Megmérgeztek egy orosz kémet, STOP. Húsvéti üdvözlet Salisbury-ből.

Van az úgy, hogy nincs mit írni, vagy hogy éppen fontosabb az életet élni, feltölteni az elemeket és elgondolkodni magadon, az életeden, hogy aztán romjaidból főnixmadárként újraéledj és ismét rátalálj az egyensúlyra és a benned áramló kreativitásra. Ez is egyfajta feltámadás, lelki vonatkozásban. Mi emberek, sok mindenre képesek vagyunk, sokkal többre, mint gondolnánk..

Hosszú tél volt ez és lomha, mintha soha nem akarna véget érni, ráadásul annyi hó esett itt Angliában,  amennyit évek óta nem láttak errefelé. Én örültem neki. Néhány hete már itt is elkezdte szárnyait bontogatni a tavasz, majd újra leesett a hó és ki sem mozdult a városi nép napokig a házakból.

Aztán meg azért nem, mert a Novichokkal megmérgezték Sergei Skripalt, meg a lányát. Igen, igen, ez a város Salisbury, ott a háttérben a katedrális tornya. Erről mostmár mindenki tudja, hogy hol van a térképen, ha a Magna Carta esetleg kimaradt volna történelem órán, mert az valahogy nem ilyen szaftos sztori. Egyébként pedig számomra az is legalább ennyire érthetetlen, hogyan tudtak anno egy ekkora katedrálist a semmi közepén felépíteni.Tény viszont, hogy az utóbbi időben napról napra egyre több fotós, riporter és rendőr lett a városban, sőt Theresa May is eljött,  és éjjel-nappal helikopter körözött a levegőben a város felett.

A hotel, ahol dolgozom, kvázi rendőr főhadiszállássá avanzsált, így mi aztán biztonságban voltunk, na nem mintha egy percig is aggódtam volna amiatt, hogy idegméreg került a levegőbe. Mivel jógázom, ez az esemény egyrészt sajnálatos, rejtélyes, elképesztő sztori, másrészt pedig tökéletes alkalom arra, hogy minden hír és egyéb környezeti tényező, útlezárás, rendőrök, városban tartózkodó esetleges kémek, szirénázó autók ellenére gyakoroljam a félelemnélküliséget. A félelemteliséget is gyakorolhattam volna éppen, de azt egyrészt már meguntam, másrészt pedig  a helyzet ahhoz túlságosan reális volt.

Most már napok óta csak az eső esik, a fák virágoznak, rendőrből is egyre kevesebb van, lassan visszaáll minden a régi kerékvágásba, Julia Skripal pedig talán felépül..

Azért ragadtam újra billentyűzetet, hogy a blogot megújult szemlélettel újraindítsam. Fél év Angliában, de valószínűleg bármilyen idegen hely garantáltan változtat rajtad, rajtam is változtatott, ezért is.

Meg azért is, mert a mindfulness, vagyis a  tudatos jelenlét számomra  életforma.  Úgy futok, sétálok, hogy közben nézelődöm, töltekezem, fényképezek.Ezt is szeretném megosztani veletek.

A természet itt Wiltshire-ben gyönyörű. Nem mindenhol és főleg nem mindig lesznek receptek, vagy nem feltétlenül konkrét receptek, sokkal inkább intuitív ételkészítés sok zöldséggel kb. így, Húsvéti sonka helyett:

Ázsiai stílusú zöldséges tészta

Egy vöröshagymát és 3 fej fokhagymát dinsztelj meg olíva olajon, add hozzá a battonázsra vágott sárgarépát és a felszeletelt kelbimbót, sóval, borssal fűszerezd, önts hozzá bőven szójaszószt, keverj bele egy kis mézet, add hozzá a közben megfőzött rizstésztát, facsarj rá egy kis citromot és forgasd össze. A zöldség maradjon ropogós!

Nem kell mindig kaviár - fűszeres sült sárgarépa és kelbimbó, lágytojással

Nincs teljesen húsmentes időszakom, mert néha ráfanyalodom egy-egy szalámira, serrano sonkára, vagy mangalica szalonnára (igen, szalonnára) de a nagyobb sült húsok most valahogy nem kellenek. Hogy a téli túlterheltségből akar-e magához térni a szervezetem,vagy csak becsatlakozik valami kozmikus vegetáriánus tudathoz, azt nem tudom, de hagyom hogy vezessen.

Nem erőltetem a böjtöt, inkább csak tudatosabban eszem sok gyümölcsöt és zöldséget. Kivétel persze akad: egy társaságban a múltkor Fűszeres Eszter sütött marhahúst szép medium rare-re, abból beebédeltem, következetességről tehát szó sincs e téren.

Egyidejűleg  mostanában rácsodálkozom, hogy mennyire egyoldalúan is tudok táplálkozni, a zöldségfogyasztásom sokszor kimerül a paradicsom, kígyóuborka, rukkola, olajbogyó kombóban, pedig micsoda ízkavalkád rejlik a zöldségekben, főleg ha ráerősítünk. Két, különböző ízvilágú zöldség jól kiegészíti egymást, a távolkeleti konyha sokoldalú fűszerei pedig új dimenziókat nyitnak a konyhában.
Itt van például a  kelbimbó,ami kicsit kesernyés, meg a sárgarépa, ami meg édes, mindkettőnek a saját jó oldalát erősítettem. A sárgarépát gyömbérrel és naranccsal - ahogy Katherine-től tanultam - a kelbimbót pedig szezámolajjal és szójaszósszal.

Fűszeres sült sárgarépa és kelbimbó lágytojással

Hozzávalók 2 személyre:
6 db új sárgarépa
14 db kelbimbó
4 tojás
szezámolaj
olíva olaj
1 csokor csokor újhagyma
kb. 5 cmes darab reszelt gyömbér
só, fehérbors
narancslé
szójaszósz
teljes kiőrlésű rozskenyér

A sárgarépát megtisztítom, hosszában kettévágom és kb. 5 cm hosszú darabokra vágom. A kelbimbót is megtisztítom a felső, esetlegesen fonnyadt leveleitől, levágom róla a szárak alsó részét. Olíva olajra ráteszem a gyömbért és a sárgarépát, löttyintek hozzá egy kis narancslét, adok hozzá egy kis sót és fehérborsot, gyakran kavargatva pirítom, hogy még roppanós maradjon. Megfőzöm a lágytojásokat, közben a kelbimbót és az újhagymát finoman sózom és szintén olíva olajon sütöm egy másik edényben,adok hozzá szezámolajat is. Pirítóst készítek, a kelbimbóra kevés szójaszószt locsolok, a lágytojással kínálom.