékeny részt vállalt a település nagyszabású rendezvénye, a Mádi Furmint Ünnep szervezésében.


Aztán hamarosan megtalálta őt egy másik feladat is, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) egy különleges projektet talált ki a borvidékre...



Az ország ezen részében a II. világháború előtt nagyszámú zsidó közösség élt, különösen a borkereskedelemben játszottak meghatározó szerepet. A régióban található feltáratlan zsidó kulturális örökségi helyszíneket - zsinagógák, rabbiházak, temetők csodarabbik sírjaival - összefogó, ezeket bemutató zarándokutat terveztek létrehozni mádi, olaszliszkai, bodrogkeresztúri helyszínekkel. Az "Utazás a zsidó kulturális örökségbe Észak-Magyarországon" EU támogatásból megvalósított projekt célja az volt, hogy a zsidó vallású látogatók számára egyfajta vallási-kulturális helyszínt, a más vallásúak számára pedig a zsidó vallást, életvitelt, szokásokat és mindennapi rutint bemutató,azokat kulturálisan közelebb hozó helyet hozzanak létre, mindezt a 21. századi látogatói igényeknek megfelelően interpretálva.


2015. év végén zárult a projekt, melynek keretében két helyen történt fejlesztés: Mádon és Olaszliszkán, valamint ezeken kívül több hegyaljai helyszínt - Bodrogkeresztúrt például, ahol az izraelita temetőben nyugszik Reb Steiner Saje csodarabbi, akinek a sírjához zarándokok százai látogatnak el évről évre - is bekapcsoltak a projektbe, így egy 10 települést érintő, 150 km hosszú zarándokutat járhat végig ma az, aki kíváncsi ősei kulturális örökségére. 

Mád - a rabbiház projekt


Mádon a projekt keretében felújították a zsinagóga mellett található néhai rabbiházat, amelyből csodaszép, modern látogatóközpontot, zarándokszállást alakítottak ki, a későbbiekben pedig a házban a Tokaj-hegyaljai zsidó közösségek életét bemutató kiállítást nyitnak majd. Ugyanitt családfa kutatásra is lesz lehetőség, valamint a különböző helyszínekhez speciális mobil applikáció is készül majd.


Többféle,akár többnapos programajánlatok közül válogathatnak az idelátogatók, szállás is helyben van: az egy- vagy kétágyas szobáktól kezdve egészen az épület tetőterében található 16 ágyas zarándokszállásig, az épületben összesen 32 főt tudnak egyidejűleg vendégül látni normál ágyakon, sőt,  a szobák pótágyazhatóak is lesznek.


Az épületben két konyha is helyet kapott, az egyik természetesen egy kóser látványkonyha, ahol a látogatók megismerhetik a kóser ételkészítési szokásokat, megismerkedhetnek kóser receptekkel és ételekkel speciális főzési bemutatók keretében.


 Ezen kívül megnézhetjük az autentikusan berendezett rabbi szobát, ahol elképzelhetjük, milyen környezetben éltek és tanítottak a nagy rabbik. 


A földszinti kiállító tér rendezvény helyszínként is funkcionál, amelyben az iskolai és tanulmánykirándulások-, továbbá a vezetett túrák résztvevői előadásokat hallhatnak a vidéki zsidóság életéről.Az előtérbe belépő vendégek az információs pultnál válthatnak belépőjegyet majd a kiállításra, illetve a kiállítás és a zarándokút további állomásairól kaphatnak információt.

Olaszliszka -  az interaktív memento

Az olaszliszkai helyszín májustól látogatható, a zsinagóga helyén a Tokaj-Hegyaljáról elhurcolt zsidóknak állítanak emlékhelyet, amely a községből elhurcolt családokra és a néhai zsinagóga emlékére fókuszál. Az évtizedek alatt kövenként elhordott épületből a keleti fal részletei maradtak meg, a tóratartó fülke még tisztán kivehető. A fennmaradt romok alapján nehezen elképzelhető az eredeti térélmény, az épület dimenzióit nehéz felmérni. Szécsi Zsolt építész a nyugati fal mementóként való visszaépítésével láthatóvá teszi az épület eredeti méreteit, tetőszerkezet nélkül is lehetővé teszi a "ki- és belépés" átélését. Az új fal anyaghasználatában és szerkezetében eltér a régi falaktól, nem téveszthető össze vele, de hűen egészíti ki az eredeti struktúrát. Az épület néhai terében továbbra is főszerepben van a keleti fal közepén elhelyezkedő tóratartó fülke, melybe a tórafüggönyöket (parochet) idéző beton plasztika készül, rajta a héber nyelvű üzenettel: "Írd meg ezt a dolgot emlékezetül egy könyvben" Móz2,17:14 


Az emlékhelyen járva, a bimát megérintve fokozatosan válik érthetővé az épület emlékezete. Az időnként felhangzó kopogó léptek és visszhangzó tóraolvasás az épület akusztikáját sugallják, ami a tér megélésének egyik fontos eszköze.
A tórafülkét esti díszkivilágítás hangsúlyozza ki, idővel drámai változások következnek és más megvilágításba kerül az emlékhely. 1944. április 13-án hatvanhárom családot deportáltak a faluból. A zsinagóga padlóján pislákoló fények az akkori csillagállás szerint fénylenek az üresen maradt térben.

https://ssl.gstatic.com/ui/v1/icons/mail/images/cleardot.gif


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails