Mandulás-vaníliás kifli

Ezt a receptet Ízbolygó blogján találtam tavaly decemberben, rögvest megsütöttem és helyes kis ajándékcsomagokat kreáltam belőle a családtagoknak. Talán magáért beszél, hogy az unokahugom most is ezt kérte tőlem Karácsonyra, ha tehát valaki még nem sütötte meg az ezévi ünnepi süteményét, ezt a receptet (is) szívből ajánlom. Csupán egyetlen módosítást eszközöltem benne: vaníliás cukor helyett egy vaníliarúd kikapart magjait tettem a tésztájába is.

Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!

Ui.: akiknek ígértem évvégi panellets-eket (Ányezék, Roli & Eszter), ezúton üzenem, hogy ünnepek után számíthatnak rá :)


Mandulás-vaníliás kifli

Datolyás balzsamecetben glazírozott csirkemell gorgonzolás burgonyapürével

Elkezdődött nálunk a szokásos karácsonyi jövés-menés: szombaton például két barátnőm, Trixi és Zs. érkezett hozzánk, egyenesen a hófúvással. Ez elsőre kissé talán szokatlanul hangzik, de mivel ők szerintem angyalok, az utazásnak ez a módja náluk teljesen természetes. Onnan gondolom egyébként, hogy azok, mert mindig úgy fénylik a szemük, amikor rám néznek és ettől hirtelen az enyém is csillámlani kezd. Meg aztán amikor együtt vagyunk, megszűnik a tér és az idő, ami abban is megnyilvánul, hogy rendszeresen eltévedünk, de ezt már talán említettem.

Zs-t egyébként bármikor felhívhatom, bármilyen bolondsággal, mint azt a héten is tettem: „Figyelj, utazom a metrón és mosolyognak rám az emberek. De a szemükkel mosolyognak, nem a fogukkal, érted? Szerinted megőrültem?!” Erre Zs. azt mondta, hogy „Zsóka, ez tök normális, mindig mosolyognak, csak eddig nem vetted észre”. Trixi pedig maga is angyalokat rajzol, szóval nekem senki ne mondja, hogy nincs hozzájuk semmi köze.

Gyertyát gyújtottunk, ebédeltünk, beszélgettünk, tortát sütöttem, boroztunk, közben a feltámadó szél örvényszerűen bele-belekapott az ablak előtt lengő hófüggönybe. Anna-Panna, Zs. kétéves kislánya a lakásban sétafikált, játékbaba kinézetéhez képest egyébként határozott akaraterővel és közösségi szellemmel rendelkezik: néha csak üldögélt magában a kanapén és spontán ezt hajtogatta magában: „Nem akarom Anya, nem, nem!”, máskor meg a nyers tortatésztát osztotta szét nagylelkűen a jelenlévők között. Nagyhajú, féléves testvére eközben békésen aludt.

Datolyás balzsamecetben glazírozott, azaz mázzal fényezett csirkemellet sütöttem. Köztudott, hogy a melle nem éppen a csirke legízletesebb része, ráadásul könnyen kiszárad, egy kis balzsamecet és a gondos sütés azonban tényleg csodákat tesz vele. Szerintem egyszerű modenai balzsamecettel is működik a dolog, de a legjobb mégis valamilyen hosszabb ideig érlelt verzióval készíteni. A múltkoriban R. Dubai-ban élő húgától kaptunk mindenféle datolyás finomságot, többek között egy 10 évig érlelt balzsamecetet és mustárt, ezeket használom mostanában húsok pácolásokhoz, R. legnagyobb örömére.

Datolyás balzsamecetben glazírozott csirkemell gorgonzolás burgonyapürével

Hozzávalók 4 személyre:

2 db csirkemell (kb. 0,8 kg)
1 nagy fej vöröshagyma, finomra aprítva
4 gerezd fokhagyma, finomra zúzva
3+2 ek balzsamecet
6 ek olíva olaj
1 ek méz
só, frissen őrölt bors

A burgonyapüréhez:
0,7 kg burgonya
7 dkg gorgonzola sajt
5 dkg vaj
1 dl tej
só
késhegynyi, frissen őrölt szerecsendió


A csirkemellet megmossuk, egy papírtörlővel megszárítjuk, hosszában kettévágjuk és maximum 1,5 cm vastag szeletekre vágjuk. sózzuk, borsozzuk. Elkészítjük a pácot: összekeverjük a balzsamecetet, az olíva olajat, a mézet, a finomra vágott vöröshagymát és a fokhagymát. Ebben minimum 30 percig, de inkább több órán át pácoljuk a a húst.

A sütőt előmelegítjük 180 ۫C-ra. Egy grillserpenyőben a hús mindkét oldalát 3-3 percig sütjük, majd a húsokat egy zárható üvegtálba tesszük és 12 percig sütjük a sütőben. Végül a grillserpenyőben magasabb hő fokozaton oldalanként 2-2 perc alatt megpirítjuk a húsokat, a páclét, a finomra vágott hagymadarabokkal azonban nem öntjük hozzá, hanem megtartjuk. Amikor már az utolsó hús is szép színt kapott és mindet egy tálra helyeztük, a serpenyőben öntjük a maradék páclét, hozzáadunk még 2 evőkanálnyi balzsamecetet és közepesnél kicsit magasabb lángon besűrítjük. Az így kapott, karamellizálódott szószt a húsokra öntjük.

A burgonyapürét a szokásos módon elkészítjük, hozzáadjuk a tejet és a vajat, sózzuk, reszelünk hozzá szerecsendiót és belekeverjük a gorgonzolát.

Polvorones, spanyol karácsonyi sütemény

’Nagyon boldog vásárlást kívánok!” – ezt írta valaki dülöngélő, öles, fehér betűkkel a Nyugati-téri felüljáró oldalára. Ez elég elgondolkodtató azért, nem? Nem mintha én kivétel lennék: néha, rövid időre ugyan sikerül kiverni a fejemből a nyomasztó, karácsonyi vásárlási kényszert, de aztán időről-időre mégis késztetést érzek bevásárlóközpontokban, meg kivilágított karácsonyi vásárokon bolyongani. Ha ugyanis kimegyek az utcára, minden feldíszített karácsonyfa azt juttatja eszembe, hogy mit kell még vennem. Valamelyik hétvégén betévedtem a Vörösmarty térre is, hát ez tömegben labirintusnak sem utolsó, játékos kedvűeknek tudom ajánlani.

Nem csodálkozom persze a vásári forgatagok vonzásán: mindenki a fényt és a meleget keresi ezekben a hideg napokban. Mi is. Leginkább koncertekre, színházba,bulizni, vagy csak úgy egymáshoz járunk a barátaimmal. Pénteken Évánál találkoztunk a már hagyományosnak számító év végi csajpartin, tizenketten borozgattunk a szőnyegen ülve úgy, hogy utoljára előző évben találkoztunk ebben a körben. Vágni lehetett a füstöt a szobában, de ez is így volt jó. Szombaton R-rel, Trixivel és klarikarollal jó kis tokaj-hegyaljai borokat ittunk és roma jazzt hallgattunk egy belvárosi pincében, miközben a lábunkkal az asztal alatt vertük a taktust és mozgalmas volt a vasárnap este is, akkor egy osztrák elektro-jazz banda fújta belénk az életörömöt. Itt is egymásnak ütközött mindenki, mégis teljesen más volt, mint a vásárban.

Azért néha itthon is vagyok, akkor étel-örömet gyártok. Ezúttal édes, ánizsos kivitelben.

A receptet a Spanish Recipes blogról kölcsönöztem.

Polvorones, spanyol karácsonyi sütemény

Hozzávalók (kb. 25 darabhoz):

100 gr sima liszt
100 gr teljes kiőrlésű búzaliszt
200 gr vaj
100 gr porcukor
egy csipetnyi őrölt fahéj
6 csillagánizs
½ kávéskanál őrölt ánizsmag
1 teáskanál vanília aroma

a díszítéshez: egy csipetnyi fahéj és két evőkanálnyi porcukor

A vajat megolvasztjuk egy edényben, beletesszük a csillagánizst és a vaníliaaromát, hagyjuk kihűlni, majd egy-két órára a hűtőben dermesztjük.

Kivesszük a vajból a csillagánizst, a vajat összekeverjük a többi hozzávalóval és összegyúrjuk. Amikor összeállt a tészta, formázzunk belőle kis gömböket a tenyerünkkel, majd azokból - tenyerünkkel a gömböket egy sík felülethez préselve - készítsünk 5 cm átmérőjű korongokat. Ezeket tegyük egy sütőpapírral bélelt sütőlapra, a sütőt közben melegítsük 150 ۫C-ra és a sütő középső részén süssük a korongokat 15 percig.

Miután a korongok teljesen kihűltek, hempergessük meg őket a fahéjjal elkevert porcukorban.

Mandulás pisztráng fokhagymás spenóttal és héjában sült burgonyával

Halat általában akkor sütök, ha R. elvisz a piacra. Ez pedig általában szombaton történik, úgy dél tájban. Mármint akkor indulunk a piacra. Azért akkor, mert péntek éjszakánként mulatírozunk a barátokkal és mire szombaton a piacra érünk, a halat már felvásárolták előlünk a korán kelők.

Hogy miért nem megyek egyedül a piacra? Mert messze van. Vagyis tulajdonképpen itt van a kerületben, de csak sok átszállással közelíthető meg, nekem legalábbis a kettő már sok. Főleg zöldségekkel megrakott szatyrokkal, amikből jobbra-balra bólogat a sok petrezselyem, meg zellerlevél. És azért sem megyek egyedül, mert R. nem adja kölcsön az autóját, mert nem tudja, hogy tudok-e vezetni, legalábbis két éve nem akar róla megbizonyosodni...

Ezért nyáron biciklivel megyek a madaras áruházig és éppen annyit vásárolok, amennyit a kormányra akaszthatok, ilyenkor úgy egyensúlyozgatok hazafelé, mint valami kezdő kerékpár akrobata. De télen mégsem biciklizhetek, mert hideg van és sötét van ésésés egyébként is minden kies, meg ilyenek.

Gasztronómiai célú bevásárlásokra ezért általában a Római térig megyek, az ilyenkor felér egy egészségügyi sétával is. Ott viszont csak húsos van, pék, zöldséges, újságos, meg Ofotért, de ez utóbbiak ebédügyben nem játszanak. A szupermarkettel meg nem nagyon tudok mit kezdeni, mert a dolgozókat valószínűleg megszállták a lassító típusú földönkívüliek: félóra akkor is kell ott a bevásárlásra, ha egyedül én vagyok az üzletben, célirányosan csak egy túró rudit veszek és utána rögtön a pénztárhoz megyek fizetni.

Most szombaton viszont úgy esett, hogy egy óra tájban nyitva találtunk a piacon két húsos standot és csodák-csodájára jónéhány pisztráng is tátogott még a halas pultban. Még válogathattunk is, hogy nagyot, vagy kicsit kérünk, és mivel roppantul élveztük a helyzetet, kértünk két közepeset:

A bezsákmányolt marhaszegyből, meg velős csontból etalon húsleves kerekedett a' la Fűszer és Lélek, a pisztrángok meg afféle mandulás sellőként végezték.

Mandulás pisztráng fokhagymás spenóttal és héjában sült burgonyával

Hozzávalók (2 személyre):

2 db pisztráng 1 dl száraz fehérbor 0,7 dl olíva olaj só, frissen őrölt bors 6 ág friss kakukkfű, 2 ág rozmaring és néhány bazsalikom levél 5 dkg szeletelt mandula 3 dkg vaj 1 doboz mélyhűtött spenót (persze jobb a friss, ha kapunk) 4 gerezd fokhagyma 10 db közepes méretű burgonya A sütőt előmelegítjük 200 ۫C-ra.

A burgonyát egy tálba tesszük, három-négy kanál olíva olajat öntünk rá, megsózzuk és jól összekeverjük, hogy az olaj és a só mindenhol egyenletesen befedje, és alufóliával lefedett sütőrácson fél óra alatt megsütjük.

A halakat megmossuk, vágódeszkára fektetjük és egy éles késsel a farkuktól a fejük felé haladva leszedjük róluk a halpikkelyeket (a kést ne merőlegesen, hanem kicsit megdöntve tartsuk, különben mindenfelé pikkelyek repülnek majd) a halgyomorból eltávolítjuk a gerinc mentén futó alvadt vércsíkot. A lepikkelyezett halakat alaposan megmossuk és egy papírtörlővel megszárítjuk, majd kívül – belül bedörzsöljük őket sóval és frissen őrölt borssal, hasüregükbe friss zöldfűszereket teszünk.

Egy sütőtálba beleöntjük a bort és 0,5 dl olíva olajat, ebbe beletesszük a befűszerezett pisztrángokat, fedővel lefedve 20 percig sütjük a sütőben, majd fedő nélkül még 5 percig.

Közben egy nyeles serpenyőben alacsony fokozaton olíva olajat hevítünk, egy szélesebb pengéjű kés lapjával egyesével összeroppantjuk a fokhagymákat, majd néhány percig kevergetve, anélkül, hogy megbarnulnának, megfonnyasztjuk őket az olajon. A fokhagymához hozzáadjuk a még fagyos spenótot és kb. 15 percig alacsony hő fokozaton, fedő alatt megpároljuk.

Egy kisebb edényben vajat olvasztunk és közepes fokozaton megpirítjuk rajta a mandulát.

A pisztrángok hasából kivesszük a zöldfűszereket, egy-egy tányérra helyezzük őket, a tetejüket a vajban pirított mandulával díszítjük, melléjük spenótot és a burgonyát halmozunk.

Ötfűszeres sütőtökkrémleves sült gesztenyével

Szóval csütörtök délelőtt átjött Eszter. Annyi napsütést kaptunk aznap odafentről: csak úgy ragyogtak a fákon az utolsó, rozsdás-sárga falevelek, még a kopasz faágak is határozottan vidámabbnak tűntek ebben az aranyló őszi fényben. Kimenni, azonnal kimenni! – ez volt az első gondolatom, amikor reggel megláttam a padlóra vetülő fénysugarakat. Korántsem voltam egyedül ezzel, mert amikor elindultam az aznapra tervezett sütőtökkrém leves hozzávalóinak beszerzőútjára, babakocsikat tologató, gyerekekkel sétálgató anyukák egész hadát kellett kerülgetnem. Szaporáztam a lépteimet, hogy hazaérjek, mire E-ék érkeznek, közben megadtam magam én is a Napnak: kigombolt kabátom és a nyakam körül meglazított sál vitorlaként lebegett körülöttem.

Éppen csak ledobtam a konyhakőre a bevásárolt holmit, mikor megérkezett E. a kis Hellával. Cseverésztünk, elkezdtem a leves előkészületeit, közben Hella egymaga öt perc alatt átrendezte a nappalit: a CD-ket, könyveket, magazinokat szétterítette a padlón, széles mozdulattal lekapta egy cipősdoboz tetejét és a padlóra dobta, majd akkurátusan elkezdte miszlikre aprítani a benne lévő selyempapírt, végül szemében különös csillogással megállt a hifi előtt. E. ekkor elkezdte az étkezőasztalra menekíteni az ékszereimet, a CD-ket, meg a könyveket, szóval mindent, ami a zsengekorú lakberendező hatókörzetében csak fellelhető volt. Hirtelen ötlettől vezéreltetve ekkor beleöntöttem egy doboz kókusztejet a töklevesbe és hagytam tovább rotyogni a tűzhelyen. Igazán sokat ígérő volt az illata, turmixoltam, beleszórtam a fűszereket, belecsorgattam némi mézet, aztán nekiestünk.

A gesztenyét már nem is sütöttük meg hozzá, annyira ki akartunk menni a napra. Így is tettünk, s miután fél órát sétáltunk együtt, én utána még bóklásztam kicsit a parton, s miután a fejem fölött tornyosuló munkát másnapra halasztottam, nyugodt lelkiismerettel egy kivágott fatörzsre ültem és arcomat a fény felé fordítva töltekeztem.

A gesztenye csak másnap került a levesbe, amikor spontán benézett hozzánk barátunk Cs., és ha már ott volt, maradt ebédre is...

Ötfűszeres sütőtökkrémleves sült gesztenyével

Hozzávalók (6 személyre):

1 kg sütőtök
1 póréhagyma
1 nagyobb krumpli
1 doboz kókusztej
1 csapott tk ötfűszer keverék
3 evőkanál méz
1 bio húsleveskocka
3 evőkanál olíva olaj
½ kávéskanálnyi frissen reszelt szerecsendió
frissen őrölt só, bors

A tököt megmossuk, nagyobb darabokra vágjuk, majd meghámozzuk. a megtisztított tököt egyforma, kb. 5x5 cm-es kockákra vágjuk. A krumplival hasonlóan járunk el, a póréhagymát szintén megtisztítjuk és felkarikázzuk.

A tököt a krumplival együtt egy közepes (kb. 4 literes) lábasba tesszük, ráöntjük a kókusztejet (én ezt ugyan kicsit később adtam hozzá, de így biztos, hogy egy tartalmas, krémes levest kapunk és nem lesz majd túlságosan híg a levesünk) és annyi vizet adunk még hozzá, hogy a folyadékmennyiség éppen ellepje a zöldségeket, majd beledobjuk a bio húsleveskockát. Magas lángon az egészet felforraljuk, majd közepes lángon 30 percig főzzük. Egy serpenyőben olívaolajat hevítünk, megpirítjuk rajta a póréhagymát és azt is hozzáadjuk a sütőtökhöz.

Amíg fő a leves, a gesztenyéket megmossuk, megtöröljük, laposabbik oldalukat egy éles késsel kereszt alakban bemetsszük, majd 200 ۫C-ra előmelegített sütőben fél óra alatt megsütjük a sütő rácsára borított alufólián, miután kihűlt kicsit, meghámozzuk. Csak azok a nekünk való, hibátlan darabok, amelyekről a belső, szöszös héj az ujjainkkal könnyen ledörzsölhető.

Amikor a levesben megpuhultak a zöldségek, egy kézi mixerrel turmixoljuk, beletesszük a mézet, beleszórjuk az ötfűszer keveréket, sóval, frissen őrölt borssal és szerecsendióval ízesítjük, a sült gesztenyével tálaljuk.

Körtés-diós cipó gyömbérrel

Nem hiszem, hogy sok olyan háztartás van, ahol éjszaka főznek, de nálunk néha akkor is ez van. Nincs napi rutin, mondhatni spontán alakulnak a dolgok, éppen az aktuális munkamennyiségtől függően. Így általában azt sem lehet tudni, hogy mikor lesz ebéd, néha pedig éjszaka sütök süteményt, mint például tegnap. R. ugyanis szerdánként borkóstoló okításon vesz részt így én ilyenkor akár az éjszakába nyúlóan is szabadon kísérletezhetek.

Erre a körtés-diós cipóra egyébként úgy két hete gondoltam először, amikor Trixivel meglátogattuk Zs-t. Akkor vittem magammal ennek a frissen sütött, banános verzióját (amit természetesen a delicious. magazinból lestem el). Az azonban elsőre sajnos kissé nyers maradt, de a Zs-ék sütőjében végzett utókezelést követően már nagyon is elégedetten mümmögtünk felette.

De jó kis nap volt az! Zs. férje ilyenkor tapintatosan elvonul otthonról, nem azért mert nem bírjuk, vagy ő minket, de ilyenkor hármunkból felváltva dől a szó, meg vihorászunk, miközben általában nagyon szakértően kotyvasztunk valamit és ebbe ő nem nagyon tud bekapcsolódni. Most is így volt: házigazda nagyobbik lánnyal uszodába el, mi meg összedobtunk egy jó kis balzsamecetes csirkemájas salátát és miután a barátnőim megtanították nekem a májsütés titkos praktikáit, körülültük a tányérokkal Zs. kisebbik lányát, aki békésen aludt hordozójában az étkezőasztalon, a Halloween partiról ottmaradt színes lampionok alatt, majd folytattuk a roppant fontos dolgokról való eszmecserét, miközben néha jelentőségteljesen kinéztünk az ablakon a sötétbe. A másik ablakban egy töklámpa gubbasztott, ettől mindig nagyon megijedtünk, még Zs. is, pedig ő volt a teremtő, de végül is ez így kezdődött Victor Frankensteinnel is. Mindenesetre ha én éjszaka ezzel a töklámpával néznék farkasszemet, lehet, hogy a másik ablakon rögtön kiugranék. Ja, és Zs. sütött nekem egy csuda finom születésnapi tortát, méghozzá kávésat és csíkosat, csökkentett kávétartalommal és kellő mennyiségű ribizli lekvárral, valamint az éppen otthon fellelhető kettes és hatos számú gyertyákkal, amiből a barátnőim némi tanakodás után a huszonhatos számot rakták ki nekem a még opcionális hatvankettő helyett – ezúton is köszönöm, de tényleg. Aztán az uszodából hazaérkező családfővel a maradék bor mellé még elpusztítottuk a másnapi rakott krumpliba szánt mangalica kolbászt, valamint a helyi lakosok által bojkottált piacon vett házi juhsajtot, ezután pedig Trixivel hajnalig cseverésztünk a sötét szobában, miután majdnem fallal együtt kiiktattuk a monotonul ketyegő faliórát. Másnap reggel aztán minden kezdődött elölről, immár gyerekekkel és családfővel bővülve az asztal körül. Hörpöltük a kávét, majszoltuk a banános-diós cipót, múlattuk az időt és egyszerűen jó volt minden.

Most körtés-gyömbéres cipót sütöttem és megvendégeltem vele E. barátnőmet, na de erről és az ötfűszeres sütőtök krémlevesről majd holnap.

Körtés-diós cipó gyömbérrel

Hozzávalók:

3 közepes nagyságú, érett téli körte *
175 gr dió
csipetnyi só
1 teáskanál sütőpor
1 teáskanál őrölt fahéj
110 gr búzaliszt
110 gr teljes kiőrlésű liszt
1 citrom reszelt héja
2 cm friss gyömbér, reszelve
100 gr vaj, szobahőmérsékleten
160 gr demerara cukor
2 tojás szobahőmérsékleten

A tetejére:
1 teáskanál demarara cukor

*ha valaki banánból szeretné készíteni, akkor négy, egyenként kb 100 gr-os banán kell hozzá, ebből hármat pürésítünk, egyet pedig kb. 1 cm-es darabokra vágunk

A sütőt előmelegítjük 180 ۫C-ra.

Egy tepsire alufóliát terítünk és rászórjuk a diót, a sütő középső rácsán 10 percig pirítjuk, majd kivesszük és hagyjuk kihűlni.

Amíg sül a dió, meghámozzuk a körtéket, eltávolítjuk a magházukat, az egyiket 1 cm-es darabokra vágjuk és egy kis tálkában félretesszük, a másik kettőt villával pürésítjük.

Egy nagyobb keverőtálba beleszórjuk a sót, a sütőport, a kétféle lisztet és a fahéjat, ezeket jól összekeverjük, hozzáadjuk a két tojást, a megolvasztott vajat, a körtepürét, a gyömbért és a cukrot, majd egy automata kézi habverővel először óvatosan egy percig lassú, majd két-három percig gyors fokozaton mindezt alaposan összekeverünk.

Ezután széles mozdulatokkal belekeverjük a masszába az apróra vágott körtét és a diót és egy vékonyan kivajazott, 30x10x7 cm-es őzgerincformába öntjük. Egy késsel elegyengetjük a tésztát, a tetejét megszórjuk demarara cukorral és 1 óra 35 percre a sütő középső rácsára tesszük. A teteje majd szépen megemelkedik, a külseje erőteljesen megbarnul, de belül ennyi idő alatt sül át rendesen.

Az idő leteltével vegyük ki a sütőből, hagyjuk 5 percig a formában, majd óvatosan borítsuk sütőrácsra, ott hagyjuk kihűlni, ezután szeleteljük.

Panellets, avagy a katalánok marcipános, ünnepi aprósüteménye

Már hónapokkal ezelőtt eldöntöttem, hogy Mindenszentek környékén panellets-t sütök majd. Még tavasszal kóstoltam a katalánok aprócska süteményét, amikor Trixi barátnőm barcelonai főhadiszállásáról átruccantam Figueres-be, a Dalí múzeumba. A vonatról leszállva rögtön egy olyan téren át vezetett az utam, ahol a fák csupasz, levágott ágaikkal az ég felé meredtek, minden így kezdődött:

Aztán csak csinosodtak az épületek, a város egyre inkább kisvárosi nyaralóhely hangulatát kezdte magára ölteni, az utcákon ráérősen hömpölygött a fagylaltozó tömeg. A múzeum, ahová gyerekkorom óta vágytam, számomra maga volt a csoda, azon a napon ráadásul hosszabb ideig volt nyitva, mint általában, mert - mint hazafelé megtudtam - , véletlenül éppen egy nemzeti ünnep, a Fiesta del Santa Cruz (azaz a Szent Kereszt Ünnepén) idején látogattam a városba. A múzeum tetején sorakozó tojásokat sajnos elfelejtettem megnézni, viszont az alábbi akvarell az egyik nagy kedvencem lett:

Visszafelé, ahogy rohantam a vasútállomásra, azt hittem, káprázik a szemem: a főtéren óriás fáraók, meg hercegkisasszonyok táncoltak, aztán ezek az óriások ellepték az utcákat, az egyik pék kinézetű, négyméteres baba például beállt egy kereszteződésbe forgalomirányítónak, ami kétségkívül okozott némi felfordulást, de végül is azt hiszem, nem rajta múlt, hogy lekéstem a vonatomat.

S ha már újabb két órára ottragadtam, beültem egy bárba és elcseverésztem egy évek óta Figueres-ben lakó, dél-amerikai származású pincérrel, miközben hűs, katalán habzóbort, cava-t kortyolgatva végigkóstoltam a hely tapas kínálatát.

Amikor ismét nekiindultam, az egyik házfalon észrevettem egy cukrászda nagy, pink reklámtábláját, amin egy nő lehunyt szemekkel, nagy átéléssel valami puha, és habkönnyű édességbe harapott éppen. A jó dolgokról márpedig nem szívesen mondok le, berohantam az üzletbe, amelynek kínálópultjában ezernyi csodás édesség sorakozott, köztük rögtön megtaláltam a kinti táblán reklámozott fánkot, kértem is belőle kettőt – erről majd egy másik alkalommal –, de aztán észrevettem azokat a pirított fenyőmagba hempergetett, pingponglabda nagyságú, sült fenyőmagba hempergetett gömböcskéket, amire rámutattam és az eladó mosolyogva csak ennyit kérdezett: „pánejjecc, dos también?” Sí, sí...válaszoltam én.

Szóval ekkor ettem először panellets-t és húú, milyen finom volt! Hazafelé a vonaton ezt majszolgattam. Az egész nap olyan meseszerűnek tűnt és ez a finom édesség, a vonatablakból tovaröppenő táj, meg a Barcelona góljait egy emberként ünneplő utazóközönség (mert aznap ráadásul Barca meccs is volt) még korántsem jelentette a nap végét, Trixi barátnőm ugyanis isteni, friss garnélával, meg tintahallal várt vacsorára, amit aztán hármasban költöttünk el.

A süteményről még aznap kiderült, hogy kizárólag ünnepekkor készítik, a katalán háztartásokban hagyományosan leginkább Mindenszentek napjára sütnek panellets-t cukor és blansírozott, darált mandula egyenlő arányú keverékéből,kevés víz és néha tört, főtt krumpli hozzáadásával. Fenyőmagon kívül leggyakrabban cukrozott kakaóba, apróra vágott, szárított gyümölcsbe és mindenféle magvakba hempergetik a marcipánból készült golyócskákat, vagy éppen tovább ízesítik a masszát őrölt fahéjjal, kókuszreszelékkel, citromlével, édes likőrökkel. Ez az ünnep, a La Castañada olyan a katalánoknál, mint az angolszász országokban a Halloween, az ünnep idején ellepik az utcákat a fejkendős öregasszonyoknak öltözött gesztenyeárusok, otthon a családok pedig édes gyümölcsöket, sült burgonyát, édes magokat, sült gesztenyét eszegetnek közösen, hozzá pedig muscatel-t, édes fehérbort isznak, miközben megemlékeznek a már eltávozott családtagokról is.

Többféle ízesítésben, illetve "bevonattal" gyártottam, az alap természetesen a fenyőmagos volt (ez a katalánok kedvence is), aztán készült még citromos és fahéjas, valamint kakaóban és durvára vágott mandulában hempergetett verzió is. R. az egyik legjobb „meglepetés” süteménynek minősítette annak ellenére, hogy ő nem is szereti a marcipánt.

Recept a Spanish Recipes blogról:
http://recipespicbypic.blogspot.com/2008/10/panellets-catalan-traditional-treat-for.html

Panellets

A marcipánmassza hozzávalói (kb. 40 db-hoz):
0,4 kg blansírozott mandula, darálva
0,4 kg porcukor
1 dl víz

Az ízesített verziókhoz:
egy teáskanál őrölt fahéj
egy teáskanál citromlé

A masszából formált golyócskák dekorálásához:
100 gr fenyőmag
50 gr blansírozott mandula, durvára vágva
1 tojás, felverve
2 ek kakaópor, porcukorral ízesítve

Marcipánmassza

A tésztához összekeverjük a porcukrot a darált mandulával, majd lassan hozzáadagoljuk a vizet (nem ajánlatos ennél több vizet használni, mert kezelhetetlen lesz a massza, ez a vízmennyiség optimális) és néhány perc alatt homogén masszát gyúrunk. Amikor már jól összeállt a massza, akkor cipóvá formáljuk és átlátszó fóliába csomagolva egy órára a hűtőbe tesszük.

Ezalatt kezünk ügyébe készítjük az ízesítő és díszítőanyagokat, fahéj helyett nyugodtan kísérletezzünk más, édes süteményekhez használatos fűszerekkel is!

Amikor kivesszük a masszát a hűtőből, nyújtódeszkán kb. öt centiméter átmérőjű, hosszú hengerré formázzuk, melyet aztán nyolc kisebb hengerre darabolunk.

Ezeket a kisebb hengereket további hat részre vágjuk (ezeket akár tovább is fűszerezhetjük a fahéjas verziónál leírtak szerint), ezeket a kis részeket pedig a tenyerünkben golyócskákká gyúrjuk. Egy kis hengerből kb. 6 db golyócskát, vagy apró marcipánkenyeret készítünk, ez az alap panellets, amit akár már ki is süthetünk a 250 C-ra előmelegített sütő legfelső rácsán, úgy 3-4 perc alatt.

Én kicsit tovább variáltam a dolgot: az egyik hengerből sima, kettőből fenyőmagos panellets készült, a többiből pedig egy-egy "csapat" mandulás, citromos, kakaós, illetve fahéjas verzió született, így néztek ki:

Fenyőmaggal, vagy durvára vágott mandulával bevont panellets:

Fent, a díszítéshez írt fenyőmag és durvára vágott mandula mennyisége kb. 10 db fenyőmagba és 6 db mandulába hempergetett golyócskához lesz elegendő. Három kis hengerből formázzunk a fentiek szerint golyócskákat, aztán ezeket egyenként kenjük meg vékonyan a felvert tojással, majd hempergessük őket a magokba. Ez a leginkább idő igényes rész: mire rátapad a felületre a fenyőmag, az bizony beletelik három-négy percbe is és csak egyesével tudjuk végezni ezt a műveletet, mert az ujjainkkal segíteni kell a kis magoknak, hogy jobban tapadjanak a felületre, szóval ehhez kell némi türelem, de garantáltan megéri!

Kakaóbevonatos panellets:

itt nem kell tojással megkenni a marcipángolyókat, egyszerűen hempergessük meg őket alaposan a porcukorral elegyített kakaóporban.


Fahéjas panellets:

az egyik kis marcipánhengert fahéjjal fűszerezzük: a henger közepébebelemélyesztjük a hüvelykujjunkat, az így keletkezett mélyedésbe beleszórjuk a teáskanálnyi fahéjat és addig gyúrjuk a masszát, amíg a fűszer egyenletesen eloszlik benne, majd ezekből is golyócskákat formázunk, vagy éppen kis kenyérkéket.

Citromos panellets:

A teáskanálnyi citromlét öntsük a hüvelykujjunk által formált mélyedésbe és gyúrjuk tovább a masszát. A több hozzáadott folyadék miatt ez lágyabb massza lesz, mint a többi, ezért kétszer 4 percig kell majd sütni, az első sütést követő néhány perces hűlés után újra kell formáznunk a golyócskákat, mielőtt újabb 4 perce ismételten a sütőbe tesszük őket.

A sütési folyamat

Amikor már az összes verziót megformáztuk és előkészítettük, melegítsük elő a sütőt 250 ۫C-ra és minden egyes ízvilágú panellets adagot külön süssünk meg (ez azért fontos, mert ha együtt sütnénk az összeset, akkor azok átvennék egymás aromáját). Tegyük egy tepsire sütőpapírt, a papírt kenjük meg szinte leheletnyi VÉKONYAN vajjal éppen akkora felületen, amekkorán az aktuális adag panellets, egymástól tisztes távolságra helyet foglal majd. A sütőpapír széle ne lógjon le a tepsiről és ne kunkorodjon fel, mert megég és akkor lesz egy füstös verziónk is!
Helyezzük a kivajazott sütőpapírra a süteményeket és tegyük a tepsit a legfelső rácsra 3-4 percre és kísérjük szemmel a folyamatot, nehogy megégjenek. Ha tovább sütjük őket, tényleg könnyen megégnek, ha viszont rövidebb ideig, akkor meg túl lágyak maradnak. Csak szépen, adagonként készítsük: újabb adag panellets, másik tepsi, újabb papír, újabb vékony réteg vaj és újabb 3-4 perc a sütőben. A fenyőmagos és mandulás verzió akkor jó, ha a fenyőmag és a mandula aranyszínűre változott, de még nem barnult meg.

A megsült panellets-eket hagyjuk a tepsiben, a sütőpapíron 6-7 percig hűlni, majd egyenként, egy szélesebb pengéjű kés segítségével, másik kezünkkel a panellets-eke óvatosan megfogva (mert ekkor még a belső hő miatt könnyen deformálódik a tészta) válasszuk le őket a sütőpapírról és helyezzük őket egy kínáló tálra, hogy azon hűljenek tovább. Ha már kihűlt és megkeményedett a sütemények külső burka, akkor kis dobozokban, vagy szalaggal átkötött celofánzacskókban vígan szállíthatjuk is a barátoknak, családtagoknak ezt az édes kis semmiséget...