November elején Brigi jött hozzám látogatóba, akivel még a TV2-nél voltunk kollégák, nyilvánvaló volt, hogy kell valami jó program. Ha vendég jön, borvidék lévén adódik, hogy borászatot látogatunk, gondoltam akkor legalább menjünk olyan helyre, ahol még én sem jártam.Nem egyszerű, mert három év alatt már sok borászatba eljutottam, de még mindig akadnak azért vakfoltok...
Nem sokkal korábban Fűszeres Eszterék említették, hogy Mádon a Holdvölgy pincészet milyen jó hely, mutatott is egy fotót egy felfüggesztett fémgömb installációról és mondta, hogy nagyon modern a borászat, elképesztő a pince, gondoltam ezt látnom kell...
Még ősszel, a Budavári Borfesztiválon ismerkedtem meg a Holdvölgy új borászával, szinte szomszédok voltunk. A borfesztiválokról tudni érdemes, hogy ha van rá idő, akkor legyen szó borászról, vagy marketingesről, átjárunk egymás standjához bort kóstolni, beszélgetni, ez különösen jó része a fesztiváloknak, ahol naphosszat állni és vendégekkel beszélgetni egyébként jó, de néha fárasztó. Ezek az átjárások kicsit oldanak rajtunk. Szóval Tamás átjött, bemutatkozott, hogy ő az új borász, korábban a Dereszlánál és a Vylyannál dolgozott, mondta aztán meghívott hozzájuk borkóstolóra, én pedig megígértem, hogy egyszer majd szerét ejtem a látogatásnak.
Amikor megérkeztünk Brigivel Mádra, Tamás kijött elénk a falu elejére, hogy biztosan odataláljunk hozzájuk. Egy modern épülethez érkeztünk, ott várt minket Tamás barátnője is, akivel együtt vezették a túrát.A feldolgozó épületnek a világ bármelyik borvidékén a csodájára járnának... Egyszerű, minimalista stílusú kockaépület ez hatalmas üvegablakokkal, ahonnan egy kicsi, zöld kertre látni, a tetején terasz kapott helyet a majdani grillpartiknak.Az épület körül virágok és rendezett, kavicsos sziklakert, mellette öreg présház álldogál. A régi és az új dolgok, megoldások kontrasztos találkozása a későbbiekben is visszaköszönt a túra során.. A modern, kétszintes feldolgozó présterében komoly borászati gépek állnak, köztük egy nagy, piros présgép, ez volt a kedvencem, mert bár jártam már jó néhány borászatban, de ilyet itt láttam először. A tartálytér a nagyobb borászatoknál megszokott: szépen, rendben, egymás mellett sorakoznak a borok fermentálására hivatott acéltartályok.Közben kóstoltunk a száraz és édes Hold and Holló sorozatból - 2006 -tól 2012-ig Berecz Stephanie készítette a borokat, akkor még Moonvalley volt a borászat neve -,ezeknek a boroknak egyedülálló neonzöld és pink szilikoncímkéje van, zseniális megoldás.
Úton a pincébe Tamás elmondta, hogy a borászat még csak mostantól nyitott a látogatók számára. És hogy a pincéjükben nyolcszáz méter hosszú a látogatható szakasz hossza (a teljes hossz 2 kilométer!)..A pincében hordók sorakoznak, ahogy kell, a járat oldalában egészen hosszan jól kivehetőek a különböző minőségű talajrétegek: vörösestől a sárgán át a barna különböző árnyalatáig játszanak a színek legyen szó riolittufáról, zeolitról, vagy kaolinról, amelyek egyébként a Nyulászó dűlő talaját képezik. Komolyan mondom, van olyan szép, mint az Aggteleki Cseppkőbarlang! És megint a régi és az új: régi lámpa nemespenésszel borítva és modern, emblémázott üvegajtó, jó látni, hogy ötletesen él itt együtt a múlt és a jelen.
Megtudtuk, hogy évszázadokkal ezelőtt több pince volt ez, amelyek uradalmi családok - Andrássy, Borsay, Csáky - tulajdonát képezték és csak 1955-ben, a Borkombinát idejében kezdték el ezeket egybenyitni. Egyik térből mentünk a másikba, hol szűk folyosón, hol lépcsőn, a terekben itt-ott gyertyaláng villant fel ( Tamás már előre gondoskodik a hozzájuk látogató vendégek pincetúra-béli meglepetéseiről). Egyszercsak megérkeztünk egy barlangszerű térbe, ahol az Eszter által mutatott fémgömbök lógtak a mennyezetről, ezekről megtudtuk, hogy a Szövetség 39 projektcsoport munkája, egy interaktív installáció, amelyet a tervek szerint 2014 tavaszára fejeznek be és majd a dűlők és a falu hangjait lehet hallani alattuk sétálgatva.Közben folyamatosan borokat kóstoltunk, édeseket és szárazakat egyaránt Az Exaltation névre hallgató 2011-es késői szüretelésű Sárga Muskotály szerintem sokak kedvence lesz és izgalmas,kellőképpen ásványos a Meditation nevet viselő száraz Furmint, vagy a Signature nevű késői szüret is, de dizájnban mégiscsak a Hold and Holló volt nálam a nyerő.
Mondhatom, hogy kicsit úgy éreztük magunkat, mint Aliz csodaországban...Túránk végén visszamentünk a kétszáz éves vincellérházba és még kaptunk némi bort, de amikor már indultunk volna, mindig előkerült valami érdekes tárgy: hol egy levélnyomatos lelet, hol a pincét ábrázoló modern térkép, hol még egy kis bor, ami miatt csak nem akaródzott elindulni..Ha erre jártok, tegyetek egy túrát a mádi Holdvölgy pincészetben, bízom benne, hogy most kedvet kaptatok hozzá! Bejelentkezni személyesen Tamásnál tudok: tamas.gincsai@holdvolgy.com
aki főállásban anyuka, másik főállásban kozmetikus és elmondhatom, hogy egy arcmasszázs nála felér egy varázslattal, na de lényeg az, hogy még ezen nagyszerű rendszer összefogására is jut ideje.
A frissen érkezett tavasz színe a ropogós levélzöld, na meg a szélesen mosolygó napsárga. Éppen ezért, ha olyan ételt kellene választanom, ami számomra megtestesíti a tavaszt, biztos, hogy a tojásos nokedlit választanám, természetesen fejes salátával, vannak tökéletes és időtálló párosítások, ez is olyan. 
Mindazonáltal ezt a régi, népi ételünket is feldobhatjuk friss zöldcsírákkal, hagymafélékkel. Én ezúttal a snidlinget választottam a nokedli alkalmi kísérőjéül. 
