Mi, akik borászati területen dolgozunk itt a borvidéken és Sárospatakon élünk, alkalmasint összejövünk egy-egy vacsora, vagy borozgatós beszélgetés erejéig. Múlt héten is ez történt: valamelyik este Anita és Katherine már wellnessezés közben, a szaunában előrevetítették, hogy valamelyik nap főzünk, mert sok hal van, hmmmmmm fogas - mondta Katherine, aki Angliából, Manchesterből költözött ide, ezért néha kicsit tovább keresgéli a magyar szavakat, mint az errefelé megszokott. Szóval ez így megy itt, ha valamiből sok van, akkor főzni kell. Példának okáért még Karácsony előtt, szintén wellness után Anita
felnyitotta a hotel előtti parkolóban álló autója csomagtartóját és egy óriási szarvascombot vett elő belőle,amit baseball ütőhöz hasonló mozdulatokkal lengetett, az autójában pedig egy további comb és egy jó ötvenszer ötven centis hátdarab trónolt. Így lett nálam is szarvassült Karácsonykor, miután Anita talált egy alkalmas hentest, aki a csomagtartós eset másnapján feldarabolta a szerzeményt.Ez itt már viszont egy kis előhang a vacsorához, a képen a szakácsnők láthatók, majd róluk is esik szó.
Néhány szó a társaságról: Anita, a háziasszony a mádi Barta Pincénél a vendéglátással foglalkozik: borkóstolókat
tart az odalátogató vendégek számára, illetve képviseli a pincét boros
eseményeken. Legjobban húsokat szeret sütni, általában olyanokat lehet hallani tőle, hogy
tegnap nyúlsült volt náluk vacsorára, holnap bárányt süt rozmaringgal és hát
valószínűleg legközelebb valószínűleg vaddisznót készít majd, mert a vacsorán a párja, Robi,
aki szerszámgépes céget igazgat, elmesélte, hogyan lőttek munkaidő
után, öltönyben vaddisznót egy ismerősével.
Katherine "civilben" a Tokaj-Hegyalja Piac egyik főszervezője és a borvidéki borászatok angol szakfordítója és nem utolsósorban a zöldség- és gyümölcsételek készítésének koronázatlan királynője: fantasztikus vegetáriánus fogásokat készít, ő az egyik, akitől kedvet kaptam ehhez a műfajhoz. Évi barátnőm a másik fontos inspirátorom ebben, aki szintén elképesztően főz és az érdekesség kedvéért ő viszont a családjával tavaly ősszel éppen Angliába költözött. Volt olyan időszak tavaly nyáron, amikor nem is főztem egyáltalán, csak "étterembe" jártam, hozzájuk.
Na, de térjünk vissza a péntekesti vacsorára. Amikor megérkeztem, a halak már a mosogatóban lubickoltak, az asztalon friss fűszernövények és édeskömény vártak végükre, a narancsok izgalmas csíkos mintázattal, héjtalanítva ültek a tányérokon. és javában készült a desszert, amit Anita lánya, Zsófi prezentált és amiben testvére, Lili segített neki. Olyan jó volt látni és fotózni a télben ezeket a ragyogó, élénk színeket!
Egyébként is fotótémában járok egy kurzusra itt Patakon, így elővettem végre a szekrény mélyéről a Fűszeres Esztertől megörökölt fényképezőgépemet, aminek a használata egyelőre okoz némi fejtörést, de szerencsére van fotós a társaságban, Katherine párja, Zsolt nagyszerű fényképeket készít, általában ő dokumentálja a borvidéki rendezvényeket, így van kitől tanulni fotótechnikai ismereteket, ő az ott a kanapén és fentiek miatt meglehetősen ritka alkalom, hogy ő is szerepel fotókon.
Szóval készült a torta, meg a hal, közben előkerültek a borok - ezúttal a Disznókő pincészet borai voltak terítéken Katherine karácsonyi ajándékcsomagjából és még érkezett két vacsoravendég: nevezetesen feLugossy László képzőművész és felesége, Judit. Lacáék is itt élnek a városban, tavaly télen egyszer már találkoztam velük egy vacsorán Katherine-éknél. De ha valaki azt mondta volna nekem két évvel ezelőtt, hogy egyszer majd a híres Bizottság zenekar tagjával ülök egy vacsoraasztalnál, akinek az elképesztő festményeit csodáltam a Műcsarnokban, hát biztos kinevetem, de hát az élet ilyen dolgokat produkál nem kis örömömre. Laca egyébként nagyon szórakoztató egyéniség, mondhatjuk,hogy a társaság lelke, mert tele van sztorikkal, olyanokkal, amik vele megtörténtek és amiken másnak legalább két hétig kellene gondolkodnia, hogy egyáltalán kitaláljon valami hasonlót. Művészi vénában, mint látszik egyébként nem volt hiány:
Judit, Laca párja a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál dolgozik, kistérségi, hátrányos helyzetű gyermekek ügyének előmozdításával foglalatoskodik, például olyan gyerekházak létrehozásánál bábáskodik, ahol azok a gyerekek is tanulhatnak játékokat, mondókákat, akik nem olyan otthoni környezetben nevelkednek, ahol ez természetes lenne. Ezek a házak, vagyis az itt dolgozó szakemberek a szülőknek is segítséget nyújtanak a gyereknevelésben, a mindennapi élet ügyes-bajos dolgaiban.
Beszélgettünk, közben Laca azt mesélte, amikor a fotószövetkezetnél dolgozott fotósként és mindenféle feladatokkal bízták meg: volt, hogy villamosjegykiadó automaták használati utasítását fotózta méretarányosan, máskor csirkefeldolgozó üzembe küldték, ez még a zenészkorszaka előtt volt. Közben elkészült a vacsora, csodáltuk az asztalt, a színeket, az ételeket, amelyeken árnyékok ugrándoztak a gyertyaláng fényében. A halra is jutott némi gránátalma, a hasába lime és zöldfűszer, tetejüket borssal és gyömbérrel szórtuk és sütőben sütöttük (vagyis hát a többiek, mert én leginkább képekkel dokumentáltam az estét), párolt póré, édeskömény és narancsos céklasaláta kísérte.
Az este fogása címet Zsófi gránátalmás sajttortája érdemelte ki, ezt kipróbáltuk többféle borral is, mert szerencsére szeretünk kísérletezgetni: Disznókő száraz Furminttal és Késői Szürettel is jó volt, mégis utóbbi rímelt rá szebben és nemcsak azért mert ez eleve desszertbor, azaz édességekhez illik a legjobban (ez ugyanis még nem jelenti azt, hogy mindenhez illik )de itt a mascarpone krémbe rejtett narancshéj aromái jól illettek a bor szép savgerincéhez. Kitűnő lezárása volt ez a vacsorának és jól megalapozta az est további, borozgatós- beszélgetős részét. Nem voltam ott végig, amikor készült, de elmondták, hogy zabkekszet kevertek össze vajjal, erre halmozták a narancshéjjal és porcukorral ízesített mascarpone réteget, végül a tetejére gránátalmagyöngyöket szórtak.
A két tinédzser szakácsnő közben elment aludni, de előtte még eltüntették a konyhából a vacsora romjait. Ez történt múlt pénteken Sárospatakon, gyertyafényben.
