Őszibarackos spenótsaláta kecsesajttal és serranoval

Ebben a szemkápráztatóan szép nyárvégi időben annyira jólesnek a friss saláták, ezért mostanában jónéhány, számomra új variációt is kipróbáltam, a felfokozott sportélethez ugyanis vitaminban- és rostokban gazdag étrend dukál (legalábbis ezt mondják). Ennek eredményeként született ez a szupergyors őszibarackos –spenótos változat, ez most a favorit. Édes, lédús barackkal lesz igazán tutti, végre kaptam a zöldségesnél ilyet is, miután korábban kifogtam jónéhány íztelen példányt, amik téglaként jobban beváltak volna, mint gyümölcsként, na de most már ismét tapogatással mintavételezek, aminek ő (a zöldséges) szemmel láthatóan nem örül, de mi legalább igen.


Őszibarackos spenótsaláta kecskesajttal és serranoval

Hozzávalók (2 személyre):

10 dkg kecskesajt
1 nagyobb őszibarack
1 maréknyi bébispenót
4 szelet serrano
1 ek pirított mandula

az öntethez:
2 tk méz
6 ek extra szűz olíva olaj
2 ek modenai balzsamecet


A mandulát egy edényben megpirítom, a kecskesajtot vékonyan felszeletelem, a serrano-t kb. 1, 5 cm-es csíkokra vágom, az őszibarack héját lehántom és a gyümölcsöt feldarabolom, majd összeállítom az öntetet. A bébispenótot két részre osztom és tányérokra halmozom, ezeken elosztom a kecskesajtot, a barackot, a serranot, megöntözöm a balzsemecetes dresszinggel, majd megszórom pirított mandulával.

Bortipp: Áldozóhegyi Zenit Tóth Sándortól

Mozzarella sült paprikával, kapribogyóval és a többi..

Fantáziadús, gyors és emellett kalóriaszegény saláták összeállításában mi, nők kétségkívül jelentős gyakorlattal rendelkezünk. Vegyük most az egyszerűség kedvéért azt a példát, amikor odakint hűvös nyáreste leng, éppen túlestünk a szokásos futásdózisunkon és sürgősen enni kell valamit, de persze nem túl sokat, hogy mégse vesszen kárba az a sok-sok kilométer. Ismerősen cseng? Amennyiben igen, akkor hozzám hasonlóan nyilván már te is mindenből kreáltál salátát, talán éppen csak még kakaóscsigából nem. A zöldséges verziókon túl az egyik kedvencem a sógornőm, Annett hideg tésztasalátája (hogy az milyen jó grillezett bajor kolbásszal...), de szeretem a gyümölcsös - zöldséges salátákat is, a lehetőségeknek általában csak az itthoni raktárkészlet szab határt.

Általában szívesen megbolondítom a salátákat valami izgalmas vinegrettel, de sokszor egyszerű, extra szűz olívaolaj is megteszi, mint például itt, ahol ezúttal a mozzarella játssza a főszerepet, így a késztermék igazán gyors, tökéletesen egyszerű, mégis izgalmas, kalóriabeviteli paramétereit illetően pedig tökéletesen fájdalommentes. Ám ha valakinek mégsem lenne elég a fél fogára sem - mert egy férfinak vélhetően nem lesz az -, akkor eheti előételként is.

Mozzarella saláta sült paprikával, kapribogyóval stb. Hozzávalók (2 személyre): 10 dkg lágy mozzarella (1 csomag) néhány friss, bazsalikom levél 2 szem szárított paradicsom 8-10 db nagyobb kapribogyó néhány löttyintésnyi extra szűz olíva olaj

sültpaprika csíkok só, frissen őrölt bors A mozzarellát vékony szeletekre vágjuk, mellé tesszük a kb. 1 cm-es csíkokra vágott sült paprikát (a sült paprika elkészíthető néhány nappal korábban is, a kicsumázott paprikákat 200 C-os sütőben 25 percig sütjük alufólián, amíg éppen csak feketedik a héja, majd fóliával hermetikusan lezárt edénybe tesszük 15 percre, ezután könnyen lehúzható a héja, de vigyázat, ekkor még forró...) szárított paradicsomot, a kapribogyót és a bazsalikom leveleket, majd az egészet megöntözzük olívaolajjal, megszórjuk sóval és frissen őrölt borssal.

Posírozott tojás vasárnap reggelekre

Maihoz hasonló álmos, vasárnap reggeleken mit is együnk, ha már igazán unjuk a tojásrántottát? Hát, például posírozott tojással felturbózott szendvicset. R. készített ilyet először, nagy műgonddal csúsztatta a felütött tojásokat egyenként egy hatalmas, forrásban lévő vízzel teli lábasba, amik aztán némi szitkozódás közepette sorban egymás után a szemetesben landoltak. Mosolyogva néztem a hadműveletet, de aztán magam is meglepődtem, hogy a végeredménye milyen bravúros lett: két, csorgadozó sárgájú tojás üldögélt salátalevelek között egy vékony szelet pirítóson, tényleg, akár műalkotásnak is beillett volna.

Némileg elbizakodottan azt gondoltam, főzésben nagyobb gyakorlatom lévén ez a mutatvány nekem majd elsőre menni fog. Nos, tévedtem.

Aki esetleg nem tudja, annak elmondom, hogy a tojásposírozás az a módszer, amivel nevezett termék belsejét egy fazéknyi, forrásban lévő ecetes vízbe kell löttyinteni, majd hasonlóképpen kell pofozgatni, mint ahogy a macskák játszanak a pamut gombolyaggal és a végén egy a megszokottól eltérő formájú és állagú tojásételt kapunk. Közben a fehérje éppen úgy rakoncátlankodik a vízben, mint a gombolyag a padlón, állandóan szét akar esni, de az érdekesség kedvéért a szélrózsa minden irányába, ezért vissza kell pofozgatni a kanállal formára és amikor már összeállt, akkor át kell tenni egy másik lábosnyi forrásban lévő, sós vízbe, majd le kell csepegtetni néhány réteg papírtörlő kendőn, vagy tiszta konyharuhán és már tálalhatjuk is. Akárki is találta ki, a türelemnek nem volt híján, annyi szent. Az első tojás atomjaira szakadt a vízben, a másodiknak szétfolyt a sárgája a vízben, a harmadiknak már a feltörése is gondot okozott, de aztán ráéreztem és hurrá, sikerült!

Ha ti is szeretnétek feldobni a ráérős, hétvégi reggeliteket, vagy éppen a kedvenc, nyári tökfőzeléketeket egy jó kis posírozott tojással és nem riadtok meg a kihívásoktól, akkor íme, a módszer a következő:

1. Egy kb. 4 literes lábasban kb. 3,5 liter vizet forralunk és kb. 4 evőkanálnyi ecet kell (kisebb űrtartalmú lábas is ok, akkor minden liter vízhez 1 evőkanálnyi ecetet számoljunk), a víz gyöngyözve forrjon.

2. Egy másik, kisebb lábasban szintén vizet forralunk, kevés sót teszünk bele és levesszük a tűzről.

3. A lehetőleg friss, megmosott tojást óvatosan felütjük egy kis tálkába úgy, hogy ne sérüljön meg a sárgája.

4. A tálkában lévő tojást óvatosan, hogy a tojások sárgája ne sérüljön meg, belecsúsztatjuk a gyöngyöző ecetes vízbe.

5. Egy szűrőkanállal a tojásfehérjét összeterelgetjük és kb. 3-5 perc alatt egybefüggő formává alakítjuk úgy, hogy a sárgája az összeállt fehérje tetején egyben maradjon.

6. amikor kész, egy szűrőkanállal óvatosan kiemeljük a tojásokat és belemártjuk az éppen forrásban lévő sós vízbe.

7. A tojást kivesszük és vastagabb papírtörlő kendőn megszárítjuk.

Tálaláskor megszórhatjuk kevés frissen őrölt borssal, vagy apróra vágott petrezselyemmel.

A fenti titkokat a Szakácsok Könyvéből lestem el.

Viator, utazók öröme

Hétvégén a barátaink esküvője után Pannonhalmára kirándultunk R-rel, amit már jó ideje terveztünk, egyrészt azért mert az itteni borokat egyébként is nagyon kedveljük, másrészt pedig régóta szerettem volna látni az apátságot, a magyarországi kultúra fellegvárát, ami 1996 óta a Világörökség része. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy az utóbbi hetekben többször hallottam különböző fórumokon arról az étteremről, amit a Szent Márton domb mellé építtetett az apátság egy nagyobb, uniós támogatással megvalósuló projekt részeként. Kalandra fel, most végre megnéztük a többszáz éves, gyönyörű épületegyüttest és természetesen bor- és gasztrokalandoztunk a pincészetben és az ultramodern étteremben, a Viatorban.

Az apátsági, vezetett túrán kívülről vehettük szemügyre a ma is a szerzetesek lakóhelyéül szolgáló épületeket, sétáltunk a XII. században épült, Magyarországon egyedülállóan jó állapotban fennmaradt román stílusú kerengő és gótikus bazilika méltóságteljes falai között és megnéztük a XIX. század elején épült híres könyvtárat is, mely a zömében latin nyelvű kötetek mellett középkori kódexeket és ősnyomtatványokat is őriz. A több mint háromszázezer könyvet tartalmazó könyvtárba vezető folyosó falán a Pannonhalmi Apátság alapítólevelének másolata mellett láttuk a Tihanyi Alapítólevél másolatát is, a könyvtárból kilépve pedig informatív kiállítótérben az írásbeliség és a könyvek terjedésének történetéről olvastunk.

A látogatás megkoronázásaként az idén Az év pincészete díjat elnyert Apátsági Pincészet csodás panorámájú terasza felé vettük az irányt és napsütéssel kísérve megittunk egy-egy pohár bort, én 2007-es vörös Tricollis Cuvée-t választottam, R. pedig 2008-as Rajnai Rizling válogatást, aztán kellően emelkedett hangulatban átsétáltunk az étterem teraszára.

A Kosaras dombra épített, a látogatóközponthoz illő, minimalista dizájnnal kialakított üvegfalú épületről jelentős mérete ellenére sem tudtuk rásütni, hogy tolakodóan magasodik a táj fölé, a holland-magyar tervezőiroda az apátság kérésére úgy valósította meg az épület által a progresszív fejlesztést, hogy emellett a korábbi építmények stílusát és az egyedülállóan szép természeti környezetet is tiszteletben tartották, az étteremből mindenesetre csodás látvány nyílik, a teraszon üldögélve még az üvegfalakon át is jól kivehetőek a túloldalon elterülő táj körvonalai.

Hogy felfrissítsük magunkat, jéghideg fekete cseresznye szörpöt ittunk, ezzel kísérve átböngésztük az étlapot, ahol olyan, sokat ígérő fogások sorakoztak, mint a mascarponés gombakrémleves, a zsályás sertéssült pappardelle-vel, a vajban sült tőkehal datolyás burgonyapürével, vagy a hideg mangószuflé. A Radványi Roland szaktanácsadó által kidolgozott koncepcióval működő étterem konyháján szemlátomást a természetes és szezonális alapanyagokra helyezik a hangsúlyt, már a szándék is dicséretet érdemel és a minőségről akkor még nem szóltunk.


R. konfitált sertérhúst rendelt burgonyával, a hús omlós volt és jólesően húsízű, a sült burgonyát pedig művészien apróra vágott hagymával hintették meg, elsőre virágnak néztem, annyira szép volt.

A kiváló kacsasült mellé adott párolt káposztába rejtett csillagánizs meglepetés volt a kellemesebb fajtából, az édesburgonya püré nemkülönben. A crème brulée-t sem tudtam kihagyni persze, de kár is lett volna, ezt a könnyű citromos változatot hasonlóan fényes, nyári napokra szívből ajánlom mindenkinek.

A Viator-t barátságos atmoszféra lengi be, a pincérek odafigyelnek a vendégre, szívesen megválaszolják az ételekkel kapcsolatos kérdéseket, jó volt látni, hogy a zöldfűszereket frissen, egyenesen a kertből viszik az étterembe. A természet, a hagyományok iránti elköteleződésből és a modern kor vívmányainak szem előtt tartásából nagyszerű ételek születnek az étterem konyháján a látogatók örömére, akiknek az igényeit már a névadásnál is szem előtt tartották, hiszen maga a Viator név latinul utazót, úton lévőt jelent. Nekünk élmény volt itt megpihenni.