Spanyol stoppost fogtam - és Te hogy állsz az improvizációval? //How have I picked up a Spanish hitchiker? Or what about improvisation...

Az alábbi írás nem abból a célból a született, hogy bárkit is arra bátorítson, hogy stoppoljon, vagy stopposokat vegyen fel jártában-keltében. Ez csupán csak egy történet.

Ez a nyár csak úgy hozza magával az eseményeket, nem kell tennem érte semmi különöset. Ki is kívánt nekem legutóbb élménydús nyarat? Ok, egyvalamit mégis meg kell tennem hozzá: kilépek a komfortzónámból. Sokat vagyok úton a borvidék és Budapest között, éttermeket is látogatok. Az ország legjobb éttermeinek "társulataival" ismerkedem meg ezen látogatások során. Jókat beszélgetünk, megkínálnak limonádéval - harmincnégy, harminchat fokban ez mekkora öröm! - kávéval, desszerttel, meghívnak ebédre, írok is majd bővebben egy-egy ilyen látogatásról.

Néhány hete Debrecenben jártam egy borfesztiválon.

Onnan Egerbe vittem bort egy nagyszerű étterembe, onnan pedig Miskolcon át Sárospatakra tartottam. Miskolcon az egyik étterem ajtaján kilépve láttam, hogy a város sétáló utcáján éppen régiségpiac van.

Itt megcsodálhatjátok a rózsaszínű vekkeremet, amit egy sráctól kaptam ajándékba a piacon.

És megmutatom majd a gyönyörű, kézzel készített, szecessziós, zöld üvegvázát is, amit ugyancsak ott zsákmányoltam.

Éppen elhagytam a várost jelző táblát, amikor az egyik körforgalomnál észrevettem egy stoppost, nagy hátizsákkal a vállán, kezében Kosice feliratú kartontáblával. Megbízhatónak tűnt, így felvettem.Nem azt mondom, hogy te is vedd fel a következő stoppost, akit meglátsz, te most csak olvass tovább..

A stopposnak Davit a neve és kisebb szakáll díszíti az arcát. Spanyolországból, Baszk földről jön. Teszek egy kísérletet, hogy felelevenítsem spanyol nemtudásomat, de az "áááá desde el país Vasco" (áá, Baszkföldről...), az Encantado (örülök) és a Me he olvidado mucho (sokat felejtettem) körök után inkább angolul folytatjuk a beszélgetést. Davit elmeséli, hogy néhány napja még Debrecenben ejtőzött egy borfesztiválon. Néhány napja történetesen én is ott voltam, mondom.

Matematikát tanít, egyébként mérnök, vagyis még tanul. Gitározni tanít tinédzsereket, sőt gitárokat épít is, eladni azonban sajnálja azokat, mert annyira szépek. Később megnézhetem ezeket egy weboldalon.

Nyaranta egyedül utazik, mondja, csak fogja a hátizsákját és elindul. Most augusztus közepén kezdte meg az utazását, járt már Lengyelországban és  Ukrajnában, most Magyarországon keresztül Szlovákiába tart, onnan Bécsbe, majd Dániába. Az egyetem majd csak szeptemberben kezdődik.Van, hogy szegődnek mellé társak és ideig-óráig együtt utaznak, de ő célzottan egyedül indul el, mert akkor nem kell máshoz alkalmazkodnia, illetve ha másokkal együtt utazik, akkor van, hogy bizonyos helyekre, ahová egyébként szeretne eljutni,  mégsem indulnak el, mert valaki a csapatból meggondolja magát, illetve nehézkes számára, amikor több ember igényeihez kell alkalmazkodni. Kétszer megjárta már a Camino-t is egyedül, vagyis ott persze senki sincs egyedül, meséli, mert mindenki akivel találkozol, szinte mintha régi barátod lenne.

Robogunk Sárospatak felé, mutatom neki a szőlőültetvényeket és a Tokaj-hegyet.  Azt mondja, hogy ő csak a vörösbort szereti. Hát milyen stoppost vettem én fel?! Nem, csak viccelek. Lehet, hogy csak holnap menne tovább Kassára, mondja. Így alakult, hogy spontán lett egy szállóvendégem, akinek hamarosan vacsorát készítek az antik piacon (!) vásárolt eszméletlenül finom, minden szabályos formát nélkülöző, ámde a Hajdú-bihari termőföldeken tökéletesen zamatossá érett paradicsomból, főtt kukoricából, csípős Pick kolbászkából és a Mackó sajtból, amit Davit vett a boltban, mert azt valamiért mindenképpen meg akarta kóstolni. Mindezt megöntöztük extraszűz olíva olajjal. Még sosem evett főtt kukoricát, csak grillezettet, mondja.

Hűsítő gélt adok a debreceni Nagyerdőben szerzett temérdek szúnyogcsípésére, adok tiszta ágyneműt is, majd elindulunk a strandra. A termálvízben ücsörögve a fő topik a "planning or improvising", azaz inkább tervezzünk, vagy legyünk spontánok. Mit gondoltok, ő melyiket részesíti előnyben? A fürdő után kipróbáljuk a fitness park eszközeit, aztán megmutatom neki a sárospataki várat by night - legalább ezt, ha lángost nem ehet, mivel gluténérzékeny.

A várudvaron denevér köröz fölöttünk. A Szent Erzsébet úton bandukolva elmondom neki, hogy még sosem engedtem be stoppost a lakásba és őszintén bízom benne, hogy ő nem valami sorozatgyilkos. "I hope that you are not a killer too" bízom benne, hogy te sem vagy az - mondja ő és jót nevetünk.  A napot a Borosban zárjuk, ahol megkóstol egy Furmintot, ezúttal a Carpinusét, amit Feri ajánl, köszönjük. ízlik neki,  de azért kérek neki egy pohár villányi cabernet-t is.

Davit  Vitoria városában lakik, a borbár után mutat róla fotókat az interneten. Jó néhány házat ilyen klassz, színes festmények díszítenek: (fotó: muralismopublico.com)

Ken Follett-et  itt inspirálta a gyönyörű Santa Maria katedrális  Az idők végezetéig című regényének megírására. Szobra is van az írónak a katedrális mellett. Miről írjak még? Davit elmondja, hogy a volt barátnője  gasztroblogot ír (aminek a címét sajnos elfelejtettem)  és hogy a barátainak van egy zenekara, a Moonshine Wagon, amelynek ő is látható az egyik videó klipjében, az I better live alone-ban, amelyben ti is megcsodálhatjátok a szépséges baszk tengerpartot.

Másnap reggel még beszélgetünk, majd beviszem Sátoraljaújhelyre a határhoz. Útközben csendesen megjegyzi: and I wasn't a killer. Neither was - válaszolom és nevetünk.  A határ mellől SK feliratú táblájával autóstoppol tovább. Még aznap este írja nekem, hogy épségben megérkezett Kassára.

----
How have I picked up a Spanish hitchiker? Or what about improvisation...

Davit, it has been translated to English because of You.

I would like to state that this writing is not from the purpose to encourage anybody to hitchike or to pick up hitchikers when somebody is on their way to somewhere. This is only a story..

There is no doubt that this summer brings the happenings with itself, I don’t even have to do any particular thing for this purpose. By the way, who was the one whishing me an adventurous summer  ? Ok, I have to do one thing though: to step out of my comfort zone. I am often on the roads between the wine region and Budapest as I still live in the same city  - Sárospatak – and I visit restaurants in the capital. I get to know the best companies during these visits. They are kind people mostly. They serve lemonade, coffee, lunch or some dessert to me – in thirty-six degree what a pleasure it is.

They say life just happens with us. Of course we need to give the opportunity for things  to happen.

Some weeks ago I was in Debrecen at a wine festival. From Debrecen I took wines to Eger. From Eger through Miskolc I headed to Sárospatak. As leaving one of the restaurant in Miskolc I saw that an antique fair is being held on the mall. You can admire my beautiful pink alarm clock I had been given by a guy from Debrecen because he had recognized me from the wine festival at the market. Or because he had found me  kind? Anyway.

And I will show you the beautiful art nouveau style vase what I looted…fairly say I bought on the market. Back to my story: I get into the car and I am just leaving the city when at one of the roundabout I notice a hitchiker with a big backpack on his shoulder and with a card board in his hand with Kosice written on it. He lookes like a traveller,  his face remindes me of Javier Bardem. I label him as a reliable person and I pick him up.. Yes, I pick him up. I don’t tell you that you should pick up the next hitchiker what you will see, no, please don’t do that, just read it further because it is safe at least.

The hitchiker’s name is Davit and his face is decorated by a smaller beard.

He says he comes from Spain, Basque Country. I attempt to refresh my Spanish non-knowledge but after the ˇaaaa desde el país Basco, „Encantado” and „Me he olvidado we rather continue our talk in English. Davit tells me that he was in Debrecen some days ago at a wine festival. Me too – I answer.

Davit tells me he studies mathematics and he would be an engineer, he still studies at a university. He is teaching teenagers to play guitar also, moreover he builds guitars. He is not planning to sell them because they are too beautifuls and he has put too much energy into the making. Later on the internet he will show me these and indeed, they are amazing. By clicking here you can see them as well.

During the summers he travels alone, he says, he takes his backpack and he sets out to see the world.  This year he has started his trip in the mid of July and he will have finished it by the end of August. He has already visited Poland and Ukraine, now he is heading to Slovakia through Hungary, he says,  from there he is going to Wiena, from Wiena  to Denmark. The university will start for him only in September. He mostly hitchikes and as he told it, despite he has a sketch about his travel, life often overwrites it. Sometimes he gets mates  and they travel together for a while, but now he has started to travel alone directly, because in these cases this way he doesn’t need to adapt to others’ plans. As when he travels with others sometimes they don’t go where they have wanted to go, because somebody can changes their mind from the team and it is not easy for him to adapt to others’ needs. He have already done the Camino twice and then he tells a story when he and his ex-girlfriend have been almost kidnapped (so they haven’t been kidnapped finally). Of course this has not happened via the Camino as it is a spiritual journey where everybody belongs to the same family.

We are on our way to Sárospatak and I show him the vineyards and the Tokaj-hill. I like the reds only – he answers. What a hitchiker have I picked up then?! Oh no, I am just kidding. We are chatting and it is such a good experience. Both the experience both the man. He might will continue his trip to Kosice only tomorrow. He asks if there is a hostel in Sárospatak. If you think so you can sleep in the other room at my place – I answer. This is how I have a guest I made a dinner for very soon from the incredibly delicious tomatoes showing irregular features and that had been grown very luscious on the lands of Hajdú-Bihar I have bought at the antique market,  from the boiled corn which have been smuggled into my bag by my mother;  from the spicy Pick sausage and from the Mackó cream cheese. (it can be translated literally as Teddy Bear cheese as there is a Teddy on the packaging,  it is the cult dairy product of my childhood and what Davit has bought it in the supermarket because he wanted to taste it. And finally I pour olive oil ont he top. Ha has never eaten boild corn  so far he says, only grilled ones. Well, this is the street food in Hungary, enjoy it…

After having been given a soothing gel to soothe his thousands of mosquito bites on his legs what he has got from  Nagyerdő (Great Forest) in Debrecen, I also give him a towel and we are going to the bath of Sárospatak. I dare to write it only in English (but not in Hungarian, it is not in the Hungarian text…) that we arrive after closing time and we are let into the bath for free of charge. If a Sárospatak inhabitant reads it it is only the a figment of my imagination, I guess,  as naturally nobody can enter to the bath without paying, me neither. While sitting in the thermal bath the main topic is the „planning or improvising”. What do you think he prefers? I think we need plans and then the life will overwrites it. After bathing we trie the sport devices in the bath and then I show the Sárospatak castle to him by night – at least I can show this to him as he can not eat a „langos” as he has gluten intolerance. The castle has been closed at 6 and it is now 8 o’clock, that is why we can not enter the court. Or can we? Unfortunately, we don’t see anybody with a key to the main gate in his hand (or do we see anybody with a key in his hand to the main gate?)  that is why -of course- it is only in my fantasy that we are in the beautiful court of the castle and a bat is circling over our heads. He asks me if I am afraid. Who, me? Not, at all…While we are walking back to the flat on the Saint Elisabeth road I tell him that I sincerely hope that he is not a killer as I haven’t invited any hitchhiker to stay at my place before.  I hope that you are not a killer either, he answeres and we laugh. We close the day in the winebar where Feri offers a Tokaji Furmint to him, he likes it, that is why I aske for a Cabernet from Villány for him (it is a red wine region in the southern part of Hungary)

Davit lives in the city of Vitoria-Gasteiz which has an imposing main square.  I know this as he will show pictures on the internet later on. Some houses are wallpainted with coloured pictures.

Ken Follett was inspired here (in Vitoria) by the Cathedral of Santa Maria to write his novel, Pillars of the Earth. The writer has got a sculpture as well near the cathedral. About what else shall I write? Davit tells his friends have a music band, the Moonshine Wagon, and he can be seen in one of their videos for a second, which title was „ I better live alone” , and in which you can admire the amazing Basque coast.

 

The next morning we have another discussion then I take him to Sátoraljaújhely to the border. During our way he notes quietly: and I wasn’t a killer. Neither was I, I answer and we laugh again. From there he hitchikes with his cardboard with SK  written  on it.

The same evening he wrote to me that he had arrived safe to the port of Kosice.