Bodzás túrópuding

- avagy biciklivel Szentendrén

A biciklizés szintén gyerekkorom óta tartó szerelem. Emlékszem, amint úgy ötévesen az utcánkban dülöngélek az első kétkerekűmmel, egy sötétzöld orosz csodával, apám a ház előtt áll és messziről instruál, hogy s, mint egyensúlyozzak. Aztán általános iskolában kaptam egy kempingbiciklit, amivel egy szempillantás alatt a szomszéd utcában lakó barátnőmnél teremtem, vagy csak átugrottam a pajtásokhoz a lakótelepre, hétköznap bringával jártam vásárolni, hétvégén pedig a városban tekeregtem. Az igazi élmény azonban az volt, amikor kaptam egy ma már retrónak számító Csepel versenykerékpárt és ezzel végre tényleg rendesen körbejárhattam a környéket, a környező falvakat és erdőket, sőt, egy barátnőmmel eltekertem egészen Szilvásváradig. A mai napig nagy becsben tartom a régi biciklimet és ha hazautazom, ma is szívesen megteszem vele a szokásos köröket a város körül. Megnézem az erdő mélyén tükörként csillogó halastót, erdőn és mezőn át hamarosan legelésző lovak, csaholó kutyák mellett száguldok, s közben mintha csak filmet vetítenének, mellettem szalad a táj.

Budapesten is jó biciklizni, például a Duna-parton, a neoklasszicista házak díszletében, szemkápráztatóan szép ez a város, de azért a városból kimenni a zöldbe egész más élmény. Hétfőn a barátnőim Szentendrére kirándultak, hívtak, jó, én akkor biciklivel megyek, majd ott találkozunk. Útközben megállapítottam, hogy…

igen sokan kaptak kedvet a kerékpározáshoz:

a pipacsok tűzpiros pöttyökként világítanak a zöld fűben:

tenyérnyi, hófehér csipketerítők ringanak a fákon:


néhol óriások próbálnak csapatostól átkelni a vízen:


nyilván azért, hogy magukkal vigyék elvarázsolt társaikat...

Szerencsére a barátnőim bevártak a városban, amíg mindezt dokumentáltam.


A hömpölygő tömeg ellenére bóklásztunk egy keveset a városban (itt még sárkány is van, Aranysárkány, az erőlevese messze földön híres, mi most kihagytuk, de egyébként Aranysárkány Vendéglő, Alkotmány utca 1/A )

megcsodáltuk Zágó Judit színes üvegékszereit (na jó, vásároltunk is)


aztán elkísértem a lányokat egy darabig és immár nélkülük megnéztem Csíkszentmihályi Róbert kiállítását a Művészetmalomban. Az emberi tulajdonságokkal felruházott, légies állatszobrok esendőségükben nem csak bájosak, de örökérvényű, univerzális igazságokat tárnak a látogatók elé az emberi jellemek sokféleségéről és persze tükröt tartanak. A kiállítás ehét végéig (május 30-ig) tart nyitva.

Hazafelé aztán szedtem némi bodzát és túrópudingot készítettem ...volna, de valami egész más lett belőle, ezért egész héten kerestem a megoldást és végre megvan. Tavaly ettem egy felejthetetlen bodzás túrópudingot a Kistücsökben és azóta szerettem volna valami hasonlót készíteni, az összetevőket persze csak tippeltem. Ez a mostani puding, másodszori kísérletem eredménye és nagyon büszke vagyok rá: bájos, könnyű és hihetetlenül finom. A ricotta sajt/túró kérdést most az utóbbi javára döntöttem el, legalábbis az elnevezést illetően.

Bodzás túrópuding

Hozzávalók (4-5 crème brulée-s tálkához)

12 dkg ricotta (a 250 gr-os kiszerelésű, kerekdobozos verzióból)

2 dl habtejszín

2 dl 2,8 %-os zsírtartalmú házi tej
50 gr porcukor
3 lapzselatin

1 tk vanília kivonat
4 kisebb bodzavirág

Egy tálba hideg vizet engedünk, a bodzavirágokat száruknál fogva néhányszor belemártogatjuk, ezzel eltávolítjuk róluk a szennyeződéseket, ezután a virágokat papírtörlőre fektetjük, ez felitatja róluk a fölösleges vizet. Ezután hüvelyk és mutatóujjunkkal letépkedjük a virágokat (a legvékonyabb, zöld szárról is), ha néhány vékony zöld száracska benne marad, az nem ügy, de azért a biiztonság kedvéért nézzük át a már letépett virágokat, nem került-e bele valamilyen szennyeződés, elszáradt virág, esetleg levéltetű.

Egy edényben kevergetve forráspontig hevítjük a tejszínt, a tejet és a porcukrot, hozzáadjuk a teáskanálnyi vaníliakivonatot, majd az edényt levesszük a tűzről és hűlni hagyjuk a keveréket.

A zselatinlapokat öt percre hideg vízbe áztatjuk, aztán kivesszük a vízből és egy tányérra fektetve alaposan kinyomkodjuk belőlük a vizet. Egy kisebb edényben 2 evőkanál víz hozzáadásával nagyon lassú tűzön, kevergetve felolvasztjuk és hagyjuk langyosra hűlni, de csak annyira, hogy még éppen folyékony halmazállapotú legyen. Ha túlhűlt, bármikor újra folyékonnyá tehetjük lassú tűzön kevergetve, de mindig meg kell várni, míg langyosra hűl.

Amikor már nem olyan forró, de még meleg a tejes keverék, hozzáadjuk a ricottát, majd a még folyékony, de már dermedő-félben lévő zselatint és alaposan elkeverjük, majd hozzáadjuk a virágokat is, újból elkeverjük. A keveréket ezután crème brulée tálkákba töltjük és egy éjszakára, vagy kb. 8 órára a hűtőbe tesszük, tálaláskor a formák alját forró vízbe mártva könnyen kicsusszannak a formából (én a fotózáshoz lefagyasztottam...brrrrr)