Amikor a 37-es úton autózom, mindig nagy örömmel nyugtatom a tekintetemet a Pajzos dűlőn. Szépen fésült, frissen vágott szőlőtőkék állnak feszes sorokban és tudom, hogy ez véges-végig folytatódik egészen a dűlő tetejéig (na jó, van egy betelepítetlen rész valahol középen). Ilyenkor mindig gratulálni szeretnék a kollégáimnak, hogy ilyen szép a szőlő, de mivel éppen vezetek, ez rendre kimarad. Pedig megérdemlik az elismerést, mert nyáron gyakran már reggel ötkor a szőlőben dolgoznak.
És ebben az elviselhetetlen kánikulában is odakint vannak, amikor árnyék sehol. Talán ezért is van, hogy ez a dűlő fantasztikus aszú borokat ad, meghálálja a munkájukat. És mivel déli, délnyugati fekvésű terület, szépen, egyenletesen érik a Nap sugarai, ezért jól beérik rajta a szőlő. Patak is határolja és a Bodrog sincs messze, így a botritisz is viszonylag korán és egyenletesen képződik rajta.
Az itt termő Hárslevelűk különösen szépek: mézesek, virágosak, hosszú lecsengésűek. És az aszú, ami itt születik, maga a csoda. Csillogó arany színe is ezt sejteti. Beleillatolva kajszi és gyógynövények sora árad a pohárból, és ahogy rétegről-rétegre feltárulnak az ízek: csonthéjasok, fehérhúsú gyümölcsök, virágok, és van, hogy dohány, föld, vagy éppen az őszi avar illata.
Ha valahol máshol élnék a világban és először kóstolnék aszút, meggyőződésem lenne, hogy a termőföldje fantasztikusan szép. És így is van. Amikor a borvidéken autózom, vagy amikor a Bodrog partján üldögélek, akkor is így gondolom. Szép vidéken élünk. Ide még lehet jönni feltöltődni és pihenni a természetben. Itt nincs utcazaj, nem dudálnak vég nélkül az autók. Itt lehet tanulni a csendet.
Ez valószínűleg a világ más borvidékein is így van, bár múlt héten éppen ennek az ellenkezőjéről számoltak be a vendégeink. Azt mesélték, hogy náluk, Kaliforniában, hétvégenként nagy partikat rendeznek a borászatokban. Ezt már Ausztrál borászatokról is hallottam. Mert így vagyunk mi emberek összerakva, hogy kell nekünk a nyüzsgés, a nagy csendben nem mindig tudunk mit kezdeni magunkkal. Itt a borvidéken remélhetőleg még több érdekes hely nyílik majd, a borászati partiknál kellemesebb elfoglaltságot biztosítva az idelátogatóknak, nem csak a fesztiválok idején, hanem a hétköznapokon is.
Az aszúra visszatérve: még mindig sokan nem tudják, hogy milyen ételekkel lehet ezt a bort társítani. A kisebb puttonyszámú, azaz a kevésbé édes aszúk azért fantasztikusak, mert desszertekhez és főételekhez is jók, feltéve ha ehhez megfelelő savak is vannak benne. Ahogyan jó lehet étvágygerjesztőnek kerti partira, vagy kánikula falatkának is, mint például most. A görögdinnye, serrano kombinációt Tolcsván kóstoltam az Oremus csodálatos kastélyának kertjében egy Zempléni Fesztiválos koncertet követő fogadás során. Addig inkább sárgadinnyével kortyolgattam az aszút nyaranként, de ezzel is jól működik. Nagyon klassz, ahogy találkoznak az édes, a sós ízek és ahogy mindez felélénkül a 3 puttonyos finom savaitól.
Görögdinnye és serrano kanapé. aszúval
Vágd a behűtött dinnyét nagyobb kockákra, tekerd bele alaposan serrano sonkába és kortyolj hozzá jéghideg, 3 puttonyos aszút.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése