Gasztrotúra Bécsben, avagy Naschmarkt, Havelka és Figlmüller

A hosszú hétvégén Zs-vel és R-rel kiruccantunk Bécsbe és ha már, akkor elbaktattunk a Karlsplatz közelében található Naschmarktra is, ami a város legrégebbi és legnagyobb piaca.

Állítólag már a XVI. században is piac volt itt, csak akkor még Aschenmarktnak nevezték. Az „aschen” szó németül hamut jelent, a név eredetére több magyarázat is létezik: az egyik szerint azért kapta ezt a nevet, mert a helybeliek ide hordták a kályháikból a hamut, a másik szerint a piacon eleinte majdnem kizárólag tejet árultak,a korabeli tejes „palackok” pedig kőrisfából (die Esche) készültek. A Naschmarkt nevet a múlt század óta használják, a német „nassolni” igéből jön és igaz, ami igaz, mindent lehet itt kapni, ami ebbe a kategóriába belefér, például Wasabi-s mogyorót is, méghozzá nagy mennyiségben:

Aztán néhány jól megrakott fűszerpolc kínálta magát, és az ilyenek mellett nem tudok csak úgy elmenni, fél füllel még hallottam, amint Zs azt mondja „kész, elvesztettük”, pedig mindössze egy csomagocska szárított virágot vettem itt ételdekorációs célokra.

Jó, kissé fennakadtam egy óriás olaj- és kapribogyókat áruló standnál is, és hát hová máshová rejtettem volna a zsákmányt, mint a válltáskámba, ami azóta olyan illatot áraszt, mint egy formában lévő olajfaliget, majd fetasajttal töltött cukkinit és marinált articsókát kóstoltunk, majd mindenféle színpompás, egzotikus gyümölcsök jöttek, leginkább a szemnek.

Kicsit odébb aztán áldozatul estünk az aszalt gyümölcsök csábításának: az epertől a mangón át minden volt itt 50-100-200 gr-os kiszerelésben, Zs-vel vettünk egy-egy nagy csomag vörösáfonyát fejenként 2 euróért, meg én még egy csomagocska pekán diót valami reménybeli tortára.

Ezek itt afrikai, meg dél-amerikai gyökérzöldségek,

amiket R. szerint sajnos nem vihettem magammal várost nézni, pedig volt itt fekete-, meg yam gyökér, manióka és perui lila burgonya, de a halas pult sem kevésbé volt érdekes, ez itt például egy csapatnyi Alfonsino hal:

de játszott még friss makréla, osztriga és egyebek is, mellette meg halétterem azoknak, akiknek ezen látványra az enyémhez hasonlóan beindul a nyáltermelésük.

A tavaszvárás jegyében a virágok is szép számmal képviseltették magukat, de sajnos mindhiába tettem különféle célzásokat R-nek azok festői szépségéről:

Mint említettem, a piacozás végére meglehetősen éhesek lettünk, legközelebb biztos, hogy itt eszem valamelyik hummusz bárban, de most mégis Figlmüller felé vettük az irányt, hogy Zs-nek is legyen szerencséje egy malomkeréknyi méretű, szűzpecsenyéből készült bécsi szelethez mit kartoffelsalat und Grüner Veltliner, mert azzal azért mégiscsak jobban csúszik.. Figlmüller vendéglőjében a Stephansdom közelében a biztonság kedvéért kettő is van, ha az egyikben esetleg teltház lenne még mindig van esélyünk a másikban helyet találni, mi is így tettünk.

Aztán Zs. mutatott nekünk két olyan helyet a közelben, amiket még nem ismertünk, az egyik a Trzesniewski nevű ételbár, ami a tojáskrém számtalan variációját kínálja, a másik pedig egy hagyományos, kicsi és füstös, mégis elbűvölő kávézó, a Café Havelka, mely máig őrzi a háborúk előtti idők hangulatát. A hely korábban a bécsi értelmiség és művészvilág felkapott helye volt (most is annak tűnt), belépsz és időutazol, a kávét kis tálcákon szállítják a hagyományos öltözetű pincérek, egyszerű kávéscsészékben, vizespoháral kísérve. Bámészkodtunk, szusszantunk aztán meg irány a Belvedere.