Tea ötkor? Avagy mi is az az Afternoon Tea.

Angliában még mindig él a délutáni tea intézménye, a hotelben inkább hétvégéken, mint hétköznapokon. Nem csak arról van szó,hogy az angolok elkortyolgatnak egy csésze teát valamilyen keksszel, hanem társaságok, családok akár speciálisan egy Afternoon Tea-re, vagyis Cream Tea-re jelentkeznek be. A Cream Tea a délutáni tea szendvicsekkel és süteményekkel kiegészített verziója.

Állítólag Anna bedfordi hercegnő vezette be az ötórai teát 1840 körül, mivel ő rendszeresen megéhezett ebéd- és vacsoraidő között és egy tálcán teát, kenyeret, vajat és süteményt kért a szobájába, hogy éhségét csillapítsa. Ez aztán a szokásává vált, sőt, a barátait is meghívta teázni.Az 1880-as évek végén már a felső osztályba tartozó hölgyek is teáztak, kesztyűben és kalapban fogyasztották teájukat, amit hagyományosan négy és öt óra között szervíroztak számukra.

A Grasmere House Hotel-ben az ötórai tea előtt pezsgőt kapnak welcome drinkként a vendégek, majd tojásos, sajtos, lazacos, sonkás szendvicseket és süteményeket, ez utóbbi közül elmaradhatatlan a scones, ami kicsit olyan, mint egy édes pogácsa, amit eperdzsemmel és/vagy tejszínhabbal fogyasztanak.  Az ötórai tea elmaradhatatlan kellékei az emeletes süteményes tál és a klasszikus formájú kínai porcelán,vagy luxus helyeken ezüst teáskanna és teáscsésze. Mégsem lehet akárhogy teázni..

Néhány helyen ezt még tudják fokozni: a menő, londoni sketch étteremben a délutáni tea során elsőként egy tea ceremónia mester kényezteti az érzékeket egy rózsabimbó forrázattal, amelyet kaviár kóstolás követ pezsgő kíséretében, majd érkeznek a szendvicsek és sütemények.

Ezeket akár David Shrigley falon sorakozó műveinek nézegetésével, illetve akár kimondottan az általa készített kerámiákon lehet elkölteni.És közben olyan,mintha egy óriási marshmallow fotelben ülnél. Mindez személyenként 58-72 fontba kerül, gyerekeknek 35 fontba, ők egy sketch plüssmackót is kapnak ajándékba.

A Royal Albert Hall-ban néhány szombati napon operaelőadás is dukál az afternoon teahez, a szintén londoni St. James Court  hotel pedig gyerekeknek is szervez ötórai teát, amelyet Alíz Csodaországban témára hangszerel.

A One Aldwich Hotel ötórai teáját a Charlie és a csokigyár című film inspirálta, itt személyenként 45-59 fontból teázhatunk pezsgő nélkül, vagy pezsgővel.

fotók: sketch, St. James Court, One Aldwich
forrás: visitlondon.com / historic-uk.com / telegraph.co.uk

Grasmere House Hotel, Salisbury - avagy mit esznek a britek

Az elmúlt félévben egy hotel nemzetközi csapatát erősítem, Salisbury-ben. Igazából ez az első, hosszabb időtartamú külföldi tartózkodásom. Mondhatom, hogy szerencsém van, hogy idesorsolódtam (egy ügynökség segített ebben)  mert klassz a csapat,  nepáli, lengyel, brit, olasz, erdélyi magyar, román és magyar nemzetiségű kollégáim vannak, spanyol kolléganőm pedig éppen a múlt héten költözött haza Córdoba-ba.

Az étteremből két folyóra is rálátni, a Nadder-re és az Avonra, valamint a katedrális tornyára.A folyókon kecses hattyúk úszkálnak még  de azt még mindig nem tudom, hogy milyen állatok legelésznek a réten.

A vendégek nagyon szeretnek az étteremben ülni, csodálják a pazar kilátást, a madárfüttyöt, miközben vacsoráznak. A konyhát Massimo Il Grande Chef vezeti, Cselár Tamás Sous Chef-ként szintén az ételekért felelős, míg Rácz Gyöngyi kolléganőm vérprofi cukrászként az ilyen mutatós desszertekért, mint ez a lemon posset.

A napi menüben természetesen megtalálhatók az olyan angol specialitások, mint a fish &chips, a sült bárány mentás burgonyapürével, a Shirloin steak, a pâté,

   a baconos fogolytekercs,

a sült marha Yorkshire pudinggal - by the way..a Yorkshire puding intézményét sokáig nem tudtam mire vélni, mert nagyjából olyan, mint egy képviselőfánk, csak töltelék nélkül, de mostanra megkedveltem és vele együtt a sült marha másik elmaradhathatatlan kísérőjét, a gravyt-t is, ami az ezekhez készített szósz.  A főételek kb. 18-20 GBP-be kerülnek az étteremben, ezen kívül Massimo szívesen fuzionál a különböző konyhák között és természetesen olasz tésztákkal és desszertekkel is színesíti a palettát, sőt a vegetáriánus vendégeknek cukkinis, padlizsános zöldséges lasagne-val kedvez.

A snack menü hordozza a szokásos, egyszerűbb ételeket, mint a chips, a baconos, tojásos klasszikus háromszög formájú szendvicseket, a hamburgert és társait.

,

Országspecifikus és egyéb gasztronómiai furcsaságok persze vannak. Itt tényleg tejjel isszák a teát és  nem csak a Jane Austen regényekben. A cukor elmaradhat, de a tej csak a legritkább esetben. Aztán gyakran kérnek a vendégek a chipshez ecetet. 

Az első rendezvény, amin dolgoztam egy meleg férfi pár esküvői vacsorája volt. Itt, Angliában teljesen elfogadott, hogy az azonos nemű férfiak összeházasodnak. Többnyire azért persze különböző nemű párok szokták itt rendezni az esküvői partijukat.

A hotelnek 38 szobája van, berendezési jegyeit tekintve a klasszikus stílus jellemzi, ilyen itt a lounge:

A gyep persze zöld és angolosan kifogástalan, a virágokkal és mindenféle burjánzó növényekkel teli kertből pedig le lehet sétálni a folyókhoz.

Egy szoba 75 - 150 GBP-be kerül éjszakánként személyenként, szezontól függően. Mutatok néhány szobát, hogy mire beszámíthattok, ha megnéznétek a Katedrálist, a Magna Carta-t, vagy ha Stonehenge-be kirándultok és szállásra van szükségetek. Jöhettek vasárnapi ebédre is, mindössze 20 GBP négy fogás. Szóval, ha kényeztetni szeretnétek magatokat a kulturális programok előtt-után, vagy éppen csak erre jártok, ugorjatok be egy Sunday Roast-ra! További információkat a Grasmere House Hotel weboldalán találtok.

Megmérgeztek egy orosz kémet, STOP. Húsvéti üdvözlet Salisbury-ből.

Van az úgy, hogy nincs mit írni, vagy hogy éppen fontosabb az életet élni, feltölteni az elemeket és elgondolkodni magadon, az életeden, hogy aztán romjaidból főnixmadárként újraéledj és ismét rátalálj az egyensúlyra és a benned áramló kreativitásra. Ez is egyfajta feltámadás, lelki vonatkozásban. Mi emberek, sok mindenre képesek vagyunk, sokkal többre, mint gondolnánk..

Hosszú tél volt ez és lomha, mintha soha nem akarna véget érni, ráadásul annyi hó esett itt Angliában,  amennyit évek óta nem láttak errefelé. Én örültem neki. Néhány hete már itt is elkezdte szárnyait bontogatni a tavasz, majd újra leesett a hó és ki sem mozdult a városi nép napokig a házakból.

Aztán meg azért nem, mert a Novichokkal megmérgezték Sergei Skripalt, meg a lányát. Igen, igen, ez a város Salisbury, ott a háttérben a katedrális tornya. Erről mostmár mindenki tudja, hogy hol van a térképen, ha a Magna Carta esetleg kimaradt volna történelem órán, mert az valahogy nem ilyen szaftos sztori. Egyébként pedig számomra az is legalább ennyire érthetetlen, hogyan tudtak anno egy ekkora katedrálist a semmi közepén felépíteni.Tény viszont, hogy az utóbbi időben napról napra egyre több fotós, riporter és rendőr lett a városban, sőt Theresa May is eljött,  és éjjel-nappal helikopter körözött a levegőben a város felett.

A hotel, ahol dolgozom, kvázi rendőr főhadiszállássá avanzsált, így mi aztán biztonságban voltunk, na nem mintha egy percig is aggódtam volna amiatt, hogy idegméreg került a levegőbe. Mivel jógázom, ez az esemény egyrészt sajnálatos, rejtélyes, elképesztő sztori, másrészt pedig tökéletes alkalom arra, hogy minden hír és egyéb környezeti tényező, útlezárás, rendőrök, városban tartózkodó esetleges kémek, szirénázó autók ellenére gyakoroljam a félelemnélküliséget. A félelemteliséget is gyakorolhattam volna éppen, de azt egyrészt már meguntam, másrészt pedig  a helyzet ahhoz túlságosan reális volt.

Most már napok óta csak az eső esik, a fák virágoznak, rendőrből is egyre kevesebb van, lassan visszaáll minden a régi kerékvágásba, Julia Skripal pedig talán felépül..

Azért ragadtam újra billentyűzetet, hogy a blogot megújult szemlélettel újraindítsam. Fél év Angliában, de valószínűleg bármilyen idegen hely garantáltan változtat rajtad, rajtam is változtatott, ezért is.

Meg azért is, mert a mindfulness, vagyis a  tudatos jelenlét számomra  életforma.  Úgy futok, sétálok, hogy közben nézelődöm, töltekezem, fényképezek.Ezt is szeretném megosztani veletek.

A természet itt Wiltshire-ben gyönyörű. Nem mindenhol és főleg nem mindig lesznek receptek, vagy nem feltétlenül konkrét receptek, sokkal inkább intuitív ételkészítés sok zöldséggel kb. így, Húsvéti sonka helyett:

Ázsiai stílusú zöldséges tészta

Egy vöröshagymát és 3 fej fokhagymát dinsztelj meg olíva olajon, add hozzá a battonázsra vágott sárgarépát és a felszeletelt kelbimbót, sóval, borssal fűszerezd, önts hozzá bőven szójaszószt, keverj bele egy kis mézet, add hozzá a közben megfőzött rizstésztát, facsarj rá egy kis citromot és forgasd össze. A zöldség maradjon ropogós!