Hóvidék és matcha teás keksz

Beköszöntött a tél a borvidéken. A hó fehér kontúrt rajzolt a fákra és  puha sapkaként fedi a hegycsúcsokat. A szőlőtőkék meztelenül ácsorognak a dűlőkben. A többszázéves épületek viszont ünnepibb, méltóságteljesebb arcukat fordítják felénk: fehér díszek kerülnek a kilincsekre, elegáns sál szegélyezi az ablakpárkányokat és mindenféle, megtelepedésre alkalmas felületet. 

A háztetőkről itt-ott lassan, kényelmesen szánkázva indul meg lefelé a hótömeg, néhol nagyobb darabokban, másütt meg lassan alászálló hófátyol formájában. Talán ilyenkor tudatosul leginkább bennünk, hogy a tavaszi madárcsicsergős könnyedségre és a borvidékre zúduló vidám vendégseregre  még néhány hónapot várni kell. 

Nos, ilyen időjárásban külön öröm, hogy a szomszédos szállodában rejtező wellness részleg három perc sétára van a lakástól, így a szauna illóolajokkal aromatizált levegőjében bármikor átmelegedhetek. A mozgás számomra télen is létkérdés: ilyenkor általában odabent futok, vasárnap mégis kimerészkedtem egy kocogás erejéig.  Csak hát az aktív mozgás mellett a kalóriabevitelre is ügyelni kell, különben könnyen elveszíthetjük az energiát.

Tegnap este Évi barátnőmmel Skype-on arról  beszélgettünk, hogy mindketten hajlamosak vagyunk magunknak mindenféle szabályokat felállítani azzal kapcsolatosan, hogy mit együnk és mit ne: kevés cukrot, sok gyümölcsöt és zöldséget, stb. Nincs is ezzel baj, de én például kiválóan el tudom hitetni magammal, hogy nem kívánom a húst,  mert felfordul a gyomrom az áruházak húspultjainál az égnek álló lábú csirkéktől, ezzel párhuzamosan azonban egy ideje  rántott csirkecombról fantáziálok. Évi tegnap kijelentette, hogy ő most magasról tesz a saját szabályaira és lelkesen mutatta, hogy forrócsokit iszik szép, színescsíkos bögréből.  Ettől én is kedvet kaptam az előző éjjel megkezdett csokis keksz maradékának feléléséhez és ma végre rántott csirkét ebédeltem. De tényleg: kellenek a télben ezek az apró örömök... És megfogadtam, hogy megsütöm újra a kedvenc kekszemet, még a Chocolate and Zucchini blogon találtam évekkel ezelőtt. Bényei nyarakon ananászos, vagy barackos joghurttal, Homonna Attila Édes Hármas borával kipróbáltan jól működött, de illik hozzá a 3 puttonyos aszú, vagy egy jó édes szamorodni is.

Matcha teás keksz

Hozzávalók (kb. 20 db)

100 gr jó minőségű vaj szobahőmérsékleten felmelegítve

1/4 teáskanál só

50 gr porcukor

1 tojássárgája

90 gr liszt

40 gr finomra őrölt mandula

2 teáskanál matcha tea

2  evőkanál nádcukor

Így készítsd:

Egy közepes edényben keverd össze a vajat és a porcukrot egy spatulával, add hozzá a tojássárgáját és keverd tovább. 

Egy másik edényben keverd össze a lisztet, a darált mandulát és a matchat.Ezt add hozzá a vajas keverékhez és kevergesd addig, amíg összeáll. Halmozd a tésztát egy alufóliára és tekerd 4-5 cm átmérőjű hengerré, majd tedd a hűtőbe 2 órára.

Melegítsd elő a sütőt 180 fokra és helyezz sütőpapírt egy tepsire. Szórd meg a papírt nádcukorral, erre helyezd a hengerből levágott kb. félcenti vastag tésztaköröket. 

Süsd 10-12 percig, majd miután kivetted a sütőből 5-10 percig hagyd a tepsin kihűlni a süteményeket.

Vacsora Patakon, amelyen egy híres festő is megjelenik

Mi, akik borászati területen dolgozunk itt a borvidéken és Sárospatakon élünk, alkalmasint összejövünk egy-egy vacsora, vagy borozgatós beszélgetés erejéig. Múlt héten is ez történt: valamelyik este Anita és Katherine már wellnessezés közben, a szaunában előrevetítették, hogy valamelyik nap főzünk, mert sok hal van, hmmmmmm fogas - mondta Katherine, aki Angliából, Manchesterből költözött ide, ezért néha kicsit tovább keresgéli a magyar szavakat, mint az errefelé megszokott. Szóval ez így megy itt, ha valamiből  sok van, akkor főzni kell. Példának okáért még Karácsony előtt, szintén wellness után Anita felnyitotta a hotel előtti parkolóban álló autója csomagtartóját és egy óriási szarvascombot vett elő belőle,amit baseball ütőhöz hasonló mozdulatokkal lengetett, az autójában pedig egy további comb és egy jó ötvenszer ötven centis hátdarab trónolt. Így lett nálam is szarvassült Karácsonykor, miután Anita talált egy alkalmas hentest, aki a csomagtartós eset másnapján feldarabolta a szerzeményt.Ez itt már viszont egy kis előhang a vacsorához, a képen a szakácsnők láthatók, majd róluk is esik szó.

Néhány szó a társaságról: Anita, a háziasszony a mádi Barta Pincénél a vendéglátással foglalkozik: borkóstolókat tart az odalátogató vendégek számára, illetve képviseli a pincét boros eseményeken. Legjobban húsokat szeret sütni, általában olyanokat lehet hallani tőle, hogy tegnap nyúlsült volt náluk vacsorára, holnap bárányt süt rozmaringgal és hát valószínűleg legközelebb valószínűleg vaddisznót készít majd, mert a vacsorán a párja, Robi, aki szerszámgépes céget igazgat, elmesélte, hogyan lőttek munkaidő után, öltönyben vaddisznót egy ismerősével.

Katherine "civilben" a Tokaj-Hegyalja Piac egyik főszervezője és a borvidéki borászatok angol szakfordítója és nem utolsósorban a zöldség- és gyümölcsételek készítésének koronázatlan királynője: fantasztikus vegetáriánus fogásokat készít, ő az egyik, akitől kedvet kaptam ehhez a műfajhoz. Évi barátnőm a másik fontos inspirátorom ebben, aki szintén elképesztően főz és az érdekesség kedvéért ő viszont a családjával tavaly ősszel éppen Angliába költözött. Volt olyan időszak tavaly nyáron, amikor nem is főztem egyáltalán, csak "étterembe" jártam, hozzájuk.

Na, de térjünk vissza a péntekesti vacsorára. Amikor megérkeztem, a halak már a mosogatóban lubickoltak, az asztalon friss fűszernövények és édeskömény vártak végükre, a narancsok izgalmas csíkos mintázattal, héjtalanítva ültek a tányérokon. és javában készült a desszert, amit Anita lánya, Zsófi prezentált és amiben testvére, Lili segített neki.  Olyan jó volt látni és fotózni a télben ezeket a ragyogó, élénk színeket!

Egyébként is fotótémában járok egy kurzusra itt Patakon, így elővettem végre a szekrény mélyéről a Fűszeres Esztertől megörökölt fényképezőgépemet, aminek a használata egyelőre okoz némi fejtörést, de szerencsére van fotós a társaságban, Katherine párja, Zsolt nagyszerű fényképeket készít, általában ő dokumentálja a borvidéki rendezvényeket, így van kitől tanulni fotótechnikai ismereteket, ő az ott a kanapén és fentiek miatt meglehetősen ritka alkalom, hogy ő is szerepel fotókon.

Szóval készült a torta, meg a hal, közben előkerültek a borok - ezúttal a Disznókő pincészet borai voltak terítéken Katherine karácsonyi ajándékcsomagjából és még érkezett két vacsoravendég: nevezetesen feLugossy László képzőművész és felesége, Judit. Lacáék is itt élnek a városban, tavaly télen egyszer már találkoztam velük egy vacsorán Katherine-éknél. De ha valaki azt mondta volna nekem két évvel ezelőtt, hogy egyszer majd a híres Bizottság zenekar tagjával ülök egy vacsoraasztalnál, akinek az elképesztő festményeit csodáltam a Műcsarnokban, hát biztos kinevetem, de hát az élet ilyen dolgokat produkál nem kis örömömre. Laca egyébként nagyon szórakoztató egyéniség, mondhatjuk,hogy a társaság lelke, mert tele van sztorikkal, olyanokkal, amik vele megtörténtek és amiken másnak legalább két hétig kellene gondolkodnia, hogy egyáltalán kitaláljon valami hasonlót. Művészi vénában, mint látszik egyébként nem volt hiány:

Judit, Laca párja a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál dolgozik, kistérségi, hátrányos helyzetű gyermekek ügyének előmozdításával foglalatoskodik, például olyan gyerekházak létrehozásánál bábáskodik, ahol azok a gyerekek is tanulhatnak játékokat, mondókákat, akik nem olyan otthoni környezetben nevelkednek, ahol ez természetes lenne. Ezek a házak, vagyis az itt dolgozó szakemberek a szülőknek is segítséget nyújtanak a gyereknevelésben, a mindennapi élet ügyes-bajos dolgaiban.

Beszélgettünk, közben Laca azt mesélte, amikor a fotószövetkezetnél dolgozott fotósként és mindenféle feladatokkal bízták meg: volt, hogy villamosjegykiadó automaták használati utasítását fotózta méretarányosan, máskor csirkefeldolgozó üzembe küldték, ez még a zenészkorszaka előtt volt.  Közben elkészült a vacsora, csodáltuk az asztalt, a színeket, az ételeket, amelyeken árnyékok ugrándoztak a gyertyaláng fényében. A halra is jutott némi gránátalma, a hasába lime és zöldfűszer, tetejüket borssal és gyömbérrel szórtuk és sütőben sütöttük (vagyis hát a többiek, mert én leginkább képekkel dokumentáltam az estét), párolt póré, édeskömény és narancsos céklasaláta kísérte.

Az este fogása címet Zsófi gránátalmás sajttortája érdemelte ki, ezt kipróbáltuk többféle borral is, mert szerencsére szeretünk kísérletezgetni: Disznókő száraz Furminttal és Késői Szürettel is jó volt, mégis utóbbi rímelt rá szebben és nemcsak azért mert ez eleve desszertbor, azaz édességekhez illik a legjobban (ez ugyanis még nem jelenti azt, hogy mindenhez illik )de itt a mascarpone krémbe rejtett narancshéj aromái jól illettek a bor szép savgerincéhez. Kitűnő lezárása volt ez a vacsorának és jól megalapozta az est további, borozgatós- beszélgetős részét. Nem voltam ott végig, amikor készült, de elmondták, hogy zabkekszet kevertek össze vajjal, erre halmozták a narancshéjjal és porcukorral ízesített mascarpone réteget, végül a tetejére gránátalmagyöngyöket szórtak.

A két tinédzser szakácsnő közben elment aludni, de előtte még eltüntették a konyhából a vacsora romjait. Ez történt múlt pénteken Sárospatakon, gyertyafényben.

Holdvölgy, ahol a régi és az új találkozik

November elején Brigi jött hozzám látogatóba, akivel még a TV2-nél voltunk kollégák, nyilvánvaló volt, hogy kell valami jó program. Ha vendég jön, borvidék lévén adódik, hogy borászatot látogatunk, gondoltam akkor legalább menjünk olyan helyre, ahol még én sem jártam.Nem egyszerű, mert három év alatt már sok borászatba eljutottam, de még mindig akadnak azért vakfoltok...

Nem sokkal korábban Fűszeres Eszterék említették, hogy Mádon a Holdvölgy pincészet milyen jó hely, mutatott is egy fotót egy felfüggesztett fémgömb installációról és mondta, hogy nagyon modern a borászat, elképesztő a pince, gondoltam ezt látnom kell... 

Még ősszel, a Budavári Borfesztiválon ismerkedtem meg a Holdvölgy új borászával, szinte szomszédok voltunk. A borfesztiválokról tudni érdemes, hogy ha van rá idő, akkor legyen szó borászról, vagy marketingesről,  átjárunk egymás standjához bort kóstolni, beszélgetni, ez különösen jó része a fesztiváloknak, ahol naphosszat állni és vendégekkel beszélgetni egyébként jó, de néha fárasztó. Ezek az átjárások kicsit oldanak rajtunk. Szóval Tamás átjött, bemutatkozott, hogy ő az új borász, korábban a Dereszlánál és a Vylyannál dolgozott, mondta aztán  meghívott hozzájuk borkóstolóra, én pedig  megígértem, hogy egyszer majd szerét ejtem a látogatásnak.

Amikor megérkeztünk Brigivel Mádra, Tamás kijött elénk a falu elejére, hogy biztosan odataláljunk hozzájuk. Egy modern épülethez érkeztünk, ott várt minket Tamás barátnője is, akivel együtt vezették a túrát.A feldolgozó épületnek a világ bármelyik borvidékén a csodájára járnának... Egyszerű, minimalista stílusú kockaépület ez hatalmas üvegablakokkal, ahonnan egy kicsi, zöld kertre látni, a tetején terasz kapott helyet a majdani grillpartiknak.Az épület körül virágok és rendezett, kavicsos sziklakert, mellette öreg présház álldogál. A régi és az új dolgok, megoldások kontrasztos találkozása a későbbiekben is visszaköszönt a túra során.. A modern, kétszintes feldolgozó présterében komoly borászati gépek állnak, köztük egy nagy, piros présgép, ez volt a  kedvencem, mert bár jártam már jó néhány borászatban, de ilyet itt láttam először. A tartálytér a nagyobb borászatoknál megszokott: szépen, rendben, egymás mellett sorakoznak a borok fermentálására hivatott acéltartályok.Közben kóstoltunk a száraz és édes Hold and Holló sorozatból - 2006 -tól 2012-ig  Berecz Stephanie készítette a borokat, akkor még Moonvalley volt a borászat neve -,ezeknek a boroknak egyedülálló neonzöld és pink szilikoncímkéje van, zseniális megoldás.

Úton a pincébe Tamás elmondta, hogy  a borászat még csak mostantól nyitott a látogatók számára. És hogy a pincéjükben nyolcszáz méter hosszú a látogatható szakasz hossza (a teljes hossz 2 kilométer!)..A pincében hordók sorakoznak, ahogy kell, a járat oldalában egészen hosszan jól kivehetőek a különböző minőségű talajrétegek: vörösestől a sárgán át a barna különböző árnyalatáig játszanak a színek legyen szó riolittufáról, zeolitról, vagy kaolinról, amelyek egyébként a Nyulászó dűlő talaját képezik. Komolyan mondom, van olyan szép, mint az Aggteleki Cseppkőbarlang! És megint a régi és az új: régi lámpa nemespenésszel borítva és modern, emblémázott üvegajtó, jó látni, hogy ötletesen él itt együtt a múlt és a jelen.

Megtudtuk, hogy évszázadokkal ezelőtt több pince volt ez, amelyek uradalmi családok - Andrássy, Borsay, Csáky - tulajdonát képezték és csak 1955-ben, a Borkombinát idejében kezdték el ezeket egybenyitni. Egyik térből mentünk a másikba, hol szűk folyosón, hol lépcsőn, a terekben itt-ott gyertyaláng villant fel ( Tamás már előre gondoskodik a hozzájuk látogató vendégek pincetúra-béli meglepetéseiről). Egyszercsak megérkeztünk egy barlangszerű térbe, ahol az Eszter által mutatott fémgömbök lógtak a mennyezetről, ezekről megtudtuk, hogy a Szövetség 39 projektcsoport munkája, egy interaktív installáció, amelyet a tervek szerint 2014 tavaszára fejeznek be és majd a dűlők és a falu hangjait lehet hallani alattuk sétálgatva.Közben folyamatosan borokat kóstoltunk, édeseket és szárazakat egyaránt Az Exaltation névre hallgató 2011-es késői szüretelésű Sárga Muskotály szerintem sokak kedvence lesz és izgalmas,kellőképpen ásványos a Meditation nevet viselő száraz Furmint, vagy a Signature nevű késői szüret is, de dizájnban mégiscsak a Hold and Holló volt nálam a nyerő.

 Mondhatom, hogy kicsit úgy éreztük magunkat, mint Aliz csodaországban...Túránk végén visszamentünk a kétszáz éves vincellérházba és még kaptunk némi bort, de amikor már indultunk volna, mindig előkerült valami érdekes tárgy: hol egy levélnyomatos lelet, hol a pincét ábrázoló modern térkép, hol még egy kis bor, ami miatt csak nem akaródzott elindulni..Ha erre jártok, tegyetek egy túrát a mádi Holdvölgy pincészetben, bízom benne, hogy most kedvet kaptatok hozzá! Bejelentkezni személyesen Tamásnál tudok: tamas.gincsai@holdvolgy.com

Még több fotóval a Facebook-on

A Bor, só, meg a héja blog történéseit már az elejétől kezdve nyomon követhetitek a Facebook-on is.  Itt a blogon tervezett és spontán vacsorákról, találkozásokról, borászokról, borvidéki eseményekről  és nem utolsósorban étel és bortársításokról olvashattok majd,  a Facebook oldalon  mindezeket még több fotóval kísérem. Ma például Ti is láthatjátok, hogy milyen is az enyhe tél a szőlőben itt Tokaj-Hegyalján...a fotókon a Patricius Várhegy dűlője.

Bor, só, meg a héja - avagy újra jelentkezem

Lássuk csak...majd három éve írtam utoljára, azóta sok minden történt. Az utolsó bejegyzést még Erdőbényéről, a varázslatos kis zempléni kádárfaluból írtam, ahová 2011 telén költöztünk R-rel. Vadregényes kis település ez régi pincékkel, út mellett kanyargó patakkal, amely fölött összehajlanak a karcsú fák, na de erről majd egy másik alkalommal írok. Még a költözésünk évében elkezdtem marketingesként dolgozni a Patricius Borháznál, amely a Tokaji Borvidék egyik meghatározó borászata. Sokat tanultam ott borokról, munkáról, szakmaiságról. Aztán ahogy az lenni szokott, az én életemben is történt néhány változás és tavaly nyáron Sárospatakra költöztem.

Bár korábban többször jártam már itt, mégis csak akkoriban kezdtem el rácsodálkozni a városra.  A fantasztikus építészetére, a városszerte a múltat és a hely nagyjait idéző emléktáblákra, a Bodrog látképére a hídról, a szobrokkal teli iskolakertre, a Rákóczi várra, a híres református gimnáziumra, amelyek régmúlt idők tanúiként adnak a városnak méltó díszletet. Persze még sorolhatnám, de nem célom mindent egyszerre rátok zúdítani.

És hogy miről olvashattok majd itt? Megmutatom Nektek kedvenc borvidékemet Tokaj-Hegyalját, ahogy én látom. Írok majd kedves helyeimről -legyen az városban, vagy a természetben-, borászokról, barátokról, ételekről, hozzájuk illő borokról és mindezt fotókkal dokumentálom, így Ti is láthatjátok a sok szépséget, ami errefelé terem. Az ételek elkészítésénél ma már az egyszerűségre törekszem, lehetőleg minél több friss, egészséges alapanyagot: zöldségeket, gyümölcsöket, olajos magokat használok. Így az étel nemcsak finom, hanem színes is lesz, az pedig a szürke télben sosem árt!

Ezúton is köszöntöm azokat, akik az elmúlt években is visszalátogattak a blogomra receptekért, bízom benne, hogy az új témák is érdekesek lesznek számotokra. És köszönöm Fűszeres Eszternek, hogy múlt héten egyenesen felszólított a blog folytatására, mert már egyébként is ott motoszkált bennem a gondolat, hogy újraindítom.  Nos, akkor kezdem:

Sütőtök saláta rukolával és túróval

Hozzávalók 2 főre

4 sütőtök cikkely sütőben 200 Celsiuson sütve, sütés előtt sóval, borssal, római köménnyel fűszerezve

2 maréknyi rukola

egy maréknyi kesudió és törökmogyoró

egy löttyintésnyi extra szűz olívaolaj és  hidegen préselt tökmagolaj

10 dkg tehéntúró

1 mandarin

Elkészítése:

A sült, fűszeres sütőtököt 2x2 cmes kockákra vágjuk, a hozzávalókat összekeverjük, meglocsoljuk az olajokkal és már fogyaszthatjuk is.

Borajánló:

Patricius Tokaji Sárga Muskotály 2012

A Sárga Muskotály fajtajellegéből adódóan némi édeskés ízt kölcsönöz a bornak, ami egyébként teljesen száraz. Elsősorban emiatt a sütőtökben, rukolában, római köményben visszaköszönő édes ízek és a reduktív -acéltartályban nevelekedett- citrusos frissesség miatt illik ehhez a mandarinnal frissített salátához, további plusz hogy ez a bor a túróhoz is jól társítható (akár egy nem túl édes gyümölcsös túrótortához is). Végezetül az olajok lekerekítik és harmonizálják az ízeket.