2018. május 24., csütörtök

Mit csinálnak jól a britek, avagy apró örömök Angliában

Mi az ami más Angliában, mint otthon?

Mielőtt belekezdenék, egy kérdés..észrevetted már, hogy sokszor sztereotípiákban gondolkodunk, azt hisszük, hogy a dolgok, helyzetek már csak olyanok, amilyenek és hagyjuk, hogy csupán ez a gondolat lelombozzon minket? Pedig legtöbbször mi magunk is megtehetünk valamit, hogy jobb legyen nekünk és másoknak. Például azt mondják, hogy Angliában mindig esik az eső és már biggyed is lefelé a szánk, nem tudnék ott élni, mondjuk. Na de MI vajon egyáltalán észrevesszük azt amikor kisüt a Nap? Azaz észrevesszük-e a szépet és a jót magunk körül? És hogy mi magunk miben tudunk változni, változtatni?

Ami más, mint otthon és nem kerül pénzbe...
Visszatérve a kérdésre, mondjuk, halljuk, hogy itt más a mentalitás, mint otthon. Mit jelent ez?  Egyfajta pozitívabb, oldottabb légkört tapasztalok az utcákon, üzletekben, kávézókban és a tömegközlekedési eszközökön is. Sétálok és  rám mosolyog a szembejövő, ettől pedig nekem is kedvem támad vadidegenekre mosolyogni. Nem kerül semmibe és rám is visszahat, jobb lesz tőle a kedvem. A vendéglátásban egyébként is kötelező elem a mosolygás és amikor mosolyogsz, megtapasztalhatod, hogy a vendégek is kinyílnak, mint egy virág.

A másik fontos dolog, amit megtanulhatsz Angliában, hogy a "Hogy vagy" kérdésre minden esetben úgy válaszolj, "Köszönöm jól vagyok". Ennek sokkal nagyobb a jelentősége, mint gondolnád. A mosoly és a pozitív válaszok nemcsak mások jólétét segítenek fenntartani, de a sajátodat is. Milyen más innen folytatni egy beszélgetést, mint a panaszkodástól leesett energia szintről. Ettől még itt is fáj az embereknek a derekuk, fejük stb, de nem erre fókuszálnak. Az egyik kilencvenéves vendég, akinek bizonyára fáj sok mindene rendszeresen csak ennyit mond a kérdésemre: köszönöm, nem érzem túl rosszul magam.

A britek udvariassága és kedvessége sem csak legenda. Ha kérdezel valamit az utcán, üzletben,buszon, múzeumban, biztos lehetsz benne, hogy segíteni fognak neked. Sőt, nem is kell kérdezni, mert ha látják, hogy tanácstalanul ácsorogva nézelődsz, vagy keresel valamit, máris ott terem valaki és megkérdezi, hogy Are you all right, Madam? És én ezt nagyon bírom.



Aztán. Virágzik a kreativitás és ennek művelését korán kezdik. Általános iskolások különböző témák köré építve klassz installációkat alkotnak együtt, amit aztán kiállítanak a helyi könyvtár bemutatótermében. Rendszeresen rendeznek az általános iskoláknak versenyeket,amelyekkel nemcsak a küzdési képességet fejlesztik, de együttműködésre és a csapatmunkára is sarkallják a gyerekeket. Ezt is jobb korán kezdeni, gondoljunk csak bele, hogy milyen hasznos lesz ez a készség a későbbi, felnőtt életben. Emellett biztatják a gyerekeket arra, hogy merjenek egyéniségek lenni. Az egyik könyvesboltban láttam egy jópofa, színes polcot kialakítva a múltkor gyerekkönyvekkel a következő felirat alatt: Nobody is youer than You, vagyis senki sem inkább te, mint te magad. Hát nem nagyszerű ez?

A fogyatékkal élőknek itt adnak esélyt, bevonják őket a társadalomba. Ha csak egyszerű munkáról is van szó, amit tudnak végezni, ha csak az üzletbe belépő vásárlókat köszönti akkor annyi, de mégis hasznosnak, értékesnek érezheti magát mindenki.

Mi van még.. Itt fontos a másik tisztelete és elfogadása. Nem hallasz olyat, hogy hülye vagy, nem tromfolnak le, ha más véleményed van bármiről, ez egy valóban nyitott és elfogadó társadalom a mássággal kapcsolatosan, bármilyen értelemben.

Persze, más a történelem, a földrajzi és a gazdasági helyzet, ebből következően más az életszínvonal, nem egyik hónapról a másikra kell élni és nem kell számolgatni hónap végén a pénzt a pénztárcában, ezek valóban nem sokad rangú szempontok. DE. A fentiek tényleg nem kerülnek pénzbe, ezek csak energiát és erőfeszítést igényelnek, nem igaz? Belegondolni is jó, hogy ha mindezt gyakorolnánk, az egyes emberek szintjén előidézett változás milyen szinten változtatná az össztársadalmi képet.

Ami viszont pénzbe kerül...de nem sokba

Az élelmiszereket tekintve sok minden olcsóbb, mint otthon. Az un. "egyfontos" üzletben - Poundland - tényleg egy fontért lehet tejet, csokoládét, chipset,konzerveket, mosószert,  alapvető élelmiszereket, játékokat venni. Van Tesco, Lidl, ezekben szintén nagyon sok mindent jó áron lehet megvenni.

A ruházati üzletekben, mint M&S, H&M, New Look  folyamatosan van valamilyen Sale, ahol 3-10 fontért kincseket lehet találni, de itt van kultúrája az un. charity shopokban való vásárlásnak is. Ezek olyasmi üzletek, mint otthon egy second hand ruhaüzlet, de a bevétel egy része, vagy egésze valamilyen jótékonysági szervezetet illet. Kifogástalan minőségű ruhákat, cipőket lehet találni pár fontért. Ugyanez van a bútorokkal is, 10 fontért már lehet szuperkényelmes fotelt venni, 5 fontért éjjeliszekrényt stb. A legmagasabb havi költség a kiköltözőknek, országváltóknak a lakbér, ez többszáz fontra rúghat. Én ilyen szempontból szerencsés vagyok, mert staff house-ban lakom, azaz a szállásom a hotel által biztosítva van.

Az angolok is szeretnek beülni kávézóba, étterembe és igen, tény, hogy ezt itteni fizetésből gyakrabban megtehetik.

Autót már 500 fontért is lehet venni, onnan felfelé csak a képzelet szab határt az áraknak..

DE. Van itt még valami fontos..Nagyon tudnak örülni az apró dolgoknak. Születésnapra, keresztelőre, új munka kezdésére, bármire imádnak jópofa kártyákat ajándékozni, küldeni egymásnak, így itt virágzik a papír-írószer ipar és nagy örömömre rengeteg klassz, színes grafikát látok az újságokban, termékcsomagolásokon. Néha nem csak ott persze :)



Az üzletekben rengeteg vicces, színes, akár illatos kulcstartót, ceruzát, apróságot lehet kapni néhány fontért. Ha valakinek rosszabb napja van, vesz magának valamit és máris kicsit jobban süt a Nap. Ezt a jó szokást igazán nem volt nehéz beiktatnom az életembe, imádok az üzletekben kincseket vadászni :)
 

Sok a virág és a színek, mindenhol. Ez melengeti a szívemet. Szeretek sétálni, mert állandóan felfedezek valami újat. A katedrális környéke az egy csoda, vagyis ilyen szempontból is szakrális hely, ennyi virágot, mint itt, én még nem láttam.



 Ezért otthon is tartok mindig friss virágot, mert észrevettem, hogy emeli a lelkemet és szeretettel tölti a szívemet.



És ha mindez esetleg mégsem derítene jókedvre, jógázom, vagy eszem valami jót. A múltkor ilyen csodás kézműves Margherita pizzát vettem a piacon 5 fontért, mert megérdemlem.


Most éppen az epres trifle a kedvencem, ezelőtt néhány hétig a Cornish Custard volt tripla csokoládés muffinnal, de az egészséges nassolnivalókról is tudnék mesélni...



Szóval néha azért főzök is valamit magamnak,  vagy csinálok egy salátát, például így. Tonhal, rukkola, olívabogyó, paradicsom, kukorica, kész... :)





1 megjegyzés:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails