A Zemplén és a Tokaj-Hegyaljai Borvidék telis-tele van vulkáni hegyekkel, ezek miatt (és persze a szépen művelt szőlőterületek miatt is) nagyon látványos a környék. Nagy, masszív hegyek mellett izzó napkorong, vagy éjjel csillagokba burkolózó hegy, efféle romantikus látvány kényezteti itt a vendégeket.
Tízenötmillió évvel ezelőtt vulkánok fortyogtak és ontották a lávát magukból errefelé. Ilyen vulkán volt a kedvencem, a Tokaj-hegy is, amely reggelente néha misztikus páraködbe burkolózik, máskor kristálytisztán kivehető a hegy növényvilága többkilométeres távolságból is, míg éjszaka csak a hegy tetején lévő TV torony világít messzire, pirosan. Vulkán volt többek között a Sátoraljaújhelyi Sátor-hegy is. Ezek a hegyek ma (és évszázadok óta hagyományosan) szőlőültetvények talaját képezik andezites, riolittufás talajt biztosítva a szőlőnek, amelyeknek köszönhetően a bor minerálissá, ásványossá válik. A vulkanikus kőzetvilág a Tokaji Borvidék egyik jellegzetessége és az egyik ok, ami miatt az itt termő bor világszerte különleges és egyedi. A többi okot is elkezdhetném éppen sorolni, mert van még jónéhány, de a Kalandozások a Zemplénben sorozatban inkább kedvet szeretnék csinálni nektek a borvidékre, borvidékről való kirándulásokhoz. Mert nemcsak borban vagyunk verhetetlenek, hanem várakban, természetes folyóvizekben és ritkaságszámba menő növény- és állatvilágban is, így családok számára is jó program errefelé kirándulni.
Már a borvidéken túl, Füzéren van egy gyönyörű várrom, ami szintén vulkáni sziklaszirtre épült. Fűszeres Eszterék hívtak ide múlt héten kirándulni, tartsak velük. Néha én is úgy vagyok, mint mások: a régi, jól bevált útvonalakon közlekedem, kellenek néha hozzá a barátok, hogy rámutassanak mi minden van a környezetemben. Persze ez sincs mindig így, mert máskor egy másnak jellegtelen épületen is megtalálom azt, ami különleges és szép benne, még akkor is, ha egy rozsdás kilincsről van szó...
A Füzéri várat Sátoraljaújhelyen keresztül, a Mikóháza, Pálháza, Filkeháza útvonalon tudjátok megközelíteni, már messziről látni fogjátok a hegy tetején trónoló épületet.
Készüljetek fel rá, hogy sok-sok lépcső megmászásával értek csak célba, cserébe viszont pazar kilátást nyertek a környező hegyekre.
Rövid történet a Wikipedia-ból:
Egyes források szerint II. András volt a vár első tulajdonosa, később II. Béla lányának, Anna hercegnőnek ajándékozta a várat a hozzátartozó uradalommal együtt, akitől apja ellen harcoló testvére elvette azt.
A XII. század végén Aba Amádé volt a vár ura, tőle Károly Róbert elkobozta az erődítményt és Drugeth Fülöpöt nevezte ki várnaggyá. Luxemburgi Zsigmond a XIV. században annak a Perényi családnak adta a várat, amely a Sárospataki várat is építtette. A XV. század végén aztán Mátyás király összetűzésbe került a Perényiekkel, kiűzte őket, majd később visszaadta a várat a családnak. 1526-ban Perényi Péter koronaőr Szapolyai János koronázása után Visegrád helyett idehozta a Szent Koronát és egy évig itt őrizte azt. Később fia, Perényi Gábor reneszánsz stílusban építette újra a várat.
Aztán a Báthory család következett a tulajdonosi sorban, majd néhány tulajdonosváltás után a vár kincstári kezelésbe került. Az 1700-as évek végén a környék lakossága kőbányának használta a területet (nagyszerű ókori romokkal is megtörtént ez Olaszországban, nem igaz?) A vár egyik utolsó tulajdonosa Bónis Ferenc köznemes volt, akinek fejét vették a Wesselényi-féle, császár elleni összeesküvésben való részvételéért. Az elkövetkező évtizedekben a lakosság és a viharok tovább pusztították az épületet, míg a XX. század végén Feld István és Juan Cabello kezdték meg annak felderítését. A vár most is renoválás alatt áll, ettől függetlenül biztonságosan lehet a várfalak között közlekedni, legalábbis egy kétéves nagy örömmel futkározott a várfalak között, természetesen szülői felügyelettel.
Visszafelé úton megállhattok Pálházán, Fűszeres Eszter szerint itt van a világ legjobb lángosa, és hogy így van, abban biztos vagyok, ám a hely ezúttal zárva volt, így ezúttal máshol ebédeltünk a már kissé borús ég alatt.
