Volt már olyan, hogy azt éreztétek egy-egy nap után, hogy az tökéletesen feltöltött benneteket, pedig semmi különöset nem csináltatok, csak egyszerű dolgokat, amiket szerettek? Néha az ölembe pottyan egy-egy ilyen nap. Nem kell nagy dolgokra gondolni, nálam egy ilyen napnak fontos része, hogy abban a ritmusban töltöm, ahogyan az nekem jól esik. Nem rohanok, nem kapkodok, nem stresszelek. Egészséges reggelivel indítom a napot, valahogy így: egy meleg porridge fele-fele arányban vízben és tejben főzve, friss eperrel, nádcukorral és egy kevés tejszínnel...mmm...ez a tökéletesség egyik földi megtestesülése. Közben zenét hallgatok..Jason Mraz például nagyszerű felütés egy ilyen naphoz.
Felveszem a futócipőmet és futok egyet az erdőben, vagy a Churchill parkban. Az erdő kétségkívül az én terepem, szeretem az ösvényt, hogy több szinten és útvonalon futhatok, közben nézem a fölém tornyosuló fákat, belélegzem az illatokat, Spire Fm-et hallgatok (ez a helyi rádió), közben felmerül bennem a kérdés, hogy a katedrális innen, messzebbről miért tűnik nagyobbnak, mint közelebbről, a hotelból nézve. Kedves emberekkel és kutyákkal találkozom, de leginkább töltődöm.
Jóga. Futással együtt teljes a regeneráció, érdekes, hogy bár a munkámban jelenleg sok a mozgás, ezt is mozgással regenerálom, vagyis új energiákat termelek :)
Ok, a relaxációs napba belefér egy kis rendrakás, takarítás, mosogatás is.
Megnézek egy-két önfejlesztő videót...ezek adják a szellemi üzemanyagot. Almási Kitti előadásai, TED előadások..Bagdi Bella meditáció, Gunagriha.
Összedobok egy ebédet. Mi mást, mint tésztát, hogy a gasztro-lelkem is relaxáljon. Füstölt lazac és zöldspárga, egy löttyintésnyi tejszín, hogy még extrább legyen, kevés parmezán a tetejére éééés kész :)
Chatelek valamelyik barátommal, vagy barátnőmmel..és ismét hálát adok érte, hogy van internet.
Felveszem a napszemüvegemet - mert ideális esetben süt a nap - és besétálok a városba, nézelődöm az üzletekben, a charity shopokban kincsekre vadászom és ha szerencsém van, találok egy klassz kiállítást is. Az itteni városi könyvtár nagyon aktív ilyen ügyekben, most éppen a Salisbury Art Trail, helyi kortársművészeket bemutató kezdeményezésében nem meglepő módon helyi, kortárs képzőművészek munkáit mutatják be, ez itt pl. Vicky Slater the Pool című fotója,már csak ránézni is pihentető..
A katedrális főhajójában most egy extra installáció látható, dekorációs célon túlmutatóan. Egy német művész munkája az impresszív, térbe kifüggesztett papírgalamb raj, amely 2500 papírgalambból áll és amely a München, Jeruzsálem, Buenos Aires és San Francisco világkörüli út után most Salisbury-be hozta el a remény, az emberségesség és az új kezdet üzenetét.. Az installáció kihelyezésének közösségépítő célja is van, a helyi szolgáltatók és üzletek is csatlakozhattak és csatlakoztak a kezdeményezéshez saját kirakatukkal és papírmadaraikkal.
Ez itt egy indai lakberendezési tárgyakat árusító, fairtrade szemléletű,helyi üzlet kirakata papírgalambokkal, a te feladatod az, hogy találd meg a fotón a papírgalambokat, mert a szerző elrejtette őket. Viccet félretéve, kicsit elrontottam a fotót, már ami a fotó tárgyát illeti, de azért látod rajta a papírmadarakat, ugye?
Levezetésképpen leülök a Costa teraszára egy kávéval, ideális esetben a napfényben nézem az ide-odasiető embereket.
Délután elsétálok Zumba, vagy Fitsteps órára a Gymbe, ahol megállapítom, hogy tök jó érzékük van ehhez a mozgáshoz az erősebb testalkatú nőknek, engem pedig teljesen kikapcsol, hogy táncolhatok. Aztán úszom, szaunázom és beszélgetünk a többiekkel.
Vacsorára jöhet egy kis antipasti sajttal, sonkával, olajbogyóval..utána pedig a Downtown Abbey aktuális része - a Highclere kastély, ahol a történetet forgatták kb. 50 kilométerre található innen, Hampshire-ben. Az ébresztőórát beállítom másnap reggel 6-ra és a mielőtt az álom ugrándozó báránykákákkal teli mezejére lépek, megállapítom, hogy a következő nap egészen biztosan más ritmusban telik majd és tekintsünk rá kiindulópontként egy majdani, hasonlóan tökéletes naphoz.