2010. szeptember 15., szerda

Polenta aszalt paradicsommal és olajbogyóval


Polenta. Polenta, vagy puliszka – adtuk-vettük magunkban a pro és kontra érveket ebéd közben, mialatt a paprikás csirkét falatoztuk R-rel egy pohár rosé és nevezett köret társaságában. A bájos kellemű finomságot a mediterrán hozzávalók miatt kereszteltem polentának, annak ellenére, hogy a méltán népszerű hazai klasszikushoz ettük köretként.

Ami ugyanis nekünk a puliszka, a taljánoknak az a polenta. Piedmont, Veneto és Toszkána sok háztartásában többnyire ma is egy Paiolo nevű edényben készítik Tarollo-val, egy kimondottan e célt szolgáló, hosszú nyelű fakanállal kevergetve, csupán az a különbség, hogy a régi, hosszúfülű rézedény helyett ma már a modern tűzhelyekre alakított edényt használnak a polenta elkészítéséhez. Ez az olasz nemzeti étel 1:3 arányú kukoricadara és víz keverékéből áll és akár 50 percen keresztül főzik a kívánt eredmény elérése érdekében. Állagát tekintve lehet lágy, feszes, grillezett, vagy sült, hagyományosan vajjal és sajttal fogyasztják, az ínyencek alkalmasint hajszálvékony szarvasgombát szeletelnek rá, de contorno-ként, azaz köretként is kedvelt például az Osso Buco, vagy paradicsomos tengeri herkentyűk mellé.

A főzéssel lágyabb formátumú, kanalazható polentát kapunk, a sült verziót pedig előfőzik, majd kivajazott hőálló tálba átöntve jó félórán át sütőben sütik. Mindkét verziónál egy-két óra hűtőben való álldogálás után a polenta megszilárdul és máris tortaként szeletelhető, a sütés során azonban jobban összeérnek a hozzávalók ízei. A csúcsgasztronómiában most reneszánszát éli ez az egykor a szegények eledeleként ismert étel, egy-egy szelet polenta, tetején pármai sonkával, rukkolával, paradicsommal előételként is kiváló.

Az alábbi verzióból évekkel ezelőtt K. adott kóstolót, részletesen elmondta a know how-t is, amit akkor rögtön kipróbáltam, a receptet azonban azóta az emlékezetem mélyén pihentettem. Nos, kár lenne itt nem megosztani, mondom ezt azért is, mert a nokedli bár jó dolog, mégis tisztán látszik, hogy azon túl is van élet. A polenta éppen elkészül addig, amíg a paprikás csirke a lábasban rotyog, sokkal egyszerűbb elkészíteni ezt köretként, mint az előbbit és csak úgy issza magába a finom szaftot. Ezek a mediterrán összetevők ráadásul nagyon jól harmonizálnak a paprikás csirkével, nyilván nem véletlenül tesznek az olaszok olajbogyót a saját verziójukba.


Polenta aszalt paradicsommal és zöld olajbogyóval


Hozzávalók (kb. 4 személyre):

25 dkg kukoricadara
1,1 liter víz
12 db zöld olajbogyó, negyedekbe vágva
6-7 db szárított paradicsom, kb. fél cm-es darabokra vágva
5 dkg frissen reszelt parmezán
csipetnyi só
0,5 dl olíva olaj

Egy kb. 4 literes lábasban felforralunk kb. 8 dl vizet, beleszórjuk a kukoricadarát és alacsony hőfokon kb. 20 perc alatt felduzzasztjuk, folyamatosan kevergetjük. Fontos, hogy tényleg alacsony lángon /hőfokon készítsük, különben idő előtt szemben találjuk magunkat a polenta lábosból távozni kívánó részeivel.

Közben a sütőt előmelegítjük 180 ۫C-ra és amikor a kukoricadara magába itta a vizet, átöntjük egy hőálló tálba (én egy kb. 19 cm-es üvegtálat használtam) és az olajjal egyetemben hozzákeverjük az összes többi hozzávalót, majd jól elkeverjük, hogy mindenből, mindenhová egyenletesen jusson. 40 percig sütjük.

Ha sütés után tálaljuk, lágy, folyós állagú lesz, ha néhány órát hűtőben pihentetjük, akkor pedig tortaként szeletelhetjük, vagy formázó eszközökkel csinos alakzatokat is kreálhatunk a megszilárdult masszából.

2 megjegyzés:

  1. hmmmm...van itthon kukoricadara, muffinhoz vettem, de érdekelne a fenti íze...lehet h kipróbálom, nagyon guszti:-)

    VálaszTörlés
  2. szerintem bírni fogod :) kukoricadarás muffint még nem ettem viszont, majd kérek belőle kóstolót.

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails